A mucsaröcsögei amatőr színtársulat próbáján vagyunk. A színészek éppen azt gyakorolják, hogyan kell aggodalmas arcot vágni, de még nem nagyon megy nekik. Na, jó, valójában Willoughby-Külsőn járunk, de a színészi tálentum itt sem nagyon csörgedez az erekben. Doyle emberei -valószínűleg az előző részben szabadjára engedett kadét infói alapján- megtalálták Mileszék búvóhelyét, így most mást kellett keresniük. Megy is a szájtépés, ki, mit szúrt el a múlt éjjel (Miles puhapöcs volt; nagyon sajnálja), illetve kinek az királyságalapító tervei nyilvánosak mostantól (Monróéké természetesen; Connor még mindig azt hitte titok, a szerencsétlen). Gene papa unja meg leghamarabb, és elindul szuperhősöset játszani. A terv: visszajutni a városba, és meggyőzni mindenkit, hogy milyen rossz arcok ezek a Hazafiak. A hisztis Monroe-n és szépfiú fiacskáján kívül mindenki önként jelentkezik Gene mellé, de végül jobb terv híján Miles vállalja a testőr szerepét. Aznap este beosonnak a városba, ahol a náci katonákká vedlett Hazafiak tartják rettegésben biztonságban a várost. (az ott a képen Leonardo DiCaprio?)
Neville közben Trumannak udvarol: Doyle-t megmérgezni nem kell félnetek jó lesz én nem ellenzem. Truman érthető okokból hezitál. Nyilván neki is szöget ütött a fejébe az a nagyszerű gondolat, hogy ha olyan egyszerű lenne merényelni, akkor akár az őrnagy is megtehetné. Neville elhagyja a parancsnok irodáját, és hazafelé tart, amikor Doyle emberei elállják az útját, és néhány helyreigazító ütlegelés segítségével, a nagyemberhez kísérik.
Gene és Miles a helyi kocsmába lopózik egy fehérnép után. Az ajtóra nagy betűkkel ki van írva, hogy BAR, ha nem lenne elég egyértelmű. A nő, Marion nem túl együttműködő, Truman teletömte a fejét mindenféle baromsággal, ezért most azt hiszi, hogy a két betolakodótól kell félni. Bizalmának megnyerése érdekében Miles leoldja az össze fegyverét. Marion erre menekülőre fogja, de Miles még idejében elkapja, és levonszolják a pincébe elbeszélgetni. Jön a nem túl meggyőző párbeszéd Gene és Marion között. Hazudsz! Nem, nem hazudok! De hazudsz, mert a Hazafiak azt mondják. Nem is, bízz meg bennem! Na, kb. ez a színvonal. Kisszínesként azt is megtudjuk, hogy szeretők voltak. Végszóra a nő új szeretője is betoppan a kocsmába: Truman. Szóval nem csak a fejét tömte. Bocs. A nő felmegy hozzá, Mileszék pedig csak reménykedni tudnak benne, hogy nem árulja el őket. Vagy a temérdek fegyver, amit óvatlanul szétszórtak az előbb, ugye.
A rejtekhelyen Charlie alázza a kis Monroe-t, aki bizonygatja, hogy ő mekkora nagy ász volt lenn délen, de ezt még mi sem hisszük el neki. A nagy sötétségben aztán egy bazi nagy tábortüzet vesznek észre. Odalopóznak, és kiderül, hogy az óvatlan banda Duncan megmaradt csapata. A vezetőjük, egy tejfelesszájú fickó, Scanlon elmondja, hogy miután Monróék távoztak Vegasból a Hazafiak rajtuk ütöttek, Duncant kinyírták, ők meg eljöttek megkeresni Monroe-t, hogy egyesítsék erőiket, a Hazafiak elleni szent küzdelemben. Bass boldog, a Matheson lányok kevésbé.
A pincében Miles és Gene pusmog. Megtudjuk, hogy a papának a felesége halála után volt csak viszonya Marionnal. Köszönjük, ezt jó tudni. Miles keresgélni kezd, hogy legyen nála fegyver, ha a volt szerető elárulja őket. Gene bízik a nőben, és abban, hogy minden jobb lesz. Miles felvilágosítja, hogy ez az apokalipszis, szóval ne nagyon reménykedjen! Az emberek önző idióták, ezért ha történne is bármi jó, azt úgyis elrontanák. Különben is, ő már egyezer végigcsinálta ezt: Monroe-val együtt csak jót akartak, és tessék, mi lett belőle? Ezután már csak két célja maradt: megvédeni a Matheson lányokat, és jóvátenni a korábbi hibáit. Eközben a fejük felett Marion cseveg Trumannal. Ebből lebukás lesz, mert egyrészt Miles fegyverei ott hevernek a szoba közepén, másrészt a nő olyan feltűnően kérdez rá az öngyilkos kadét esetére, hogy ez több mint gyanús. Truman persze hazudik, Marion pedig megvilágosodik.
