Na, akkor egyből csapjunk is bele a hatodik évadba. Az évadnyitó az évadzáró folytatása is egyben, bevágják nekünk, ahogy Matt Spicer nyomozót lelövik, majd elrabolják a lányát. A következő pillanatban már egy idilli képet nézünk, egy kisfiú és a mamája áll egy búzamező közepén és mikor a gyerek elmosolyodik, kivillan egy sötétbarna fogsor, nahát, csak nem elmebetegünk képzelgéseiben járunk?

De térjünk is vissza a valóságba, a rádióból megtudjuk, hogy túlterhelődött az elektromos hálózat, ezért sötét van egész Los Angelesben. A telefonhálózat nem működik, Prentiss, Hotch, Rossi és Adam pedig mind beragadtak a dugóban, Matt húga meg van kötözve, Morgan pedig még mindig a fejsebétől ájuldozik, szóval patthelyzet állt be. De hagyjuk is őket, mert Ellie, tudjátok, a lelőtt nyomozó lánya, valahogy elszökött az elrablójától és egy ház ajtaján dörömböl. Ki is nyitják neki, a ház ura teljesen kómás és nem veszi, hogy itt bizony baj lesz. Lám a tökölésnek meg is van az eredménye, lelövik, a kiscsajt meg újra elrángatja ez a barom. Két része nézem már a fejét, kinyírhatnák már végre.

A csapat Matt húgának lakása előtt találgatja, hogy még is hol lehetnek, de viszonylag gyorsan leesik nekik, hogy bizony nagyon nem ott vannak, ahol lenniük kéne. Közben a lakásban Morgan, meg Matt húga (aszongya, a neve Kristin) szenvednek, a csaj nagyon ramaty állapotban van, fejbecsapott lovagunk meg győzködi, hogy nem kéne azért meghalni, hé. Egyúttal már ki is kérdezi, hogy emlékszik-e valamire, de persze nem akar emlékezni, amit azt hiszem, meg is érthetünk, de némi győzködés után kiszenvedi magából, hogy egy lakókocsiszerűséggel hozták ide. Közben pszichónk némi emberségről tesz tanúbizonyságot, megkérdezi Elliet, hogy kér-e enni, meg letörli az arcáról a vért a nyálával, na, ez viszont ocsmány. Okos ez a kislány, sok mindent megértett abból, ami történik, bár persze az még neki se világos, hogy mire mondja a szakállas, hogy jó csapatot fognak alkotni. De elmélkedés helyett inkább kapunk egy főcímet, idézet viszont nincs.

Közben a csapat végre odaért a házhoz, szegény Adamet nem érinti jól, hogy megölték a társát, de egyelőre túllép rajta, nem is baj az, ha hajtja a bosszúvágy. Végre jön valami pozitívum is hálistennek, Kristin nem halt meg, már a mentőben van. Morgan fejsebét egy mentősnő próbálja bekötni, a szépfiú persze tiltakozik, mert mit neki az a 15 centis seb, ha hősködni kell, ő sem megy a szomszédba. Prentiss beszökken a mentőautóba ami Kristint viszi és megérkezik JJ és Reid, előbbi ki van azon akadva, hogy utóbbi tudja azt, hogy hány rendőr van LA-ben. Szereztek pár műholdas telefont, legalább most már ők tudnak egymással kommunikálni, Morgan meg még mindig morci, de ez Garcián kívül senkit sem érdekel, de az ő aggódását se értékeli, hanem helyette ad egy részleges rendszámot, meg rávakkant, hogy találja meg minél gyorsabban. A szépfiú persze nem nyugszik meg ennyivel, felelősnek érzi magát, meg hibáztatja Mattet, hogy miért nem várt, de Hotch megnyugtatja, hogyha a családod forog kockán, akkor az eljárási rend megy a kukába (lenyűgöző, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam ilyen érzelmesnek a főnök urat az elmúlt öt évadban).

