Szomorkodással és optimizmussal kezdjük az évadot. Kivételesen nem Valeria mesél hanem DellaGuadra. Olvasta egy magazinban, naponta 20000 kapcsolat megy tönkre. Most már kicsit kevesebb ugyan, de hát ő is ezek közé tartozik. Elvesztette úgy tűnik mindkét gyermekét. De sebaj, kigyógyult egy életveszélyes betegségből, még most kezdődik az Élet java, nem igaz? Ricardo mosolyogva bólogat, persze-persze, majd aludni küldi havert. Aki megy és felébreszti Szakácsnét hogy egy zavaros és értelmetlen monológot adjon elő kapcsolatukról.

És ekkor a Hídon, Kapitány szeme sarkából meglát valami gyanús mozgást a Fedélzeten.. De nem rohan azonnal, tanult már egykét dolgot. Megvárja szépen míg a titokzatos kámzsás alak szépen belopakodik a Hídra és ekkor ütné le. De csak ütné mert a kámzsa alól Buborék kerül elő, nagy titokzatoskodva.

Ma megtudhatjuk, hogy ki lép a skót doki örökébe, valamint, hogy randizik-e McKay Zelenkával. Mindezen izgalmak azonban eltörpülnek amellett, hogy a Város újra repülni kényszerül, és pocsékba kell vágnunk a fúróplatformunkat.

Menősráccal nyitjuk az epizódot, aki jegyet megy venni arra a bizonyos elit bulira, amire a múltkor Matt invitálta Allisont. Végig transzban van a srác, vélhetően a Csuklyás Rém irányítása alatt cselekszik. Farkasfiú persze rajta tartja a szemét, így mindjárt rájön, hogy élet-halál kérdése jegyet szerezni erre a bulira, csak hát nagyon húzós az ár és Matt nem, nem tud kölcsönadni egy kisebb vagyont.

Igaz, az m1 mindent megtett, hogy eltemesse ezt a kiváló műsort, remélem ez nem tántorított el mindenkit. Tehát Richmond az emberünk, az előző részben ezt a poént már lelőtték, de remélem ettől még nem lesz unalmas az évadzáró. Bár nem tudom, mit várjak, a „CSI akármi" bármely random epizódjában kb. másfél perc alatt rekonstruálják a történteket, Seattle-ben erre háromnegyed óra is jut. Akkor hadd szóljon: Sarah nem járt a Dartmouth-ra, mint Rich, ezért nem is ismeri Orpheus sztoriját. Rich készséggel elmeséli, én nem fogom, aki nem emlékszik az áltsulis törire, annak a gugli a barátja. Holder hívja Lindent a nagy újsággal, a nő közli, hogy épp hol van, aztán Richmonddal is, hogy a társa már úton van. Majd bejelenti, hogy lelépne, és úgy is tesz – a képviselő azon kívül, hogy csúnyán néz, nem sok vizet zavar. A főcím után Sarah gyorsan vázolja a történteket Holdernek, aki már kattintaná a bilincset, de sajnos még nincs kapcsolat Rosie és Rich között, akinek úgy mellesleg van alibije. Holder a híváslistára meg a pornóoldalra áll rá (nem úgy), Linden a kampányautót akarja megint látni, úgyhogy talizzunk ott.

Furcsa párok, utal a cím Neil Simon darabjára, a többes szám viszont jelzi, hogy most nem csak kedvenc nyomozóinkról lesz szó, hanem más alanyokról is, lássuk. A terápiára elsőnek érkeznek a fiúk, Wes szerint ez így helyes, inkább előbb kell odaérni valahová, mert aki pontosan kiszámítva akar megérkezni, az könnyen elkéshet. Travis szerint ez hülyeség, ő mindig időben szeret mindenhová érkezni, tessék, így most várhatnak a többiekre, addig ő inkább szundít kicsit. Erre azonban nincs lehetőség, mert érkezik a dokinéni, aki örömmel konstatálja, hogy a fiúk mindenkit megelőztek. Hát igen, én úgy vagyok vele, hogy aki pontosan kiszámítva akar megérkezni valahová, az könnyen elkéshet, húzza ki magát Travis, Wes csak hápog. Amúgy a mai téma a szex, melyik pár hányszor egy héten, röpködnek a számok, majd mindenki Wesék felé fordul, akik zavarba is esnek: Mi nem vagyunk igazi pár, tudják, egymással még sosem...

Ennek a résznek az eredeti címe A nap, amikor Georgiában kialudtak a fények. Hurrá, végre kimozdulunk egy kicsit, hogy megnézzük, hátha másoknak volt annyi esze, hogy 15 év alatt összehozzanak egy nyüves szélerőművet, vagy egy gőzzel hajtott autót! A nyitó jelenetben kárfelmérünk, ugyanis egy katona épp most jelenti Monroe-nak, hogy hű játszópajtása, Neville őrnagy az éj leple alatt feleségestül lelécelt. Monroe szóhoz nem, csak italhoz jut, mégpedig elég nagy mennyiségben. Láthatólag kissé sokkolta a hír, meg az új infó, hogy a baltaarcú Neville- kölyök is átállt a lázadókhoz. Az elnök a névtelen katonához fordul, aki a remek hírt hozta, hiszen köztudomású, hogy a férfi az őrnagy bizalmasa volt. Hát, jól titkolták, az szent. Szerencsétlen százados hiába bizonygatja, hogy ő márpedig soha sem lenne képes árulásra, Monroe egy hirtelen ötlettől vezérelve agyonlövi, ott helyben. Mondtam már, hogy hírnöknek lenni nem egy nyugdíjas állás?

