Pár perccel az előző rész eseményei után folytatjuk történetünket, Főncsi, Arthur és Rico egy-egy széken csücsülnek, alattuk kiterítve nylon (tudjuk miért), mindegyikükre fegyver szegeződik a hátuk mögött, előttük pedig a Ma'am, azaz az Irányítás szintén stukkerrel. Most, hogy Főncsit is megkapta Arthur mellé, előbbinek jobban örül, mert azt reméli, visszakapja a gépet – Harold azonban gyorsan kiábrándítja: a gép elköltöztette magát, már nem én felügyelem, és nemtom hol van. A nő ekkor Arthurt kezdi faggatni a Szamaritánusról, de ő a betegsége miatt most épp nincs nyilatkozós állapotban. Az öreglánynak elege lesz, ezért úgy dönt, ösztönzi a két néma tudóst: ideje Ricót megküldeni egy fejlövéssel.

Szerencsére ez nem következik be – Forrás megérkezett, és a rosszfiúkra lövöldöz. Shaw megszerzi az eddig rászegezett fegyvert, és beszáll a tűzpárbajba, míg Főncsi és Arthur fedezékbe vonulnak. A végeredmény: pár likas térdű ügynök, és egy alaposan szétlőtt szoba. Forrás utasítja a többieket, hogy menjenek a lifthez, míg ő tartja a frontot. Hersh kilövi a szobában lévő kamerát, gyanítom emiatt nem tud Forrás megfelelően kommunikálni a géppel – különben tudná, hogy mi következik, és meg is előzné: egy jól irányzott lövés a bal karjába Hershtől. Ő így hátra marad fogolyként (gyilokunk azonnal elveszi a telóját és kinyiffantja azt), míg a többiek elmenekülnek. Az utcán feltörnek egy kocsit, Főncsi beugrik a vezető ülésre, némi vezetékbabrálással beindítja, Arthur mellette, Shaw pedig hátul – Forrás nélkül száguldanak tova.

1979-be térünk vissza, ismét Harold múltjában mozizunk. Kisfőncsi bőröndökkel megrakodva mászkál a házukban, faterja kérdi, mégis hova készül? De a fiú emlékezteti, hogy apja készül elfele, méghozzá egy otthonba, ahol megfelelően tudnak gondoskodni róla – de csak addig, míg Harold létrehozza a mesterséges intelligenciát, ami majd segít rá vigyázni. Apja bólint, irány a lakóotthon.

A jelenben hőseink megérkeztek a célállomásra, kipattannak a lopott kocsiból, közben Főncsi és Shaw megtárgyalják, hogy az Irányításnak azért kellhet a Szamaritánus, mert be akarják indítani – jó lenne még előttük, és persze az Éberség előtt megtalálni (kórházi „kihallgatásakor" ugyanis félő, hogy utóbbinak Arthur elárulta a lelőhelyét). Célszemélyünk eközben visszazuttyan a múltba, Főncsinek kell a jelenbe kormányoznia. Szerencsére nem reménytelen a helyzet, a férfi elég gyorsan „visszatér", sőt kiderül, hogy amikor fegyvert fogtak a buksijához, csak megjátszotta a beteget, akinek nem jut eszébe semmi. Shaw majdnem a nyakába ugrik örömében, de Arthur csak Főncsivel cimbizik, neki megmutatja, hol van a Szamaritánus biztonsági mentését tartalmazó merevlemez. Miközben oda indulnak, Harold megjegyzi Riconak, hogy aggódik Forrásért (hm, ezt is megértük).

Az aggodalom viszont jogos, mert látjuk, hogy Forrás ketrecben csücsül megkötözött kézzel egy üres teremben (kívül fegyveres őrök), Irányítás pedig épp kikérdezni készül – először adja a jó zsarut, de a nő kiröhögi azzal, hogy ők rohadtul nem egy csónakban eveznek. Az öreglány ugyanis rájött, hogy ő bejutott a gépbe, és admin szintű hozzáférése van, Forrásnak viszont esze ágában sincs ezt átadnia neki. Így hát jön a rossz zsaru, egy fecskendő kíséretében, aminek a tartalmától hekkerünk elalél.

