Spartacus nagy reményekkel vág bele saját városkájának irányításába, Attius továbbra is mint főkovács tevékenykedik, a levetett bilincsekből csinál kardokat. Gannicus parádézik az első néhány percben, a legjobb szöveget megint neki írták, egy lovely képet tudok róla küldeni a kedves olvasóknak. Agron egyáltalán nem bízik Attiusban, sőt, utálja, mint a szart, a többi láncra vert rómaival együtt, de megbocsátjuk neki, túl szexi jó harcos ahhoz, hogy nehezteljünk rá.

Crixus nemkülönben érez Attius iránt, a kért kardokat megcsinálta, akkor meg mért nem húz már el a vérbe? A pénzéhes kovács viszont addig maradna a falakon belül, amíg az összes itt lévő denarius nem kerül az ő tulajdonában. Crixus érti ám a poént, egy denariusszal hozzájárul a kovács mielőbbi távozásához. Saxa nyűgösen kezdi a reggelt, mert amikor felébredt nem volt mellette Gannicus, pedig neki pajzánkodáshoz lett volna kedve.

A kelta ott helyben könnyítene kedvese kínzó problémáin, de valami megzavarja Saxa élvezkedését, és nem az, hogy a piactér közepén vannak, hanem, hogy az előző részben megmentett barnahajú hölgyemény leskelődik utánuk. Gannicus némi megvetéssel a hangjában megjegyzi, hogy a csaj azóta a nyomában van, hogy megszabadította szadista gazdájától, elkapni nem lehet, mert félős, a 10 lépés távolság megvan. Én halálra röhögtem magam ezen a jeleneten, a csaj szó szerint belebámul Saxa és Gannicus szájába miközben csókolóznak, de amikor valamelyikük ránéz, gyorsan másfelé fordítja a fejét, mintha csak éppen arrafelé járt volna és valami irtó fontos dolga lenne.

Nemetes végre szóhoz juthat az évadban, egyből magyarázatot is kapunk, hogy eddig mért nem volt így, mert egy segg. Észreveszi, hogy Ulpianus nője terhes, kenyeret ajánl neki, cserébe, ha a férfi elárulja, hol rejtegeti a pénzét. A pék megadja a helyrajzi számát a házuknak meg a hosszúsági-szélességi fokokat, Nemetes ledobja a kenyérdarabot a földre, de mire Ulpianus felszedné, egy másik láncra vert római elhappolja előle, végül összeverekednek a pár falat kajáért.

Crixus ezt meglátja, szétszedi őket, de nem az van, amire gondolnánk. Ha ez a két római fattyú vérontásra vágyik, ám legyen. Kardot a kézbe, küzdjetek meg szépen. Attius mélységesen felháborodik a látottakon, Gannicus sem ért egyet a dologgal, de Naevia és Crixus, valamint a köréjük gyűltek ragaszkodnak a látványossághoz. Egyértelműen látszik, hogy egyik római sem ért a kardforgatáshoz, pont ezért olyan szórakoztató a rabszolgáknak a küzdelem. Megpróbálják inkább ököllel eldönteni a kenyér-kérdést, aztán Ulpianus mégis kardot ragad, és elvágja honfitársa nyakát. Crixus csalódott, unalmas és rövid küzdelem volt ez, de az ígéret szép szó, odaveti a péknek az összetapogatott kenyeret.

Ulpianus nyúlna a kiérdemelt zsákmányért, vagy talán a mellette fekvő kardért nyújtózkodik?? Ez az epizód kérdése, mindenesetre Naevia úgy véli, hogy az utóbbi a valószínűbb, ezért lesújt a római kezére, mielőtt az bármint is megkaparinthatna. Attius erre totál bepöccen, te őrült picsa, a kenyérért nyúlt, a nő szerint a kardért, hogy megtámadja a hátat fordító gallt. Crixus elkapja Attiust, kit neveztél te picsának, mii?? Gannicus az ügyeletes kisbíró, mindenki nyugodjon meg, Attius velünk van, szerintem meg ő is csak egy kibaszott római, dörmögi Crixus.

