Ma a Miller és Mckay család életének kereszteződéséről lesz szó, amely olyan kihívások elé állítja a fiúkat, minthogy beszéljenek az érzelmeikről. Mckaynek ráadásul ezentúl rendszeresen tofut is kell ennie.

A két Mckay jobb, mint az egy tétel bizonyításával indítunk. Nagy egójú fizikus barátunk – fogcsikorgatva ugyan, de – segítséget kér a húgától.

(Feledékenyeknek ajánljuk a 03x18 Mckay és Mrs. Miller hogyvolt újra olvasását. A lusta feledékenyeknek csak annyit, a minta-anya Mckay húga, aki legalább olyan tehetséges az elméleti fizika területén, mint a morcos bátyja, de ő főállásban anya, és csak mellesleg szokta megmenteni az univerzumot a tér-időszakadástól, két tepsi süti megsütése közben.)

Még el sem kezdhetünk tűnődni, hogy Mckay már megint mit fuserált el, amikor Jennyékhez marcona fegyveresek törnek be, és magukkal hurcolják a halálra vált nőt. Mi a …? – kérdeznénk épp, de …Főcím!

Máris a helyszínen vagyunk – ohne Teyla. A férj válaszokat követel, mert eccerű angol tanárként is kikövetkeztette, hogy kicsi feleségét nem valószínű, hogy a sütije receptje miatt rabolták el. Értjük, mi vagyunk a hibásak, nyomaszt is minket, haladjunk! Az orvosi nanit programon dolgoztunk mielőtt… Ronon menten kapcsol; amivel megmentetted Weirt? Nem vagyunk boldogok az utalástól, Sheppardnek különösen gyenge pontja ez, Mckay ennél jobban nem is feszenghetne. Na, elég az emlékezésből! Rodney nekiáll Jenny gépét átkutatni, mi meg szállodába megyünk és várunk.

Közben ugrunk, és kiderül, hogy Jennyt egy Henry Wallace nevű pasi rabolta el, akinek segíteni kell. Az pontosan nem derül ki, hogy miben, de körben csúcskategóriásnak látszani akaró számítógépek és konzolok kelletik magukat, ergo Jennytől tényleg nem a sütije receptjét kérik.

Rodney hamar nyomra akad, majd a Földön mellénk rendelt ügynökkel kettesben, egy elhagyott gyárépülethez hajt, hanyagul odaszólva nekünk, hogy majd menjünk utána. A Kisfőnök ugyan tesz egy bágyadt kísérletet, hogy várjon meg minket, de nem erősködik, csakúgy, mint a NID, CSIS, MIS TIS vagy milyen ügynök. A harciasra felhergelt fizikusunk így másodmagával rongyol be egy nyitva hagyott ajtón, éjszaka egy kies raktárba.

Komolyan, ennyire még Mckay se hülye! Mégis. Perszehogypersze, elkapják. Mckay hamarost találkozik Jennyvel, hiszen Wallece is ismeri a Weir-féle mondást, miszerint két Mckay… stb. Ráadásul nem hülye, kikapcsolta Rodney jeladóját is. Mivel ő gyártja ezt nekünk, könnyű dolga van. Még néhány meggyőző kör Rodneynak, hogy nem nyeretlen kétéves a csávó – például összerakta, hogy az amerikai hadsereg nem lehet annyira élenjáró az orvosi kutatásokban, mint azt előadják – és rájött a csillagkapu programra, Atlantiszra és jó ideje figyeli Mckayt, mint forrást. Állakat alaphelyzetbe, munkára! Wallace kislánya beteg, kell a nanit kódolásban szerzett jártassága a Mckayeknek, mert befecskendezte nanitokkal a haldokló lányát, de azok nem működnek.

A Mckayek különféleképpen reagálnak. Jenny a nekiáll a probléma-megoldásának, hiszen ha meggyógyítja a kislányt, akkor a másik szülő, majd elengedi őket. Rodneyt – aki már eleve is hajlott arra a nézetre, hogy az univerzum szívatja őt – végképp megrontotta a két kérges lelkű katona, és nem hiszi, hogy az unikornisok és a varázslók világában élünk, így szökési tervet fabrikál. Ír egy kódot, hogy kijussanak az ajtókon. Oké, és aztán? – kérdezi Jenny. Hát, … majd… Hát igen, innentől Sheppard dolga szokott lenni a tervezés, és Ronon meg Teyla súlyos pofonjai a nyomós érv a siker mellett.

