Egyik oldalon El Paso a másikon Juarez. Az előbbi Usa második legbiztonságosabb városa, utóbbi pedig a világ leghalálosabb városa, ahol elég keményen dívik a drogcsempészet. A határőr néni kemény szavakkal mondja a trúságot, hogy ők itt Amerika kapuőrei. A lokálpatrióta hősies szavai pedig a nemzeti sas szárnyain szállnak tova, ahogy Ross Kemp átdzsangázik a határ kevésbé fainabb oldalára. Biztos, hogy Juarezbe akar jönni, főnök? – kérdezi az egyik samesz a határon. Persze, tudja ezért fizetnek, meg amúgy voltam én már Afganisztánban is. – válaszol Ross. Akkor gondoljon arra, mint szép emlékre, mert ez maga lesz a pokol. – indítja útjának Rosst a határőr úr.
A menetrendszerinti érkezést megszakítja egy útlezárás. Az utcán fejbe lőttek egy embert. Ez így önmagában nem egy nagy etwas. Az érdekesség ott kezdődik, hogy a zsekák instant retusáló gépezettel a fejükön, úgynevezett símaszkban csapatják a helyszínelést. Hogy miért? Nem az újragondolt fotóstörvények miatt, amik megrendszabályozzák a rendvédelmi szervek stocfotókon való szereplését, hanem azért mert nem akarják, hogy a bandatagok megismerjék a csinos kis pofikájukat és legközelebb ne őket trafálja tarkón a maffia gépezetéből kilőtt jól irányzott golyó.
Polgármesterrel való pofázat során kiderül, hogy nagyon szívén viseli a város sorsát, de a magas trónon elég nagy biztonságban van az ő hófehér segge, míg az utcákon halomra ölik egymást a kis csikánók. Minden estre azért berendelte a városba a sereget, biztos, ami fix. Sajnos ez semmit nem segít a jócskán elharapódzott drogkartellek nyílt gengszterkedése ellen. Felipe Calderón elnök tehet mindenről, aki konkrétan leszarta az utcai lövöldözéseket meg a drogmaffia féktelen elkanászodását. És ezzel a szokásával nem akaródzott felhagyni egészen a mai napig. Pedig voltak intő jelek, hogy megálljt kell parancsolni a non-stop gyiloknak.
Ross egy embertelen mészárlás két tinédzser túlélőjével beszélget. Egy lakásban 17 embert öltek meg egy levegővel, és ők ketten is csak azért maradtak életben a bekapott 11(!) golyó után, mert okosan halottnak tettették magukat. Minden barokkos túlzás nélkül, az archív rendőrségi felvételeken is látszik, hogy bokáig ért a vér a kecóban. Szomorú, ahogy az is, hogy senkit sem ítéltek el ezért. Felipe Calderón „CSAK” ennyire szart bele az egészbe.
Vasárnap 11:00 van és Juarezben már három embert megöltek. Ross most is egy kivégzett srác hullája körül zizeg és faggat egy éppen arra járó hölgyet. Ez itt normális, hogy fényes nappal egy 6-7 hét lövéssel elintézett, leszakadt állkapcsú fiatal srác hever az utcán? Igen, sajnos. Egész nap cidrizek, hogy mikor ölnek meg, de már tervezem, hogy elbútorozok innen- mondja a lány. Okos.
Rossnak egy bandataggal lenne célszerű beszélnie, szóval mégy és kukáz is magának egy háromfős krúban nyomuló ganget. A legbeszédesebb csóka vígan cseveg arról, hogy drogot árul, rabol és öl. Így megy ez. Napi 10, 15, 20 embert lőnek le. Ő sem jó kedvében nézeget a háta mögé a beszélgetés közepétől, amikor a főnöke elrajozik mellette egy stricijárgánnyal. Juarezben ez megy. Hogy jobban átérezhessük ennek a súlyát Ross egy éjszakai mentőshöz verődik. Első útjuk egy casinóba vezet, ahol egy fickó hever holtan, míg a felesége már a rendőrautóban remeg sokkos állapotban.
Eddig még csak a kis miskákkal sikerült összefutni, de egy igazi kartellvezérrel még nem. Van egy fickó, El Chapo, akire 5 milka vérdíj van kitűzve, de mégsem akarja kiadni senki, mert ő az isten. A polgármester a legnagyobb lelki nyugalommal beszél a fasza kis latinos ritmusra elhulló emberekről. Ez van, szopó, de nincs mit tenni. Elárasztottuk az utcákat rendőrökkel, ami meg is zavarta a kartelleket. A lófaszt – mondja Ross, úgyhogy most Juarez legbiztonságosabb börtönébe megy. A vicc az egészben, hogy a kóter sokkal biztonságosabb, mint az utca. Apropó utca, elfeledve a sitten rohadó Jesust és a börtön falain belül szóló vidám, latinos gitártémákat máris a szabadban járőrözhetünk Ross Kemppel a hátsó ülésen, de még mielőtt elmerenghetnénk, hogy mi lesz este a vacsi vagy azon, hogy mi megy majd a tévében máris egy újabb gyilkossági helyszínelés miatti útlezárás ránt vissza a juarezi rögvalóságba, ahol konkrétan szügyig gázolunk a hullákban.
Ross végül elkap egy interjú erejéig egy kartelltagot, aki részletes felvilágosítást tart maffiózásból. Juarezben nem kettő kartell küzd az egész város felügyeletéért, hanem öt. A drog nagyjából 50 százalékát repülőn juttatják Amerikába. Rossnak itt esik le az álla. azon már csak magában mantrázik, hogy ez a decens kartell 27 emberből áll, akik 14 különböző országból származnak. Mindegy is. A faszi amúgy ült börtönben, 12 évre ítélték el, de végül hatot ült, mert kartell papa elintézte ügyesbe, merthogy nem járt el a szája, pedig rendesen megdolgozták a fakabátok. Egy napig tartó kínzás során csipesszel letépték a lábujjairól a körmöket, szöget vertek az ujjaiba, áramot vezettek a heréibe és chilis, borsos és sós vizet öntöttek a szemébe és az orrába, de nem szólt egy kurva szót se. Respekt.
A Juarezben hömpölygő szarért csakis a korrupció vonható felelősségre. Na jó a drog is. A kérdés persze jogos, ha egy forró szituban, egy maffiával kapcsolatos témában egy marcona fegyveres ember azt a kérdést tenné fel nekünk, hogy mit akarunk, pénzt vagy egy golyót az agyba, akkor mit választanánk?
Ross Kemp -Veszett világ című sorozata a Spektrum műsorán látható.
Facebook kommentek