A múlt heti részben Sherlock és Watson sikeresen elkapott egy bombagyáros üzletasszonyt, aki ifjúkorában a testéből élt, később azonban a gipszkartonos falazás lett a hobbija, a gyilkolászás mellett. Emellett megismertük Alfredót, a gyógyult kábítószer- és autófeltörés-függőt, aki nem kizárt, hogy Sherlock drogleszoktató segítője — szaknyelven szponzora — lesz, és így Watson kereshet magának Holmes helyett egy olyan pácienst, aki nem botlik lépten-nyomon hullákba meg sorozatgyilkosokba. Remélem látjuk még.

Az íróiskola első óráján azt tanítják, hogy azért kell mindent — novellát, regényt, filmet, sorozatepizódot — erősen kezdeni, mert ha valami érdektelenül kezdődik, akkor az olvasó, vagy a néző villámgyorsan megunja és eldobja a könyvet, vagy átkapcsolja a tévét. A Sherlock és Watson eheti epizódja tankönyvi példája az erős kezdésre: a tizedik másodpercben egy rémült férfit egy maszkos ismeretlen a homlokához tartott pisztollyal kivégez.

Gyilkosunk és áldozatunk tehát már van és nemsokára kapunk hozzá egy influenzás detektívet is. Sherlock lázasan, zsémbelődve ugráltatja az ápolónőjének szegődött Watsont a konyhában. Amikor azonban Bell meghívja Holmes-ékat a tetthelyen található nyomok rögzítésének rituáléjára, Sherlock rögtön elfeledkezik a betegségéről és útnak indul.

A gyilkosnak az áldozatot annak szemüregébe leadott lövésekkel ölte meg és a pasas tárcáját is magával vitte. A haláleset nem ott történt, ahol a hullát megtalálták, mert hiányoznak az ilyenkor szokásos koponya- és agydarabkák. Az ügy megoldása szempontjából talán kevésbé releváns, viszont érdekesebb Sherlock megfigyelése, hogy egy sertés orgazmusa harminc percig tart. Azért vannak ennél fontosabb következtetései is: a pasas Kelet-ázsiával foglalkozó tudós volt, aki nagyjából tíz nappal ezelőtt thaiföldi buddhista kolostorban járt. A halott férfi nyakkendőjének színéből egy okostelefon segítségével Sherlock könnyedén kideríti a férfi kilétét is: Trent Annunzio, a Garrison egyetem professzora.

Első körben Holmes-ék Annunzio kínai import feleségét kérdezik ki, aki cuki kislányukkal az ölében mondja el, hogy az égvilágon semmit nem tud a gyilkosságról, az ő férjét mindenki szerette, bár az feltűnt neki, hogy mostanában éjszakába nyúló értekezleteken vett részt az egyetemen. Sherlock szerint valakinek mégiscsak kellett lennie, aki nem kedvelte őt igazán, mert a szemüregbe leadott lövések érzelemből elkövetett gyilkosságra utalnak. Mindennél sokkal érdekesebb az a Liam nevű fickó, akiről nem tudjuk még, hogy kicsoda, de a Rikers börtönből hívja Watsont valami olyan sürgős ügyben, hogy a lány rögtön rohan is hozzá.

A második tanú a halott tanársegédje, aki közli Bellékkel, hogy nem volt mostanában semmilyen éjszakai értekezlet. Holmes-t ez nem lepi meg igazán, mert ő már tudja, hogy Annunzio éjszakánként titkos kínai szerencsejátékbarlangokba járt. És miből következtette ki ezt brilliánsan? Abból, hogy az elhunyt meglepően vonzódott a 13-as számhoz: a házszáma, a telefonszáma és az irodájának a szobaszáma is ennyi, valamint a kínai körében szerencsésnek számított piros alsónadrágot viselt. Ajjaj, azt hiszem megint felültünk az őrült következtetések vonatára! A Bell találta Mahjong-kockák alátámasztják ezt az elméletet, mert a szokásosan párban járó kockáknak ezúttal csak az egyik felét tartalmazza az Annunzio íróasztalában talált dobozka és Bell diadalittasan közölheti a tudatlan Holmes-szal, hogy a kockák belépőkártyaként szolgálnak a titkos kínai kaszinókba.

Watson a beszélőn találkozik Liammal, akiről időközben kiderült, hogy korábbi ügyfele, szeretője és visszaesett drogos. Most egy szívességet kér tőle. A zsaruk azért kapták el, mert állítólag egyik éjjel összeütközött egy nő kocsijával, aki megsérült, de Liam épp belőtte magát és nem emlékszik. Azt állítja, hogy nem ő tette és arra kéri Watsont, hogy szóljon pár szót az érdekében a kerületi ügyészségen dolgozó ismerősének, de a lány nem áll kötélnek, mert nem hisz neki.

