A múlt heti epizódban Sherlock megkísérelte baltával szétverni a világ legbiztonságosabb széfjének törhetetlen acélajtaját, majd az elvárható kudarc annyira megviselte, hogy a fennmaradó időben Watson anyjával lelkizett. Remélem lélekbúvárkodás helyett ezúttal vérszomjas, ravasz gyilkosok nyomait kutatja majd.

Az eheti tettes igen leleményes: a hullát egy szállodai mosógépbe rejtette, majd elindította a kímélőprogramot. Gregson már a helyszínen, közli Holmes-szal, hogy az elhalt neve Teri Purcell és ő volt a hotel igazgatónője. Mielőtt berakták volna a mosógépbe, egy tompa tárggyal fejbe ütötték, ez okozta a halálát. A holttest mellett néhány lepedőt és egy töltőtollat is kimostak, ez minden nyom, ujjlenyomatok értelemszerűen nincsenek. A hölgy irodájában ugyanakkor vérnyomokat találnak, ami azt valószínűsíti, hogy ott történt a gyilkosság és onnan cibálták a mosókonyhába a szerencsétlen igazgatónőt. Bellnek máris van egy elmélete: ha egy halott nő házas, akkor a gyilkos általában a férje! Kérdezzük hát meg Mr. Purcellt, van-e alibije tegnap éjszakára.

Watson hetek óta azon lamentál, hogy nemsokára lejár a megbízatása és mi lesz akkor szegény Holmes-szal, hogy fogja leküzdeni a heroin szirénhívását. Bár ez a probléma még nem oldódott meg — hol van Alfredo, fekete fiú a kettővel ezelőtti részből?! —, Sherlock felajánlja Watsonnak, ha van kedve, hetente egyszer, egy kis házimunkáért cserébe továbbra is részt vehet a nyomozásokban.

Árulkodó, hogy Mr. Purcellt a közepesen ismert karakterszínész, Mark Moses (Született feleségek, The Killing, Mad Men) játssza. A sorozatban korábban többször is előfordult, hogy a gyilkos szerepét ismert színészre osztották, így előre lelőve a poént. Remélem én nem lövöm most le, bár ha így lenne, akkor Bell minden alapot nélkülöző elmélete mégis igazzá válna, ami legalább vicces. Az ürge le van sújtva, ahogy az elvárható. Elmondja, hogy a feleségével csodálatos életük volt, imádták egymást és sejtelme sincs ki lehetett a gyilkos. Sherlock rákérdez: ha ez igaz, akkor miért használta a vendégfürdőszobát és miért aludt a kanapén? A papa kénytelen beismerni, hogy tényleg nem volt annyira rózsás a helyzet, fasírtban voltak a mamával és még a munkáját is elvesztette, ezért a tegnap estét egy didibárban töltötte a haverokkal.

Megismerkedünk az elhunyt lányával, Carly-val is, aki gimnáziumba jár és ígéretes női focista, mindemellett leszokóban lévő fájdalomcsillapító-függő. Újabb ügyfél Watsonnak? Érdekesebb információkkal szolgál a szomszéd néni, a helyi pletykafészek: Mrs. Purcellt gyakran látogatta egy jóképű férfi, aki mindig Mr. Purcell távollétében érkezett. Naná, hogy csinált egy képet is a telefonjával a mami, így Jóképű Urat Sherlockék a következő jelenetben már meg is látogatják.

A Sármos Csábító egy taposóaknák eltávolításáért küzdő alapítvány vezetője, amely részére az elhunyt karitatív munkát végzett. Semmi szex, semmi megcsalás, Jóképű Úr szerint drága hullánk életében egy szent volt, akit a családja boldogságánál már csak a harmadik világbeli gyermekek testi épsége érdekelte jobban. Nekem valami bűzlik. Ilyen jó emberek legfeljebb az életben léteznek, krimisorozatokban nem. Mindenesetre, a Sármőr nemcsak, hogy nem segít a nyomozásban, de még alibije is van, egy haverjánál vacsorázott.

