Ez előző rész izgalmai óta eltelt egy kis idő a sorozat belső órája szerint is. Leo és barátai partot érnek az Újvilágban. Hősünk az egyetlen, aki valamilyen oknál fogva nem jutott borbélyhoz, így bár a többiek fizimiskája változatlan (kivéve a rendellenesen vörös fejű Vespuccit), neki szép hosszú sörénye nőtt az út alatt. A távolban a Basilisk roncsai látszanak, ugyanoda sodorta őket is a vihar, nyilván. Túlélőknek egyelőre nyoma sincs, de az első rész nyitójelenete óta azt hiszem, senki sem aggódik, hogy vajon Riario a hullámok közé veszett-e. Leo ámuldozik a flóra és fauna láttán, a pragmatikus Zoro pedig indulna kaját keresni. Végül abban maradnak, hogy felfedezik a helyet, Vespucci meg maradhat a hajón. Ha három hónap múlva nem térnek vissza, itt hagyhatja őket. Zoróval kicsit szívatják egymást, majd Vespucci biztosítja őket arról, hogy ha nem térnek vissza, ő bizony learatja a babérokat helyettük, és talán még a földrészt is róla fogják elnevezni. Vespucciának!
Lorenzo és Piero Nápolyban vannak, csak egy kicsit lejjebb a vágyott lakosztálynál. Lorenzo szóba elegyedik a börtönőrrel, és arra kéri, ugyan hadd váltanának egy pár szót Ippolitával, Ludovico Sforza húgával, aki merő véletlenségből pont Alfonso herceg becses neje. Elég ha csak annyit mond neki, hogy Gallus és Daphnis keresi, a nő tudni fogja miről van szó. Lorenzo a nyomaték kedvéért egy aranyérmét húz elő a …ne firtassuk honnan. Az őr ráharap (szó szerint), és már indul is. Piero egy kicsit feszegetné ezt a pénzes témát, elvégre levetkőztették őket az elfogásukkor, akkor mégis hol volt eddig? Ha Lorenzo ma élne biztos idézné a Ponyvaregény idevonatkozó jelenetét, a családi órával, de csak annyit mond: Medici-trükk. Ja, azért jegyezzük meg, hogy ismeretlen helyről származó aranypénzt soha, semmilyen körülmények között ne vegyünk a szánkba, mert mit lehet tudni.
Művészettörténeti gyorstalpaló jön Vanessa és Verrochio tolmácsolásában. Vanessa hasa már eléggé gömbölyödik, és arról panaszkodik az öreg mesternek, hogy mennyire bezárva érzi magát ezen a szörnyű helyen. Verrochio erre demonstrálja neki, hogy a palota építészetileg egyáltalán nem unalmas: Bendetto nevű segédjét (és szeretőjét) felszalajtja az emeletre, ők pedig lentről a folyosó egy bizonyos pontján állva tisztán hallják, mit suttog a fiú.
Arrébb kicsit fontosabb dolgok történnek a házban. Clarice raportra hívatja Sasettit és tojásfejű haverját, amiért megtagadták az általa kért pénz kiutalását Dragonettinek, új emberek toborzására a városi őrségbe. A bankigazgató felvilágosítja Clarice-t, hogy a férje eléggé lecsapolta készleteket, mielőtt elindult Nápolyba, ezért addig senkinek nem adnak újabb hitelt, ameddig a már meglévő tartozást vissza nem fizetik. A bicskanyitogató stílusuknak pedig az az oka, hogy úgy vélik Lorenzo csajozásra költi a pénzt (szeretője eltűnése után hagyta el a várost, és most úton van első nagy szerelméhez, Ippolitához), nem pedig államügyekre. Clarice csak azért nem szakítja le a fejüket, és hány bele a tüdejükbe, mert mégiscsak úrinő.
Vespuccia. Leóék törnek előre az ingoványban. Pontosabban mindenki más tör előre, mert hősünk csak a virágokkal van elfoglalva. Egészen addig, míg az egyik random hajós egy fába vésett arany korongot nem talál. Szerintem inkább fából lesz az, de ha ők mondják, felőlem legyen arany. A kapzsi hajós már vinné is magával, mire váratlanul kis zöld ember (nem UFO, csak egy helyi arc) jelenik meg bazi nagy bozótvágóval. A kapcsolatteremtés így elsőre nem nagyon jön össze.