Közben Ellie rákérdez a szakállasnál arra, ami tulajdonképpen az egész sorozat lényege, hogy még is miért kell embereket ölni. Választ persze nem kap, ezen nem lepődtünk meg. A lakókocsival egy parkolóban állnak, majd lefékez egy kocsi és megáll. Kit sodort ide a rossz szerencséje, kezdjünk aggódni az életéért… persze lelövik. Szegény Ellie most kerül csak igazán veszélybe, mert a rádióban bemondják, hogy a szakállassal van, a csávó pedig nem akar lebukni, sokat sejtető az a kés, amit elrejt a háta mögött mikor visszasétál az autóhoz. A viselkedéselemzők továbbra sem jutottak semmire, csak Garcia lesz leugatva ismételten, mert nem talált semmit, most már megkapja a megérdemelt csúnya pillantást Morgan Hotchtól. Prentiss az első, aki valami használhatót hoz, vagyis, hogy a rádión kapcsolatba léphetnek a gyilkossal (léccilécci, nevét találjátok már ki, unom már a szinonimákat :D), aki amúgy vezet valahova ismét, meg megint a mamájáról képzelődik. Úgy tűnik nekem, hogy valami anyakomplexusos dolog lesz itt… Ajajj, megállnak, majd egy jó béna kifogással kicsalogatja a papát az egyik házból, keresztüllövi, Elliet meg elzavarja begyűjteni az itt lakó kis srácot. Okos ez a kiscsaj, átvágja a pszichót a palánkon, merthogy nem egy kisfiú lakott itt, hanem kettő, az egyiket visszavitte a szobába, a másikat meg elküldte a szomszédokhoz, hogy hívják a rendőrséget. Kint egy igen dühös csőcselék várja pszichopatánkat, szóval inkább bepakolja Elliet a kocsiba, majd elegánsan áthajt a csukott garázsajtón és elszáguld. Valahogy most már nem olyan magabiztos és nyugodt, ha ha ha.

A csapat már megint késve érkezik a helyszínre, ahogy ebben a részben végig, de ők is gyorsan rájönnek, hogy szorul a hurok a sötétség hercege körül, Rossi aggódik is Elliért, mert a szakállas nem csak szerintem kezd kétségbeesni. Reid és Morgan átkutatják a lakókocsit, jó nagy kupi van, meg egy csomó újság Mattről és némi tanácskozás után megállapodnak abban, hogy igazából Ellie volt a célpont, nem a néhai apuci. Hát, ha ők mondják. Rossi szerint a szakállas tulajdonképpen úgy érzi, hogy ő a nagypapi Ellienek, mert ha megölte volna a kisfiú Mattet, nem lett volna a kislány se. Ez ám a cifra téveszme, de gyanítom, hogy ez lesz a helyes megoldás.

Ja, közben nappal lett, szóval véget ért a rész címét adó éjszaka, de hol van még a vége. JJ végre valahára eléri, hogy hozzáférjenek a vészriasztó rendszerhez a városban, mert azon keresztül minden adón tudnak üzenni a vadbaromnak, majd a nyakába is borul egy kis hidegvíz, mikor Hotch közli vele, hogy ja mellesleg, a szöszinek kell beszélnie majd. Hoppá. Garcia közben megtalálta a „szent grált”, vagyis megtudjuk, hogy a szakállas anyucija prosti volt, akit a kicsi fia lőtt agyon a kliensével együtt és végre, a pszichó neve Billy… mármint William Flynn. Dereknek meg megjön közben az esze és bocsánatot kér Garciától, persze nincs harag, mindenki imádja egymást.

Szegény JJ halálra izgulja magát, még kap pár bíztató szót a főnök úrtól, de innentől élesben megyünk. Közben Billy visszaemlékszik a múltra, úgy tűnik, hogy őt is megerőszakolták kiskorában, szegény, most tényleg sajnálom azért. A fejéből kizökkenti JJ hangja, aki már a rádióból szól hozzá, hallatszik ám, hogy izgul, mert összevissza beszél, de végül csak belelendül és mond egy nagyon megható kis beszédet az anyukák szerepéről, mindjárt elsírom magam én is, meg persze közben egész Los Angelesben mindenki ezt hallgatja. Röviden összefoglalva, arról beszél, hogy az akit bántottak, nem fogja magát jobban érezni attól, hogy másokat bánt, meg hogy az nem baj, ha félünk a szörnyektől, de nem szabad, hogy a félelem irányítson minket. Ezekben adjunk is neki igazat, meg is győzi Billyt, hogy engedje el a kislányt.

Közben Prentisst hívják, hogy Kristen meghalt, kár érte, de nincsen sok jelentősége most. Flynn pedig bezárkózott egy házba, nosza, megy is oda a csapat. Megcsörren a telefon, a szakállas kéri Morgant, hogy menjen be a házba, hősünk persze bevágtat, az egyik hálóban pedig ott ücsörög Billy két megkötözött tússzal és nagyon mély értelmű beszélgetésbe kezdenek. Kicsit megy a „ki a keményebb csávó”-típusú acsargás, Billy pityereg egy sort, meg szenved a mamája miatt, ami Morgant baromira nem érdekel (ja, hogy engem se?), majd lelöveti magát. Heuréka! A szépfiú kisétál, megöleli a mosolygó Elliet, közben hallunk egy terjedelmes Buddha idézetet JJ-től és vége a résznek.

Örülök neki, hogy a végére értem a dupla résznek, az az igazság, hogy a végére már baromira untam, legközelebb már egyedülálló részek jönnek, azok mindig mókásabbak. Köszi a figyelmet! :)

Ja, remélem örültetek a fehérneműs néninek. ;)