A feldúlt páros sietősen távozik, a kovács meg rohan elsősegélyben részesíteni Ulpianust, mert kissé felhorzsolta a kardlap a kezét. Attius tovább pofázik, kezdelek utálni titeket, hülye szökevények, vagy valami hasonlót mond virágnyelven, az anyja biztos szeret feketében járni. Crixus finoman közli Naeviával, hogy az előbb bizony elragadtatta magát, nem kellett volna bántania azt a szerencsétlen palit, teljesen ártalmatlan volt rájuk nézve. A nő ettől csak még idegesebb lesz, pont az ilyen ártatlan nebáncsvirágok a legaljasabb perverz köcsögök, majd személyes élményeiről is beszámol Crixusnak. A férfi közben simán produkálja Zoolander Kék Acél nézését, nem semmi.

Donar közli Spartacusszal, hogy nem túl rózsás a helyzetük kaja téren, az a köcsög Ennius szinte az összes zsák búzát leöntötte szurokkal, maximum két hétre elegendő az ellátás. Nasir fut be a színbe, hajók kötöttek ki a parton, sőt, a hajókról 4 ember máris a kapu felé közeledik. Mivel Sanus úgy ítéli, hogy nem rómaiak, Spartacus felhúzatja a kaput. Lugo erőlködik is vele eleget, húzd fel te legközelebb, gondolhatja magában. Spartacus felkészül a legrosszabbra, de még annál is rosszabbak a látogatók, kilikiai vagy latinosan ciliciai kalózok jöttek a városukba. Még adok pár percet, hátha Johnny Depp is felbukkan, nem bánnánk. De nem, ilyen a mi szerencsénk, be kell érnünk ezzel a Heracleóval (a szinkronban tévesen Heracleon), cserébe viszont iszonyat vicces akcentusa van, bár ez a szinkronban nem jön át, sorry. A kalózok tisztában vannak vele, hogy a város megszállás alatt áll, de őket ez cseppet sem zavarja, ha a távolból is, de nagy rajongói Spartacus munkásságának, örülnek a találkozásnak.

Az új fiúk megérkeznek a római táborba, Mummius üdvözli őket, és pont leszarja Tiberius pofáját, pedig tudja, hogy a parancsnoka lesz a fiú a későbbiekben, inkább Julius „gyapjas kecske" Caesarral mulatozna már. Sabinus felháborodik, hogy mer téged így félrelökni, hiszen te gazdag vagy és még jóképű is, na ettől kicsit lenyugszik Tiberius.

A főkalóz bácsi -aki valami rejtélyes módon máris a szívembe lopta magát- meghívja egy pohár borocskára példaképét, de Spartacus inkább maradna józan, hogy kifaggathassa a nem várt vendégeket. Heracleo szomorú, hogy az aedilis halott, mivel titkos egyezségük így megszakadt. Ennius titkon megbízta a kalózokat, hogy a tengeren likvidálják kereskedő konkurenciáit, a zsákmány az övék, plusz az aedilisi pecsét az árukon, amivel aztán boldogan mehetnek bármerre, feltűnés nélkül. Agron kiszúrja magának a kalóz bácsi első emberét, hogy az mindig olyan idétlenül vigyorog, meg is verné legszívesebben, Spartacus fékezi az indulatokat.

Heracleo búslakodik, hogy még mindig nem ittak a borból, lassan olyan meleg lesz, mint a... sajnos nem jut eszembe jobb a húgynál. Este gyere vissza, majd akkor iszunk, ha lesz mire, feleli Spartacus. Gannicus úgy érzi, hogy végre megtalálta a spirit animal-jét Heracleo személyében, Crixus viszont nem engedné vissza a városba őket. Spartacus szerint a legfontosabb egyelőre, hogy megtalálják az aedilis pecsétjét. Attius továbbra is a reggel látottakon puffog, látszik, hogy fogalma sincs, miken megy keresztül egy rabszolga, ezért úgysem lesz képes soha megérteni az ő nézeteiket. Gannicus nem szeretne tovább vitatkozni vele, jobb lenne, ha minél előbb eltűnne a városból, amíg még módjában áll.