Maradjunk annyiban, hogy Rodneynak pocsék az irányérzéke, Wallece, meg továbbra sem hülye. Elkapják a két botcsinálta szabaduló-művészt. Wallace őrjöng, hogy a szavát adta, elengedi őket, ha végeztek, de Rodney rávilágít, hogy az ő szava nem ér sokat, így is úgy is megöletheti őket, így ez nem motiváló.

Erre Wallace bead egy adag nanitot Jennynek. Na, Rodney, motiváció kellett! Nekidurálják magukat, hiszen csak a nanitokat visszafogó parancssort kell átírni. Áhhh, ez csak két-háromezer sor az egész programcsomagban! A mi közben a parancsnokságon, a hagyományos módon keressük az elrablók nyomát. Vagyis Sheppard asszisztál a nyomozó ügynöknek, és igyekszik minden Mckay által nemrég mondott dologra visszaemlékezni, Ronon meg, Ronon meg kajáért megy. Szólj, ha fegyvert kell fogni valakire! – veti oda indulóban. Korrekt, jó, ha az ember ismeri s korlátait.

Mckayék közben megoldják a kódolási problémát, eloldják a nanitokat. Aztán várják az eredményt, a csodát. Nem mondhatni, hogy könnyű a várakozás. Rodney fel-alá rohangál idegességében, így Jenny megnyugtatásként semleges dolgokról kezd el beszélgetni idegbajos bátyjával. Na, és elveszed Katie-t? – nyerítve röhögjünk nyugodtan, hiszen ez a téma annyira pihentető Rodneynak, kb. mint egy foghúzás, érzéstelenítés nélkül. – Jenny még rá is tesz egy lapáttal, hisz erősen frusztrált, és épp haragszik is Meredith-re.

(Hiányos emlékezetűeknek, Meredith Mckay középső, és általa érthető módon nem használt, keresztneve. Jenny ha ki akarja akasztani mindig így szólítja.) Győzködi a bátyját, hogy Katie a megfelelő lány, hiszen az, hogy elnézi a milliónyi hibáját, már az maga egy csoda! Így beszél egy jó testvér! Hál’isten egyke vagyok. Mivel a csajok ráadásul kíméletlenek is tudnak lenni, még azt is hozzá teszi; Lássuk be, nem vagy egy John Sheppard! – Rodney kiakad. Most akad ki. Jaj, már fáj az oldalam!

Hírnök jő, s pihegve szól, a lányka felébredt, mint Lázár, haleluja! Lehet pezsgőzni! Rodney mindazonáltal szorong, nem mer még reménykedni. Sajnos az univerzum őt igazolja, baj van. Megint. A kislány szíve leállt. Mire mindenki túl van a sokkon, a kislány szíve újra indult, de a lány agyhalott. Jenny rimánkodik, hogy Wallace engedje el, mert neki is van egy kislánya. Lassan összerakják a képet. A nanitok a rák legyőzése után, nekiálltak a kislány egy másik kisebb problémájának, a szívzörejének a meggyógyításához. Ehhez leállították a szívet, míg a szöveteken dolgoztak. A nanitokat nem érdekli az énkép, a nyelvi képességek megőrzése, így míg a szíven barkácsoltak, a kislány agya tropára ment. Jenny most kezd csak igazán ideges lenni, mert ő nem rákos, ellenben epilepsziás. Ha annak állnak neki a nanitok… a dilemmába betoppan a lovasság. Rodney mérsékelt hálálkodással van felénk, mentségére legyen mondva, talpig pánikban van Jenny miatt. Félretesszük a neheztelésünket.