A hirtelen kétnapos borostát növesztett Bass felbátorodik azon, hogy ilyen sok embere lett, és Miles nélkül az átnevelő tábor ellen indul. Charlie önként vele tart, Rachel meg a lánya miatt kénytelen ugyanígy tenni. A táborban éppen Neville ébredezik összevert arcú fiacskája mellett. Jason semmire sem emlékszik a kihallgatásából. Doyle érkezik, és elmondja, hogy mindent tud a merényletről. Neville még ebből is megpróbálja kidumálni magát, Trumanra kenve az egészet, de Doyle sem most jött le a falvédőről. Már eldöntötte, hogy ott helyben meg fogja ölni Neville-t, de előtte még egyenes beszédet vár el tőle. Az őrnagy pszichoterrorba kezd, és Doyle méreteit gyalázza. Ezzel csak jól feltüzeli a férfit, aki kilátásba helyezi az egész Neville család megölését, és a nadrágszíjával el is kezdi fojtogatni a családfőt. A legjobb pillanatban betörnek a táborba Monroék, és halomra lőnek mindenkit. A nagy zűrzavarban Neville kiszabadul, és végre kiszorítja a szuszt Doyle-ból. Monroe könnyedén elfoglalja a tábort, és a sebesülteket saját kezűleg lövi agyon. Széplelkű fiacskájának ez már kicsit sok.
Vissza a kocsmába. Gene zajt csap, mire Truman katonái lejönnek a pincébe leskelődni. Marion is lerongyol utánuk, és falaz a fedezékbe húzódott betolakadóknak. Amint a katonák elmennek, előad egy nagymonológot arról, hogy segít nekik kijutni, de aztán hagyják békén, mert jegyben jár Trumannal, és szeretné, ha ez így is maradna. A táborban közben nagytakarítás folyik. Négy kadét hiányzik. Monroe megtalálja Doyle holttestét, meg egy csomó arab nyelven teleírt papírt. Scanlon átveszi az iratokat, mert úgy gondolja, az egyik Öböl-háborút megjárt embere talán le tudja fordítani. Az ajtóból visszafordulva még benyal egy kicsit Monroe-nak: ő és az emberei is nagyon örülnek, hogy mellette harcolhatnak.
Marion elterelő hadműveletbe kezd, sétálni hívja Trumant. Alig hogy kilépnek az ajtón sebesült és/vagy halott katonákat látnak szana-széjjel. Ennyi maradt az átnevelő táborból Monroék mészárlása után. Marion ennek láttán és hallatán megborul, és bevallja Trumannak, hogy kiket rejteget. Ennek ellenére nem egész osztag megy le a pincébe, csak pár katona, akikkel Miles simán végez. Gene-t lövés éri. Felbotorkálnak a lépcsőn, de ott nem Truman várja őket csőre töltött fegyverrel, hanem Marion, aki még csak most szól a többieknek, hogy jöjjenek. Mileszék persze sikeresen meglógnak.
A titkos búvóhelyen Monroe és a fia ünnepel. Charlie nem boldog. Az anyja sem, aki jön egy kis fejmosást tartani. Felteszi az egy millió dolláros kérdést: miért harcol? Azért hogy Monroe visszakapja a Köztársaságot? Charlie nem hiszi, hogy abból valaha lesz valami, ő csak harcol, hogy győzzön. Igen, tényleg csak ennyi a célja. Rachel sajnálja, hogy ilyen kiégett gyilkológéppé (haha) vált a lánya, és tudja, hogy ő is ludas benne. Ő már csak Charliért harcol. Na, erre mondják, hogy késő bánat, eb gondolat.
Truman is megérkezik a kiürített táborba, és Doyle halálán meditál. Meg is osztja elképzelésit Neville-lel, aki rögtön a maga hasznára fordítja a dolgot, és meggyőzi Trumant, hogy kozmetikázza egy kicsit a Washingtonnak küldendő jelentést. Hagyja ki belőle őt, és inkább a saját nagyszerűségét fényezze. Ügyes. Miles és Gene visszatér az övéihez. Miles miután leadja az öreget, két nagy puszi helyett egy hatalmas balegyenessel üdvözli haverját. Nem kellett volna halomra ölni a kadétokat, mert ezzel –hát hogy is mondjuk- nem a megfelelő üzenetet küldte Willoughby lakóinak. Monroe racionális: azok az önző városiak úgysem segítettek volna, de nekik van két tucat(!) katonájuk, azzal már lehet valamit kezdeni. Miles habozik, de akkor megjön Scanlon a fordítással: a kadétokat Austinba küldték, hogy végezzenek Texas elnökével. Erős a gyanúm, hogy a következő részt Texasban folytatjuk.
Facebook kommentek