A múlt héten Sherlockék egymást gyilkoló orosz kémek után nyomoztak, lássuk mit dob e hétre a gép. A nyitójelenetben a baltaarcú Vinnie Jones (Big Chris a Ravasz, az Agyból) egy összekötözött férfit fejjel lefelé felhúz egy embermagasságú vas háromlábra, aztán egy késsel elvágja a torkát. Nocsak, ettől a héttől átváltunk a Columbo-stílusra? Végig tudni fogjuk ki a gyilkos, és a nyomozónak kell drukkolnunk, hogy kitalálja? Ez elég komoly paradigmaváltás lenne. Nemsokára kiderül.

Holmes beköltöztetett pár kas méhet a szobába. Mivel Watson pár nap múlva elhúz, Sherlock az ő szobáját szánja a méheknek. Elég idióta ötlet, ezért aztán nem is lep meg, hogy Holmes-nak eszébe jutott. Watson, mielőtt végleg lelép, el akar beszélgetni Sherlock-kal a leszokásról, amit ez utóbbi nem vesz jó néven. Mielőtt azonban belemelegednének a veszekedésbe, Gregson elhívja őket a tetthelyre.

A nyomozók nagy mennyiségű vért találtak egy Ian Vickers nevű férfi lakásában, de a hullát az elkövető magával vitte. Holttest tehát nincs, és a véren kívül más nyomot se igen találtak. Ilyenkor jönnek jól Sherlock unortodox módszerei. Például a szemrevételezés! A nyomozóknak nem tűntek fel a szokatlan karcolások a padlón, amelyből azonban Holmes könnyedén megállapította az elkövetés módját - amit már láttunk az első jelenetben - a vas háromlábat, a toroknyiszálást, stb. Gyakorlatilag úgy néz ki, mint mikor disznóvágáskor a sertést kivéreztetik, hogy utána a húsát feldolgozhassák. Mintha a Hannibál-sorozatban lennénk, annak most úgyis szezonja van, de ez nem az a csatorna. És hogy hogy következtette ki mindezt egy vértócsából és néhány karcolásból? Könnyedén, ezzel a gyilkossal ugyanis már találkozott, Londonban.

A csóka M-nek hívja magát és kiterjedt sorozatgyilkolási praxist visz: 37 áldozata volt már, és még nem kapták el. Hatékonyan és tisztán dolgozik: az áldozatok vérét lecsapolja, a holttesteket pedig a tengerbe dobja. A vérvizsgálat megerősíti, hogy a legutolsó áldozata a lakás tulajdonosa, Vickers volt. Korábban leveleket is írt a rendőrségnek, de Holmes-nak az az álláspontja, hogy ezeknek a figyelem elterelése volt a céljuk. Szerinte egy intelligens, ravasz és velejéig gonosz, megszállott gyilkossal van dolgunk, akitől további hullákra is lehet számítani.

Sherlocknak ezúttal személyes indítéka is van arra, hogy a gyilkost kézre kerítse. Tíz évvel ezelőtt Londonban egyszer már részt vett az M elleni nyomozásban, de akkor a kábítószerfüggősége miatt használhatatlan volt, és így a tettes megmenekült. Most jóváteheti, amit akkor elrontott. Gregson szerint nem véletlen, hogy M pont New Yorkban, Holmes új lakóhelyén kezdett újra gyilkolni, ezért odaküld pár egyenruhást Sherlock lakásához, hogy egy kocsiban unatkozzanak és fánkot egyenek.

Időközben M épp egy fiatal, szexi fehérneműbe öltözött lányt készül meggyilkolni, de aztán inkább kifizeti a szexuális szolgáltatásait. A perdita grátisz felajánl még egy menetet - biztos bejön neki a baltaarc -, de M-et nem érdekli a dolog, mert az Arsenal játszik a tévében. Valaki kódolt halandzsanyelven írt sms-t küldd neki, amire ugyanazon a nyelven válaszol. Titokzatos.

Sherlock és Watson Vickers hulláját vizsgálják, amit partra sodort a dagály. A hajában lévő olajból Watson (!) arra következtet, hogy Brooklyn-i kikötőben dobhatták vízbe. Az egész buliból ez fog neki a legjobban hiányozni, hogy Holmes-szal közösen dolgoznak, következtetnek és megoldják a gyilkossági ügyeket. De az idő lejárt, és Watson soha többé nem találkozik Sherlockkal. Csak tudnám, mi fog történni akkor a hátra lévő tizenkét részben ebben az évadban.

Amikor hazamennek Holmes lakására, kiderül, hogy M már járt ott és hagyott nekik egy kedves hangú levelet, amelyben szemléletes metaforákkal fikázza Sherlock képességeit. A fánkevő zsernyákok persze nem láttak semmit, M a hátsó ajtón jutott be a lakásba. (Nem kellett volna oda is állítani valakit egy vödör kávéval?) Gregson biztos helyre akarja szállítani Watsonékat, de ők inkább maradnak otthon, mert keménytökű magyar legények/leányok. Azért Holmes mégiscsak gondolkodik a költözésen, mert mi lesz, ha a következő sorozatgyilkosnak fejletlenebb az íráskézsége és levélke helyett plasztikbombát küld neki ajándékba. Végül Sherlock megnézi az M-ről titokban készített házivideóját, ahogy a pasas belopakodik hozzá.