Rodney pedig átlépi végre az árnyékát, és minden büszkeségét és gőgjét félretéve, segítséget kér. Máris hozatjuk a lidércet, Todd-t. Mellesleg időhúzásként eltöreti Jenny lábát. …Mindkét lábát. A kínjai tovább folytatódnak, mert a lidércet is meg kellene valahogy győznie, hogy segítsen. Motiváció. Most már átérzi Wallace kétségbeesését. „Vannak maguknál olyanok, hogy rokonok?” – kérdi kínjában. A bogárszabású udvarias érdeklődéssel néz Rodneyra. Mivel szépszemű fizikusunk a lehetetlen helyzetek és szorító határidők mestere, most is megtalálja végül a megfelelő szavakat. „Ne értem, vagy a húgomért segítsen, hanem önmagáért! Csak maga állíthatja meg a replikátorokat, és csak velünk”. Toddal végre munkához látnak. Tik-tak, tik-tak megy az idő. Mire végre egyenesbe kerülünk, újabb probléma jelentkezik – igaza van Mckaynek, pikkel rá az univerzum – Todd az éhségtől rosszul lesz. Ennie kell. Kellene.

Sheppard óvatosan fogalmaz, vérzik a szíve Toddért, de nem küldd ide senki egy embert, hogy ehessen. Rodney nagy levegőt vesz, és kiböki. Igen, tudja, de Wallace lánya meghalt, mert a nanitok egyszerűen csak leálltak, és fél, hogy Jenny is bármikor meghalhat, ha például az agya gyógyítása közben állnak le, ezért lesz ő az, aki…akiből Todd ehet.

(Aki teheti, ezeket a részeket tényleg nézze meg, érdemes!) A két jóbarát már eddig is több hajmeresztő dolgot művelt egymásért, és a közelnél is közelebb állnak egymáshoz, így Rodney bízik benne, hogy Sheppard megérti, hogy ezt meg kell tennie az egy szem húgáért, meg kell tennie, mert nem tudna azzal a tudattal élni, hogy Jenny miatta halt meg. Sheppard érti, de nem engedi. A csapatom megbecsült tagja vagy… - nyögi ki, nagy nehezen, miután szóhoz jut, és túl van egy-két „hogy mi, hogy mit akarsz”-on. Szociopata katonánk szótárában ez annyit tesz, szeretlek, mindenkinél jobban és nem engedem, hogy meghalj! Mckay megomlik.

Mire teljesen belemerülhetnénk Mckay sajnálgatásába, kiderül, hogy nem csak Rodney a képtelen és teljességgel reménytelen helyzetek szakértője, a Kisfőnöknek is támad egy kétségbeesés-szülte ötlete. Beszél Wallaceval. A pasi mindenét elveszítette immár, hisz a kislánya is meghalt. Összegezve tehát, van egy éhes lidércünk, egy mindenét elveszített, és az önvádtól marcangos volt emberrablónk, és Sheppard, aki meg vázolja a helyzetet. Csak a tényekre szorítkozik, igaz Jenny és a kislánya képét is Wallace elé teszi. Aztán ugrunk, és már csak azt látjuk, hogy Rodney hiába próbál meg bejutni a laborjába… aztán mikor beengedik, Wallace testét épp kiviszi két katona. „Megmutattam Walacenek a labort, a lidérc pedig megtámadta. Ez fog állni a jelentésben.” Lapozzunk, áll Sheppard arcán.

Ennyi feszültség után, kell egy kis happyend, Jenny ébredezésénél vagyunk – ezek szerint Todd és Rodney sikerrel jártak – Rodney túláradóan boldog, és mindent megígér lábadozó húgának. Jenny kellőleg könyörtelen. „Egész életedben emlegetni fogom, és tofut fogsz enni zokszó nélkül (A férje vega és szörnyen főz!) és kettő helyett, három mesét olvasol Madisonnak, ha ott vagy nálunk, és veszel egy Toyota Priust!” Végül kimondatja vele, hogy „én is szeretlek”! A nők milyen kíméletlenek tudnak lenni!

Atlantiszon zárunk, ahol a két jóbarát „átbeszéli” a történteket. Sheppard olvasgat, Mckay betoppanva a csendes estébe; „hihetetlen amit tettél!” felkiáltással hálálkodni próbálna.

„Nem akarok beszélni róla!” – zárná le a Kisfőnök a témát. „Rávetted Wallacet, hogy feláldozza magát!” – folytatja Rodney. „Ez nem igaz, én csak… felvázoltam egy helyzetet…” minő szerénység!

Még egy két suta, de mégis, és mégsem, aztán a helyi íratlan szabályoknak megfelelően, inkább elmennek enni a fiúk.

Hát, ez jó volt, ránk fért már egy rendes rész. És egy kis galéria a mellőzöttekkel.