Az epizód elején betolt hogyvótból arra következtetek, hogy a pár epizóddal ezelőtt begombáztatott Abigail Hobbs csak most kerül elő, istenes adagot itatott meg vele Hannibal ezek szerint. Nem mintha hiányozna, sőt. A nyitóképen Jack sétál komótos léptekkel az atlanti óceán partján, bézs felöltő, fekete kalap, úriembernek születni kell, bazdmeg. Aztán megjön Will, dokkmunkás sapka, téli dzseki, nincs több kérdésem. Graftonban vagyunk, West Viriginában, ahol a lendületes mozdulatokkal valami gyógyszert bekapkodó Will előtt egy embertorony magaslik, nem vicc, testrészekből, hullákból és csontvázakból összepakolt totemoszlop, aztakurva, de beteg egy sorozat ez.
Az oszlop talapzata mellett hét sír, bennük hét test volt, de az oszlophoz több hulla kellett, szóval emberünk elment vadászni/sírrabolni. A legfelső darab a legfrissebb, mondja Jack valamelyik padawanja, Will csak bólogat. Jack észbe kap, ja, tényleg, a kisembernek nyugalom kell a vuduhoz, mindenki húzzon innen. Jön a sárga inga, meg a szétfényelt kép, Will összerakja a dolgokat az agyában, visszafelé, ahogy szokta empatikus képességeinek hála. Az emlékművet jóelőre megterveztem, mondja, a testeket a megfelelő helyre tettem. A legfelső áldozat meg végignézte, ahogy felépítem a totemoszlopot. Mindezt abból tudja, hogy ránézett. Szar lehet Will Grahamnak lenni, én a helyébe sokkal erősebb cuccot szednék. A legfelső csávót konkrétan karikába hajtotta a gonoszember.
A következő snittben már Hannibal rendelőjében vagyunk, Willnek viszont fogalma nincs, hogyan került ide, ami azért elég kemény, ezek szerint csak jó az anyag. Lecter nem is számított Willre, aki azzal nyit, hogy egy szempillantással ezelőtt az óceán partján álltam, oszt nesze, most meg itt vagyok, mint Dorothy. Biztos összecsapta a kis cipőjét. Hannibal szerint nem, inkább arról van szó, hogy az idegrendszerét túlterheli a sok rémséggel, amit befogad Jack Crawford nógatására. A doki esküszöm aggódik Will miatt, és mondja is neki, barátok vagyunk, ne izéljél már, még belepusztulsz itt nekem a nagy bűnüldözésbe. Will beismeri, hogy alvajár, Hannibal meg elkezdi faggatni a totemoszlopról. Hát, emberi testekből rakták össze, ünneplés örvén. Nahát, mondja Hannibal, de nem nagyon érdekli a téma, inkább amiatt aggódik, hogy Will alvajárás közben vezet és ebbe belehal, vagy megöl másokat. Van benne valami.
Na, itt van Abigail, és persze sír a szája, minden éjjel az apámmal álmodok, aki azt mondja nekem, hogy azért ölt meg idegen csajokat, hogy ne kelljen megülnie engem. Mindezt egy tágas szobában, ahol egy rakás nő üli körben, hát perszehogy azok, akiket a fater kinyírt és most halottak, és Abigail csak haluzik, mert Hannibal biztos kurva sok gombát adott neki. Nincsenek jó formában a hullák, Abigail ki is borul, akkor meg pláne, amikor előkerül az a vörös hajú srác, akit ő maga ölt meg. Will Quanticóban Jack irodájába megy be és bocsánatot kér, elnézést, tegnap nem voltam magamnál. Jack nem érti, ez a lényeg baszki, hogy ne legyél magadnál, hanem bújjál bele más bőrébe, nem? Hát, ja, mondja Will, és megkérdi Jacket, hogy szerinte jól néz-e ki. Jack nem érti, de unja a beszélgetést, nem mennél a picsába, Will, de gyorsan? Vagy ha bajod van, akkor mondjad. Nem mondja.
