No kérem, célegyenesbe vagy célgörbébe értünk: még másfél óra tömör gyönyörben lehet részünk, aztán számolhatjuk vissza a napokat a negyedik évad kezdetéig. De hogy ne maradjunk le a kilencven perc legapróbb részletéről se, kezdve Patmore blúzától egészen Rózsika által elszopogatott Peppermintig bezárólag, két részletben kapjátok meg a karácsonyi epizódot! Amit nem is ennek kellene hívni, hiszen hol van már a tavalyi hó? Az évad végén az ünnepi kavargó hópelyhes lánykérés helyett a Crowley család tradicionális skót-felföldi kiruccanását követhetjük nyomon pár hónappal az eddig történtek után.

Bele is csapunk a lecsó közepébe, Kakastaréj és Annuska készíti össze az úrnőik megfelelő toalettjeit, miközben Colos roskadásig pakolja a lovaskocsit nehéz ládákkal, horgászbotokkal, szendvicsekkel és az új Szöszke szobalány pedig vágyódó pillantásokat mereszt a Sofőrből lett Intéző után, aki már az egyéves Baby Sybilt tartja az ölében. A doktori jóslatokat beteljesítendő a pocakos Méri is megjelenik a színen, és a terhessége miatt nem hajlandó lemondani a család éves kiruccanásáról. Van azonban ami még mindig nem változott az elmúlt hónapokban, Thomas és Szépfiú távolságtartó viszonya és Edith plátói szerelme a Szerkesztő után, aki pont abban az időben lesz Skóciában, amikor Crowley-ék. Felettébb különös egybeesés, de az még különösebb, hogy az utazás reggelén még az asszonyok se ágyban reggeliznek, hanem az asztal körül, így aztán Jenki kapva kap az alkalmon és meghívja Gregson-Palint, hadd ismerjék meg végre Edith foglalkoztatóját.

Megtudjuk még, hogy Tom nem tart a családdal, és hogy a család férfitagjai is inkább a kastélyban szeretnék tudni Mérit, akinek csupán egy hónapja van hátra a szülésig. Javasolnám a rendezőnek és a kellékesnek, hogy legközelebb jobban járjanak utána a kismamatémának, mert Méri inkább tűnik úgy, mintha egy bő vacsora után lenne, mint a terhesség végén. Ráadásul továbbra is olyan ritka lapos szerencsétlen, hogy könnybe lábad a szemem, szegény gyerek tuti éhen hal majd.. A skót kiruccanásra a családdal tart még két komorna és a két komornyik is, hiszen nélkülük nem tudnának naponta háromszor átöltözni és persze a jó öreg Halszem nagyi, aki máris aggódik Tom esetleges lázadásán, de Matyianyu megnyugtatja, kézben tartja a kommunistát, nem kell félnie.

Alig indult el a vonat, amely után Isobel csókokat dobál, a cselédek máris valami kiruccanást szeretnének, Carson persze azonnal tartogat valami unalmas feladatot a reménykedő inasoknak, a szobalányok meg kifognak egy nagygenerált minden átkozott szobára. Le is hervad a képükről a mosoly. Jobb is, ha a körmére néz Kulcsos a lányoknak, különösképpen a Szöszke Ednának, aki elmerültem vizsgálja Sybil képét a Sofőr szobájába, majd élénken érdeklődik a volt feleség iránt, persze csak csupa szépet és jót hall, hejj aranyoskám nehéz lesz Hamvaska nyomába érned. Doki Matyianyunál kávézik, és aggódik Méri miatt, Sybil tragikus esete után nem is csodálom, de Isobel gyorsan meghívja vacsorázni, így vidámabban elüthetik az időt, amíg nem jönnek vissza a többiek. Szegény Sofőr eközben egyedül üldögél a kastély ebédlőjében, amikor Edna tör rá és átszellemülten sajnálgatni kezdi Tomot, aki persze nem ér rá sokat csevegni, hanem rohan a dolgára.

Jenkiék teaidőben épségben megérkeznek Duneagle-be, ahol a házigazdák szerény kulipintyójuk előtt várják őket. Rózsikát már ismerjük, mellette áll anyja Susan, a Lord fészekhajú unokatesója és az ő szintén szoknyát viselő, de jólfésült szakállú férje Shrimpie. Jobbra természetesen a szolgák sorfala díszlik, csak éppen nem dől ki senki belőle üdvözlés gyanánt, mint ahogy Downton Abbey-ban szokás. A vendégeket gyorsan beterelik a vidéki lakba, ami persze a vadászat jegyében van berendezve, fegyverek, lovak és különböző trófeák és döglött állatok amerre csak a szem ellát. Mindezek ellenére azért elfogadnám. Persze azzal, hogy a fenti népség elment, az alagsorban ugyanúgy folytatódik az élet odahaza: köpcös kalapos úr érkezik a konyhába, aki ételszállítmányozással foglalkozik, és mellékállásban pedig idősödő szakácsnőknek udvarol a főztjüket dicsérve. Kész szerencse, hogy Patmore helyén kezeli az ürgét.

