Ma majdnem szerzünk egy ős csatahajót, de aztán csak tapasztalatokra teszünk szert, és megtudjuk mi Sheppard hobbija a repülésen és az idióta vicceken kívül.
Dolgos hétköznappal nyitunk, a Kisfőnök ellátmányt szállításból van hazatérőben, egyedül. Egy új megfigyelő bázisra szállított amúgy. McKay némileg epés és hitetlen, hogy Sheppard ezt önként vállalta, mert nem szokása fuvarosnak lenni. Epésségének valszeg az az oka, hogy a bázist egy tropikus szigeten hozták létre, ahol a népeknek 0 társadalmi gátlása van – by McKay. Az angolszászok prűd lelkét ismerve, ez valami olyasmit jelenthet, hogy nem csinálnak gondot a szexből. Sheppard jóllakott macskavigyorát látva, míg McKaynak válaszolgat flegmán, ugyancsak elkényeztethették a csajok az elmúlt napokban. Meg tudom őket érteni. McKay epéssége azonban csak addig tart, míg rá nem lőnek a Kisfőnökre. Ekkor átvált a masszívan aggódó feleség szerepkörre, és kétségbeesetten szólongatja a Kisfőnököt. Sajnos mindhiába, az ugrót elkapja valami nagy és vonósugárral rendelkező hajó. Mindenesetre nem lidércek, inkább őstechnológiának tűnik. …és Főcím!
A hajó belülről erősen buherált, mindenütt toldások-foldások és lengő-logó vezetékek vannak. A tulajdonosok meglehetősen gorombák, Sheppard bátortalan barátkozási kísérletei leperegnek róluk. Ellenben intenzíven érdeklődnek a származása, és a hajója után. Az intenzivitás a vérvétellel és némi agyba-főbe veréssel éri el a csúcspontját. A Kisfőnök finoman szólva is értetlen. Míg ő értetlenkedik, a csapata összeszedi azt a keveset, amit tud, hogy el tudjanak indulni valami nyomon. Azt mondjuk, nem tudom, hogy azt a keveset, amit tudunk McKay miért a Csubinak és Xénának mondja el, és miért nem Carterrel konferenciázik, de spongyát rá, majd kiderül. Összegezve, biztos, hogy nem lidércek és nem replikátorok és nem Ősök. Hát ez kevés, mint az indok, hogy Tasóland ura mit keres a debreceni választókerületi listán.
A Kisfőnök fapofával tűri a verést, ahogy az a felderítő iskolában is tanítják. Légy semleges és egykedvű, talán belefáradnak, de semmiképp nem veszik provokációnak és talán nem ölnek meg. A helyzet akkor fajul el, amikor bekapcsolódik a parancsnok is a buliba. A főnök itt is egy nő. Egy szép nő. Talpig bőrben, és arroganciában. Sheppard nem tudja, hogy kezdjen-e reménykedni, hogy a kelta bája hátha itt is hatni fog, vagy inkább kezdjen el komolyan félni, mert a nő nem tűnik egy Teréz anyának. Lehet, hogy a szépfiúság itt inkább csak hátrány lesz?
Larrin – a szép bestia – még nem döntötte el, hogy tetszeni fog-e neki Sheppard. Mindenesetre szüksége van rá. Vagyis az ősgénjére. Hmmm… Mifelénk ezt azért rögtön nem szóba hozni. Elsőre azért ő is csak beszélgetni hívja kedvenc alezredesünket. A társalgás meglehetősen akadozik, hisz a kaja pocsék, Sheppardnek amúgy is sajog ugye az álla, aztán meg a hölgy csupa olyasmit kérdez, amiről a Kisfőnök nemigen beszélhet.
Sheppard mit tehet, játssza a hülyét, de sajnos Larrin készült, szinte mindent tud rólunk. Hát ez nem valami megnyugtató. Lassan-lassan előjön azzal is, hogy mire kellene neki Sheppard. Már azon kívül. Larrinnak úgy látszik menet közben megjött a gusztusa a szép keltára, és eléggé átlátszóan kezd utalgatni arra, hogy bejön neki a Kisfőnök. Sheppard ettől meglehetősen zavarba jön, ami lássuk be mókás. Az ajánlat azért ettől komplikáltabb, egy talált ős-csatahajót kellene beindítania, mellesleg. Ez sokat érne az Utazóknak. Sheppard életét is. Megalkusznak.
A hajó egy Auróra osztályú csatahajó, amelyet az Ősök elhagytak, mert elromlott a kommunikációja, és az egyik hajtóműve halálos sugárzást bocsát ki. A történetnek mindazonáltal vannak homályos pontjai, például, hogy ha az ősök beléptek vele a hipertére mielőtt elhagyták, akkor hogy halászták ki az Utazók? Ha meg a hipertérben volt, hogy kering egy kétszáz éves eliptikus pályán egy közeli törpe (nap) körül. Valamiben lódít a kishölgy, vagy a forgatókönyv írók bambultak el egy kissé. Hát, mindenesetre lesz mit pofozni rajta. Lássunk munkához! A vezérlőben a Kisfőnök némi szabódás után beleül az irányító székbe, és az, csakúgy, mint az Antarktiszon, engedelmesen életre kel alatta. A Kisfőnöknek erről gonosz dolog jut eszébe, és az utazók lankadó figyelmét kihasználva, elébb indítja a hajtóművet s csak aztán a tehetetlenségi csillapítást, így meglép a jószággal.
