Medvével indítunk, cukikámat jó rég láttuk már, most éppen a Főncsi által előle elrejtett dugifalatokat támadja és dézsmálja teljes erőbedobással, miközben Haroldnak a haja égnek áll. John megnyugtatja, Medve végülis arra lett kiképezve, hogy mindent megtaláljon, amit mások nem akarnak. Na ja. De cukiságra nincs idő, bejelentkezik ugyanis Shaw, aki épp az aktuális célszemélyt figyeli. Maria Martinez az, mérnök, aki a munkájából kifolyólag a világot járja: generátorokat telepítenek a harmadik világ országaiba, legutóbb pölö Irakba. Érkezik Ken Davis is, Maria főnöke, aki dicséri a nő munkáját, szóval minden szép és jó – illetve mégsem, különben a gép nem adta volna ki a számát. Ugye.

A nő hívást kap, amit Shaw, illetve a jóvoltából Johnék is hallanak – a hívó féllel arabul köszöntik egymást, aztán a férfi titkos találkára hívja azzal, hogy egy csomag vár rá. Ő azonnal indul, közben lenyúl egy nyomkövetőt (még jó, hogy a munkahelyén ilyesmivel is dolgozik), kummant valamit a főnökének, aztán olaj. John és Rico együtt megállapítják, hogy: arab nyelvű hívás + csomag emlegetése + nyomkövető lenyúlása = terrorista előkészületek. Harold azonban belerondít az egyenletbe, mondván ha ez lenne a helyzet, a kormány kapta volna meg a nő számát, nem ők. Beosztottjai ellenkeznek, a gép talán megzavarodott, főleg mióta Forrás is a képbe került – azzal John elüget, hogy védje Rico seggét; Forrás emlegetése viszont azt eredményezte, hogy a nő hívja Haroldot.

A célszemélyről nincsenek információi, ő most sokkal fontosabb küldetésen van – nem, nem a chipet akarja megsemmisíteni, az már kismillió példányban készül éppen, úgyhogy kampó, viszont Greer kiiktatása esetleg lelassíthatná az eseményeket. A beszélgetés után Forrást nézzük tovább, amint követi a férfit, csakhogy az öreg is kiszúrta, így érdekes macska-egér játék kezdődik (ahogy elnézem egy aluljáróban). Greer emberei először a biztonsági kamerákat iktatják ki, a gép ekkor a fülét hegyezi és a léptei alapján találja őt meg. A segítők zavaró zajokkal töltik meg az étert, így gépünk kénytelen GPS követésre átállni – az öreg telója azonban egy másik férfi zsebében végzi, így Forrás vadidegen tagot csíp el. Hát ez szívás.

Nem sokkal később John és Rico kajáldában ülnek, így figyelve meg a pár asztallal odébb találkozót bonyolító Mariát, aki egy kissé ijesztő alakkal beszélget. Főncsi már sorolja is róla a tudnivalókat: Jamal Risha iraki születésű, két éve van amcsiországban, most viszont testvére a téma, Omar Risha, aki csak pár hete jött az országba, de még a reptéren lekapcsolták terrorizmus vádjával, és a kitoloncolás vár rá. Jamal átad egy vaskos borítékot a nőnek azzal, hogy ez segíthet a testvére ügyén, aztán elbúcsúznak; Rico a nő, John pedig a férfi nyomába szegődik.

Shaw egy kocsiból figyeli az éppen az ENSZ épületét fényképező Mariát, méghozzá társaságban – Fuszkó kapta a megtisztelő feladatot, hogy mellette ücsöröghet meló közben. Miért is? Mert az ENSZ előtt nem lehet csak úgy parkolni, a biztonságiak elzavarnák, hacsak nincs mellette egy rendőr, aki meglóbálja a jelvényét, és szabad a pálya. Nyomozónk nem túl boldog, hogy villámhárítót és gardedámot játszik 2in1, főleg mert „társa” még csipkedi is a nem túl bő földrajzi ismereteivel. Egye kutya, Rico megmentette a fia életét, gyanítom ha fejen állva kellene énekelnie az amcsi himnuszt a kedvéért, némi morgás közepette azt is abszolválná.