A légióhoz egy hírnök érkezik, Sinuessa en Vallét elfoglalta Spartacus, aki, mint kiderült nem is földi halandó, hanem valami istenverte démon. Tiberius megkövülten hallgatja a mendemondákat a trákról, Caesar azonban jártasabb az efféle dolgokban, ez a köcsög itt még azelőtt meglépett a városból, hogy azt elfoglalták volna, mert egy gyáva alak, akkor meg dögöljön meg. Mire Tibby kinyitná a kis száját már az emberünk fejében benne pihen Caesar kardja. Húú de mérges lesz ettől az imperátor fia, erre meg ki adott parancsot?? Azonnal takarodj az apámhoz színt vallani és vidd a híreket is. Caesar röhögve el, Tiberius kiadja a parancsot Mummiusnak, hogy szedje össze a maradék emberét, mert az este megtámadják az elfoglalt várost. Tehát gyakorlatilag megszegi az egyetlen szabályt, amit Crassus felállított, az ő serege nélkül készül csatába. Szegény Tibby, így sosem fogsz még annyit sem érni az apád szemében, mint egy kicsontozott marha.

Spartacus kéreti magához a pityergő Laetát, hiába beszél neki, még mindig a férjét siratja, pedig már vagy úgy 20 órája özvegy, mért nem bírja abbahagyni, érhetetlen. Az Ulpianusszal történteket panaszolja Spartacusnak. A trák elmondja a nőnek, hogy az egekig magasztalt Ennius nem volt olyan jó fiú, mint amilyennek mutatta magát. Titkos szerződése volt a tengerek rettegett ragadozójával, Heracleóval, itt vannak a papírok bizonyítéknak. Laeta újfent bőg, de most már legalább semmi akadálya, hogy új pasit keressen magának. A pecsétet keresi Spartacus a nőn, aki cserébe a rómaiak szabadságát kéri, a trák rábólint, majd ha itt hagyjuk a várost, elmehettek.

Ennius titkos raktárainak egyikében megtalálják az aedilis pecsétet, Heracleo megkapja az újabb szükséges papírokat, az üzlet tehát továbbra is fennáll, azt nem kell tudnia senkinek, hogy Ennius fűbe harapott. A kalózkapitány indítványozza, hogy akkor most már igyunk, még nem, feleli Spartacus, kezdem sajnálni a bácsit, hogy mindig szomjas marad. Kössünk mi is egy üzletet, mi adunk jó sok pénz, ti meg cserébe hoztok nekünk jó sok kaját. Heracleo vinné magával Laetát is, de mivel ő nem eladó, így kicsit megugrik az élelem ára. Napfelkelte előtt egy órával a falon kívül lesz a csere, kezet ráznak, a bácsi pironkodva teszi fel a kérdést, de ugye most már tényleg ihatunk, basszátok meg??

Igen, igen és igen, végre kezdetét veszi a mulatozás. Heracleo és jobbkeze, Castus azonnal pertut is iszik Donarral és Lugoval. A buliban több a félmeztelen nő, mint a Playboy villában, tehát csak a szokásos. A bor mellett abszintot is hoztak a kalózok, Attius képzeletbeli macskákkal szokott vitatkozni, ha azt iszik, de bátor ember és csak úgy dönti magába a lőrét.