Közben a kétfős legénység elkábításán túl arra is szakít időt, hogy beszóljon Larrinnak. Hiába, édes a bosszú. Nem kéne a kishölgyet ingerelni! Erre hamarosan ő is rájön, mert Larrin lekapcsolja a pajzsot, ami a sugárzás ellen véd. A Kisfőnök lágyszívű, vagy csak nem bízik benne, hogy meg tud lépni egyedül a hajóval, így a zsarolásra megadja magát. Mesmeg a fogdában folytatjuk a csevejt. Nem mondhatni, hogy Larrin az a hálás fajta, keményen beszólongat Sheppardnek. Most azonban a Kisfőnök se marad adós, erőst kritizálja ő is a csajt, például az embereit veszélyeztető húzását. Larrin lassan ideges lesz, mert Sheppard korántsem az. Izmosodik benne a gyanú, hogy mielőtt megint mindent lekapcsolt, valami ronda trükköt is bevetett Sheppard. És milyen igaza van!
Rodney közben lázasan töri a fejét, hogy hogyan találja meg a Kisfőnököt, de most nem kell strapálnia magát tovább, az talál meg minket! Hurrá! Sheppard morzéval S.O.S. jelet küldött! Ez másnak ugye nem sokat mond, de egy földinek… Sajnos időközben az Utazók is rájönnek, hogy Sheppard valakinek üzent. A büntetés azonnali, ha nem is túl brutális; Larrin rongyol be a fogdára és húz be a Kisfőnöknek kétszer kicsinyke ökleivel.
Sheppard lovagias és nem rúgja pofán a kishölgyet, noha az előző rész óta tudjuk, hogy tud olyat is, ha dühös. Úgy látszik még nem dühös, vagy mégiscsak bejön neki a vérmes hölgyike, és egyelőre a „kancarúgás nem fájdalmas” állásponton van, úrifiú marad.
Larrin azonban az őrjöngésig dühös, leginkább azért, mert a jelzést lidércek is fogták. Erősen fontolgatja Sheppard lelövését, mire az finoman emlékezteti, hogy ő tud csak visszalőni a hajóval, így ha élni akar… ezt hívja a szakirodalom patthelyzetnek! Míg Sheppard győzködi az elvakult hölgyikét, aztán meg míg lövésre bírja a több ezer éve szunnyadó fegyver rendszert – McKay büszke lenne majdnem MENSA-tag tanítványára, mert az sikeresen áthidalja a szék aljában a hibás kristályokat – közvetlen találatot kap a Híd.
Ennyit Larrin embereiről. Végre visszalőhet Sheppard is. Nem gatyázik, vagy kéttucat drónt rájuk küld. A lidércek alaposan meglepődnek, majd némán elporladnak.
Az eufória rövid, Larrin rögtön azt kéri, hogy Sheppard ne mozduljon, mindjárt megy ő is. Több se kell a Kisfőnöknek, egyből elpályázik a székszobából. Ezek ketten feneketlenül nem bíznak egymásban továbbra sem. Hiába, a tét újra a hajó tulajdonlása. Sheppard a segéd-vezérlőbe megy, felmérni a károkat. És bezárja Larrint a székszobába. A csaj megint tombol, Sheppard próbálja nyugtatgatni, kevés sikerrel. A csaj győzködi, hogy meg tudja javítani a hajtóművet, Sheppard meg, hogy nem kell, ne izguljon, mindjárt itt vannak érte. Jó a megérzése, McKayék már úton vannak, és 5 óra múlva itt lesznek.
A vita közben folytatódik a kommlinken. Larrin szívhez szólóan kezd könyörögni, aztán mivel az nem hat, előveszi a Ronon-féle puskiját és „kilövi” magát az ajtón. Sajnos terve nincs, csak a dühe és a bosszú viszi előre. Sheppard próbálná azzal nyugton tartani, hogy látja az érzékelőkön. Igen ám, de az érzékelőkön több életjel is látszik, holott a Hídon Larrin két embere meghalt! Larrin megint nem hallgat rá, és ész nélkül rohan a másik érzékelt életjel eléje… és basszus egy lidérc az! Ezek meg, hogy a fenébe…?! A lidérc, talán mert zabos a szétlőtt cirkálójuk miatt, vagy talán mert éhes, némi adok-kapok után neki állna falatozni a meggondolatlan hölgyikéből. Szerencsére Sheppard nem az a haragtartó típus, így beavatkozik – és ugyan nem túl elegánsan, de hát mindent a túlélésért – simán hátba lövi a bogárszabásút.
