A Spektrum kicsit emberibb szinten közelíti meg az árverések világát, de lényegében ez is ugyanarról fog szólni, mint bármilyen más árverés. Lesz egy hadarva, köpködve beszélő ceremónia mester, aki jól feltornáztatja az árakat, majd egy „ÉS ELKELT” felkiáltással rátér a következő tételre, hogy a fanatikus gyűjtők zsebéből minél több pénzt kicsikarjon. De ez az egész most egy 70 év körüli beteg néniért van. Paul Mikkelson azért válik meg hajógyűjteményétől, hogy ápolni tudja beteg feleségét. Eredetileg egy múzeumnak akarta adni az évek során bespájzolt hajó maketteket, de aztán az említett oknál fogva a pénz is tényezővé vált, ezért hát az árverés. Szomorú.

Adam most a bűn városába kalauzol minket, és megmutatja, hogy a fényen és pompán túl böszme kaják is vannak ám, amit pár koszos casino zsetonért cserébe kérés nélkül utánunk vágnak.Nocsak.

Ez egy frissen indult sorozat a Spektrum csatornán, ami amolyan Bűvész X-Faktor. Izgalmasan hangzik, olyannyira, hogy mindjárt visszasírom a 18 évvel korábbi Ménfőcsanaki bűvésztábort.  No, de ne érzelgősködjünk itt, mert ez egy komoly dolog, egy komoly szakma és egy még komolyabb show. A nagy túróst. Következő a műsormenet: jönnek amatőr, félprofi, lelkes házibűvészek, akik előadnak egy trükköt és ha sikerül a két bűvészóriást Penn Jillette-t és Tellert lenyűgözni, akkor a nyeremény egy fellépés Las Vegas világot jelentő deszkáin, de ha a mutatvány gyatra, akkor bizony szopó van. Van tétje a dolognak, de azért ne ragozzuk túl a dolgot.

Az évad, de megkockáztatom, hogy a sorozat vitathatatlan mélypontja következik. A nem fanatikus rajongóktól ÉN kérek elnézést!

Ma Vezérasszonyunk Shepparddel vállvetve aggódik Rodneyért, mert a Sam egyben fiú név is, de legalább kiderül, hogy hogyan lehet a Daedalust esernyőnek használni, továbbá az, hogy néha az is elég, ha a pohár egyharmadig van tele. 

Tengerész sorozatunk jelen epizódja nagyrészt szárazföldön játszódik, méghozzá Franciahonban, valós történelmi eseményekbe ágyazva, ugorjunk is neki, allez! Liverpoolban kezdünk, az Onedin irodában James és Fogarty várakozik valakire és piszkálja egymást szokás szerint, közben a szakállas úgy pöfögteti a szivarját, mint valami nagytőkés a Szabad Nép egyik karikatúráján. Megérkezik a várt harmadik, aki nem más, mint Sir Richard Lazenby, parlamenti képviselő, neki adta el ugyebár a részvényei egy részét James. Lazenbyt az egyik ügyvédi irodán keresztül megkereste valaki, aki felárral megvenné tőle az Onedin részvényeket, ez ellen persze James és Fogarty is tiltakozik, nehogy már egy ismeretlen harmadik kerüljön be a részvénytársaságba. Lazenby ajánlatot tesz: nem adja el a részvényeket, ha James elvállal egy bizalmas megbízatást. Onedinünk szeme felcsillan, új üzlet, Fogartyt gyorsan ki is tessékeli az irodából, hogy nyugodtan megbeszélhesse a részleteket Sir Richarddal.

Szegény Anikónak csak nem akar beindulni ez a pösti élet: azóta küzd munkaproblémákkal, amióta fölszakadt gyönyörű országunk székes fővárosába, azóta nem talál egy rendes állást magának. Volt már modell, szeretett volna tetoválni, most pedig pultozik, de utóbbinál sajnos nehezen tolerálja a kerek seggének vendégek általi taperolását, így rövid úton fölmondott. Zoli apja helyet akar apja lenni, de a lázadó gyerek már csak olyan, hogy nem lehet hatni a lelkére. Persze mindez semmi ahhoz képest, hogy Hanna terhes, amit most már Joe is tud. Pozitív hír viszont, hogy Baltaarcú még egyetlen széket sem tört össze a hír hallatán, így csak van remény, hogy nem vitte el az ördög a lelkét.

Helen a Takarító-különítményét trenírozza, a katonák először egy lépcsőházban rohannak fel, majd a tetőn egyiküket kiválasztja és egy halálos ugrás megtételét parancsolja neki. Némi vonakodás után a katona nekifutásból ugrik egy nagyot, hogy aztán a lentebb lévő ház tetején csattanva szörnyethaljon. Nem nagy veszteség, hisz van még bőven belőle.