A továbbiakat most nem tudjuk meg, irány John és Fuszkó. Az előző rész agresszív kismalacai immár lehiggadva csücsülnek a sitten, illetve John szunyál, mikor a vattával tamponált orrú Lionel ébresztgetni kezdi (rohadt jól fest, csak mondom). A két kiskakas először szájkaratét vív, hogy ki is nyerte az előző esti bunyót, és ki nyerné a következőt (ami nem lesz) – mindenesetre egyelőre össze vannak zárva, mert a helyi sherif tojik rá, hogy Fuszkó rendőr.

Arthur, Főncsi és Shaw bankba érkeztek, itt vannak a Szamaritánus merevlemezei egy széfben. És hogy hol a kulcsa? Nos az Arthur által használt nővérhívó gombban elrejtve. Mehh. Hozzájuk lép a bank egy csini alkalmazottja, hogy a segítségükre legyen, ők pedig közlik, hogy egy széfet jöttek kinyitni. Célszemélyünk elárulja a nevet is, amin bérelte: Rudiger Smoot.

Mielőtt tovább haladnánk, visszaváltunk Forráshoz, aki kap még egy bökit a karjába, ettől magához tér, csak éppen keze-lába remeg. A betegtájékoztatót is megkapja mellé, a két böki ugyanis – mint láttuk – először leszedálja, majd felgyorsítja; a csavar mindössze annyi, hogy pár ilyen adok-kapok után felrobban a szíve. Azzal Irányítás előkészít vagy két tucatnyi fecskendőt, és feleannyi kérdést. Pff.

Főncsi és Arthur bemennek a széfterembe utóbbi széfjéért, Shaw kint maradt, onnan kérdi fülesén Haroldot, hogy mégis ki az a Rudiger Smoot? Ez egy kamu személyiség, jön a válasz, amit Főncsi hozott létre anno fogadásból; ő tehát Rudy, akit célszemélyünk "vallatása" során említett, mint a Szamaritánus „tulajdonosát". Nem rossz. Viszont ha ezt, vagy a széf lelőhelyét Arthur elmondta kérdezőinek, akkor hamarosan az Éberség is megérkezhet – Főncsi az ördögöt festette a falra, és az megjelent, Rico már látja is a bank előterében a rosszfiúkat, Collierrel az élen. Fegyvert rántanak, az ügyfeleket és a dolgozókat földre kényszerítik, még szerencse, hogy Shaw idejében kiszúrta őket, és elrejtőzött a szemük elől.

Odakint megérkezik egy egységnyi „kommandós" Hersh-el az élükön, bejönni viszont nem tudnak, mert az Éberség bentről zárta a bankot. Rico utasítja Főncsit, hogy tűnjenek el a széfteremből, de már késő – Collier fegyverrel közelít, így Harold bezárja a terem ajtaját. Nem elég gyors azonban, egy kóbor golyó még befér, szerencsére nem őt találja el, hanem az ügyintéző néni lábát.

A dutyiban John és Fuszkó háta szemléli egymást morcosan, végül nyomozónk töri meg a csendet, és javasolja, hogy valahogy lépjenek meg innen, és menjenek haza. Hősünk kiröhögi, neki nincs otthona, az egész embermentősdi amúgy sem jó szarra sem, csak húzzák vele az elkerülhetetlent – aki vesztésre van ítélve, veszíteni is fog, ők maximum kitolták ennek az idejét. Különben is, Fuszkó csak egy nyomorult sáros zsaru, kutyából nem lesz szalonna (maximum kutyaszalonna, teszem hozzá én – köszi Pici az örök érvényű mondást).

Nyomozónk felturbózza az agyát, elküldi a retekbe Johnt a letargiájával együtt, aztán szólítja a sherifet, méghozzá keresztnevén – ezek szerint mégis távozhattak volna, ha akarnak, csak Fuszkó nem akart, hátha meggyőzi hősünket. De most már elege van, lelép, John meg menjen amerre lát, viszont azt jobb, ha tudja, hogy tegnap óta nem hallott Főncsiről, szóval szar lehet a palacsintában – azzal távozik, hátrahagyva megnyúlt képű jófiúnkat.