A családdal tartó személyzet ezalatt megpróbálkozik beilleszkedni a helybeli alkalmazottak életébe, több-kevesebb sikerrel. Bár némely dolgokban eltér a véleményük, a társadalomban elfoglalt helyzetükkel kapcsolatban egyetértenek, leginkább O'Brien és a helyi komorna pendül egy húron. A vendéglátó uraknak is megvannak a külön tradíciói, mielőtt még neki látnának a vacsorának egy dudás jön be teljes felszerelésben és hangos zeneszóval körbejárja az asztalt, ez a jó ebédhez szól a nóta skót módra. Ahogy elnézem, Matyi fejét ő most azonnal hazamenne, de erre nincs sok lehetősége, ezért inkább megbeszélik, hogy milyen válogatott programokkal foglalják el magukat a héten. Lesz vadászat, majd vidám löncsre mennek a tó mellé és bálba is hivatalosak. Ráadásul már az első perctől érezhető, hogy Sprimpie és Neje nincsenek túl jóba egymással, vagyis kvázi egy puskaporos hordón üldögélünk. És még mondja valaki, hogy a vidéki élet unalmas.

Patmore morog este odahaza, mert szárított gyömbért kapott a Köpcöstől, ezért azt majd másnap visszaviteti Thomassal és Colossal; az egyedüli "úr", a Sofőr úgyis a faluban eszik ebédet. Ma este is épp Isobelnél vacsorál, aki azt javasolja neki, hogy ha van lehetősége, akkor csatlakozzon régi kollégáihoz az alagsorba, hogy ne legyen egyedül, nem kell mindig a család elvárásihoz igazodnia és mivel intéző lett belőle nyugodtan adja ki a feladatokat, hisz megteheti. Ennek örömére a Sofőr hazaérve a hátsó ajtón oson be, hogy ne zavarja meg a többieket, és Kulcsos azonnal letámadja a kérdéseivel és kéretlen jótanácsaival.Lefekvéshez készülnek Mériék is, akit kicsit összerázott a vonat, de minderről kuss van, mert aztán a férfiak megint elkezdik a miért nem maradtál otthon szöveget.

Jobb, ha minden percet kihasználnak alvásra, mert reggel - éljenek a tradíciók - a szoknyás dudás visszatér és rendületlenül fújja. A mai nap első feladata némi gyakorlás a vadászatra, Matyira ráfér, mert úgy áll a kezében a puska, mint kurva kezében a liliom. Az öregeknek nincs szükségük edzésre, mert ők fegyverrel a kezükben születtek, a Lord nem állja meg, hogy ne kérdezzen rá a Shrimpie és neje közötti folytonos szurkálódásra, de az simán elengedi a témát a füle mellett. Nem úgy Susan, aki nem csinál titkot a családi tűzfészek problémáiról és Nagyinak bőszen lázadozik a virágoskertben. A Halszem persze másra se vágyik, mint kimaradni az egész buliból, kíváncsi leszek, hogy sikerül ez neki.

A szolgák persze ilyenkor is dolgoznak, O'Brien is teljesen összespannolt a Másik Komornával, amíg az úrnőik vackait varrogatják, ezalatt az otthon maradt inasok a már amúgy is ragyogó ezüstöt törölgeti unott pofával. Edith ragyogva közli anyjáékkal, hogy Gregson-Palin ráér meglátogatni őket, ha már egyszer úgyis "véletlenül" erre nyaral ő is. Mériből persze egyből kitör a cinikus-sznob, biztos a terhesség az oka, de ő máris zsigerből utálja a szerkesztőt, már csak azért is, mert láthatóan Edith lelkesedik érte. Lassan délre jár az idő, a faluban Tom kutyástól épp betér egy szenyára a helyi korcsmába, Szöszke persze már egy lépés előnyben van, és ott várja, hogy találkozhasson vele. A Sofőr leül hozzá pár szóra, a szobalány meg ugyanazt tanácsolja, amit tegnap este Isobel, menjen le hozzájuk vacsorázni.

Thomasék Patmore kérésére visszavitték a Köpcösnek a fűszert, aki cserébe levelet küld a szakácsnőnek és meghívja a pénteki vásárba. A mulatság lehetősége persze a többi szolgát is belelkesíti, de Carson hallani sem akar a szórakozásról, míg végül a sok lúd disznót győz alapon beadja a derekát. Végre megérkezik Gregson Duneagle-be, elegánsan kinyalva, úgyhogy Mérinek egy rossz szava nem lehet, ha csak az nem, hogy puszta véletlenségből van nála frakk egy horgászással és rajzolgatással egybekötött szabadságon... Susan persze folyton Rózsikát vegzálja, a hármasuk diszharmóniája már mindenki előtt nyilvánvaló, Jenki azonban még ebből is azt hozza ki, hogy szegény Sybil... jó, hogy elkezdődik a vacsora. Tom is vacsorához készül, amikor az arra járó Edna megint azzal zargatja, hogy menjen le közéjük enni.

