A mai rész története a 3x09. epizód eseményeinek visszhangja, de azok kedvéért, akik nem naprakészek, a lényeget a tovább gomb mögé tettem.

A rész első négy perce annyira önmagáért beszél, hogy inkább beillesztettem videóként; többet mond minden szónál, tessék:

Ezután 2010-be pillantunk vissza, Főncsi pszichomókusnál csücsül, még kerekesszékben, tehát nem sokkal lehetünk a kompbaleset után. A gyászról beszélgetnek, arról, hogy elvesztette a legjobb barátját, és úgy érzi, hogy ez az ő hibája. A terapeuta azonban óva inti attól, hogy magát hibáztassa, és példaként pont a kompbalesetet hozza fel – sok embert kezelt a túlélők közül, akik szintén magukat okolják. Főncsinek meg kell értenie, ő nem Isten, nem dönt az emberek sorsáról – a bűntudata idővel el fog múlni. Harold azonban csendben visszakérdez: és akkor mit kellene éreznie, ha az, ami a barátjával történt, tényleg az ő hibája? Választ nem kapunk, irány a jelen.

Főncsi hamit hozott Forrásnak. A nő érzi, hogy John miatt aggódik, és kéri, had segítsen – mert a gép nem véletlenül terelte őt hozzájuk, sokkal fontosabb dolgok várnak rájuk, oldják meg John ügyét, aztán jöhetnek az új kihívások. A férfi nem kér a segítségéből.

Fuszkó elhívta Haroldot az autóbaleset helyszínére, amit hősünk okozott, és elmondja, hogy a szemtanúk úgy látták, a baleset előidézője faggatta a sérülteket valamiről. Főncsi visszakérdez, mégis ki tette ezt - mire Fuszkónak leesik az álla, és epésen megkérdezi: mindkét kutyáját szabadon engedte? Bólintás a válasz. Nyomozónk elmondja, hogy itt most Johnt látták, Ricoról nem tud. Főncsi szerint mindketten Simmonst keresik, és vszg meg akarják ölni. Fuszkó is meg szeretné találni, de mindez csak hátráltatja a legális nyomozást. Harold kínjában terel a témáról, és arra kérdez rá, hogy kik az áldozatok? Nos pitláker bűnözők, akik portfoliójában hamis iratok gyártása is szerepel, a főnöküket Yorke-nak hívják. Főncsi szerint ideje megtalálni a tagot.

Mi pedig már látjuk is, épp Rico faggatja, a fószer a tapmancsainál felakasztva lóg a levegőben egy elhagyott raktárban, és azt ismételgeti, hogy nincs több mondanivalója. Ekkor lép be Főncsi és Fuszkó, előbbi kérdi, Shaw intézte-e el a tagot? Nem, John dobta le a tetőről, én csak kínok közt üvöltve találtam rá. És hol van John? Exügynökünk nem találkozott vele, de ő bizony nem óhajtja megállítani, ha meg akarja ölni Simmonst, hát tegye. Főncsi legorombítja: John súlyos haslövésből lábadozva lépett meg és eredt a rosszfiúk nyomába, ha komolyabb ellenféllel akadna össze, ebben az állapotban nem úszná meg élve. Shaw bólint, akkor nekünk kell megtalálnunk Simmonst John előtt, ez az egyetlen megoldás.

Yorke annyit tud, hogy Quinn az egyetlen, aki ismeri Simmons menekülési tervét, de őt jó sokan akarják kinyiffantani, nehéz lesz megtalálni és hozzáférni. Főncsinek azonban támad egy ötlete: még a letartóztatott gyanúsítottak is beszélhetnek az ügyvédjükkel, tehát meg kell találni és kikérdezni a HR vezetőjének ügyvédjét, ő tudja, hol rejtegetik a hatóságok Quinnt (mert az most már egyértelmű, hogy nem sima fogdában van, ott, ahol az általa irányított egykori HR-esek közül bárki a segítségére lehetne). Akkor irány az ügyvéd.

Nem sokkal később Fuszkó és Rico már a tag irodájában vannak, de az halott, sok infót már nem fognak belőle kiszedni. Shaw egyből kiszúrja, hogy ez nem John műve, valaki nála is brutálisabb járt itt, aki cigivel égette majd fejbe lőtte. Fuszkó észreveszi a szekrényt, ahol a biztonsági kamerák vannak elrejtve, visszanézik a felvételeket, és látják, hogy az ügyvéd tényleg élt még, mikor John távozott, bár nyilván elmondta, amit az tudni akart. Gyilkosai nem sokkal hősünk után érkeztek; Shaw szerint az oroszok voltak, nekik is bőven van okuk, hogy holtan akarják látni Quinnt és Simmonst.

