A pénteki harmincadik rész után úgy töltöttem a hétvégémet, mint Rákay Philip az elkövetkező éveit fogja: előre borzongással. Nem tudom, melyikünknek van erre nagyobb mentsége...lehet szavazni! Én amiatt kerültem idegileg labilis, egyszersmind felfokozott, várakozásteli állapotba, mert Blankára gondoltam, aki ki tudja, talán már Hollandia felé zötykölődik útban egy prostihotelbe, mondjuk Extázia Diamond névre kiállított útlevéllel. Rákay Philip előre borzongása pedig pusztán azért vette kezdetét A Dal elődöntője során, mert belegondolt, hogy Radics Gigi mennyi mindent fog még tapasztalni, ha egyszer szerelmes lesz, de úgy tényleg, nem csak a PR kedvéért, és azt a sok élményét mind bele fogja énekelni valamelyik (mondjuk századik ugyanolyan) Szabó Zé szerzeménybe. Borzongásra fel - szerintem én nyertem!

Az Ámor presszóval nyitunk. Blankának fontos bölcseleti közlendője akadt, ami egyszersmind egy látszólagos ellentmondás: "Úgysem megyek sehova élve!" Valter nem is foglakozik vele, csak rosszallóan biggyeszti a felsőajkát, ej, miről beszél ez a színi főiskolás, nem ez volt megbeszélve. Biztos, ami biztos, a saját szövegét szépen fölmondja, ne vesszen kárba, ha már betanulta. Rómeó fölbukkanását bátor, de ostoba lépésnek tartja, a továbbiakban pedig részletesen beszámol, hogy milyen tervei vannak Blankával (gondolom, csak jót akart Rómeónak, ha egyszer bírósági koronatanú lesz belőle, végezze rendesen a dolgát): parókát tesz a fejére, elaltatja, és hamis útlevéllel Hollandiába viszi a vigalmi negyedbe. Ha már Rómeó is itt van, ő is legyen fogoly, talán lehet vele valamit kezdeni a chip and dale ágazatban. Rómeó nem nagyon izgatja magát, hamarosan vidoran meg is mutatja, miért. Fölmutatja Valter leütött cinkostársának a telefonját, melyen értesítette a rendőrséget - hogy mikor, azt nem tudom, szerencsére mindent nem mutatnak meg. Valter agykerekei nem egészen úgy dolgoznak, ahogyan egy dörzsölt bűnözőnek ennyi év tapasztalat után kellene, nem is hiszi, amit Rómeó mond. Hiába, ő egy egyszerű, empirikus alkat, csak akkor vág meglepődött arcot, amikor tényleg hallik a sziréna a külvilágból, közeledik a yard.

Minden idők legjobb akciójelenete következett ezután. Az Ámor presszó előtt gyülekeznek az izgatott legények, hogy kiszabadítsák Blankát, Valtert meg elkapják: Főmufti, Tibor, Zsoltika és Danika (tehát a rendőrség legjava) toporognak az autóik mellett. Mielőtt bármit is tennének, mindent alaposan kitárgyalnak, ráérősen, mint a faluban a padon az öregasszonyok, épp csak kávét nem isznak a disputa mellé. Te, mondjad már, hogy kerülünk mi ide, kérdi a Főmufti érdeklődve. Hát kérlek szépen, kezdi gombolyítani a történet fonalát Tibor, az úgy volt, hogy Blanka fiúja a jó autót követve eljutott az Ámorba, ahonnan fölhívta Pannit, hogy megvan Valter meg Blanka, a jóasszony meg ugye engem értesített, én meg hívtalak téged - na, hát így vagyunk mi most együtt. Főmufti legértékesebb tulajdonsága, hogy mindig tudja, mi a lényege a szövegalkotásnak: az új információ, ami továbblendíti a gondolatmenetet, ugye. Ügyesen ki is emeli ezeket: 1. nem is tudta, hogy Blankának barátja van 2. ezek szerint Panni koordinálja az akciót, ami mellesleg fölháborító 3. megvan Valter. Utóbbi információ azért egy kissé rosszul esik neki, mi az, hogy Rómeó nem tévesztette szem elől Valter kocsiját?! Tibor azonnal kész a megnyugtató válasszal: hát mert "másik oldalról nézte". Milyen tapintatos, főnökbarát válasz, hát nem? Danika, aki már legalább 10 rész óta nem bizonyíthatta suicid hajlamát, amelyről pedig elhíresült, ezen a ponton kifejezi azon óhaját, hogy akár be is mehetnének a túszokért, ha már itt vannak. Ez viszont nem tetszik Fruzsinak (gondolván, hogy az még minimum fél napba is beletelhet) - igen ő is itt van, megbilincselve, szemét düllesztve kárál az egyik autóban. Na, még ez is, Főmufti magán kívül ordít: "Ki ez a cicababa?" Itt megint jön egy hosszas beszámoló, Tibor jegyzi ezt is, türelmesen mindent töviről-hegyire elmond a lányról...Dani ennél egyszerűbben fogalmaz: Fruzsi egy túsz, aki csereszavatos - be lehet váltani Blankáért. Ezt nem tudom, melyik szemeszterben hallgatta a főiskolán Dani, nem baj, Tibor úgysem veszi komolyan, a kommandósokért kiált, akik már megint késnek.