A széfteremben közben Főncsi segít a meglőtt nőnek, bár csak annyit tehet, hogy leülteti, lábait megtámasztja, és utasítja, hogy egy ruhadarabot szorítson a sebre. Aztán folytatja a füleselést Ricoval, és kéri tőle, hogy legyen óvatos és megfontolt – gondoljon arra, mit tenne a helyében John. Ezzel a mondatával nem okoz osztatlan lelkesedést, de haladjunk.

Hersh hívja a bankot, Collier veszi fel a telót, és rögtön verbálisan tengelyt akasztanak – utóbbi jelzi, hogy nem bankrabló, viszont tudja, hogy hívója sem túsztárgyaló, Hersh pedig megfenyegeti, ha most kijönnek, életben maradhatnak. Collier lófaszt int, tudja, hogy odabent merevlemezek várják, amik adatokat tartalmaznak egy rendszerről, amellyel a kormány megfigyeli az embereket, neki pedig le kell lepleznie mindezt – azzal levágja a kagylót.

A teremben Főncsi és Arthur végre kinyitják a széfkazettát, és tényleg bent figyel két adathordozó, amit célszemélyünk a Szamaritánusként mutat be. A dobozban van még egy levele is, amit maga írt, egy nappal a program leállítása előtt – ugyan nem érti a jelentését, hogy anno miért írta, de nem is számít.

Helyszínt váltunk, Forrás már totál begőzölt a nyúzástól, Irányítás gyakorlatilag az összes fecskendő tartalmát belenyomta - az a csoda, hogy még él - de információt nem ad. Kiröhögi vallatóját, mert hülyeségeket kérdez – adjon neki egy telefont, és akkor beszélhet a géppel, lévén ő az interfész, azaz továbbítja a kért/kapott információkat.

Az öreglány annyira ökör, hogy tényleg hoz egy telefont, amire Forrás úgy néz, mint éhes kutya a húsosfazékra. Persze nem kapja meg, csak lehelyezik elé az asztalra, csalinak. Elrebegi, hogy a gép a barátja, és megvédi őt, Irányítás pedig hisz neki, ám szerinte ebbe a bizalmas viszonyba ideje belerondítani. Szenvtelenül közli, hogy az embernek van a füle mögött egy csont, amit ha kivágnak, a hang nem jut el az agyig, ergo megsüketül - ezzel a lendülettel neki is lát a műtétnek Forrás jobb fülén, se érzéstelenítés, se semmi, hogy rohadnál meg!

A széfteremben Arthur rájön, hogy a Szamaritánus hivatalos elkaszálása előtt egy nappal a rendszer működni kezdett, a mesterséges intelligencia életre kelt. De hogy még húzzák az idegeinket, visszamozizunk 1980-ba, Harold múltjába. Kisfőncsi otthon bütyköli a gépet, amikor az lehal, sőt lángra kap. Poroltót ragad, hogy megállítsa a tüzet, és konstatálja, hogy több energiára van szüksége, ezért alkalmazza az előző részben a haverjainak bemutatott trükköt: felveszi a vezetékes telefont, belesípol a kagylóba, beüt pár számot, és a gép újból működőképes, sőt kapcsolódik az ARPANET-hez (tkp. az internet elődje, csak éppen kormányzati célokat szolgált – a többit majd a nálam hozzáértőbbek megmondják kommentben. Magát a tényt, hogy Főncsi ezt megtette, már a 2x11. részben sejteni lehetett, most legalább tudjuk, hogy tényleg ő volt.)

A jelenben Arthur elmondja, hogy anno életre keltette a gépét, mely működött, majd leállt, a kormány pedig másnap törölte az egész projektet. Ő azonban megmentette, mert úgy védte, mint saját gyermekét. Ekkor megszólal a teremben lévő vezetékes telefon, Főncsi odalép (Arthur is vele battyog), a túlvégen Collier osztja az okosságot. Illetve maradjunk annyiban, hogy inkább a hülyeséget, mert szerencsére nincs igazán képben: arról beszél, hogy Arthur épített egy rendszert, mellyel a kormány az embereket figyeli, és ezt le kell leplezni – ezek szerint rohadtul nem tudja, hogy Főncsi kicsoda. Kicsit megnyugodtam...