Sem ok, sem idő nincs nagyon sem a hálálkodásra, sem az ünneplésre, mert még három ilyen féreg (oh, pardon bogár!) van a hajón, ők meg épp kifogytak a lőszerből, késből, ilyesmiből. Futás, vissza a segéd-vezérlőbe! Igen ám, de a lidércek sem hülyék, módszeresen átfésülik a hajót. A baj az, hogy nekik feltehetően fegyverük is van, így párosunk érthetően, kerüli velük a kontaktust. Persze kettejük viszonya továbbra sem felhőtlen, és mindenen képesek vitázni, így egy egyszerű rejtekhely kiválasztása is már-már közelharccá fajul köztük.
Mondjuk elég vicces, amikor ez egy szekrényben zajlik, egy fél zsebkendőnyi helyen. A dolog erősen valami másra kezd hasonlítani kettejük közt. Sajnos a lidérc fenyegetés árnyékában ez most eléggé lényegtelen. Kényszerű fegyverszünetet kötnek és elhatározzák, hogy kilövik a lidérceket – a székkel. Mi van? Másuk nem nagyon van, így bár az ötlet eléggé hajmeresztő, megkísérlik. Larrin maga után csalja a 3 bogárkát, a hajó szélére, Sheppard pedig 1 drónnal kilövi őket, ha már Larrin egy hermetikusan záró ajtó túloldalán lesz.
És bejön! Majdnem. Két lobogó kabátossal lesz csak kevesebb. Egy még marad, aki immár korántsem gyanútlan, és hipp-hopp megleli Larrint. És Sheppard most nem ér oda időben! De ismeri a nagy titkot, hogy mindezt vissza is lehet csinálni, így az év pókerjátszmájába kezd a lemerült pisztollyal.
és „rábeszéli” az iratos pofájút, hogy csinálja vissza amit tett, szabad elvonulás fejében. Mit van mit tenni, a lidérc visszacsinálja, így Larrin mégiscsak megmenekül. Na, mégiscsak tetszik Sheppardnak a nagypofájú főnökasszony. Úgy látszik, ezek a zsánerei, a nagyhatalmú, kemény szívű, parancsoló asszonyok. Nem mondhatni, hogy fájdalommentes hobbi.
Larrin gyorsan magához tér, és néhány közös emlék felemlegetése után, hogy milyen is volt újjáéledni, máris Sheppard nyakában van, és eléggé visszaél a helyzettel.
A Kisfőnök hagyja magát elsodorni, elvégre egy ilyen nap után ennyi kis kényeztetés csak jár az embernek! Larrin azonban nem ilyen széplelkű, és a nagy csókolózás örve alatt megszerzi a lidérc-kábítót és lelövi Sheppardet. Még egy ilyen hülyét!
Mivel nála a fegyver, és a hajtómű is bekapcsolva maradt, Larrin lelép a hajóval, és már megint a fogdában vagyunk. Larrin célozgat rá, hogy sok rendszerhez még mindig nem férnek hozzá, és jó lenne, ha Sheppard maradna. Hogy fogalmazzak? A Kisfőnök rosszul fogadja a javaslatot, de észérvekkel próbál hatni a ravasz bestiára. Ez a hajó kevés lesz a népének a túléléshez. Nem lehet mindig menekülni sem. Szövetséget ajánl, felhívva a figyelmét, hogy most a lidérc-replikátor háború közepén minden hiper-hajtómű aranyat érhet. Larrin elcsodálkozik, jé, a szépfiú gondolkodik! Kicsit nehéz a kishölgy felfogása, ha csak most kezdi Sheppardet komolyan venni. Nem tudjuk, miben egyeznek meg, csak azt, hogy Sheppardet végül kirakják az ugrójával, majd, huss! lelépnek. Ennyit a szerzünk egy új hajót projektről. Nem baj, a következőt majd megtartjuk!
Otthon az étkezőben zárunk, ahol Sheppard a csapattal a hosszú napok böjtje után, épp a friss kaját élvezi. McKay hiába faggatja, a beszámolója szűkszavú, főleg ami a csajra vonatkozik. McKay nagyon is jól ismeri a barátját, ettől egyből gyanút fog, és rákérdez, hogy ugye szép volt a csaj? Sheppard hebeg-habog, meg terel, mire McKayből kitör az irigység, hogy őt bezzeg legfeljebb a lidércek kapják el, szexi-idegenek soha. Sheppard epésen felajánlja, hogy szólhat érte… de aztán eléggé összeborzong Larrin gondolatára. Drága egy csók volt – jó néhány pofonba, meg egy ős cirkálóba került. Ronon szélesen vigyorog McKay meghökkent, de vágyakozó arcát látva, Teyla pedig….
ezek a férfiak!
Minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt, és kellemes pihenést kívánok!
Facebook kommentek