Ugrunk arra a pszichiátriai intézetre, ahol Abigail pocol, és éppen vészhelyzet van, mert Freddie Lounds Blikk-újságíró szépen a csaj fejét tömi azzal, hogy ne várjon lóvét a családi örökségből, mert a ház eladásából befolyó összeget az áldozatok családjai között osztják szét, hiszen perelnek. Van ám megoldás, ha elmondod a történeted nekem, akkor majd keresel egy rakás pénzt, mert megírom könyvben. Nagyszerű, oszt ki veszi majd meg? Mindenki azt hiszi, én is segítettem apámnak a gyilkosságokban. Lounds szerint sokan, és így Abigail végre elmondhatja, mi is történt valójában. A csak rábólint, jól van.
Irány Quantico, ahol a totemoszlopot már szétszerelték, és most éppen a hullákat azonosítják. Nagyszerű, más sem kell Willnek. 17 testet szedtek össze, a legfrissebb Tennessee államban volt telefonboltos. Will szerint a csávó fontos volt a gyilkosnak, ez nyom. A padawanok felmondják a leckét, nyolc holttest esetében nem gyilkosság történt, legalábbis papíron, de Will csak ingatja azt az okos kis fejét, nem a lófaszt. Másnap a diákjainak sorolja a baleseti halálokat, nincs köztük két egyforma. Arra a következtetésre jut, hogy a sorozatgyilkosok szokásától eltérően itt nem magukon a gyilkosságokon van a hangsúly, hanem azon, hogy az áldozatok ne éljenek. Ennyi.
A totemoszlop tetején talált csávót egyetlen késszúrással ölték meg, mondja Will a diákjainak ismét, vagyis ő azt hiszi, mert amikor Alana bejön, akkor látjuk, hogy magéban beszél egy üres előadóban. Alana lassan közelít Willhez, aki azt mondja, hogy sajnálja, hogy nem dugtak. És kicsit még beszélgetnek erről, de ez senkit nem érdekel. Alana még nem tudja, mit akar Willtől, mi sem, de minket ez nem izgat fel annyira. Irány a diliház, ahol Lecter és Will, Abigail két önjelölt pótapja éppen ideges, mert hallani nem akarnak arról, hogy könyvet írjon Freddie-vel. Na ez az, amibe kurvára semmi beleszólásuk nincsen. Will igyekszik nyugtatni a csajt, majd elmúlik minden, meglásd. Hannibal is nyugtatja az egyre idegesebb csajt, aki közli, hogy a könyvíráshoz nem kell az engedélyük, és húzzanak a picsába, nem róluk gondolja az egész ország, hogy gyilkos.
Snitt, egy kabátos ember töri a fagyos talajt kapucniban. És ás ki egy hullát, pontosabban a kisfickót, akit Abigail ölt meg, szóval szerintem kapucnis ember = Hannibal. Will az áldozatok névsorát böngészi Quanticóban, ha a totemoszlop tetején a legutóbbi hulla hever, akkor a legrégebbit alul kell keresni. És kapcsolat van köztük. A szeánszot Jack zavarja meg, gyere Will, beszédem van veled. Nincs jó passzban, ajaj. Az irodában Alana és Hannibal is ott van, előbbi vidéki Piroskának, utóbbi makulátlan úriembernek öltözve, Nicholas Brody holtan került elő, mondja Jack drámai hangon. Azok kedvéért, akik nem figyelnek oda minden mellékszereplő nevére: ez a vörös gyerek, akit Abigail kinyírt és Lecter temetett el. A halottkém nem tudja megállapítani, mikor halt meg, ennek Lecter láthatóan örül, tán mégsem ő ásta ki? Jack azt akarja, hogy Abigail azonosítsa a teste, mire a többiek kiakadnak, Jack, te egy szadista fasz vagy, szegény Abigailnek így is rémálmai vannak. Jack erre szarik, és ha valakinek ezzel baja van, mehet Hitlerhez panaszra. Az azonosítás alatt Alana is ott lehet, de Will nem, Lecternek meg eleve semmi keresnivalója nincs az épületben eleve.
