Spartacus 3x05 - Vértestvérek

Facebook Tweet

A mai részt azzal nyitjuk, amivel zárni szoktuk az átlagos Spartacus epizódokat, rengeteg vérrel és halott rómaiakkal. Spartacus nagyon szomorúnak tűnik a sok levágott római láttán, Nasirnak és Donarnak meghagyja, hogy tisztítsák meg a holttesteket és sózzák be őket, hátha még hasznukat veszik majd. Mielőtt Nasir nekilátna a hullamosásnak, kedvesével időzne egy pettyet, de Agron komor arccal küldi el a búsba, talán az a Castus gyerek ráér majd veled szórakozni, mondja neki. A gomolyfelhők egyre csak gyülekeznek SpartacusCity felett, most pedig már kedvenc meleg párosunk is szétválni látszik. Neeee!

Miközben Crixus verekedéssel vezeti le elfojtott agresszióját, Spartacus és Agron jól kibeszélik, utóbbi azt sem tartja kizártnak, hogy a gall Spartacus életére fog törni. A trák persze ettől nem ijed meg túlságosan, jól ismerik ők egymást Crixus-szal, a ludusban is próbálták már párszor megölni a másikat, nincs ezzel semmi gond. A nagyobb baj az, hogy a lázadók tábora kezd két részre szakadni, a trák feldobja Agronnak a kérdést, ki mellett állsz, némi hezitálás után Spartacus-t választja a férfi, bár tudjuk jól, hogy szíve mélyén Crixus nézeteit vallja a rómaiakkal kapcsolatban. Spartacus elhagyni készül a várost és megbízza Agront, hogy távollétében vigyázzon a maroknyi életben lévő rómaira.

A kikötőben Saxa anyanyelvén átkozza a fél világot, Lugo szerint Gannicus jobban tenné, ha megtanulná a germán nyelvet, de a kelta egyelőre élvezi a tudatlanság áldásait. Spartacus is berobog, nagyon nem örül, hogy Szicíliába indulásuk előtt piálni látja a többieket, de megmagyarázzák neki, hogy természetesen nem élvezetből, hanem muszájból történik az ivászat. Lugo ugyanis eléggé parázik attól, hogy hajóra kell szállnia, legalább annyira fél a víztől, mint Mr. T a repüléstől. Pénz fejében Heracleo készséggel adja hát hajóját Spartynak, amíg a rabok kihajóznak a vízre, ő majd Castus-szal fog jó igényesen bebaszni.

S ha ma már egyszer szó volt boldogtalan melegekről, itt van nekünk még szegény Tibby is. Mély depressziójában nem osztozik vele senki, a kísérők táborába lett száműzve katonáival együtt, akik épen szétverik egymást. Tibby ezen jól felhúzza magát, most már bezzeg verekedni van kedvetek, igaz?, Spartacus elől viszont elfutottatok, üvölti a képükbe néhány kiosztott pofon kíséretében. Közben végig azt a bizonyos fehér követ szorongatja. Kore a távolból szemléli Tiberius kirohanását, megesik a szíve a fiún, de nem tudja, miként közeledjen hozzá. Azt tanácsoljuk, hogy leginkább sehogy, kedves hölgyem.

A rómaiak táborába Metellus szenátor látogat el, a szenátus nevében jött. Csalódtak Crassus-ban, hogy a hatalmas hadsereg ellenére, amit a köztársaság biztosít neki, Spartacus még mindig él. Crassus-nak ettől röhögnie kell, nem kapott ő lószart se a köztársaságtól, minden egyes katonát a saját zsebéből fegyverezett fel és etet, ezért akkor támadja meg az elfoglalt várost, ha úgy tartja kedve. Metellus ettől nem lesz boldogabb, sem a tizedeléses büntetés hírétől, de még csak attól sem, hogy Caesar beépült a rabszolgák közé. Nemhogy példát vennél Pompeiusról, aki nemrég győzedelmeskedett Hispániában, nyavalyogja a szenátor, de Crassus továbbra is ignorálja az idegesítő pasas szavait, neki aztán senki nem fogja megmondani, hogy mit csináljon.