Holmes puffog, elfogytak a gyanúsítottak, mihez kezdünk most. Bellnek megint van egy jó tippje: biztos azok a stricik voltak, akiknek a lányait az igazgatónő elzavarta a hotelből és akiktől jónéhány névtelen fenyegetést is kapott. A kurvázás Sherlock szakterülete, amit bármikor élvezettel művel; ezúttal Watsonnal együtt mennek éjszakai pillangóra vadászni. Holmes rögtön ki is szúrja a szolgálatban lévő hölgyet, egy csodálkozó tekintetű szőke lányt, akit Sherlock rögtön letámad a kérdéssel: melyik strici ölte meg a nőt? A szöszi szerint nem ők voltak, mert ők nagyon jó viszonyban voltak az elhunyttal. Az igazgatónő maga is érdekelt volt a kerítésben — nem a kerteket elválasztó építményre gondolok, a lányok futtatását hívják így —, a lotyókat a mosodán keresztül csempészte fel az epekedő mecénásokhoz, ráadásul ingyen! A stricik imádták, a fenyegetést pedig az egyik azóta már a hűvösön henyélő hepciáskodó hetéra küldte, aki nem lehet a gyilkos.

Árnyék vetült az elhunyt makulátlan renoméjára, így Sherlockék futnak még egy kört a garniszállóban. Egy duplafenekű púderesdobozban találnak egy kódolt USB-stickket, amivel bele tudnak nézni az elhunyt titkos file-jaiba. És amit ott látnak, attól Mrs. Purcell makulátlan hírneve végleg az enyészeté lesz: a hölgy — anyagi haszonszerzés végett — rejtett kamerákkal rögzítette a rüfkék és a politikusok üzekedését, abból a célból, hogy a felvételeket a legtöbbet kínáló részére értékesítse. A vendégek most mindannyian gyanúsítottak lettek, mert a gyilkosságot valószínűleg egyik bajtársuk követte el, aki nem volt hajlandó fizetni. Gregsont megrémíti a több ezer órányi anyag, egy osztag rendőr hetekig fogja nézni mire azonosítanak mindenkit. Holmes azonban — aki, mint tudjuk, egyszerre hét tévét néz — örömmel vállalja magára a többnapnyi amatőr pornó végignézését. Mielőtt belemelegedne, Watsont felhívja az áldozat lánya, Carly. Épp belekezdene egy hosszú történetbe arról, hogy a mamája nem volt olyan szent, mint amilyennek mindenki ismeri, amikor Mr. Purcell szemrehányó pillantásának hatására inkább leteszi a telefont.

Sherlock nem izgul a politikuspornóra, sokkal érdekesebbnek találja az elhunyt családi fényképeit, amelyek mindegyike több gigányi helyet foglal a winchesteren. Könnyedén kikövetkezteti, hogy a képek szokatlan méretének oka nem a halott különös vonzódása a húsz megapixeles felbontáshoz, hanem az, hogy a képek mögé titkos információkat rejtettek. Csak nem egy szovjet kémet fogtunk? Sherlock figyelmezteti Watsont, hogy a titkos file-ok valószínűleg a leggusztustalanabb, legotrombább szexet tartalmazzák, ami valaha is elkészült. Watson felélénkül és a monitorhoz rohan, hátha tanul valami újat. Sajnos a videók tartalma elkeserítő: se egy gázmaszk, se egy kecske, se egy háromágú... szigony (nincs kint a 18+), mindössze néhány idegen nyelvű férfi beszél a felvételeken. Holmes azonban annyira felháborodik, hogy azonnal riasztja Gregsont és a rendőrség rögtön nagy erőkkel vonul ki Purcellékhez.

Na akkor így legyen ötösöm: Sherlock szerint Purcellék tényleg orosz kémek. A papa — mint minden rendes bűnöző — csak az ügyvédje jelenlétében hajlandó beszélni. Amíg az FBI megérkezik Holmes visszarohan Jóképű Úrhoz, aki épp dollárokat kéreget egy csapat gazdag palimadártól az Aknakereső Alapítvány számára. Sherlock becsörtet a szobába és megvádolja a Sármőrt, hogy ő is orosz kém, és az alapítványi pénzt a kémkedésre költi, ami igen drága hobbi. A Csábító szerint ez őrültség — ezt a poént minden részben elsütik —, de pont ezek az őrültségek szoktak szerda esténként a tévében igaznak bizonyulni. Egyelőre azonban még várnunk kell, mert az inkrimináló kódolt fényképet, amit Holmes Mr. Jóképű gépén látott a legutóbbi látogatásakor, valaki letörölte.