Főncsi persze rögtön aggódva kérdi, hogy néz ki a felvételeken John? Shaw nem beszél mellé: elég cudarul fest, gyorsan meg kell találnunk, mielőtt nagyobb baja lesz. Fuszkó szerint az ügyvéd volt az egyetlen, aki tudja hol van Quinn, és vszg el is mondta Johnnak és a ruszkiknak is, ők viszont már nem fogják megtudni, de Shaw tiltakozik: van még valaki, aki segíthet nekünk, és ezt Főncsi is tudja. Igen, Forrásra céloz.

Múltba ugrunk, 2005 van, Rico itt még orvosként praktizál, épp a felettesétől kap megrovást (aki Dr. Sameen Shawnak szólítja, ugye). Hogy miért kap kokit? Mert egy elhunyt családtagjait úgy tájékoztatta szerettük haláláról, hogy közben két pofára tömte a hamit a szájába. (Ugye senki nem csodálkozik, tudjuk pár résszel ezelőttről, a nő nem igazán képes érzelmekre.) Főnöke ugyanezt dörgöli az orra alá, és tudtára adja, hogy sosem lesz belőle orvos.

A jelenben Shaw és Főncsi az irodában Forrás bevonásán vitáznak – a férfi nagyon ellenzi, de végül enged, lesétál a kalitkához, és kiengedi a madarat. Azonnal csörög a mobilja, a gép a nőt hívja, akció indul. Kora este lesz, mire a célállomást megközelítik, Főncsi, Shaw, Fuszkó és Forrás – közös autóban. Utóbbi kettő ül hátul, nyomozónk morcos is, hogy ilyen „padtársat" kapott. Amint a helyszínre érnek, és kiszállnak a kocsiból, kérdi is Ricot: miért cimbizünk a debillel, aki anno elrabolta Főncsit? A kérdésre Forrás felel, extra információkat sorol fel nyomozónk magánéletéből, bizonyítva, hogy olyan információk birtokában van, amikkel átlagemberek nem igazán rendelkezhetnének. A férfinek leesik az álla, aztán hangot is ad meglepődésének, de erre most nincs idő: egy marsall érkezik, Rico azonnal térdlövéssel illeti. Felcsípik a tagot, és bemennek vele az épületbe, ami előtt eddig ácsorogtak. Útközben Fuszkó Shaw szemére veti, hogy lelőtt egy marsallt, de a nő kontráz: maradjon köztünk, nem először fordul elő...

Felérnek a Forrás által mondott emeletre, átnéznek a szemközti épületbe, és igen, az egyik ablak mögött meglátják Alonso Quinnt. A nő sorolja a tudnivalókat: hány kijárata van az épületnek, hány marsall őrzi a rosszfiút, 10 percre egy légi egység, a ruszkik közelednek és John is itt van. Az utcát hatalmas robbanás rázza meg – egy autó robbant a két épület között, ez bezony John műve.

Kis kitérő következik, irány 2007, John múltjában járunk. Épp a katonaságoz állna be, hogy külhonban a terroristák ellen harcoljon, de előtte egy pszichomókus tesz fel neki húzós keresztkérdéseket. Hősünk itt még nem éppen kemény legény, a kérdések hallatán (megölnél-e egy terroristát a fia szeme láttára stb) egyre halkabb válaszokat ad. Aztán egyszercsak átveszi a beszélgetés fonalát, és arról tájékoztatja kérdezőjét, hogy ő már átment korábban ezen a vizsgán. A férfi elképed, az mégis hogy lehet? Hát úgy, hogy már rég nem a katonaságnak dolgozom, most az a munkám, hogy kiderítsem, ki adja el az ügynökeink nevét a kínaiaknak. Nem volt egyszerű rájönnöm, de sikerült – azzal szemrebbenés nélkül beledurrant a mókusba, és távozik.

A jelenben épületet váltunk, oda nézünk be, ahol Quinn fogoly. A földszinten három marsall az előbb felrobbant autóhoz fut, negyedik társuk odabent marad és jelent a felettesének, aki személyesen a HR vezetője mellett van. A felettes úgy dönt, hogy azért, mert egy autó felrobbant, még nem kér erősítést; a marsallok nézzék meg mi történhetett, aztán húzzák vissza a seggüket. Nos, ez nem fog menni: a bent lévőt John érzésteleníti, a másik hármat pedig kizárja az épületből. Hősünk meglehetősen ádáz képpel érkezett, és az inge is véres, ezek szerint a sebe egyre rosszabb állapotban van. A három kint ragadt marsall egyike rádión jelenti felettesének: az ajtó zárva, bent maradt társuk eszméletlen – idegen van az épületben. Ebben a pillanatban elmegy az áram, John pedig király zenei aláfestés mellett kezdi meg ténykedését.