...kemény öt másodpercre, míg a rohadék nem közli, hogy Haroldékat robbantással óhajtja kiszedni a széfteremből. Na bazmeg! Főncsi Riconak jelez a fülesén, hogy melegszik a helyzet, de a nőnek már van terve, méghozzá az, hogy ő maga készít egy csőbombát, és míg az Éberség kintről támad, ő is robbant az egyik helyiségben, ahonnan a padlón keletkezett likon át majd egy csatornába jutnak, és ott kiviszi a két zsenit. Főncsi meglehetősen morcos lesz az ötlettől, de Shaw hajthatatlan.

Forrás műtétje véget ért, egyik fülére immár süket, épp tapaszt kap a sebére, miközben az öreglány komótosan elregéli, hogy tudja hol vannak Haroldék, ha interfészünk nem működik együtt, hát megmurdeli őket, majd őt is kibelezi, mint Keresztapám a halakat. Forrás azonban hatalmas nyugalommal közli vele, hogy elkésett, mert a gép folyamatosan beszél hozzá, mégpedig a telefonon keresztül amit a nő behozott – morze jelekkel, olyan frekvencián, melyet Irányítás a kora miatt nem hallhat. Így tudta meg, hogy egy kést rejteget a zsebében, amit már meg is kaparintott, míg a nő a fülét belezte – azzal ugrik is támadólag a késsel.

Folytatás később, irány a bank, ahol Hersh behatolásra készül, amint az Éberség berobbantja a páncéltermet. Collier a nagy bumm előtt még felhívja Főncsit egy utolsó menekülési ajánlattal, de az nem él vele; inkább Arthurhoz lép, és győzködi, hogy semmisítsék meg a merevlemezeket. Kell némi szópárbajt vívniuk, de Harold győz azzal, hogy elmondja – Nathan és ő megépítették a gépet, valóban létezik, ami célszemélyünknek végül nem sikerült. Megmentettek és elvesztettek miatta jó embereket, és úgy véli, hiba volt létrehoznia - ha rossz emberek megkaparintják a Szamaritánust, rossz célokra használhatják. Arthur megadóan bólint, a földre teszi a merevlemezeket, és addig tapossa, míg össze nem törnek. Főncsi hihetetlenül megkönnyebbül, de nincs idő örömködni, mert Shaw szól, hogy az Éberség robbantani fog, húzódjanak fedezékbe, közben pedig ő is beindítja a saját szerkezetét.

A robbanás után Főncsi és Arthur lassanként magához tér, alig evickélnek azonban talpra, két fegyveres lép a terembe, Riconak kell őket térdnél érzéstelenítenie. Elindulnak lefelé, hogy a nő által robbantott lyukon át távozzanak, odáig azonban el is kell jutni. Hersh benyomul a csapatával, cefet tűzpárbajt vívnak az Éberséggel, azok azonban jó sokan vannak. Egyik emberük feltartja Ricot némi lövöldözéssel, és mire a nő a két férfi után indulna, azok már feltartott kézzel állnak a lépcső alján öt fegyveressel (az élükön Collierrel) körülvéve. Nem marad más választása, leteszi a mordályt, és megadja magát. Collier a lemezeket kéri, de célszemélyünk közli, hogy azok bezony már kinyiffantak. Hát akkor Arthur maradt nekik, őt ki is rántják a fegyverek gyűrűjéből azzal, hogy Főncsit és Shawt viszont ledurrantják.

A földre is kényszerítik őket, mikor megjelenik két kommandós, és térdben érzéstelenít párat az Éberség embereiből – a többiek elszelelnek. A két fős felmentő sereg leveszi a maszkját, és örömmel konstatáljuk, hogy John és Fuszkó érkezett meg végre!! Főncsi elrebegi, hogy mennyire örül Johnnak, de olyan hangon és ábrázattal, mint egy apa a kóborlásból hazatért fiának. Iszonyú cuki, na.

A csipet-csapat végre eljut a likhoz, amit Rico ütött a talapzatba, alatta ugye a csatorna van, benne vastagon ömlő bűzös trutyival – ebbe kell beleugraniuk, hogy elmenekülhessenek. A részleteket szerencsére nem látjuk, csak azt, hogy Shaw angyalian vigyorgó képpel elsőnek mászik le.