Az Árnyas közben ezúttal Brigi tevékenykedik a konyhában, de látszik, hogy még semmit sem ért a háztartáshoz, csak a szalámi szeletelését bízták rá. Azt nyesegeti nagy búsan, amikor betoppan Tina, és lelkendezve meséli, hogy Apukának annyira ízlett a levese, amit bevitt neki a kórházba, hogy azt mondta, legalább olyan jól főz, mint Margó. Ez ám a valami, évek óta várt erre Tina, de most ez is megvan. Jó, jó, ehhez az első helyezéshez Margónak meg kellett halnia (meg amúgy sem szimultán főztek, gondolom), de nem mindegy az most? Be is kap jókedvében egy-két szelet szalámit, majdnem meg is fullad, nagyokat köhög, de Brigi érzéssel hátba veregeti, és hozzá azt mondja, hogy "undorító vagy, Tina." Frenki meg béna, replikázik a némber, és belekezd a szokásos szövegébe arról, hogy Lorenzo a főnök, blablabla. Brigi is annyira unja, hogy abbahagyja a szeletelést, fogja az egész rúd szalámit, hozzácsap két karéj kenyeret, ráteszi az egészet egy tálcára, és elcsattog. Helyes, vége a jelenetnek, bár Tina búcsúzóul bekap még egy kis szalámiforgácsot.

Seriff, Zénó és Szöszi a kórteremben várják, hogy begördüljön a Don szekere. Seriff, a narrátor elmondása szerint, nagy bejelentésre készül, ezért feszültséget él át. Vajon mit akarhat mondani, jaj, már megint előre borzongok! Na, végre jön egy testes szőke nővérke, aki fél kézzel beemeli a belé csimpánzkölyök módjára csimpaszkodó klánfőnököt az ágyikójába. A Don hálásan pislog a markos nővérkére, akinek köpenyzsebébe Seriff egy újabb adag anabolikus szteroridra valót csúsztat. Szöszi előtte feltűnően választékosan érdeklődik Lajos bácsi hogyléte felől, mire megtudjuk, hogy Lali bá vasból van, hivatalosabb verzió szerint rendben vannak az értékei. Ez remek hír, bár az érintett ezt másképp fogalmazza meg: "Frenki úgy megkent itt mindenkit, hogy még a nőgyógyászati vizsgálatokat is elvégzik." Hát, ezzel jobb lesz nem viccelgetni kedves Apuka...Na, erre meg azt mondja, hogy "túl sok a vaker, és nagyon összetett." Már soha nem fog kiderülni, ezt vajon mire értette (én ugyan vissza nem nézem, hogy kiderüljön, az biztos!), de tovább is gördül a remek jelenet: Seriff nagy körülményesen beszámol róla, hogy a legutóbbi betörés műkincsei még a sufniban vannak, mert a műkincsbecslő külföldre ment, és nélküle nem tudják, mennyit kérjenek a szajréért a műkincskereskedőtől. Bodzás papa már kezdené a szemöldökét összehúzni, meg a lovát ugratni, amikor Seriff új oldaláról mutatja be neki a tökéletes gömböt formázó Szöszit: az Intéző, aki vonzódik a képzőművészetekhez! Szöszi ünnepélyesen, mint egy kiscserkész, beszámol ezen vonzalma részleteiről, amit a Don örömmel hallgat. Zénó teszi fel az i-re a pontot: Szöszi elvégzett egy OKJ-s tanfolyamot, és kiváló értékbecsüs lett! Hát ilyet!