Hősünk robbanószert élesít, majd egy halom világító rudat (köszi, Neo) nyalábol fel, aztán indulás. A marsallok vezetője utasítja a folyosón szolgálatot teljesítőket, hogy több fegyveres támadóra készüljenek (na persze) – azok fel is veszik az éjjellátót és a stukkereiket – ő maga pedig mindjárt intézkedik, hogy Quinn kikerüljön innen. A rosszfiú azonban felhívja a figyelmét, hogy azzal, aki most érte jött, az emberei nem fognak bírni, akárhányan vannak is. Miközben a jófiúk az emeletet fésülik át szobáról szobára, egyikük megtalálja a folyosó közepére elhelyezett a világító rúd halmot, bár nem esik le neki, miért is van ez itt.

Nagyon gyorsan kiderül: John a kupacba lő, mire vakító fényesség árasztja el a folyosót, üldözőit pedig kis időre elvakítja. Hiába emelnek fegyvert hősünkre, csak vaktában lövöldöznek, aztán lyukas térddel, vagy éppen nyakon vágva (kinek mi jut), már ahhoz sem lesz kedvük. John működésbe hozza a robbanószert, amit az előbb élesített, két jófiút ez hatástalanít. A marsallok vezetője fegyverrel a kezében maga mögé utasítja Quinnt, irány a folyosó, indulás! Nos, még a küszöbig sem jutnak, John már itt várja őket. A marsallt némi szájkaraté után nyakon vágja, így kettesben marad a HR vezetőjével.

Papírt és ceruzát tol a férfi elé, és utasítja, írja le Simmons menekülési tervét, ő azonban erre nem hajlandó. Szónoklatba kezd arról, hogy szervezete a hűségre épült, ezért most esze ágában sincs elárulni helyettesét, még ha John megöli is. Hősünk azonban kiigazítja: megöllek mindenképpen, ha beszélsz, ha nem, mégpedig az elkövetkező három percben. Az a különbség, ha nem mondod el, amit tudni akarok, életed utolsó három perce örökkévalóságnak fog tűnni. Quinn megrendül.

Eközben odalent a három kint rekedt marsall próbál visszajutni az épületbe, lángvágóval vágják le a lakatot, amivel John kirekesztette őket. Mikor elkészülnek, kettejük golyót kap a térdébe, egyikük pedig nyaknál érzéstelenedik el – igen, Rico jóvoltából. Mikor csapatunk bejut, Forrás fegyvert kér magának, de Shaw lófaszt mutat. Főncsi letromfolja: ha a nő meg akarná őket ölni, már megtehette volna, kapjon hát stukkert. A kis mohó egyből kettőt kér, és meg is kapja. Minek neki ennyi? Nos, a ruszkik ideértek, irány az egyik oldalbejárati ajtó – Forrás tüzet nyit, Rico és Fuszkó pedig követi a példáját. A végeredmény hat likas térdű / vállú ruszki rosszfiú. Forrás ígéri, hogy ügyel a bejáratnál, de a többiek menjenek az emeletre John után, mielőtt késő lenne.

Odafenn Quinn végzett az írással, John kézbe veszi a papírt, másik tappancsával pedig a stukkerét emeli a férfira. Ekkor nagyon gyöngyéden Főncsi hangja szólal meg a háta mögött: Mr. Reese! Arról beszél hősünknek, hogy Carter mindent feláldozott, hogy ezt a szarjankót törvényes úton intézhessék el, ezért inkább ne ölje meg.

John összerogy, de a fegyver még mindig a kezében. Főncsi tovább győzködi: Te életeket mentesz, nem elveszel. Ő azonban összeszorított foggal vicsorog: márpedig ezt igen – azzal meghúzza a ravaszt. A tár szerencsére (?) üres, Quinn most nem patkol el. John utolsó erejével úgy néz fel Főncsi arcába, mint egy reményvesztett, elkeseredett kisfiú az apjára – komolyan elfacsarodik a szívem. Elveszti az eszméletét, a többiek pedig felnyalábolják, hogy kivigyék innen, mielőtt megjön a marsallok által kért erősítés. Fuszkó, mint az egyszem törvényesen működő tagja a csapatnak, itt marad bevárni az erősítést, nehogy Quinn lelépjen.