Caesar saját kardot kap Nemetes barátsága jelképéül, egyre nagyobb szarban lesznek a rabok, ajjaj. A néplázítást tovább növelve Caesar beszámol Crixus-nak, hogy látta Spartacus-t és Gannicus-t kihajózni a nyílt tengerre. A gall nagyot néz, az ő tudomása nélkül hagyta el Sparty a várost, ami nem volt szép tőle. Nemetes-t Heracleo után küldi kérdezősködni, ő maga pedig Agront megy alaposan lebaszni.

A megmaradt rómaiakat Spartacus villájában őrzik az erre megbízott emberek, Laeta köszönetet mond Agronnak és Donarnak a védelemért. A germán biztosítja a nőt irányába érzett gyűlöletéről, csupán Spartacus-hoz érzett lojalitása miatt tesz így. Crixus berúgja a villa ajtaját, összeszólalkozik Agronnal, aki igen meglepődik, hogy a gall tud Spartacus távozásáról.

A vita legfőbb tárgya megint a rómaiak életben hagyása lesz, Crixus nem is érti, hogy állhat Agron azok mellett, akik egykor megölték Durót, a testvérét. Agron a száját harapdálva közli, hogy azóta már sok minden megváltozott, más emberek lettünk, Crixus viszont magasról tesz Spartacus eszméire, ha visszatér Sinuessába, szót fog vele váltani.

A fedélzeten Spartacus végre elárulja utazásuk célját, Heracleo szerint Szicíliában tartja Crassus a tartalék gabona legjavát, amit saját embereinek szán, azt kellene megkaparintani. Gannicus feje elég kótyagos, és nem azért, mert Naevia kiütötte az előző részben, hanem mert hetek óta nem vesz magához más folyadékot, csak bort. Sparty megfeddi az állandó piálása miatt és megkéri, hogy vezesse a lázadókat, ha ő elesik. Gannicus továbbra is vonakodik ettől, jó lesz neki a bor meg Saxa ölelése is. Miután kikötnek, rögtön szembejön velük egy gabonát szállító szekér, könnyedén végeznek a katonákkal és örömmel csapnak bele az éjszakába.

Crassus meglátogatja kedvesét a kísérők táborában. Belefut Tiberius-ba is, aki továbbra sem hajlandó senkivel sem szóba állni, csak Sabinus kövét simogatja és pityereg. Crassus Korénak panaszolja, hogy fia „azóta az eset'' óta már nem a régi, már bocs, de ez meglep valakit is? A rabnő felajánlja segítő kezeit az ügyben, amit elsőként Crassus szeretne élvezni, miután ő végzett vele, mehet a nő vigasztalni Tibby-t.

Szerencsére Spartacus nélkül is feltalálják azért magukat a rabok Sinuessában, mulatoznak egész éjjel. Castus az elsők között üti ki magát, így kapitánya kénytelen helyette is inni a továbbiakban. Caesar és Nemetes így könnyedén kiszedi Heracleóból, hogy a trák Szicíliába hajózott, hogy Crassus birtokáról szerezzen élelmet. Nemetes szerint ez biztosan érdekelné Crixus-t is, nyomás beavatni a dologba.

Nasir továbbra is magán érezheti Agron haragját, ezért addig megy utána, amíg meg nem hallgatja őt a férfi. A germán meggyanúsítja kedvesét, hogy lefeküdt Castus-szal, Nasir értetlenül áll az alaptalan vádak előtt és végül akkora vita zajlik le közöttük, hogy még Szicíliában is hallani. Mire telebőgjük zsebkendőinket a „majdnem"-szakítás után, Donar fut be a színre, hogy akadt egy kis probléma.

A város kapuin kívül egy kisebb csapat római jelent meg, Crixus nem habozik sokat, kapu fel, meg kell támadni őket, Agron szerint Spartacus ennek egyáltalán nem örülne. Mielőtt ölre mehetnének, hogy lezárják a jó öreg gall-germán vitát, Lassie Spartacus hazatér, és rögtön megtiltja az öldöklést Crixus-nak. A kapu ki lesz nyitva, igen, de csakis azért, hogy elengedjem a maradék rómait, mondja Spartacus, ha nem tetszik a döntésem, te is mehetsz Naeviával karonfogva. Crixus remeg az idegtől, nagyon nem jól mennek így a dolgok.

