Ma a kötelező szabadnapról lesz szó, a hatalom magányosságáról, és arról, hogy ne halogassuk az alkalmakat, amikor a barátainkkal lehetünk, még ha néha egy páfrány is csábítóbbnak tűnik, mint egy pisztráng.

Teyla és egy ismeretlen barna szépség párbeszédébe cseppenünk, szabadnapjuk van, és pasikról van szó. Illetve egy bizonyos pasiról, aki nagyon tetszik Teylának, de habozik kezdeményezni, mert mások a szokások. Hmmm… vajon kiről van szó? Lorne őrnagy vagy Sheppard a kiszemelt? Nem tudjuk meg, mert az athosi szépségünk témát vált, és szabadnapról hallunk némi infót. Új ötlet, és kötelező. Aztán váratlanul elválik a két szépség, és aztán Bumm! Ennyit az idillről! Teyla oldalában egy fém-darab, mellette egy kődarab… mondjuk, ez nem tudom miről honnan eshetett le, amikor körben minden fém és műanyag? Teyla állapota láthatóan súlyos, de mi most magára hagyjuk a főcím kedvéért.

A főcím után 3 órával előbbre ugrunk, és… és tátva marad a szánk! Vezérasszonyunk irodájába merész pasi toppan be, és hívja randira. Meg kell, mondjam, hogy a pasi aranyos a maga szakállas-szomszédfiús módján, és jó érzékkel fordítja Weir ellen a saját „fejezzük be a másik mondatát” módszerét. Mivel a főnök hivatalosan nem foglalt, sőt foggal-körömmel titkolja, ha egyáltalán tetszik is neki valaki, így kénytelen igent mondani az ebédmeghívásra. Láthatóan zavarban van.

Mi lesz ebből? Elsőül is egy ebédlemondás. Na, nem a pimaszul-ellenállhatatlan pasival való ebédé, hanem amit Teylával költött volna el. Helyes. Vezérasszonyunk óvatlanul át is öltözik, így Beckett rögvest kiszúrja, hogy randija lesz. Erőtlenül tiltakozik. Beckett is boldog, ő McKay-jel készül a partra, horgászni. Na, még egy randi?

De, ne legyünk telhetetlenek, Vezérasszonyunk randija máris épp csámcsognivalót ad nekünk. Weir megmutathatja a vicces és vidám arcát is, most végre nem főnök, így önfeledten vitázhat és nevetgélhet filmekről beszélgetve. Még jó, hogy Sheppard most nem látja. Az ebéd egy félreeső kis teraszon ér véget, hármasban az óceánnal, és egy kedves-kellemes csókkal.

Semmi komplikáció, meg tiltás, heves szenvedély és szenvedés, pont ahogy az orvos felírná vezetői stressz ellen. Persze aztán csak megjelenik a felelős vezető, meg a szigorú-fegyelmezett királynő, és az univerzum, mintha őt igazolná, máris a rész elején látott robbanás miatt el is rángatja. Bomba robbant, talán három halott van.

De, máris újra ugrunk, most 5 órával korábbra, és Ronon és Sheppard vasárnapjába csöppenünk. Lássuk, a két magánélet-mentes munkamániás mit csinál a kényszerpihenőn? A tervek szerint, Sheppard golfozni tanítja a helyieket. Teyla mindenféle kifogást keres, leginkább a Vezérasszonyunkkal tartandó ebéddel takarózik. (Ne felejtsük el, majd csak 2 óra múlva mondja le!)  Sheppard erre nem tud mit mondani, és fancsali pofával ugyan, de elengedi Teylát, mondván a Főnökasszonyra ráfér a kikapcsolódás. Hmm… Rononról viszont már nem mondd le, így irány a golf-terasz! Sheppard lelkesen magyarázza a játékot nagyszabású barátjának, aki eléggé fanyalog, hiszen lássuk be, egy ekkora óceánt eltalálni, nem egy kihívás.