M-re nem lehet mondani, hogy kedves ember: amikor egy feka srác eredetinek tűnő Gucci napszemüveget akar eladni neki, az elvárhatónál hevesebben reagál. A srác — Sherlock informátora — törött bordák helyett végül megússza egy törött telefonnal, aztán beugrik Holmes-hoz, hogy átvegye az M megtalálásért járó pénzt. Megvan a gyilkos! Watson nehezményezi, hogy Sherlock miért nem adta át a rendőröknek M videóból kivágott képét, miért kölyköket bízott meg, hogy megtalálják. A válasz: Irén. M ölte meg Sherlock régi szerelmét. És ezért a nyomozó bosszút forral: ő maga akarja megtalálni, megkínozni és megölni a pasast.

Holmes régóta várt erre a pillanatra és megköszöni Watsonnak, hogy lelkileg felkészítette. A nő természetesen kiakad: ő nem azért dolgozott, hogy Sherlockból hidegvérű gyilkos váljon. Késő bánat, a szörny már megszületett és elég jól bánik a pillangókéssel. Watson nem hagyja annyiban a dolgot, szalad Gregsonhoz, hátha megakadályozzák, hogy Holmes megölje M-et.

Előtte azonban M még befejezi az aktuális melót, egy szerencsétlen fekete lányt, miközben a háttérben az Arsenal játszik a tévén. Ezúttal nem jön össze a gyilkosság: Sherlock megjelenik a tetthelyen — nem szíveli az Arsenal-szurkolókat —, majd egy vicces jelenetben pofánvágja M-et egy viperával. Kezdődhet a bosszú: M-et Jézus-pózban egy állványhoz bilincseli és különböző késeket, fúrót meg öngyújtókat készít elő a kínzáshoz. M azonban kiábrándítja, nem is ő ölte meg Irénkét, ő akkor épp sitten volt egy labdarúgással kapcsolatos nézeteltérés miatt. A lányt egy copycat intézte el. Na, ebből ma már nem lesz kínzás.

Gregson és Watson kihallgatják a fekete nőt, aki M utolsó áldozata lett volna, ha Sherlock nem intézi el időben. A lány fehér port látott a detektív cipőjén, amiből Watson kikövetkezteti — már megint, sokat fejlődött —, hogy Holmes az apja egyik felújítás alatti lakásába vihette M-et. Bell hamar kideríti hova, és a zsaruk elindulnak.

M-et egymás után érik a meglepetések: nem tudott róla, hogy Holmes New Yorkba költözött és arról sem, hogy az ő lakása volt, ahová a levelet kellett rejtenie. Valószínűleg a megbízója irányította, akitől a halandzsa-smst kapta. Csak nem megjelenik végre a sorozatban a zseniális főgonosz, Moriarty? M igazi neve Sebastian Moran és van alibije Irene halálának időpontjára: Holmes meg is nézi az ezt igazoló cikket a telefonján. M tehát igazat beszél és aztán kiköpi a nevet, amire tizenkét rész óta várunk: Moriarty! Ő a megbízó. A bérgyilkos szerint Holmes-ban az a jó, hogy becsületes; miután M bebizonyította, hogy nem ő ölte meg Irene-t, nem fogja bántani. Sőt M segít neki megtalálni az igazi ellenségét, Moriarty-t. Sherlock azonban — és ezen most tényleg meglepődtem — ennek ellenére belevág egy csavarhúzót a fickó hasába.

Azért ne aggódjunk, M él, nagyon is jól van, sőt Sherlock maga vitte be a rendőrségre. Aztán előad egy hihetetlen mesét arról, hogy csalta el Holmes-t és hogyan akarta megölni egy brooklyn-i lakásban és hogyan sérült meg mindeközben, amikor Sherlock — jogos önvédelemből — egy csavarhúzóval védekezett. Watson persze már nem lehet egy ilyen egyszerű történettel átrázni, könnyedén kikövetkezteti mi történt. Jövőre lehetne egy "Watson nyomoz"-spinoff. M nem hajlandó feldobni Sherlockot, azt akarja, hogy a detektív kapja el Moriarty-t és rajta hajtsa végre mindazon kínzásokat, amiket M-nek szánt.

A végére még Sherlock is elérzékenyül. Nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy az Irene iránt érzett szerelme és a bosszúvágy elhomályosítja a logikát, ami alapján döntéseket hoz. És hiányozni fog neki a közös nyomozás Watsonnal. A nő csak erre várt, felhívja Holmes seniort és azt hazudja neki, hogy attól fél, hogy a fia visszaesik, ezért jó lenne, ha még egy darabig a vele maradhatna. Holmes-papa kosarat ad neki, de ő mégis marad. Az ügy tehát nincs lezárva, a nyomozás folytatódik és végre rámegyünk a nagyvadra, a célpont: Moriarty! Jó kis rész volt ez.