Múlt héten Colton próbált beleszarni a müzlibe, de az nem hagyta magát, Rupert elhúzott, a Tadhana meg kiszavazta Tysonné Rachelt. A Galangban vidor a hangulat, arról beszélgetnek, hogy ki fogja megnyalogatni Tyson cupcake-es övcsatját, hát ennyi cukiságot a Káosz Ördögi Hercege nem bír, megpróbálja megbeszélni, hogy ki nem fog játszani a challenge-en, de persze esélytelen, jaj hagyjál már, reggel van. Aras kicsit vigasztalja Coltont, de kb azzal, hogy reménykedjen benne, hogy valaki nála is idegesítőbb lesz, ugye ez tök reménykeltő szerintetek is.

A Redemption arénában kiderül, hogy Tyson okos, és rögtön tudja, hogy Rachel miatta van ott, szeretem Tysont. A szeretetem kicsit meginog, amikor Rachelt kérdezi meg, hogy cseréljen-e vele, de a csaj hálistennek jobb fej, mint Rupertné, és esze ágábn sincs ennyire kibaszni a pasijával. Mellesleg gyorsan bejelenti, hogy Brad a kiskirály és őt kell seggberúgni, van egy kis trashtalk-kör, Marissa persze nem bírja befogni és beleugat, pedig ehhez speciel semmi köze nincsen. És bazmeg ezen a ponton Colton sírvafakad és haza akar menni, édes jézusom.

2010-ben járunk, a Gép 3191. napján, pár perccel éjfél előtt. Főncsi egy mankóval a hóna alatt sántikál be a könyvárba, az ottani géphez lép, és a webkamerájába nézve kétségbeesve ennyit kérdez: Te tudtad ezt?

A jelenbe visszatérve ott kapcsolódunk vissza a történetbe, ahol az előző rész végén abbahagytuk: Forrás felveszi a telefont, és most már halljuk – hozzá is a gép beszél, azt kérdi, amit Johntól is egy emelettel lejjebb pár másodperc múlva: Hall engem? Szóval mindketten kaptak hozzáférést, nekem pedig száz kérdés jut eszembe, de haladjunk, hátha okosabbak leszünk. Míg Forrás a gép utasításának megfelelően elindul, és magával rángatja Főncsit (a további utasításokat már a mobiljára kapja), addig Johnt a kapott információk abban segítik, hogy épp honnan bukkan fel a következő fegyveres, ő pedig szorgalmasan lövi őket. Egyikük azonban belelő a telefonba, így John is a mobilján hallgatja tovább a gépet. Forrás és Főncsi hagyják el a könyvtárat, közben a gép a nőnek jelzi a lehetséges ellenségek helyét, így ő ki tudja azokat lőni. Beszállnak egy liftbe, és fennhangon megkérdezi: John hogyhogy a nyomunkban van? Főncsinek fogalma sincs, Forrás viszont nem őt kérdezte. Rosszat sejtek, és tényleg: amikor John és Shaw kisétál a könyvtárból Haroldék nyomában, már csak annak összetört szemüvegét találják meg – ebben volt ugye a nyomkövető, és nyilván a gép tájékoztatta erről Forrást, baszki. Shaw megkérdi, mégis kivel beszél, és John beavatja: a géppel, akitől a nő egykori munkáltatói a számokat kapták, és akit (amit) maguk között csak Kutatásnak, vagy Északi Fénynek hívtak, de ők Főncsivel inkább Gépnek. Aztán nem magyaráz tovább, hanem az egyik utcai kamerába beszél, és kéri Főncsi koordinátáit, de nincs felelet. Hősünk morcos kissé, akkor legalább egy kocsit kér, erre persze kap választ.

Kedves olvasók, ezzel az epizóddal elérkeztünk az évadzáróhoz, most rövidebb ideig élvezhettük a vámpírok és egyebek becses társaságát. Gyorsan elevenítsük fel, mivel foglalkoztunk ebben a néhány hétben: Billből Bilith lett, küldetése a vámpírok megmentése, ugyanis az emberek fellázadtak, legalábbis Louisiana polgárai biztosan. Szuper fegyverekkel verik le a sérelmeiket ezen a jóravaló kisebbségen, akiket még spéci koncentrációs táborokba is bezártak. Sookie nyakába kapta Warlowt, az ő félig tündér, félig vámpír vőlegényét, aki már évezredek óta vár a lányra és elege van a tétlenségből. Voltak jól induló szálak, voltak idegesítő dolgok, de hozta azt, amit egy tisztességes HBO sorozattól elvárható. Megismerkedtünk néhány ígéretes mellékszereplővel, akikből remélhetőleg a következő évadban többet fogunk kapni. Csapjunk bele a közepébe az évadzárónak!

Az előző rész hogyvoltjával indítunk ahogy kell, és a vége a múlt heti drámai csúcspont, a "Zsuzsinak elege van mindenből és kiszáll" című gondosan felépített és megírt műbalhé. Amit majd mostan feloldunk GáborCsárlival, akinek a szobáját a kellékesek rendezték be, ezzel az erővel a csajokat is be lehetett volna pakolni ugyanabba a stúdióba, de mindegy most már, ugorgyunk. Gábor szomorú, mert Zsuzsi kiborult, mert egy randipartnernek álcázott statiszta otthagyta a randin, a kétgyermekes családapa Bandi meg a gyerekeivel csinált programot, és ez így tarthatatlan. Tamara erősen koncentrál Zsuzsi mondanivalójára és megjegyzi, hogy ezek szerint tele lett a nunija, Alexa a pozitivitást hiányolja, Adri meg szarik az egészre. Zsuzsi látványosan kiszáll, ELSÖTÉTÜL A KÉPERNYŐJE, itt a vég. Tamara egy próbát tesz azért majd, amit Gábor nagy sóhajjal engedélyez, mert ő ilyen rendes ember.