Időközben felbukkan Beckett, aki horgászni hívja őket is, de finoman, de elhajtják. Ronon egy-két ütés után, új játékot javasol; kendőfogót. A nadrágderékba tűzött kendőt kell a másiktól elvenni, a másik meg ezt úgy akadályozza meg, ahogy tudja. Rommá alázza szeretett főnökét, képtelen feltételekkel színesítve a fordulókat. Fél kézzel, fél lábon állva kell küzdeni stb.

Na, Sheppardet sem kell félteni, felajánlja, hogy inkább menjenek sörözni, de bemagyarázza nagyszabású barátjának, hogy a sörös dobozt mindenképpen a fején kell kis palacsintává lapítania. Na, brávó. Az a lényeg, hogy ők jól szórakozzanak ugye. Mindenesetre az alkotók úgy döntenek, hogy a teljes vezérkar magánéletét letudjuk ebben a részben, mert most arra hallhatunk férfiasan szemérmes csevejt, hogy ki miért nem jár senkivel. Ronon nagy nehezen bevallja, hogy hátrahagyott valakit a Satedán, és még nincs kész a randizásra.

Sheppard csupa együttérzés – értsd kiprésel magából egy soványka sajnálomot – így Ronon is rákéretőzik a kérdésre, hogy ő miért nem jár senkivel. Hát, nem igazán van itt olyan… - és félbehagyja. Mi? Kérdezhetnénk előre hajolva, de Ronon folytatja a faggatózást. Te és Teyla? Sheppard eljátszik a gondolattal, de nem veszi komolyan. Talán néhány jó numera nem ér meg egy csapattagot?  Vezérasszonyunk meg láthatóan tabutéma. Sajnos újra felvijjognak a szirénák, és Sheppardék máris a robbanások felé tartanak. Sheppard korábbi flegmáját feledve, eléggé aggódik a sebesült Teyláért, és együtt értetlenkedik Zelenkával, hogy hogyan lehet, hogy az egyik tudós egyszer csak, hipp-hopp felrobbanjon. Robbanóanyag, gyújtószerkezet sehol.

De, újra ugrunk, most 14 órával korábban vagyunk, és megcsodálhatjuk McKay tengerkék köntösét – jelzem jól áll neki és kiemeli azokat az okos kék szemeit – miközben kedvenc fizikusunk a legkevéssé sem bájos modorban ordibál az imént felrobbant – illetve majd 14 óra múlva felrobbanó – egyik technikus lánnyal, és a korábban – illetve5-7 óra múlva – a hasát fájlaló kopasz csávóval. Nem lett volna szabad beindítaniuk valami gépet, amely sugárzást bocsátott ki, itt protokollok vannak a satnya életük védelmére. Aztán megenyhül és elhajtja őket, mert látszólag jól vannak.

Reggel látjuk ismét, amint a város hidropónikus tornyába igyekszik, Kate-hez a kertész-lányhoz. Újra kékben van, vagyis randija van. Na, még sem Weirnek udvarol? Vagy titkolják? Kiderül, hogy masszív kifogás kellene neki a horgászat ellen, és inkább pesztrál a kertész-lánnyal páfrányt, minthogy a legjobb barátjával elmenjen pecázni. Hmm… Az étkezőben sikeresen lerázza Beckettet, és csodálkozó, ámbár beletörődőnek tűnő mosollyal nyugtázza, hogy Weir mással ebédel. Vagy épp ez a lényeg, hogy mindenki azt higgye nincs is egymáshoz közük? A randi Kate-tel mindazonáltal érdekes, felhozzák a másik Kate-t Cadmannt, aki a fejében lakott, és ez kínos volt. Aztán egy körkörös magyarázkodás következik, a megszeretnék nősülni, de nem veled, vagyishogy nem úgy, meg nem annyira…témában. Hát Rodney, én inkább pecáztam volna. McKay fejében is hasonlók motoszkálhatnak, de aztán a robbanások megmentik a kínos szituációtól.