Kore veszi a bátorságot és leszólítja az élőhalott Tibby-t, aki nem evett semmit a tizedelés óta. A fiú nem hajlandó az apjáról társalogni, a nő viszont mindenáron enyhíteni akar szenvedésein és a sátrába invitálja Tiberius-t.

Spartacus felszabadítja láncaiból Laetát és a többieket, a nő pedig ahelyett, hogy hálás lenne neki, megvillantja a csipkelődő énjét, reméljük utoljára. A trák elmondja neki, hogy hamarosan Szicíliába fog áttelepedni, az arra érdemes embereivel, az ilyen Crixus-félék pedig maradnak Sinuessában. Laeta a terhes barátnőjével és még életben lévő haverjaival tehát tényleg szabadon elhagyhatják a város falait Crixus és szimpatizánsai legnagyobb megrökönyödésére.

Eljött az idő, hogy a két egykori luduslakó leüljön és megtárgyalja a kialakult konfliktust kettejük közt, Spartacus viszont úgy látja, hogy itt az idő Crixust is beavatni a színjátékba. Azért keltette Sparty mesterségesen a nézeteltéréseket, hogy a rómaiak észrevegyék a szökevények közt a klikkesedést. Utolsó csepp volt a pohárban, hogy azt mondta Laetának, elhagyja a város falait és Szicíliába megy. A nő ezt majd boldogan elújságolja Crassus-nak, aki ráharap a csalira, de nagyon pofára fog esni.

Crixus bár lenyugodni látszik, dühös, hogy rajta és Naevián kívül mindenki be volt avatva a dologba. A terv tehát az, hogy Heracleo valóban elszállít néhány lázadót Szicíliába, akiknek Sanus lesz majd a vezére, Crixus a hozzá hűséges emberekkel együtt az északi kapun át fog távozni, egészen a Melia-hegységig, Spartacus pedig majd bevárja Crassus légióit. Ha a lázadók szétválására fény derül, Crassus nagyon meglepődik majd, ő is szétszedi a csapatait, külön-külön pedig gyerekjáték lesz megverni őket. A kikötőből elindul Heracleo Sanus-szal és a többi rabszolgával, az alvó Castus-t maga mögött hagyva. Spartacus nagy összeget ígér neki, ha a kapitány tartja magát a megbeszéltekhez.

Metellus átadja Laetát Crassusnak, a nő pedig az infót a vezérségnek. Metellus azonnal lecsap a hírre, akkor indulás Szicíliába, ott levágjuk Spartacus-t, Crassus viszont inkább menne először Sinuessába, városnézőbe. Laetának ezután tovább jár a szája, azt is megemlíti, hogy segítette a lázadókat üzletelni a kilikiai kalózokkal, Crassus-nak ettől kezd egyre unszimpatikusabb lenni a nő.

Tibby végül ráveszi magát, hogy bemenjen Kore sátrába, ahol némi bor elfogyasztása után igen szentimentális gondolatokat oszt meg a nővel. Azt kívánja, bár ő húzta volna a fehér követ Sabinus helyett, apjának jó eséllyel az sem tűnt volna fel, ha ő hal meg. Közben elpotyogtat néhány könnycseppet is, Kore igyekszik öleléssel vigasztalni.

Tibby ekkor megcsókolja Korét, aki gyorsan elhúzza magát és már bánja, hogy félreérthetően viselkedett a fiúval. Tiberius viszont gondol egy nagyot és úgy látja, hogy apja szívességét akkor tudja leginkább viszonozni, ha hasonló fájdalmat okoz neki. És igen, mire az ember talán tényleg kezdene szimpatizálni Tibby-vel, hát nem megerőszakolja apja szerelmét, aki egyébként mindig megértő és hűséges volt hozzá? De. A segg az megint bevillant, de nincs bocsánat.

