Az epizód előtti rövid összefoglalóban csak Aaronos történéseket kapunk, naná, két és fél évad után végre volt valami igazán meglepő fordulat a sorozatban. Flashforward, flashback, párhuzamos valóság? Talán a folytatásban kiderül. Aaron világos, elektromosságban bőven ellátott „luxusban” ébred, Priscilla mellett. Valami azonban nagyon nem stimmel. A TV-ben pont most mondják be, hogy Afganisztánban energiablokkolót (EBR) dobtak le, és ez mekkora királyság. Nyilván az is lenne, ha a háttérben nem az a dr. Horn sasolna, akit pár résszel korábban láttunk elevenen elégni. Priscillának nincsenek ilyen gondjai, karon fogja az egyre furcsábban viselkedő Aaront (a kukából guberál kaját magának, mert az az érzése, hogy nehéz ételhez jutni), és indulnak melózni. A geek azt sem tudja, hol van, mondjuk ez nem nagy ügy, nálam kb. ez egy átlagos hétfő. Az irodában Peter veregeti meg Aaron vállát, ami szintén nem egy jó ómen, az meg pláne nem, hogy Rachel szerepel a TV-ben, és éppen a nagyszerű EBR-ről mesél, a helyi Mokkában. Aaront körbeveszi két beosztottja, és a segítségét kérni, mert itt van ez a fránya rekurzív algoritmus, amit ki kellene javítani. Flashforward, mi? Lófaszt, álom lesz az akárki meglássa!

Aaron nehéz napja csak nem akar véget érni. Elmondja, amit az áram nélküli valóságról tud, de a felesége úgy pillog rá, mintha nem egy tárgyalóban, hanem az elmegyógyintézet ebédlőjében ücsörögnének. Pihenést javasol a férjének, meg másnapra halasztott prezentációt. Boldogan jelentem, hogy az epizód szponzora a BUD Light. Az esti pihinél az eddigi bújtatott reklám helyett megkapjuk a full TV-s hirdetést az arcunkba, majd ha ez még nem lenne elég Aaron be is tol egyet: hm, ez milyen jól esett! Nekem is, mert komolyan azt hittem, hogy a 90’-es évekbeli magyar filmes termékelhelyezéseknél mélyebbre már nem lehet süllyedni. (Kisváros, Kádár Transz megvan?) Aaron azért imádkozik, hogy ez legyen a valóság. Keserű lesz az ébredés, komám!

Másnap sokkal jobban indul a nap. Aaronnal madarat lehetne fogatni. A melóhelyen is minden szuper, a titkársrác (!) exkluzív jegyet ajánl Aaronnak estére. Ezért persze meg kell dolgozni, még a képzelt valóságban is: a geek beosztottak megint előjönnek a kóddal. Aaron majdnem be is fejezi nekik, ám ekkor hirtelen nyílpuska illetve kés általi halált szenvednek. A fegyver másik végén Charlie van, aki simán legyakja fényes nappal a két beosztottat, és magával ráncigálja az elképedt Aaront.

A lépcsőházban egy rövid megállót tartanak. Aaron emlékezni kezd, már Charlie nevét is tudja. Ez csak egy álom kérdezi?- és amikor a csajszi bólogat, elsírja magát. Én is veled sírok, Aaron, csak én egész más miatt. Na, haladjunk! Kinn az utcán Charlie felvilágosítja a két M.I.T-s diplomával rendelkező férfit, hogy ez olyan, mintha a Mátrixban lenne, ez az egész nem a valóság. A nano üldözi a kód miatt, de sebaj, csak keresse meg Rachelt, és kérjen tőle segítséget! Charlie már indulna is futva, de egy fejlövés hatására eltávozik a virtuális nemlétbe. A nap hőse Horn doki. Na, alakul ez a rész!

Aaron menekül, közben belefut Norába, és Tom Neville biztosítási cégének busznyi méretű reklámjába (ez milyen jó már!). Egy taxival eljut Chicagóba, és megtalálja Rachelt, aki persze nem emlékszik rá. Könyörgöm, ha ez az egész csak Aaron fejében játszódik, akkor miért kell lefutni ezeket a felesleges köröket? Egy kihalt parkolóházban vagyunk, Aaron elég őrült, Rachel le is sokkolózza a picsába. Aaron azonban még magánál van, az akaratával előteremt egy pisztolyt (mert ezt bezzeg lehet!), és ráveszi a nőt, hogy vigye el Mileshoz. Miért is?