A kocsiban aztán parázs vita indul, Shaw szerint Simmons után kellene menni, ha már John megszerezte az információt, hogy hol a rosszarc, de Főncsi tiltakozik: egy embert már elvesztettünk, még egyet nem hagyok meghalni. Forrás csendben megszólal: a gép nem mondta, hogy csak John akarja Simmons vesztét... És tényleg, Fuszkó, míg a jófiúk elviszik Quinnt, magához szólítja annak irományát, amit nemrég hősünknek skribált (a papír azonban a nagy kavarodásban itt maradt).

Mielőtt megtudnánk a továbbiakat, 2005-be pillantunk vissza, ezúttal Fuszkó múltjába. A változatosság kedvéért ő is pszichomókusnál van, az indok pedig az, hogy lelőtt egy bűnözőt szolgálatteljesítés közben. A mókus nyaggatja, hogy beszéljen az ügyről, mert be fog csavarodni, és nem fogja tudni ellátni a feladatát, ha nem rebegi el, ami a lelkét nyomja. Nyomozónk sóhajt egyet, majd lófaszt mutatva a pszichomókusnak előadja az igazi történetet: a bűnöző, akit lelőtt, előző évben ledurrantott egy szolgálaton kívüli újoncot, aki után várandós feleség maradt hátra - de menő ügyvédekkel megúszta az esetet. Fuszkó ezért lenyomozta a tagot, és amikor végre egymagában találta, szó nélkül lelőtte. A mókus döbbenten jegyzi meg, hogy „megölt egy embert"! Fuszkó a fejét rázza: nem, csupán az ördög kisegített, hogy egyenlíthessek – így hívjuk ezt magunk között. Azóta köszöni, úgy alszik, mint egy gyerek, a lelkének kutya baja (legfeljebb a mája hízott kissé, ugye), ezzel távozik.

Hajnali háromkor Simmons egy hangárban lépked, a repcsije helyett azonban Fuszkó várja a hírrel, miszerint elküldte a pilótát, mert a rosszfiú nem utazik sehova. Az kérdi: tán le akarsz lőni? De nyomozónknak jobb ötlete van, puszta ököllel esnek egymásnak. Egyenlőtlen küzdelemnek gondolhatnánk, de rohadtul nem az: mindketten jó verekedők, de mindketten sérültek. A meccset végül Fuszkó nyeri, jól eltángálja ellenfelét, sőt még az egyik karját is eltöri, Simmons pedig biztatja: lőjél le itt és most, hiszen csak egy gyilkos vagy.

Nyomozónk azonban nem óhajtja megtenni, sőt tart egy helyre kiselőadást: igen, rosszarc voltam, pitláker mint te, de kaptam magam mellé egy társat, aki megbízott bennem és megmentett saját magamtól, ezért ezt itt és most törvényesen fogjuk lezárni – azzal karperecet ránt, és a rohadékra kapcsolja. Aztán látjuk, amint pár óra múlva elszánt arccal besétál vele az őrsre.

Ugyanekkor John betegágyánál Főncsi és Shaw konstatálja, hogy a doki szerint hősünk életben marad, csupán még némi vérre van szüksége, de azt majd exdoktornőnk csór neki az egyik kórházból. Főncsi olyan aranyosan igazgatja az eszméletlen John takaróját, hogy újra elérzékenyülök.

Aztán hirtelen új gondolat jut Shaw eszébe: hol van Forrás? Harold lekutyagol a ketrechez, ahol legnagyobb döbbenetére a nő kedélyesen olvasgat és közben Medve buksiját simizi. Úgy döntött visszajön, feleli Főncsi kérdésére, mert nagy dolgok várnak rájuk, és tudja, hogy most jobb, ha együtt vannak. Harold rácsukja a ketrecet (bár a lakatot már nem teszi vissza), és közben elrebeg egy köszönöm-öt.

Este átpillantunk Simmons kórházi ágyához, a férfi cefet állapotban szunyál, aztán hirtelen felriad. Sötét árnyékként ül valaki az ágya mellett, majd amikor előrehajol, meglátjuk ki az: Elias van itt, baszki. És hogy miért jött? Először is levág egy szellemes szónoklatot arról, hogy ő, mint maffiózó, egyáltalán nem olyan civilizált, mint Carter nyomozó volt, aki többszöri felajánlása ellenére sem engedte, hogy megölje Simmonst. De most, hogy ő már halott, ideje bosszút állnia a nőért, akit nagyon kedvelt. Simmons kajánul vigyorog: te nem fogsz megölni engem. Valóban, helyesel Elias, én csak végignézem – azzal komótosan előlép Marconi egy fojtózsinórral, pár másodperc múlva pedig már csak Simmons szívjelének kiegyenesedését látjuk a monitoron – egy gyilokkal kevesebb. Köszi, Elias.