Ippolita értett a szóból, és meglátogatja a foglyokat. Lorenzóval egy kis szerelmi évődést is lebonyolítanak gyorsan a Pó folyó partján közösen olvasott versek és egy kis entyem-pentyem felidézésével. A nőt rosszul érintette, hogy Clarice belépett az idilli képbe, de ahhoz képest elég kedélyesen cseveg volt szerelmével. Lorenzo szépen nyilatkozik feleségéről, és arra kéri Ippolitát segítsen lebeszélni Ferrante királyt Firenze lerohanásról. A nő már próbálta, és nem járt sikerrel, de az okokat már nem tudja felsorolni, mert mit ad Isten pont belép a nemrég kellemes tengeri hajókázáson részt vett férjura. Alfonso elzavarja a nőt, kicsit csattogtatja a fogát, majd megígéri, hogy az apja elé vezeti a firenzei „küldöttséget” elvégre mind civilizált uralkodók lennének, ugyebár. Lorenzónak azért vannak kétségei.
Apropó uralkodás. Clarice-nak nehezen megy az alvás, amin az sem segít, hogy éjnek évadján Cosimo fattya tör rá diszkréten, már ha lehet ilyet egyáltalán. Carlo szövetségesnek jelentkezik. Látja mit művel Portinari és Sassetti, amit egyrészt megért, mert az apja egyfajta könyörtelenséget minden beosztottjától elvárt. Másrészt viszont átérzi a helyzet bonyolultságát, elvégre apja őt sem engedte közel a bank ügyeihez, a származása miatt. „Egy fattyú. Majdnem olyan nehéz neki, mint egy nőnek”- summázza nagyon lényegre törően Clarice. Ha Giuliano megüresedett helyére Carlót nevezi ki, akkor a férfi mindig mellette fog szavazni. Deal. És más semmi. Hiába ácsingózik Carlo a nő után, Clarice diszkréten, de határozottan kihajítja.
Leóék úton. Az őslakosokról két új dolog derül ki. 1. Tudnak hidat építeni, ami Leo szemében az intelligencia fokmérője. 2.Kurvára nem tudnak viszont lopakodni az erdőben, mert midig recseg alattuk valami gally, és még kiabálnak is hozzá. Váratlanul meg is jelennek, a Naavi’-k helyiek talpig kékben, és ugyan megismerik Leo kulcsán a jelet, a kommunikáció ismét reménytelen, hacsak az idegenek fejbe csapása nem számít egyfajta üdvözletnek errefelé. Hőseink megkötözve folytatják útjukat. Zoro már megint aggódik, Leo viszont problémázás helyett megfejti a helyiek beszédét. Aha, mert az olyan egyszerű.
Bankpatkányok akcióban. Kiderül, hogy bizony Carlo is benne van a buliban. Portinari a gyors megoldás híve. Már meg is egyezett Aragóniai Ferdinánddal, hogy addig nem törleszti az adósságot, amíg Clarice irányít. Amint a nőt félreállítják, Carlo lesz az új góré, és a spanyol uralkodónak azzal hálálják meg az együttműködést, hogy átütemezik a törlesztést. Win-Win. Carlo a mellényzsebbe süllyeszti a terhelő iratot, majd lelép. A két csinovnyik még marad és pont a folyosó azon részén beszélik meg a terv részleteit ahol reggel Verrochióék kísérletezgettek. Vanessa persze most is ott áll a falnál (reggel óta?), és mindent hall.