A kedélyes csipkelődésnek azonban véget vet, hogy exügynökünk kiszúrja: Maria nem az épületet fényképezi, hanem az abból épp távozó egyik dolgozót. Shaw is lő róla egy fotót, és küldi Haroldnak, aki gyorsan elvégzi a házit – a megfigyelt tagot René Lapointe-nak hívják, és a beosztása okán ő dönthet Omar szabadon engedéséről. Shaw kiugrik a kocsiból, mert látja, hogy Maria Lapointe kocsija felé igyekszik, de az események Riconál is gyorsabban zajlanak: a célszemély a férfi kocsija elé lép, kezéből kiesik a táskája, majd mikor lehajol érte, a korábban zabrált nyomkövetőt teszi a kocsi aljára, aztán eloldalog. Eszerint nem nyílt utcán akarja megmurdelni, csak a helyzetét követni.

Később Lapointe egy fogadásra érkezik, Maria is ideér, immár csinosba öltözve. Shaw úgy látja jónak, ha ő is betület a nő mögött a rendezvényre, főleg mivel a vaskos boríték jól láthatóan a táskájában csücsül. Mindketten bejutnak különösebb nehézség nélkül, ezek szerint annyira nem viszik túlzásba a fejesek védelmét. Maria előkapja a táskájából a borítékot, Rico szorosan a nyomában, de likra fut – a célszemély csupán bizonyítékokat hozott (egy halom papírt), miszerint Omar Risha ártatlan, Lapointe szíveskedjék elengedni őt. Még a főnöke, Ken Davis is írt róla ajánlást, meg egy adag másik irat bizonyítja, hogy nem terrorista; a diplomata azonban magasról tesz a papírhalomra, pártatlan meghallgatást ígér a fogolynak, de még a pontos vádakat sem hajlandó elárulni.

Mikor Maria tovább erősködne, az őröket szólítja, de végül nem kerül sor a nő kivezetésére, mert egy másik diplomata közbelép azzal, hogy ő ismeri Mariát és elvezeti őt a terem egyik sarkába. Persze gyorsan kiderül, hogy egyáltalán nem ismeri a nőt, csupán azért ajánlotta a segítségét, mert annak főnöke, Ken Davis a barátja. Maria gyorsan vázolja a helyzetet: Omar Risha Irakban volt a tolmácsa, most pedig terroristaként fogva tartják amcsi földön, de szerinte ez tévedés. Váratlan segítője (aki Főncsi szerint görög diplomata és Christoph Savin névre hallgat) állítja, hogy meg lehet kerülni Lapointe-t az ügyben, ígéri telefonál párat Omar érdekében, átadja a névjegykártyáját aztán balra el.

Főncsi és Shaw arra a megállapításra jutnak, hogy látniuk kell az Omar elleni bizonyítékokat, úgyhogy Harold akcióba lép, még hozzá némileg ironikus formában – ellátogat ugyanis Lapointe irodájába, mint Mr. Kingfisher, Omar ügyvédje, a vele dolgozó társügyvéd pedig természetesen John. (Kell egy perc, hogy kivigyorogjam magam, mielőtt folytatom az írást).

A menekültügyes átadja Omar aktáját, természetesen csak helyszíni átolvasásra, ez azonban Johnnak nem akadály, a kezében lévő megokosított tollal lefényképezi az aktában található iratokat – melyből a legfontosabb „bizonyíték” egy levél, amit az iraki belügyminisztérium küldött, miszerint Omar igenis terrorista. John hiába veti közbe, hogy az ottani BM-ben sem fehér öltönyös széplelkek ülnek, Lapointe hajthatatlan, így hőseink távoznak.