Profunk épp arról magyaráz az előadásán, hogy létezik-e szabad akarat, és persze válaszol is rögtön: a neurológia számos tapasztalata alapján ez puszta illúzió. És mint egy jó sorozathős, feltesz egy kérdést (vajon a döntéseinket nem mi hozzuk meg?), majd a választ a következő előadásra napolja el. Így kell fenntartani a diákokban az érdeklődést, legalábbis az érkező Haley dékán szerint. Daniel közli vele, hogy nem, bármit is akarna kérni. Persze, Paul azért udvarolja körül, mert szeretné, ha a péntek esti gálára lenne szíves elmenni, mert egy öreg diák özvegye nagyon szeretné megismerni, márpedig az új épületszárny felépítése csak így valósulhat meg. Daniel azonban nem jár gálákra, és különben sem ér rá öreglányokkal cseverészni, épp egy fontos kísérlet közepén tart. Paul nem érti, milyen kísérlet, de mi már látjuk: a doki galambokat etet. Az érkező Kate-nek magyarázza el, hogy azt vizsgálja, a nőstény vajon használja-e a saját fejét/magnetitjét a tájékozódásban, vagy csak az egész életre választott párját követi mindenhová. Ezt letudva áttérnek a soros bűnügyre. Egy csúnya egészségbiztosítót kellene lebuktatni, mert lehet, hogy gyilkosságot követtek el.

Sanjay Pattel pár hónapja jelentkezett súlyos depresszióval az ambulancián. A biztosítója mindössze egynapos kezelést engedélyezett. Az osztályos elbocsátása után járóbeteg ellátást javasoltak neki, dr. Julian Corvissnál, aki összesen négyszer fogadta, mondván, hogy a fiú már meggyógyult. Daniel szerint ez kizárt. Kate megerősíti, hogy így van, mivel Sanjay másnap felakasztotta magát. Az orvos viszont soha többé nem fog betegeket kezelni, mivel holtan találtak rá a rendelőjében, arcba lőtték egy harmincnyolcassal. Nem rablás, mert a tárcája érintetlen, a széf nyitva volt, de az értékek benne voltak, még csak az sem biztos, hogy elvittek valamit. Sanjay családja a törvényes eszközökkel harcol, pereltek, mire az ügyészség vizsgálatot indított az egészségbiztosító ellen. Corviss doktor hajlandó lett volna tanúskodni a biztosító ellen, de büntetlenséget akart magának, ennek a feltételeit épp tárgyalták, mikor a dokit megölték. Kate viszont nem az orvos halála ügyében nyomoz, hanem a fiúval kapcsolatos gondatlan emberölést vizsgálhatja csak. Ehhez bele kellene néznie a feljegyzéseibe, amit viszont nem tehet meg a titoktartási szabályok miatt – Daniel viszont igen. Ő átnézheti az aktákat, és személyes információk közlése nélkül derítheti ki, hogy Corviss mit mondott volna az ügyészségnek. Ja, és tényleg nem a gyilkosság ügyében nyomoznak, Kate-et a főnöke az utóbbi időben sokat cseszegeti az állandó hatásköri túllépések miatt, úgyhogy most a körön belül akar maradni mindenáron. Elmenőben még összefutnak Michael-lal, de Daniel villámgyorsan lekoptatja az újabb randiban reménykedő kollégát.

A múlt héten Sherlockék egy hókotrós nénivel kergették a bankrablókat. Lássuk mit tálalnak ezen a héten. Holmes mellett minden reggel egy meglepetés: Watson arra sétál be, hogy a detektív a saját alkarjára tetovál. A tetoválásai nagy részét saját kezűleg készítette, amihez jól jön, hogy kétkezes. Megtudjuk, hogy lassan egy éve tiszta, amit Alfredo, a szponzora szeretne megünnepelni, de előbb elviszi egy ügyfeléhez, Ken Whitman-hez, hogy megoldjon egy zsarolási esetet. Whitman, az ex-autótolvaj, gusztusos polgári házban él szerény polgári életet. A lánya pár évvel ezelőtt egy hamis személyivel beszökött egy klubba. Ami nem is lenne gond, minden amerikai tini erről álmodozik. Sajnos az történt, amitől minden kislányt óv az anyukája: drogot tettek a piájába. A folytatást sejthetjük: hazavitték, megerőszakolták. A tettes, Brent Garvey évekkel ezelőtt börtönbe került. Amikor már azt hinnénk az ügy lezárult, érkezik egy zsaroló levél egy DVD-vel "adjatok 10.000 dollárt, különben a kislány videója kikerül a netre." És az apuka fizetett. Jött még egy levél, megint fizetett. Már a harmadik levélnél tart, és nem bírja tovább idegekkel. (Pénzzel még igen?) Szerencsére itt van Holmes, hogy megoldja az ügyet - megfogadja az aggódó apának, hogy megtalálja a zsarolót és tettestársait.