Mielőtt Crixus elhagyná embereivel a várost, jópár római hulláját felhúzzák a várost körülvevő falakra, hogy nagy tömeg látszatát keltsék a közeledő katonákban. Naevia összeszedi a méltóságát és odamegy Gannicus-hoz, hogy elnézést kérjen tőle, amiért agyonverte Attius, a keltát meg fejbe kólintotta egy bazi nagy kővel. Gannicus sajnos nincs megbocsátó hangulatában, ha a nő még egyszer az életben hozzá mer érni, az lesz az utolsó napja.

Castus nagy nehezen felébred bormámoros álmából, bár ne tette volna, sugárban hány. Caesarnak nem tetszik, hogy Crixus-szal kell menniük a Melia-hegységre, Nemetes is jobban süttetné a hátsóját Szicílián, de ház ez jutott nekik. Caesar viszont nem az a megalkuvó fajta, levágja a germán haverjait és felfedi magát Nemetes előtt. Az persze egyből lemegy hídba, nebassz, egy római, jobb ötlet híján beáll árulónak és felajánlja a szolgálatait Caesarnak, együtt pikk-pakk megölnék Spartacust. Caesarnak viszont inkább van okádhatnéka Nemetestől, mint nincs, szóval átvágja a torkát, áldassék Jupiter neve.

Sibyl elkapja Gannicus-t, megint, hogy előadhassa neki a „te vagy életem szerelme, had legyek a tiéd testileg és lelkileg" dumát, amit a kelta továbbra sem tud komolyan venni. Közben Heracleo megérkezik a kikötőbe Sanus nélkül, ő már alulról szagolja az ibolyát, a hajó pedig tele van rómaiakkal, a köcsög Heracleo árulóvá lett, pedig én bírtam eddig. A kikötőben lézengő rabszolgák azt sem tudják, hirtelen hova legyenek kínjukban, Sparty is kővé dermed, Caesar pedig hátba szúrja.

A sérülés szerencsére nem halálos, kardot rántanak a lázadók, Gannicus leüvölti Caesar haját, te állat, a rómaiakat öld, ne minket. Egy fiatal srác elrohan segítségért, a rómaiak pedig benyomulnak a városba. Egyedül Donar, Agron és Saxa őrködik már csak a kapuknál, rendesen meg is lepődnek a látogatóba jötteken, majd badass mutatványokkal harcolnak Caesar emberei ellen. Agron elkapja Caesart, te kibaszott áruló, mondja neki, mire az, neeem, egy kibaszott római!! Gannicus és Spartacus egyre inkább kezd zavarba jönni a rettenetes túlerő miatt, de szerencsére, a legkétségbeesettebb pillanatban megérkezik Crixus az embereivel, hogy segítsen a tráknak.

A három germán fáradhatatlanul irtja a katonákat a kapu előtt, Caesar pedig kiadja a parancsot, márpedig azt a kaput akkor is ki kell nyitni. Donar rohan elvágni a felvonó kötelet, a kikötőben pedig kezdenek szépen alakulni a dolgok, Heracleo bevert fejjel zuhan a tengerbe. Caesar belátja, hogy az a k..va kapu az életben nem lesz már felhúzva, pedig sok katona várja türelmetlenül, hogy bejuthasson a városba. Fogja az összekészített szurkos köcsögöket, valamint egy fáklyát, és nekivagdalja őket a kapunak.

A kikötő kalóz- és római mentesítve, Spartacus megköszöni Crixus-nak, hogy a legjobb pillanatban sietett a segítségére. Nem téma tesó, te is megmentettél már párszor, majd vérbő kézszorítást láthatunk, egyik kedvenc jelenetem az évadból.

Gannicus rángatja vissza a valóság talajára az újra egymásra találó testvéreket, római hajók egész serege közeledik feléjük a tengeren. Fájó az elhatározás, de Sparty belátja, hogy kénytelenek végleg elhagyni új otthonukat, irány a hegy.

Agronnak sikerül a földre terítenie Caesart, de a felmentő sereg neki is megérkezik, lángoló kapun keresztül, lángolókaputörő kossal az élen. A három lázadó ennek kifejezetten nem örül, Caesar annál inkább, szerinte pont itt ideje visszafoglalni a várost.