Purcell kihallgatását az FBI foganatosítja, de Sherlockék is részt vesznek rajta. A gyanúsított nem húzza az időt, a kémkedést az első mondatával elismeri, ami elsőre elég meredek, mert ez minden országban a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartozik, általában automatikus életfogyt. Elárulja azt is, hogy a lányuk hazafias kötelességből fogant és az orosz titkosszolgálatnak vele is tervei voltak. Mr. Purcell azonban nem akarta, hogy a lánya is kém legyen, ezért be akarta fújni az egész machinációt a zsaruknak. Kétlem.

A kémpalánta (kicsikém) egyetlen emberben bízik meg széles e világon: Watsonban. Elmeséli neki, hogy az anyukája néhány napja közölte vele: "Drága kislányom, a baglyok nem azok, amiknek látszanak, és mi sem. Orosz kémek vagyunk. Ha megnősz, te is beállsz majd közénk, meglátod milyen jó lesz." Aztán a kislány egy meglepő fordulattal bevallja, hogy ő ölte meg az anyját. Ejha!

A részleteket a rendőrségen meséli el. Kiderül, hogy bár több egyetemről is kapott sportösztöndíjat, az anyja ragaszkodik hozzá, hogy a washingtoni Georgetown egyetemre menjen, ahonnan a legtöbben kerülnek kormányzati pozícióba. A mamának nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a kémkedést a kislány is folytassa majd. Carly azonban nemet mondott, sőt azzal is megfenyegette az anyját, hogy feladja a rendőrségen. A mama nem hagyta annyiban a dolgot, fizikai erőszakkal akarta rábírni a lányát a helyes döntésre, rángatták egymást, aminek következtében Mrs. Purcell — ez valószínűleg álnév — tragikus körülmények között életét vesztette. Ekkor megjelent a szobában Jóképű Úr és elintézte a takarítást, aztán zsarolással revette a kislányt arra, hogy tartsa a száját.

Bilincsbe verve hozzák már a Sármőrt, aki maga is orosz kém. Örökké egy koszos cellában fogsz rohadni, fenyegetőzik Gregson, de az ürge az arcába nevet: max. egy hét és Szocsiban szürcsölöm az áfonyás vodkát, ovizsaru. A magamfajták túl sokat érnek ahhoz, hogy évekig pihenjenek a böriben, a CIA már most nézi a listát, hogy kire fognak elcserélni.

Watson nem adja fel. Nem hiszi, hogy Carly volt a gyilkos — pár hete már volt egy ilyen "bevallom, pedig nem is én voltam"-ügy, csak nem sütik el még egyszer ezt a poén. Az elhunyt boncolási jegyzőkönyvéből megállapítják, hogy eltört a bal keze mutatóujja — a szaknyelvben "bokszolótörést" szenvedett —, márpedig a lányával valószínűleg nem verekedett. És ott van még a törött töltőtoll is, amit a hullánál találtak a mosógépben. Erről Holmes-nak eszébe jut valami...

Jóképű Úr volt a gyilkos! Carly szerint ott volt a helyszínen és ő takarította el a hullát. Purcellevna a mosókonyhában feléledt és csépelni kezdte Mr. Jóképűt, még a tollat is beletörte. És hogy miért nem találtak sehol tintát? Erre is van magyarázat: diliboltban, illetve szupertitkos kémraktárakban kapható láthatatlan tintát használtak, ami csak UV-fényben jelenik meg. Az UV-fény pedig felfedi Sármőr ingén a fluoreszkáló kézlenyomatot. A kedves és megbízható amerikai kémelhárítás gyilkos kémet nem cserél, mert az nem szép dolog, Jóképű Úr tehát kapitalista fegyházban töltheti élete hátralévő éveit. És ennyi, ügy lezárva, mehetünk piálni, de mielőtt elindulnánk, megtudjuk, hogy Watson a jövő héten tényleg elhagyja Holmes-t és egy másik ügyfélnek fog dolgozni. Hiszi a piszi, aki elhiszi.