Kora este Shaw és Fuszkó Mariát követik, most éppen hazáig, eközben exügynökünk kiszúrja, hogy a célszemély után gyanús alak csörtetett be az épületbe, erősítésre lesz szükségük – a többit nézzük meg alább a videóban.

Na jó, tessék abbahagyni a vigyorgást és tovább olvasni. Nem sokkal a fenti események után Főncsi, John, Shaw és Maria a biztonságos lakásban beszélgetnek, célszemélyünk itt meséli el Omarral közös történetét. A férfi Irakban a tolmácsa volt, és megmentette az életét egy támadás során, le is lőtt két terroristát, ami miatt halálos fenyegetéseket kapott, ezért is lenne nagy gáz, ha most visszaküldené őt a kormány. Hőseink csak találgatnak, hogy ki és miért akarja távol tartani a férfit amcsiföldtől, ezért jobb lenne tőle személyesen megkérdezni, hátha ő okosabb. Ideje, hogy Harold újra az ügyvédjének adja ki magát, másnap kora délután irány a böri.

Omar először szóba sem akar állni vele, de mikor Főncsi kiböki, hogy Maria barátjaként jött, csak megtörik a jég. A férfi elmondja, hogy miután Maria távozott Irakból, a munkája kapcsán az országba szállított generátorokat nem üzemelték be, így a vízierőmű sem működött, ami elég nagy káoszt okozott. És hogy mi lett a generátorokkal? Nos, Omar lefordított egy szerződést, miszerint hat generátort elszállítottak (ismeretlen helyre), a szerződést pedig Ken Davis, Maria főnöke írta alá, baszki. Ezt személyesen akarta elmondani Mariának, de nem volt rá lehetősége.

Főncsi szerint a nő veszélyben van, mert a főnökét kérte meg, hogy írjon ajánlólevelet Omarról, hogy az országba jöhessen, így Davis rájött, hogy ha ők ketten újra találkozni fognak, a férfi elmondja Mariának a generátorlopást – tehát főnöke állhat Omar letartóztatása mögött. A csontot azonban nem tudják tovább rágni, mert őrök csörtetnek be a hírrel: a férfi kérelmét elutasították, egy órán belül kizsuppolják az országból. Harold azonnal hívja Fuszkót, tájékoztatja a fejleményekről, aki ígéri, hogy megszorongatja kicsit Davist.

A biztonságos lakásban Shaw elmeséli az új információkat Mariának, aki meglehetősen kiakad: mégis miért vitetne a főnöke ismeretlen helyre hat generátort? Rico ígéri, hogy kiderítik ennek okát, de Maria nem óhajt ölbe tett kézzel várni – dúvadként rongyolna bele a vakvilágba, hogy mentse Omart. Shaw sem tök, rögtön levágja: ez nem csak a tolmács miatt érzett aggodalom, szerelemszag van a levegőben… Maria elismeri, Omarral szeretik egymást, a felesége szeretne lenni. Shaw érti, de így sem engedi, hogy távozzon a biztonságos lakásból, kéri, hogy bízzon bennük, segíteni fognak. Maria visszakérdez, mégis miért bízna, erre Rico személyes történettel áll elő (nem sok ilyet hallottunk tőle eddig): édesanyja Iránban dolgozott akadémikusként, ahonnan menekülnie kellett, mikor Khomeini került hatalomra, de szerencsére volt, aki segített kijutnia az országból, így aztán a kis Sameen is megszülethetett.

Maria bólint, érti de túlzottan nem hatja meg – a főnöke egy diplomatát (Lapointe, ugye) is maga mellett tudhat az Omar elleni küzdelemben, sőt még egy levelet is írt az iráni belügy, miszerint az extolmács terrorista, szóval nagy a baj. Célszemélyünk a nyomaték kedvéért meglóbálja a levelet, sőt fel is olvas belőle, ekkor jön rá, hogy a belügyminisztériumi levél és az Omarról írt ajánlólevél szerzője egy és ugyanaz – Davis, a főnöke. Az iraki levél tehát hamisítvány, meg kell szeretni a Lapointe irodájában lévő eredeti példányt, az bizonyíthatja Davis bűnösségét (és kedvese ártatlanságát). Csörtetne is elfele, de Shaw éppen hogy a küszöbön nem fekszik keresztbe – a nő egyszerűen nincs biztonságban odakint, korábbi támadója (mint láttuk) a francia idegenlégióból jött, azok meg sokan vannak és nem kispályások, szóval nem megy sehova, és kész.