Vissza Nápolyba. Piero és Lorenzo fejedelmi vacsorát kapnak. Az öreg Medici az egekig magasztalja a felszolgált bort, amiről kiderül, hogy szegény borász az életével fizetett azért, hogy ez most itt legyen az asztalukon. Meg az egész családja. És Alfonsót ismerve talán az egész falu. Lorenzóék új ruhát is kaptak. Az előző küldöttségét. Jaj. A feszült társalgást csak tovább rontja, amikor kiderül, hogy Piero Leonardo apja. Ahogy emlékszünk Alfonsónak nincsenek kedves emlékei vele kapcsolatban. Sőt. Piero a királyt hiányolja, mire a herceg megnyugtatja, hogy az apja jön nemsokára, mert szereti, ha a foglyok belemennek a játékba. Ajajj. Alig hogy ezt tisztázták Piero beleájul a tányérjába. A borban volt valami. Lorenzo is KO, majd végszóra megjelenik Ferrante király is a teremben.
Firenzében is folyik a bor. A falról, miután Clarice hozzávágott egy üveget. Vanessa és Verrochio hozta a készülő árulás hírét. Mediciné helyzete több mint aggasztó. Vanessa azzal nyugtatja, hogy a szolgák elbeszélése szerint Carlo jó ember, az apja kedvence volt, talán csak álca az egész. El is jön Carlo beiktatásának a napja. Mindenki mellette szavaz. Sassetti elő is vezeti a Ferdinánd királlyal kötött egyezséget a bank igazgatóságának, és javasolja Clarice leváltását. Minden a terv szerint halad, ám a döntő szavazat Carlo kezében van. A férfi természetesen Clarice mellé áll, és odaadja neki a mindent bizonyító levelet, amit Portinari kissé átgondolatlanul neki adott korábban. Clarice lesújt, Portinarit árulás miatt elvezetik. A többi összeesküvőre Carlo szabja ki az ítéletet: fizetésük egy jelentős részét Firenze szegényeinek megsegítésére fogják fordítani. Teljes a győzelem.
Leo már a hegyekben. A ritka levegő kicsit kitikkasztja a hajós embereket, nem úgy Zorót, aki egy óvatlan pillanatban kiszabadítja a kezét a kötelékekből, és nekiugrik a vadaknak. Egyet le is lök a szédítő magasságból, de aztán gyorsan a földre teperik. Leo is küzd, már majdnem aláhull ő is a mélységbe, de akkor parancs és bugyitlan nő érkezik, így valamilyen rejtélyes oknál fogva életben hagyják őket. A távolban pedig már fel is sejlenek a kőből épült város utcái. Az útjuk egy kukoricaföldön vezet keresztül. A díszes társasághoz csatlakozik még pár bugyitlan, akik egy olyan nőhöz kísérik hőseinket, akinek frankón tollakat varrtak a hátához, ügyes Quechua kezek. A nő szemrevételezi az árut, letépi Leo nyakából a kulcsot, mond egy pár parancsszót az embereknek, azzal lelép.
Lorenzo szépen megtekerte a szopórollert, amikor elindult Firenzéből. Ferrante király ugyanis meglehetősen aberrált, vagy mondjuk inkább úgy, hogy egy beteg, szadista állat. Lorenzo arra ébred, hogy csak azért nem fullad bele a saját hányásába, mert előrelátóan egy asztal tetején bilincselték meg. Házigazdája éppen embert belez. Megnyugtatja Lorenzót, hogy Piero érintetlen. Egyelőre. A belső szervek cuppogásának lágy hangjai mellett aztán rátérnek a politikára. Ferrante látszólag együtt működik a pápával, elvégre Firenze kiátkozott, magyarán szabad préda, de valójában egyáltalán nem érdeklik a Vatikán dolgai. A pápák jönnek-mennek, az ő feladata, hogy a nagyszerű Nápolyi Királyságot egyben tartsa. Lorenzo óvatlanul felveti, hogy de hát ott van a francia király, meg az Ottomán Birodalom, azoktól csak fél, nem? Közös ellenség, köthetnének ők ketten szövetséget. A király erre belemászik Lorenzo arcába, és közli, hogy ő nem fél. Lorenzo viszont majd fog.