McKay gyorsan félreteszi a magánéleti gubancait, és kideríti, hogy az előző éjjel talált és sajnos beindított gép, egyfajta fegyver, amely robbanó tumorokat hoz létre a testben. A lényeg, hogy a sugárzás hatására a testbe kerülő részecskék összegyűjtik, a robbanó anyaghoz szükséges nyomelemeket, majd feldúsulva a tüdőnél, berobbannak. Uff, elég meredek teória, remélem semmilyen eszelős piro-genetikus nem nézte a sorozatot! Versenyfutás kezdődik az idővel, hogy megtalálják a másik fertőzöttet, a kopasz Watsont. Watson sajnos már a gyengélkedőn van, sőt Beckett – akivel senki sem ment el pecázni – máris beöltözött a megműtéséhez.

De, megint ugrunk, feledve az eddigi trendet, csak 2 órával korábbra. Weir randi-ebédel, McKay és Zelenka leráz. Marad Lorne – Teyla titkos favoritja – akiről kiderül, hogy szabadidejében fest. Azt mondjuk, nem tudom, hogy hol lesz kiállítása, de mindegy is. Sajnos ő sem áll kötélnek, vagy, hogy stílszerűek legyünk, damilnak. Az igazsághoz tartozik, hogy lenne valaki, aki elmenne vele, de attól meg ő kap kiütést. Aztán feladja és elküldi Dr. Bírót, akinek migrénje van, és felveszi helyette a szolgálatot. …és robbanások… és készülődünk a műtétre. Szerencsére McKay még eléri fülesen és tőle szokatlan határozottsággal, elparancsol mindenkit a betegtől. Sheppard máris küldi a lagundzsikat. Igen ám, de Beckett trükközik, és bár mindenkit elzavar, ő maga bezárkózik a műtőbe egy csinos asszisztenssel, és lezárja a szintet. Az utászok se juthatnak be, míg ő nem akarja. És nekilát a műtétnek. A barátai tehetetlenül várakoznak. A műtét sikerül, és Beckett kiviszi a tumort egy dobozban, el a betegtől és a nővértől. Már várja a tűzszerész. Leadja a dobozt. Phű, ez meredek volt, dőlünk hátra... és ekkor…

Hát ez váratlan volt, és újból meg kell, állapítsuk; a sorozat íróinak semmi érzéke a karakterekhez! A dokit kiírni?

McKay csomagolja Beckett holmijait, és merő önvád, hogy el kellett volna mennie horgászni a dokival, és nem kezdőkre kellett volna azt a labort bízni… váratlan módon, Ronon vigasztal. A gyengélkedőn Teyla erősködik, hogy ő is menne a temetésre, és két nappal a műtét után – kifogástalan baracvirág-sminkben és rózsaszín szájjal, decens kórházi háló köntöskében – elmélkedik arról Sheppardnek, hogy „nagy bánatot érzek”. Mindig tudtuk, hogy a csajt nemigen vették volna fel a MENSA klubba. Mindegy, Sheppard aki hallgatja, szédületesen néz ki a díszegyenruhájában, érjük be ennyivel ebben a jelenetben.

A temetésen zárunk, ahol szólnak a skótdudák, és barátok állnak a koporsó körül. Vezérasszonyunk mondja a búcsúbeszédet, és tőle szokatlanul, nem találja a szavakat. Egyedül áll az emberei előtt, egyedül keresi azokat a szavakat. Elgondolkodunk, lehet, hogy igaza van, hogy nem enged magához közel senkit, és a hatalom, mint a szabadság, magányos dolog? De ahogy visszalép a barátai közé, és ahogy ők aggódva lesik lépteit, rájövünk, hogy ő még sem magányos, barátok tisztelők veszik körül, és támogatják, ha kell. Mi a legtöbb, mit elérhet az ember? Talán az, hogy egyszer a sírjánál lesz egy marék ember, aki hiányolni fogja.

Hiányozni fog a doki – zárja vezérasszonyunk, és mi is csak ez mondhatjuk; hiányozni fog.