Fuszkó ezalatt az őrsön Davist faggatja, szembesíti a vádakkal (amiket persze nem tudna bizonyítani), de a férfinak a szeme sem rebben, mindent tagad, érkező ügyvédje pedig kitereli a helyiségből. A lakásban Maria egyre nehezebben bírja a céltalan várakozást, inkább egy pohár piában oldaná fel szorongását. Shaw helyesel, ám miközben innivalóért üget, Maria egyszerűen meglép a lakásból, az ajtó elektromos védelmi rendszerét pedig lezárja, így Rico nem tud utána menni.

Omart fogva tartói egy furgonba ültetik a kizsuppolás kezdő lépéseként – Főncsi autójában ülve a közelből figyel, John pedig még közelebbről: ő ül ugyanis a furgon volánjánál. A mellé ülő őrt lazán kiüti, majd kiakolbólítja az anyósülésről, azzal irány elfele. Mehh...

Főncsi jelenti Shawnak, hogy Omar szabad, ő viszont jelzi, hogy Maria meglépett, és szerinte Lapointe irodájába tart. Kora este látjuk is, amint Maria nagyon szeretne bejutni az ENSZ-be, méghozzá Christoph Savinhoz, ha már a diplomata korábban volt olyan kedves felajánlani a segítségét. Savin meg is jelenik, Maria pedig előadja neki amit eddig tud az eseményekről, és a tervét, miszerint sunyiban be kell jutnia Lapointe irodájába, és megszerezni a Davis által írt kamu levél eredetijét. Savin haja égnek áll az ötlettől, de némi hezitálás után rááll az akcióra.

John megérkezik Omarral a biztonságos lakásba, ahol a többiek is várják – a férfi először persze meglepődik a kompánián, de örül a segítségüknek. Főncsi mondjuk nem túl boldog, hogy be kell hatolniuk az ENSZ-be Maria megmentéséért, de John szerint menni fog.

Nem sokkal később már az épületnél ügyködnek, első lépésként Shaw füstbombát lő a negyedikre – a biztonságisok hívják a tűzoltókat, akik már itt is vannak, a jármű volánjánál azonban Fuszkó csücsül, utasai pedig John és Omar. Hát ez rohadt jó! A lakásban ezalatt Harold Davis levelezését hekkeli, nem sok sikerrel, mikoris váratlan segítséget kap Forrástól, aki telefonon mondja be a hiányzó jelszót a levelezés feltöréséhez, nem mellesleg pedig közli, hogy kölcsönveszi Medvét!! Főncsinek meglepődni sincs ideje, mert a levelezésben olyasmire bukkan, amitől megnyúlik a képe – mi egyelőre még nem tudjuk, mi az.

Johnék lendületesen trappolnak az épületbe befelé, mikor pár rosszarc állja útjukat – bukta van. Lapointe irodájában eközben Maria lázasan túrja az asztalt az eredeti levél iránt, miközben Savint a frász kerülgeti. A nő megtalálja a levelet, lelépni azonban nincs idejük, megjelenik ugyanis Lapointe, a két „betörő” pedig ledermed. Illetve Savin csak egy pillanatra, aztán franciául hablatyol pár szót, majd közli a meglepett felettesével, hogy igen, tud franciául, azt tanulta meg először az idegenlégióban, azzal mellkason durrantja Lapointe-t.