Alana hozza Abigailt, Jack kérdez is párat, ez támadott meg? Ez. Oszt láttad azóta? Nem. Jack nincs meggyőzve, és direkt nem takarja le a testet, amitől Abigail a sírógörcs szélére kerül, anyádat, Jack, gondolja Alana és odagyúl, de Jack éppenhogycsak nem ver rá a kezére, ne nyúlkálj bele, és ha nem tetszik valami el lehet menni a picsába. Jack kérdezősködik tovább, merre mégy Abigail, amikor meglógsz a diliházból? Az erdőbe. És így tovább. Abigail megússza, és nem buktatja le magát. A diliházban Lecter és Abigail kitárgyalják a kis közjátékot és kiderül, hogy a testet Abigail saját maga ásta ki, azárt, mert így majd tudja iránytani az eseményeket, és mert fasza kis fejezet lesz a Jackkel való közjáték a könyvben. Ostoba tyúk. Lecter nem örül, én is benne voltam ebben a buliban, és ezzel engem is fenyegetsz. Mi van, ha nem bízok benned mostantól?
Quanticóban kiderül, hogy a totemoszlop tetején levő csávó az aljára eszkábált hulla fia, de nem vér szerint. A muter már halott, négy éve, és nincs rajta az oszlopon. Az apa ügyében kikérdeztek egy faszit 1973-ban, de nem vádolták meg semmivel. Will rámutat, hogy az apát szenvedélyből nyírták ki, Jack meg bólint, kösz sz ügy megoldását. Pofám leszakad. Mennek a faszihoz, akit már kikérdeztek régen, most meg egy rozzant öregember, aki KURVÁRA nem pakolhatta fel a hullákat úgy a totemoszlopra, ahogy mutatták, szóval menjenek a picsába az írók. Az öreg egyébként Bishop az Aliensből, és kérdés nélkül bevall mindent, én voltam, na bumm.
Én akartam, hogy megtaláljanak. És bevall mindent. Azért ölte meg a felső faszit, mert meg sem kellet volna születnie. Mert a feleségét megdugta az első áldozat (még amikor élt) és lett ez a gyerek. Akit ő megölt. Will felvilágosítja, hogy elbaszta, mert a gyerek az övé volt, mármint Bishopé, szóval a saját fiát hajtotta kettőbe és rakta fel az oszlopra. Pikk-pakk, ügy megoldva, Bishop sír.
Will alvajár egy sort és arról haluzik, hogy Nick Brody kinyírja, aztán megjelenik neki Abigail is, aki hasba szúrja, ettől kiborul és elmegy Hannibalhoz, te, Lecter komám, ez az Abigail bűnös. Lecter bólint, ja, tudom. És honnan is, kérdezi Will, kissé idegesen. Hát onnan, hogy én segítettem neki eltemetni a hullát. Hát elég szarul, hallod-e. Jacknek nem mondta még el, mire Hannibal leteszi a kezében tartott ceruzát, akkor nem öllek meg, gondolja, és megnyugtatja Willt, hogy Abigail CSAK a gyilkosság kérdésében hazudott, minden más igaz volt. És miért is hazudtál nekem, Hannibal? Mert nem akartam, hogy Jack bezárja. Felelősek vagyunk érte, mi vagyunk a pótapák. Will nem fogja beköpni Abigailt és Lectert, legalábbis egyelőre nem.
Másnap Lecter vacsorát ad, amin Abigail és Freddie Lounds is ott van, nahát. Azért van ott, mert Hannibal és Will szeretné az újságírót meggyőzni arról, hogy a könyv szar ötlet. Nem fog menni. Kaja után Abigail a konyhában kérdez rá, hogy ugye Will mindent tud? Ja, de nem fog köpni, mert a kis lelke nem bírná el. Megúsztad, Abigail. A csaj viszont továbbra is ki van bukva, Hannibal így megkérdi, hogy mit titkolsz, hallod? Hát, segítettem az apámnak. Tudtam, hogy gyilkolászik, és segítettem neki, én cserkésztem be a csajokat. A zárójelenetben mindezt meg is mutatják fekete-fehérben. Jacknek igaza volt, basszameg.
A Hannibal online itt érhető el.
Hannibal a comment:com-on és az Indexen:
Facebook kommentek