Steve operát hallgat, döglött nyufi mellett hajt el, és öltöny lóg a hátsó ablakon, most akkor vagy temetésre megy, vagy esküvőre. Bobbal megtárgyalják, hogy egy csirkén látszik-e hogy be van-e tépve, imádom, amikor ezek ketten beszélgetnek. Steven Linder fényt kapott, úgy döntött megnősül, gyűrűt is hozott, meg minden, csak a menyasszony lépett meg időközben. Hát, marhára ránk férne már némi happy end is, és mivel Eva van olyan hülye, hogy beszáll egy idegen autóba, mert lekéste a buszt a gyárba menet, még esélyünk is van rá. Mármint a hős faktor miatt, ugyanis ha most a texasi rendszámos bezárja valami pincébe, és minden nap levágja egy lábujját, akkor eléggé reálisan fogja látni a világot ahhoz, hogy hozzámenjen a megmentőjéhez. Hacsak meg nem hal vérmérgezésben a pincében, meg sem lepődnénk azon sem, nyilván.
Sonya autója totálkáros, amit nehezen dolgoz fel, lévén benne lakik a nővére lelke. Úristen, hányan kezdtetek el vigyorogni, az ujjal kazetta szalag feltekergetésnél? Egy hónap telt el, mióta Marco elhajtotta Sonyát a kórházból, úgyhogy itt az ideje újra próbálkozni, de most visz sütit is, és ezt tőle szokatlan módon irtó cukin mondja. Kár, hogy nem ér semmit, mert Marco már megint kidobja egy perc alatt, az alatt mi megnézhetjük, hogyan lehet egy hónap alatt húsz évet öregedni, meg akkora mocskot csinálni a házban, hogy Alma ha meglátná még rá is gyújtaná. Iszik, alszik, túlél. Pénteken várja az ügyész meghallgatásra, oda meg úgyis elmegy. Az új nagyasszony Char, pedig alkut köt Senor Galvannal, mert pénzre van szüksége, ha már nem örökölt lófaszt sem. Vagy leginkább csak azt.
Heti öt kiló, ennyit kap kezdetnek, meg ennyit hízzon is hetente, mert Galvannak túl csontos, zabálj steak-et ribanc. Steve roppant hatékony keresési módja, miszerint fogja Eva képét, és mindenkinek a képébe nyomja, eredményt hozott, mert megvan a gyár, meg hogy mikor szállt be a texasi rendszámú kocsiba. Sonya fog segíteni megkeresni a menyasszonyt, bár először Steve meggyőzi, hogy ő nem elásni szokta a nőket a sivatagban, hanem segít nekik kimenekülni az erőszakos pasijuk karmai közül. Csak, mert ő ilyen rendes. Ehhez viszont kelleni fog egy juarezi rendőr is, ismerünk is egyet, csak az épp halálra issza magát. Hank megtanítja Sonyát a ceruzával szalag-tekerésre, kapunk cserébe boldog mosolyt. Frye egyel jobb állapotban van, mint Marco, pedig ő sem néz ki jól, de legalább visszatért a csodás humora, Mendez ott is hagyja a francba a napon.
A harmadik találkozás a nyerő, mint mindig, úgy kezdődik, hogy Marco hanyatt dobja magát egy bárszékről mata részegen, szóval Sonya hazavonszolja, és bekönyörgi magát, mert neki csak Marco van, senki más. Ez végre hat, úgyhogy Marco bevackolja magát Gus szobájába, mert azóta ott lakik, és megbeszélik, hogy még szerencse, hogy Sonya nem ment el randizni Gus-szal, pedig a srác még bonbont is küldött neki. Reggel a frissen sütött rántotta meggyőzi Marco-t, hogy ideje visszatérni az életbe, és Sonya is segít, mert ha ragaszkodsz a normalitáshoz, akkor előbb-utóbb menni fog, hogy úgy tegyél, mintha élnél. Steve kiragasztgatja mindenhova Eva képét, de gyakorlatilag az egész város eltűnt lányok képeivel van kitapétázva. Közben Eva-t bezárták egy rendőrségi cellába, mondván, hogy tehet majd feljelentést az elrablója ellen, pedig ő nem is akar. Egy nő úgy dönt, megmutatja Steve-nek, hol keresse az eltűnt lányokat, biztosan, mert szimpatikus neki.
Eva nem szerepel a rendőrségi nyilvántartásban Juarezben, de legalább Marco megborotválkozott. Mendez közben hazatolta Frye-t vacsizni, és pont ezt az estét választja arra, hogy összebalhézzon az anyjával, aki még mindig azt hiszi, hogy a leszbikusságot ki lehet űzetni egy pappal. Eva kikerült a cellából, bedrogozták mint az állat, aztán leszállította a szimpatikus rendőr srác Galvan egyik bulijára, ahol vélhetően szépen sorban mind átmentek a szerencsétlen lányon. Marco-t Hank is megpróbálja meggyőzni, hogy menjen el tanúskodni, mert David Tate-t ugyan akkor is lecsukják, ha nem megy el, de ha mégis, akkor talán nem csak tíz másodpercet kapna egy nap, amikor nem arra gondol, hogy meghalt a fia, hanem tizenegyet. Szerintem megérné, és el fog menni, bár ebben a sorozatban egy csomó mindenről hittem, hogy úgy lesz, aztán kurvára nem úgy lett.
Mendez húga is egy gyárban dolgozik, és belőle nem lesz diplomás leszbikus újságíró, úgyhogy egyenlőre annak is örül, hogy jobb műszakba került, vélhetően majd onnan viszik el őt is bedrogozva kurvának. Mendez amúgy hazamehet, már ha elmegy a paphoz, és kéri Istent, hogy légyszi holnaptól inkább a csudafaszra bukjak. Marco újra a réginek néz ki, mármint kívülről, belülről már sosem lesz az, és Sonya üdvözült mosollyal örül neki a bíróság lépcsőjén, ad is neki láncos talizmánt, esetleg azzal egy jól irányzott dobással ki lehet nyomni David Tate szemét. Persze pont akkor hozzák meg őt is, amikor még ott álldogálnak a lépcsőn, és persze a pasi elmebeteg módon vigyorogva odabólint Marconak, akinek elönti az agyát a köd, de még nem rántja elő a Berettát.
Sonya tekintetében benne van, hogy továbbra is aggódik emiatt. De másnap reggel Marco beágyaz szépen, ahogy tanította, de már csengetnek is, Celia jött el hozzá, a nő, aki az a juarezi kapitányságon, aki Kitty az el pasoin. Eddig bírta a megalázkodást, mert tegnap véletlenül látta, ahogy Eva-t egy rendőr elviszi az őrsről, és amíg nem látod a dolgokat, csak tudsz róluk, az azért egész más. Így viszont már muszáj tenniük valamit, úgyhogy Marcoé a feladat, hogy kimentse Evát. Ezen munkálkodik Steven Linder is, jelenleg lelkesen kapirgálják kis kapákkal a sivatagot a nővel, meg még vagy száz másik emberrel, az eltűnt lányok holtteste után. Szuper program forró nyári napokra.
Facebook kommentek