Késő este nyitunk egy taxiban, az utas a vezetőhöz beszél, és arra kéri, várja meg a környéken. Mindehhez belóbálja az ősi trükköt, nevezetesen félbe tép ötszáz dollárt azzal, hogy a másik fele akkor lesz a sofőré, ha megvárja. Nyilván hatásos módszer, de én tuti nyakon vágnám ilyen tahóságért – nem véletlenül nem vagyok taxis, ugye.
Másnap reggel Főncsi már figyeli az új célszemélyt, aki taxisofőr – gyanítom az előző este látott tag lesz az. A neve Fermin Ordoñez, és azt lehet még róla tudni, hogy tegnap csontig kiürítette a bankszámláját – John szerint tehát bajban van, vagy most fog belekeveredni. Mindenesetre folyamatosan szemmel kell tartani, aminek első lépéseként Főncsi száll be a kocsijába, és kér egy fuvart. Legyen szíves lassan hajtani, mert könnyen rosszul leszek, mondja (szerintem meg idő kell az összes kütyü bevetéséhez, mondom én). És tényleg, miközben Johnnal halkan tovább beszél fülesén a férfiről fellelhető információról, klónozza Fermin mobilját. A tag amúgy 2005-ben disszidált Kubából, kiváló baseball játékos volt odahaza, itt is az lehetett volna, de két évvel a disszidálás után egy sérülés megakadályozta ebben. Szar ügy.