Sherlockék időközben megtalálják a kaszinót, ahol az áldozat az előző estét töltötte. Sherlock kikérdezi Watsont Liamról és azt feltételezi, hogy nem a srác követte el a cserbenhagyásos gázolást. Bell közben megpróbálja kikérdezni a klubban tartózkodó kínaiakat, akik azonban erre az alkalomra mindannyian elfelejtenek angolul. Holmes-t persze nem lehet ilyen buta trükkel átverni, rögtön rászáll a takarítóra, aki olyan méretre szabott olasz cipőt visel, amelyet takarítók ritkán engedhetnek meg maguknak. Ráhibázott, a pasas a tulaj, aki elárulja, hogy azért kellett a padló egy bizonyos részét fertőtleníteni, mert egy részeg előző este összehányta. Sherlock szerint ez a történet nem magyarázza meg a falból kiszedett golyók nyomát. A kínai bácsi még mindig tagadna, amíg Sherlock fel nem hívja a figyelmét arra, hogy a füstérzékelőbe rejtett videokamera felvétele úgyis megmutatja mi történt.

A videofelvételen tökéletesen látszik, hogy egy maszkos pasas beront a kaszinóba, elrabolja a játékosok tárcáját, kivéve Annunzio-jét, aki nem hajlandó neki odaadni, ezért lelövi. Sherlockot azonban nem elégíti ki ez a felvétel, a másikat is kéri, amin a gyilkos arca is látható, mielőtt felveszi a maszkot. A bejáratnál is van ugyanis videokamera, és a gyilkos nyilván nem maszkban jött be az épületbe, mert akkor lefülelték volna, mielőtt beér a játékterembe. A másik videon egy fiatal fekete fiút látható, pisztollyal a kezében, elképzelhető, hogy ő a gyilkos.

Amíg Sherlock a rendőrségen kikereste Liam aktáját Watson számára, Bell kiderítette a feltételezett elkövető, bizonyos Raul Ramirezt kilétét, akit hamarosan be is hoznak. Ahhoz képest, hogy a manus korábban a Sing-Singben is ült rablásért, nem volt annyi esze, hogy az elrabolt tárcákat — beleértve Annunzio-ét is — ne a saját kukájába dobja ki. A teljesen egyértelmű bizonyítékok hatására Raul beismeri a gyilkosságot, de nem szándékozik azonnal bevonulni a böribe letölteni a nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt járó négyésfélszeres életfogytiglant. (Ezeket a sokszoros életfogytiglan-büntetéseket sose értettem, folytatják az örökösei?) Ehelyett inkább vamzerkedik: feladja a megbízóját, ha elsétálhat. A fickó tíz lepedőért fogadta fel, azzal a különleges igénnyel, hogy mindenképp lője ki szegény Trent szemeit. És ha nem hinnénk a jó öreg Raulnak, odaadja a telefonját, amin megtalálhatóak a megbízó által az áldozatról küldött fényképek.

A megbízó a kommunikációra eldobható telefont használt, de Watson észreveszi, hogy a fényképen furcsa elszíneződés található, amiből Sherlock kikövetkezteti, hogy a kép egy Annunzio irodájában lévő másik fényképről készült. A nyomok arra utalnak, hogy a korábban megismert tanársegéd volt a megbízó. Indítéka is lett volna a gyilkosságra: Annunzio lesújtó ajánlólevelet küldött egy másik egyetemen megpályázott állásához. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a srác ágy alatt megtalálják a telefont, amiről a Ramirezt hívta a megbízó. Annyira egyértelműnek tűnik a helyzet, hogy biztosan nem a tanársegéd a gyilkos, ahogy ezt Sherlock is megállapítja. Ennek ellenére a fiú, O'brien bevallja a gyilkosságot.

Holmes továbbra sem hiszi el, hogy ő volt, pedig a srác többször is megerősíti. Igaz, semmi többletinformációt nem ad hozzá ahhoz, amit a zsaruk kinyomoztak, mintha nem is tudná a részleteket. Nem egyedülálló, hogy egy harmadik személy más helyett magára vállaljon egy bűntényt, általában azért, hogy a tényleges elkövető megússza a felelősségrevonást, pl. családi, érzelmi kapcsolat miatt, vagy pénzért. Az egyetlen, ami feltűnik Sherlocknak a fiúval kapcsolatban, hogy irgalmatlan mennyiségű zenét töltött le és nem feltétlenül olyanokat, amilyenek elvárhatók egy huszonéves sráctól. Inkább romantikus nótákat.

Ezt a problémát most tegyük félre, mert Watsont nem hagyta nyugodni a Holmes által ellopott akta, benne Liam összetört kocsijával. A kocsin található sérülésekből Watson (!) kikövetkezette, hogy Liamon vagy nyak-, vagy fejsérülésnek kellett volna lennie, de ilyet nem talált. Viszont azon a környéken, ahol a fiú lakik, gyakori a kocsilopás. Lehet, hogy mégiscsak igazat mondott? Persze, Holmes-t az egész sztoriból kizárólag az érdekli, hogy mennyi ideig dolgozott Watson Liamnek, mielőtt lefeküdtek. Mire számít a kis perv? Azért egy gondolatot felébreszt a közjáték Watsonnal. Az O'brien által letöltött számokból készített válogatás-cdket épp Annunzio kínai feleségénél látta. Viszonyuk volt.