Megyünk Mileshoz, szaporodnak a kilométerek, és a kérdőjelek. Az autóban Aaron és Rachel kicsit elbeszélgetnek. A férfi olyan részleteket idéz fel Rachel életéből, amit a nő másnak nem nagyon mondott el (viszony Milesszal, aggódás Danny életéért), ezért végül szent lesz a béke köztük. Ennek jeléül Aaron kihajítja a pisztolyt az ablakon. Egy motelhoz érnek. Miles egy lepukkant alkoholista, és a TV-ben Neville biztosítós reklámja megy: „tudta, hogy két ember hal meg másodpercenként? -(csing)- lám újabb kettő! Az epizód csúcspontja ez a reklám, esküszöm. Aaronnak mindent elölről kell kezdeni, mert Miles sem nagyon vágja, hogy mi van. Inkább Rachellel békülne. Aaron épp az ecseteli, hogy miért is kell neki Miles, mire pizzás dobozzal a kezében betoppan a szobába Monroe, és megölelgeti Rachelt, mert ők ilyen jóban vannak. Aaronnak ez már sok, de hiába csettintget az ujjaival, csak nem áll helyre a világ rendje.

Horn emberei már a spájzban vannak, szóval jobb lesz sietni. Hogy hová, az szerintem nem csak nekem nem világos. A katonák betörnek a szobába, és minden erőfeszítés nélkül magukkal viszik Aaront, hiába kiabál az a többieknek, hogy segítsenek. A nagy jajveszékelésnek azonban csak lesz haszna, mert hirtelen hatalmas kések teremtődnek Mileszék kezébe, amivel gyorsan el is kezdik aprítani az ellent. Visszatér az emlékeztük, természetesen. Rachel megvilágosodik: ha Aaron fegyvert tud létrehozni a gondolataival, akkor valahogy tudja irányítani a dolgokat. Csak azt kell kitalálni, hogyan, és már meg is menekült a nanótól. A katonák szétlövik a motelt, úgyhogy a csapatnak tovább kell állnia.

Arra jutnak, hogy valami olyan eseményt kell előidézniük, ami felébreszti Aaront az álomból. Mitől vannak rémálmai például? A zuhanástól- mondja Aaron. (Monroe-t meg egy kígyó üldözi álmában, bár ezt senki nem kérdezte.) Meg is van a megoldás: egy magas épület tetejéről kell ledobniuk Aaront. Ha túléli, felébred, ha nem, akkor nem, de a nano egyik esetben sem jut a kódhoz, szóval mindegy. Az okfejtés persze Kőszívű Racheltől jön, ki mástól? Aaron cégének épületére esik a választás. A geek már ugrana is, de a barátai helyett Priscilla tűnik fel hirtelen. A nő próbálja meggyőzni, tökéletes álombeli létet ígérve, de Aaront ez nem hatja meg, elvégre ez mégsem a valóság, és leveti magát a tetőről.

A terv azonban nem válik be, mert ébredés ugyan van, csak nem ott, ahol tervezték. Aaron a cég irodájában tér magához egy székhez kötözve, szemben vele Horn doki, meg mindenféle kínzóeszközök. A történelem ismétli önmagát. Horn a kódot akarja, és a miheztartás végett egy szikével fenyegeti Aaront, de az pont most jön rá, hogy kell kontrollálni a saját agyát, és így az egész rendszert. Visszaszól a nanónak, Horn eltűnik, Aaron pedig simán felébred. 32 perc a semmiért.

Visszatérünk a jelenbe. Aaron felébreszti Priscillát, és végre otthagyják Petert, és furcsa szektáját a fenébe. Az úton megállnak egy kicsit, megbeszélik Aaron álmát. Tulajdonképpen nem volt az olyan rossz- mondja Aaron-, ivott egy jó sört. Mondd ki, hogy BUD, mondd ki! A nano közben szép csendben haldoklik. Ezt egy fel - felvillanó lámpából, és döglődő szentjánosbogarakból látjuk. Aaronék hazaindulnak.

Visszatérnek Texasba, és már jöhet is a nagy összeborulás Rachellel. Miles is ott van, de vele persze nem. Rachel mutat egy furát Aaronnak. Azt mondja, hogy napok óta pislákolnak a lámpák a városban, azért a Hazafiak elkezdtek mindenféle elektromos kütyüket, meg fegyvereket felhalmozni. Kisvártatva hatalmas vihar veszi kezdetét, villámok mindenhol, a Hazafiak hullanak, mint a legyek. Aaronék bemenekülnek a boltba, de ott sincsenek biztonságban, mert Rachelt agyoncsapja egy villám. Aaron erre, mint egy őrült, hozzálát megjavítani a kódot. Mikor végez, és felnéz a barátai már sehol, csak Horn doki somolyog rá kedvesen.

Ez az egész még mindig az álom volt. A nanó köszöni a halakat, és felébreszti Aaront. A férfi ugyanott ébred, mint egy pár perccel korábban. Peter tenyérbemászóan vigyorog: a nano boldog, tehát ő is. A nagy örömködésben szabadjára engedi Aaronékat. A páros útnak indul, haza. Ezúttal tényleg. Legalábbis remélhetőleg. Na, emberek, ennyi volt mára, menjen mindenki, és igyon egy sört! Megérdemeljük!