A felszabadított rabszolgalány megint Gannicust sasolja áhítattal, amint az halálra vedeli magát, Saxa hátulról közelít hozzá, így el tudja kapni. Szeretnéd a combjaid közé vonni az én emberemet, ugye? érdeklődik a szöszi, a lány alig mer szólni, ő igazán nem akar semmi rosszat, csak köszönetet mondani a megmentőjének. Saxának vagy megesik rajta a szíve, vagy megtetszik neki a csaj, avagy mindkettő, mert mosolyogva elhurcolja magával, hogy négyszemközt beszélhessék ezt meg.

Naevia és Crixus az ügyeletes partigyilkos, egykedvűen fekszenek egy díványon, onnan szemlélik a mulatságot, egy meztelen gladiátor menne őket jobb kedvre deríteni, de Naeviának elmegy a kedve még az élettől is, Crixus legalább ezen egy jót röhög. Mármint az ádámkosztümös részeg csávón.

Laeta elvonul bőgni, Spartacus utána, felszabadítja láncaiból, engedélyezi neki, hogy szabadon mászkálhasson a városban és figyelje, hogy a többi római megfelelő ellátásban részesül-e. Marha jó, esetleg tejszínhabot nem kérnek a kávéjukba? Laeta távozik, a város szélén lévő istállóban kívánja tölteni az éjszakát, majd hátrapillant Spartacusra. Ez olyan „szóval ott leszek, egész éjjel, teljesen egyedül" nézés, de Sparty nem veszi az adást, ezért nő nélkül marad.

Nasirnak is hamar megárt az ital, véletlenül neki koccan a vigyorgó kalóznak, akit Agron meg akart verni. Sértődésről szó sincs, inkább együtt inna Castus a fiúval, mivel ő is a másik csapatban játszik. Nasir kissé elpirul, tetszik neki a néger fiú udvarlása, Agron ezt meglátja, féltékenyen rohan oda, el a kezekkel, ugrik közéjük. Nasir tiltakozik, hogy nem volt semmi, Castus viszont odapörköl Agronnak, azon viccelődik, hogy germán.

Természetesen ezt nem hagyhatja annyiban Agron, azonnal behúz egyet neki, s bár a kalóz is jó karban van, a germán hamar pépesíti az orrát. Spartacus és Heracleo összefut a verekedésre, Agron takarodj a szobádba, adja ki a büntit a trák, Agron kurva idegesen el, Heracleo pedig kissé csalódott lesz, hogy szarrá verték a jobbkezét, pedig azt hitte, hogy ez a parti egy életre szóló barátság kezdete volt a kilikiaiak és a rabszolgák közt.

Agron elvonul letölteni a szobafogságát, széttör minden kezébe kerülő tárgyat. Nasir számon kéri rajta, hogy minek csinálja ezt, amikor ő fittyet sem hányt arra a szexi kalóz fiúra. Agron továbbra is ingerült, hogy mert hozzád érni, majd szónokol, hogy még Jupitert is megölné, ha kezével merné illetni az ő fiúját. Nasir kineveti e nagy szavakat, majd beveti a titkos fegyverét, édesen kacérkodik Agronnal, akinek rögtön elillan minden negatív gondolata. Majd szexelnek is, hogy gyorsabban teljék a szobafogság ideje, elég részletes képet kaptunk a szerelmükből, mást nem is merek írni.

A buli után Gannicus ittas állapotban is haza talál, Saxa szépen kiöltözve várja, minden ékszert magára tett, amit a villában talált. Nem egyedül van, a rablányt is kicicomázta, hogy ezüst tálcán nyújthassa át szerelmének. Saxa tehát úgy döntött, hogy beveszik kis családjukba a leányzót is, Gannicus rögtön meztelenül is megcsodálhatja, de inkább elküldi, mivel nagy valószínűséggel egy szűz gyerekkel van dolguk. A lány megszégyenülve el, Gannicus pedig Saxával tölti az éjszakát.