A hölgy nem tagadja a liezont, de Raulról és a telefonról nem tud semmit. Bell gyengéd zsarolása hatására mégis énekelni kezd és elmondja Holmeséknak, hogy néhai férje a kínai politikai rendőrség kínzási technikáit alkalmazva szexrabszolgaságba taszította, amit videóra is vett. A nő azonban a gyilkosságot továbbra is tagadja, és hajlamos vagyok hinni neki, mert a sorozat készítői pozitív szereplőnek állítják be, és a pozitív szereplők nem szoktak gyilkolni. Azt is elárulja, hogy az áldozat — aki egyre gonoszabbnak tűnik, a néző szinte már úgy gondolja, hogy megérdemelte — átverte őt, mert ígérete ellenére nem vette feleségül. Sajnos a mese bizonyékait, a videókat valaki letörölte a pacák számítógépéről.

Liam megerősíti Watsonnak, hogy a kocsiban tartott kulcstartót valaki ellopta. Watson tovább nyomoz, és egy queens-i zálogházban meg is találja az ellopott bizgentyűt. A tulajdonos — de hívhatjuk orgazdának is — ismeri a kölyköt, aki bevitte, úgyhogy Liamet ki fogják engedni. Lelkiző perceink következnek: Watson bevallja, hogy Liam nem volt soha az ügyfele, egyszerűen az expasija. Később Liam drogozni kezdett és Watson így ismerkedett meg a függők csodálatos világával. Sherlock mindeközben halálra unja magát és megváltásként ugrik a telefonjára, amikor a sms-ben megkapja Annunzio boncolási jegyzőkönyvét: a gyomrában krizantémot és eperfalevelet találtak, amit a kínai orvoslásban a szem fájdalmának enyhítésére használnak. Ezt Holmes egyébként onnan tudja, hogy a rész végére kigyógyult az influenzából a Watson által adott kínai gyógynövénytea hatására, ezért utánanézett a keleti gyógymódoknak. Erről Watsonnak is beugrik valami: egy Annunziot és a tanítványait ábrázoló fényképen mindenkinek piros volt a szeme a vaku miatt, kivéve neki. Valami gond volt a retinájával, talán egy melanoma? Ebből Sherlocknak beugrik, hogy ki a megbízó. Most már én is kíváncsi vagyok, ötletem sincs.

A halottkém megerősíti a melanomát, ami a bőrrák egy fajtája. Annunzionak valószínűleg csak pár hónapja volt hátra. Talán ő maga rendelte volna meg a saját halálát? Sherlock szerint pontosan ez történt. De miért? Képzeljük el, hogy ez a pasas valóban egy szadista vadállat, akinek semmi más nem okoz örömet, mint hogy a fájdalmat okoz a feleségének. Ráadásul a feleségnek viszonya van a beosztottjával, természetes, hogy valami nagyon szemét módon fog bosszút állni. Például úgy, hogy rájuk tereli a saját megölésének gyanúját és egyúttal magát is megkíméli a hosszú ideig tartó szenvedéstől. Ő volt az, aki felbérelte Rault és a telefont is ő tette O'brien lakásába. Nagyon fontos volt neki, hogy a gyilkos kilője a szemeit és ne derüljön fény a betegségére, ami rávezette Sherlockékat a megoldásra. Sajnos úgy tűnik ez az elmélet már elkésett, mert a tanársegéd már bevallotta a felbújtás tényét, a nem-is-igazi-feleség kitoloncolási eljárása pedig már elkezdődött.

Sejthetjük, Sherlock nem hagyja annyiban, és megint Watson siet a segítségére. Hogyan talál az ember legkönyebben egy bérgyilkost, ha számít, hogy az hol lakik? Meg lehet próbálni a szexuális bűnözők nyilvántartását, amely utca-házszámra lebontva tartalmazza az erőszakos közösülésért, fajtalanságért és más hasonló bűncselekmények miatt elítéltek nevét, címét és fényképét. O'brien lakcímére keresve a második találat Raul, az első pedig egy antipatikus, Kaminski nevű figura. Talán ezt is felkereste Annunzio? Pontosan így volt: a manus kimossa a párocskát, összeházasodnak (a világ legbénább lánykérését követően: Holmes megkéri a nő kezét Gregsontól, wtf?), Liam kiszabadul és elvonóra megy, megérkezett Happy End és éppen elénk ül. Az ügyet pedig végre lezárhatjuk. Egy mondat a végére: ravasz kis sztori volt ez a mai. De hol van Alfredo?