Az épület előcsarnokában a rosszarcok szintén idegenlégiósok, ez gyorsan kiderül a szavaikból, és az is, hogy szívesen látnák Johnékat vízszintesben, ez azonban szerencsére nem jön össze: Rico az épületen kívülről belő egy füstbombát, így már lehet gyepálni a megzavarodott rosszfiúkat (akikből már eleve egyel kevesebb van, lévén a füstbomba fejbe találta). Hőseink gyorsan végeznek a többivel (a legjobb momentum mikor az egyik késsel hadonászót John rezzenéstelen arccal térden küldi egy golyóval); irány az emelet és Maria megmentése.

Akit egyelőre csak a nyelve elfáradása veszélyeztet, cefet szópárbajt vív ugyanis Savinnal; a férfi elismeri, hogy Davissel dolgozik (nyilván erre jött rá az előbb Főncsi is), aztán lenyom egy nagymonológot a rosszfiúság előnyeiről, végül pedig a túlvilágra küldené célszemélyünket, de szerencsére ekkorra megérkezik a felmentő sereg. John sorolja Savin bűneit, Fuszkó pedig letartóztatná, mikor a tag kést ránt (fegyverét hőseink már elszedték), ezért kap egy orrost nyomozónktól, egy papírnehezékes buksikólintást pedig Mariától. Az eddig hátul toporgó Omar ekkor ugrik boldogan célszemélyünkhöz, ám örömködésre nincs idő, érkezik a rendőrség, ideje pucolni.

Késő este (nem tudjuk meg hány nap múlva) Omar és Maria egy étteremben romantikáznak boldogan, mikor Fuszkó lép hozzájuk a férfinak szánt iratokkal, melyek szerint elfogadták a menekültkérelmét. Mikor távozik a pár asztalától, a bárpultnál ücsörgő Ricohoz csatlakozik, akivel édelegnek egy kört (bírják egymás búráját, na), aztán nyomozónk távozik.

Másnap kora reggel Forrás Medvével egy parkban sétál, persze nem céltalanul, hanem Greer nyomában. Az öreg pedig nem kis meglepetésünkre, Davis-sel találkozik, aki beszámol neki a hat ellopott generátorról, amik visszaérkeztek amcsi földre, aholis a tag elrejtette őket, bár nem tudja, Greer mit akarhat velük. Az öreg nem ad felvilágosítást erről, emberei inkább lenyomják Davist, fekete zsák kerül a fejére, és bár nem látjuk, de gyanítom a testére is.

A végjátékban pedig újra megnézhetjük a Forrás kontra Greer üldözési jelenetet, melyet a rész elején már megcsodálhattunk: a férfi egy aluljáróban trappol, a nő Medvével utána. Greer segítői először a kamerák képeit lövik ki, a gép ekkor hangkövetésre vált, irány a férfi lépteinek zaja. Mikor ezt extra zajokkal zavarják, a gép átvált GPS követésre, ezt azonban az öreg azzal übereli, hogy más zsebébe csúsztatja a mobilját. Forrás már épp a nyomát vesztené, Medve viszont kisegíti (szóval erre kellett a kölcsöneb), jelzi a helyes irányt.

Greer egy teljesen kihalt részen várja Forrást, ahol intenzív szópárbaj kerekedik (közben azért a nő fegyvert is fog az öregre, biztos ami biztos). Beszélgetésük lényege (bocs a sarkosításért), hogy Forrás szeretné visszakapni a cuccokat, melyekre Greer mostanában szert tett, úgy mint hat generátor, egy chip, és a Szamaritánus merevlemezei. A férfi erről nem óhajt tárgyalni, arról annál inkább, hogy szívesen összedolgozna a nővel, ő azonban erre nem hajlandó. Ekkor lépnek elő Greer segítői, szintén fegyverrel, szóval patthelyzet, tárgyalás elnapolva. Mielőtt az öreg távozik, annyit még megjegyez, hogy mikor legközelebb találkoznak, Forrás talán máshogy áll majd az ajánlatához.

... végül pedig egy régi hagyományt felelevenítve, íme egy kisebb halom cukiság ...