Ám nem Lorenzo az egyetlen, akinek szar napja van. Leóékat egy ugyanolyan szertartásra viszik, mint amit az évad elején láttunk. Jönnek az arany melltartós lányok, a fogsíp, meg az aranyember. Ez utóbbi vált néhány szót a tollas papnővel. Nem teljes az összhang közöttük, ez Leónak is feltűnik. A nő kiválasztja a random tengerészt, akinek elő kell lépnie, és a tömeg skandálása közepette választania kell egyet az elé helyezett tárgyak közül. Ő egy hegyes szerszámot választ. A tömeg elcsendül, ami az álmoskönyv szerint sem jelent semmi jót. Egy kék harcos lép elő a sorból, fejet hajt a tengerész előtt, majd teljes erőből lecsap a bárdjával a jóember fejére. Aztakurva. Addig csépeli, amíg csak pár cafat marad a koponyája helyén. Szóval a túlélés nem opció, csak a halál módját lehet megválasztani.
Mielőtt rátérnénk a vérgőzös végkifejletre, vegyük át, hogy végződik ez az epizód a Medici család tagjai számára. Carlo ünnepelni jön, Clarice-hoz. Flörtölgetnek egy kicsit, a férfi nyíltan felajánlkozik, de a nőre bízza a döntést. Clarice belemegy a dologba, gyanús, hogy csak azért, hogy haladjunk a pina-csöcs-szex-öldöklés jól bevált receptjénél. Vanessa meglesi őket, tekintete összetalálkozik Carlóéval. Na, lesz még ebből baj. Ferrante mindeközben megmutatja nagy becsben tartott magángyűjteményét Lorenzónak. A sötét pincében megaszalódott holttestek vannak fellógatva. A király maga konzerválta őket, hogy megörökítse életük utolsó, félelemmel teli pillanatát. Lorenzo ki van akadva, kéri a királyt, ugyan térjen már a lényegre. Ahhoz, hogy valaki szövetséges legyen, ki kell állnia egy próbát. Lorenzo minden mindegy alapon beleegyezik. Egy kis flört neki is jut a végére. Ippolita kaját hoz neki a cellába, és búcsúzásként összecsókolgatja Lorenzo kezét.
Na, vissza a vérszomjas indiánokhoz. A második tengerész van soron, ő a vízzel teli kupát választja. Nem jár szerencsével, az aranyember átszúrja a torkát. Már csak egy lehetőség maradt, amit nem próbáltak, és a random, megölhető szereplőkből is kifogytunk, ugyebár. Zoro a soros, aki kicsit nehezményezi, hogy végre itt a pillanat, amikor egy nő kezdeményez nála, de ez meg ilyen öldöklős fajta. Leo töri a fejét, és rájön a megoldásra. Zoro helyett megoldja a problémát: hegyes szerszámmal rónát húzni, kukoricát belevetni, vízzel meglocsolni. Hurrá, megkegyelmeznek nekik. A levonulás közben a papnő a nevén szólítja Leót, ami azért elég fura. Az első részben látott fogdába zárják őket, ahol már ott vannak a többiek: Nico, Zita és Riario. Nagy az öröm. Zoro a találkozás örömére péppé kívánja verni a grófot, de csak pár ütésig jut. Meglepő módon nemcsak Zita, hanem Nico is a gróf védelmére kel. A lényeg, hogy Isten segedelmével csak megmenekültek a hajótörésből, (ha Riariónak meg kellett volna halnia, akkor már halott lenne), és itt vártak, hogy valahogy kiszabaduljanak ebből a reménytelen helyzetből. Erre az Úr elküldte Leót. Ha összefognak, simán megszerzik a Levelek Könyvét. A gróf fejét komoly ütés érhette a viharban.
Végszóra belép a főpapnő, Ima Kama, aki meglepő módon beszél olaszul (azaz angolul, de ne akadjunk fenn ezen, az UFO-k is csak így beszélnek). Mindent elmond a könyvről, de csak Leónak. Adja magát a kérdés, hogy miért pont és csak neki? A nő erre elvezeti Leót egy barlangba. A falfestményeken ott van az Abesszin és Leo anyja. Őket hívták napnak és holdnak. A kedves Mama mentette meg Ima Kamát attól, hogy feláldozzák, és ő tanította meg az idegen nyelvre is. A főpapnő ezért próbálta megmenteni Leót, mert az anyja arcvonásait ismerte fel benne. Sírás lesz még ennek a vége.
Facebook kommentek