Hajnalban tántorog elő a kelta, a Sibyl névre hallgató leány elkapja, hogy még mindig nem tudott köszönetet mondani. Gannicus megkéri, azzal köszönje meg a gazdája halálát, hogy jó messzire elkerüli őt és a magafajta férfiakat. Gannicus felcsapott a becsület bajnokának. Spartacus lefoglalja Nemetes összelopott érméit, hogy kifizesse belőle a kalózokat, a germán ezt egyáltalán nem veszi jó néven, titkon bosszút forral. Az éjjel farkát villogtató Totus és Gannicus versenyez a legmásnaposabb gladiátor címért, előbbi nyer, mivel sugárban hány. Elérkezett az idő, Spartacus maga mellé vesz pár embert és egy ládányi denariust, hogy a kalózokkal meetingeljen. A kaput leengedteti maga mögött és parancsba adja, ha Heracleo híján lesz a becsületnek, végezzenek vele és az embereivel.

Sabinus, Mummius és Tiberius egy magaslatról szemléli Spartacus és a kalózok találkáját, Tibby támadást akar indítani, leszarja, hogy apja parancsa ellen cselekszik ezzel. Saxa észreveszi, hogy páran a rómaiak közül eltűntek, Naevia biztosra veszi, hogy a kovácsnak köze van a dologhoz, ezért felkeresi, a többieknek viszont meghagyja, hogy őrizzék a kaput. Spartacus átadja a pénzzel teli ládát a kalózokkal, Heracleo nagyon elégedett az üzlettel. Attius épp elhagyni készül a várost, amikor Naevia elkapja, nem hagy neki időt még a magyarázkodásra sem, összeverekednek. Mivel Attius sem szívleli túlságosan a nőt, ad neki pár pofont, de Naevia szétzúzza a fejét egy kalapáccsal.

Spartacus kevesli a pénzükért cserébe kapott árut, Heracleo biztosítja róla, hogy ez csak minta az élelemről, majd most fognak behajózni a kikötőbe. Agron már ettől is idegbajt kap, majd rápillant Castusra és nem állhatja meg, hogy kardot rántson. Ettől persze mindenki vérszemet kap, mindkét oldalon előkerülnek a fegyverek. Heracleo nem érti, minek ez a heveskedés, Spartacus pedig már bánja, hogy megbízott egy ilyen becstelen kutyában. Ekkor pedig egy dárda repül az egyik rabszolgába.

Gannicus kiáltozni kezd, hogy elárulták őket, de mire kettőig számolhatnának, már ott is terem Tiberius a maroknyi seregével, így Spartacus és a kalózok együttesen szállnak szembe a rómaiakkal. Egy katonát éppen Heracleo öl meg, aki Spartacust készült megrövidíteni egy fejjel. Újabb adag római légió érkezik, Heracleo jelt ad a hajón maradt kalózoknak, akik katapultjaikkal felgyújtják a rómaiak seggét. Mummius is szénné ég, az emberei pedig kereket oldanak, Tiberius hiába kiabál nekik.

Totus közben megsebesíti Tiberius oldalát, ha nem látna belőle kettőt, talán le is szúrhatta volna, így viszont őt szúrja keresztül a fiú. Sabinus elmenekíti sérült barátját, a többi katona pedig elfut a színhelyről. Spartacus utasítja a kalózokat, hogy fogják a pénz és hajózzanak be a kikötőbe. Crixus magához veszi Tiberius kardját, amit Totus mellkasában felejtett. Visszatérve a városba azon morfondíroznak a szökevények, hogy mért egy kispöcs által vezetett sereg támadta meg őket, ennek így semmi értelme. Naevia bejelenti, hogy agyonverte az áruló Attiust.

Gannicus szomorú a kovács halála miatt, de nagyobb probléma most a többieknek, hogy az eltűnt rómaiakat megtalálják. Ulpianus eltűnéséhez viszont Attiusnak semmi köze nem volt, Laetának annál inkább, az istálló alatt rejtegeti az embereket, így aztán nem lesznek jóba Spartacusszal.