Annuskáék romantikus várárokbeli andalgását a szipogó Rózsi akasztja meg, aki épp cigibe fojtja tinédzserkori lázadását, még szerencse hogy van egy Peppermint Batesnél, mert a szigorú anya azonnal felrendeli a lányát egy leheletvizsgálatra. Matyianyunál is vacsora van, a mai estét ismét a Doki társaságában tölti, és egy kicsit a viszkis pohár fenekére is néztek. Még pár köszöntő és összeborulva fognak dévaj tengerésznótákat dalolni. Befejeződött a skót-felföldi vacsora is, amikor Edith végre pár percre kettesben marad a főnökével, és rákérdez a látogatása igazi okára. Gregson-Palin bevallja, hogy azért járt pont erre, hogy megismerje a családot, hogy azok elfogadják, mert őőőőrülten szerelmes Ketteskébe. Csak hát ugye az a csúnya bolond feleség ne lenne a boldogságuk útjában, akitől nem lehet elválni se. Ráadásként jól alakulnak a befogadással a dolgok, mert másnap Matyival vadászni meg és a bálra is hivatalos. Persze Méri amint ezt megtudja, azonnal fújtatni kezd, mint egy csataló és még a férje kedvéért sem szeretne kedvesebb lenni.

Felvirrad az új nap, a család férfitagjai nekiindulnak a vadászatnak, a hölgyemények meg tavi piknikre készülnek. A Downton Abbey-ban maradók is teljesen felpörögnek a közelgő vásár miatt, pláne, hogy Carson papa nem tart velük, így aztán tényleg ki lehet rúgni a hámból. Patmore is nagyon odavan, egy csinos új blúzt is rendelt magának, hogy elvarázsolja a Köpcös Fűszerest. Kulcsost is megkérdezi, hogy nem túl merész-e a dekoltázs, meg hogy vajon mik lehetnek az ürge szándékai. Mrs Hughes szerint kétség sem férhet hozzá, a férfi feleséget keres, no meg némi többlet megrendelést... Amíg Crowley-ék odavan a vadonban, Anna és Bates is piknikezni megy, úgy néz ki, hogy a komorna valami meglepire készül a férjének, amihez Rózsika segítségét is kérte.

A Lordék egész napos fűben hasalása és fejcsóválása végül meghozza gyümölcsét, pontosabban szarvasát, mert egy óriási bikával indulnak a tóhoz, hogy csatlakozzanak a hölgykoszorúhoz. A dicső vadászokat persze kitörő örömmel fogadják, kivéve persze Susant, aki ha csak ránéz a férjére, annak azonnal elmegy az életkedve. Szóval ha Shrimpie nem panaszkodott volna egész nap az asszonyra, akkor is tudnák ezek ketten rühellik egymást. Branson végül annyit hallotta, hogy menjen le vacsorázni a szolgákhoz, hogy megkérdi Kulcsot, hogy velük tarthat-e este. Az esetet Edna persze saját sikerének könyveli el, olyannyira, hogy ülve marad a Sofőr beléptekor és önelégült vigyora feltűnik Kulcsosnak is. A másik vadásztársaság, Matyi és Gregson nem volt olyan szerencsés, mint az öregek, egész nap a cuppogó sárban meneteltek, de még egy döglött patkányt sem tudnak felmutatni.

A piknikről visszaérve Susan kéreti O'Brient, hogy megcsináltassa a haját olyanra, mint Jenkié. A komorna persze próbálja megmagyarázni a nőnek, szarból nem lehet várat építeni, de hiába, ráadásul az eset miatt a másik komornával is összetűzésbe kerül. Este Shrimpie elmeséli a bombay-i kiküldetéssel kapcsolatos aggodalmait, Rózsinak lehet maradnia kellene Angliában, mert a végén még megölik egymást az anyjukkal. Ráadásul ezt Rózsi is pontosan így gondolja, hiába próbálja Jenki biztosítani afelől, hogy az anyja a legjobbat akarja neki. Matyi is igyekszik mosogatni magát a peches vadászat miatt, talán majd a horgászatban jobban jeleskednek holnap, úgyis egészen összehaverkodott a Szerkesztővel Edith nagy örömére, és Méri bánatára.

Ahogy Tom ígérte, a mai vacsorát a személyzettel költi el, közben megbeszélik, hogy a vásár napján Carson itthon marad, vigyáz a házra és a Sofőr, hűen régi mivoltához elfuvarozza a pereputtyot. Doki is megint Matyianyunál lebzsel és meghívja az asszonyt a pénteki vásárba, hiszen tuti jó móka lesz. Méri megint nyekereg, hogy összerázta a szekér piknikre menet, de valahogy nem tudom sajnálni. Annuska kéri, hogy pihenjen egy kicsit a bál előtt, mert meglepetése van a számára is. Dehogy hogy fognak-e Matyiék halat, megérte-e beruházni Patmore-nak a pénteki vásárra, és megszül-e Méri a bálteremben, majd a legközelebbi posztból kiderül. Addig is készüljetek fel MINDENRE!