Hersh még mindig nyomul a csapatával egyre beljebb a bankba, bekerítenek egy Éberség tagot, és a merevlemezeket kérik tőle, ő azonban kézigránátot élesít, aminek nyomán hatalmas robbanás rázza meg a termet – Hersh félreugrik, de hogy megúszta-e, nem tudjuk meg.

Forrás is nyerésre áll: az őrök már vízszintesben, öreglány ártalmatlanítva, így végre nyugodtan beszélhet a géppel, és monoton "géphangon" tolmácsolhatja annak mondanivalóját. Első kérdés, hogy miért történik mindez, mire Irányítás azt válaszolja, hogy azért, mert a gép az övé. Hát nem, jön a válasz Forrás által, a gép már senkihez sem tartozik, az öreglány viszont az övé, és megvédi (??). Tudja, hogy az egyetlen dolog, amit a nő szeret hol található (mondja is a címet, mire az megrökönyödve jön rá, hogy Forrás tényleg a  gép "nevében" beszél); de a gép ígéri, megvédi mindkettejüket, szíveskedjék tehát békén hagyni őt és az „ügynökeit" (pff, Főncsi és a többiek ezek szerint már a gép alkalmazottai?). Az öreglány kérdezné, hogy mégis mitől kell őt megvédeni, de választ már nem kap.

Másnap reggel John egykori betegágyában Arthurt látjuk viszont, Főncsi rettentően örül, mikor barátja kitisztult elmével szól hozzá. A férfi elrebegi, hogy egyre több emléke tűnik el, már nem tudja felidézni elhunyt felesége minden vonását, de Harold nyugtatja, hogy emlékei megvannak, csak most nem fér hozzájuk. Ekkor megszólal a mobilja, Forrás van a vonal túlvégén. Egy kínai kajáldából hívja, és arról beszél, hogy ha Főncsi hallgatott volna rá, a merevlemezek nem kerültek volna rossz kezekbe.

Harold értetlen pislogására közli, hogy a bank igazi fiókvezetőjét már az ő érkezésük előtt megölték - mi pedig visszatekintve látjuk, hogy a nő aki a teremben sérülten velük volt, egy óvatlan pillanatban kicserélte a lemezeket, baszki! Forrás kéri Arthurt a telefonhoz, és csak annyit mond, hogy a gép küld neki valamit, azzal a vonal megszakad, a betegágy melletti monitoron pedig a férfi és felesége közös képei jelennek meg (plusz egy a fiatalkori Harolddal). A két zseni megrendülten bámulja a felidézett emlékeket.

Utoljára visszatérünk 1980-ba, Kisfőncsi meglátogatja faterját az otthonban, és kéri, hogy ha emberek jönnek felőle kérdezősködni, ne higgye el, amit mondanak, nem követett el hazaárulást (??). A férfi értetlen arccal néz rá, már meg sem ismeri a fiát. Harold konstatálja, hogy odakint kormányzati autó érkezik öltönyösökkel, ideje olajra lépni – előtte még egy madaras könyvet ad át édesapjának, aztán elillan.

A jelenben Főncsi az irodában trónol, üdvözli itthon a belépő Johnt, aztán elmondja, hogy Forrás kiszabadult a ketrecből, és lelépett. Hősünk azonban azzal válaszol, hogy nem óhajt maradni, csak búcsúzni jött. Elvesztette egy barátját a gép miatt, Főncsit nem akarta, ezért megmentette, de képtelen maradni – és csendben elbattyog. Ha Haroldnak lennének könnyei, most potyognának, mint az enyém.

Zárásként a város másik felére ugrunk, ahol a nő – aki (most már tudjuk) rohadtul nem a bank alkalmazottja – titokban találkozik valakivel a merevlemezeket átadni. Az állam hangosan koppan a földön, mikor a Decima embere lép elő (tudjuk az öreg nevét?) a Szamaritánusért. Kérdi a csajt, hogy kivel beszélt a történtekről, és mikor nemleges választ kap, lazán beledurrant egyet...