A túszdrámás akció még mindig ott tart eközben, hogy Dani nagyon szeretne végre bemenni az Ámorba egy kis izgalomért a sok adminisztráció után. Már épp öngyilkos lehetne, amikor kiront az ajtón Valter, a kezében fegyverrel, és ordibál, például a gyengén látók kedvéért elmondja, hogy fegyver van nála. Kedves, figyelmes fiú, nem szeretné, ha bárki önhibáján kívül lemaradna néhány fontos részletről. Nagyon emberi, gyarló oldalát mutatja akkor is, amikor nyíltan vállalja, hogy nem tud egyszerre hátra felé ordítani és közben fegyvert is tartani a rendőrökre: ilyenkor inkább leengedi a pisztolyát, és valamit rendezkedik a presszóban. De a rendőrök is megérdemlik a fair play díjat, hiszen nem használják ki a kínálkozó alkalmat a lefegyverezésére, türelmesen várják, amíg Valter keze ismét fenyegetően feléjük mutat. Egy ilyen esetben Valter a zöld dzsekis Blankát is fölmutatja, akit édesapja azonnal biztosít szeretetéről - szeretlek, Kicsim!. (Különben nagyon szép dolog, hogy Blankára a fogva tartói erre a megrendítő pillanatra föladták a pufidzsekit, hiszen abban a kis semmi kockás ingében, amiben az ágyat nyomta, meg is fázhatott volna ott a huzatban állva!) A kommandósok ebben a dermedt pillanatban szép, tiszta hangjukon bejelentkeznek az adó-vevőn, így legalább Valter is megtudhatta, hogy mi fog következni, neki nem kell borzongani. Hát, oltári nagy füst jött, amitől Daninak újból megjött a kedve az önhalálhoz, el is indul befelé. Főmuftit most is a lényeg érdekli: Mi ez a kupleráj, ordítja kétségbeesetten, de már jön is egy kommandós, és őt is beküldi a gázkamrába, menjen csak befele a többi fakabát után. A kommandós persze Valter, senkinek nincs ilyen hanghordozása széles e vidéken.

Frenki bánatosan hever egy cirádás franciaágyon. Brigi megpróbál vele cicázni, hogy jobb kedvre derítse. A végsőkig is elmenne a férfi egyetlen mosolyáért: azt mondja, fürdeni is elmegy akár. Ne fürgyé' le, mondja neki komoran Frenki. Akkor menjünk moziba, folytatja Brigi, igaza van, oda lehet büdösen is menni. Hát oda se akar kimozdulni Frenki. Mibe, hogy ez egy párkapcsolati válság? És tényleg: a végén azt mondja szegény kockaállúnak, hogy hagyja már békén. A tetejébe bejön Lorenzo, szépen fésülködve, kisimulva, és kedvesen hívja öccsét is a műkincskereskedőhöz. Frenki nem akar moccanni továbbra sem, csak duzzog, pedig már Tina is segítene kijönni a lelki válságból, például kérés nélkül átismétli vele, hogy Lorenzo a főnök. Tényleg unalmas már ez a téma, nem csodálom, hogy Brigi bepöccen (bár én máshogy kommunikáltam volna), és egy kis szókincsbővítéshez új műkörmöst javasol tyúkfejű Tinának. Tina persze nem érti az összefüggést, azt mondja, az ő körmei mindig rendben vannak, rá is fúj kettőt-hármat... Amikor Önelégülték távoznak a szobából, Brigi még hozzádörgölőzik Frenkihez, és azzal biztatja, hogy azért, mert Frenki béna, és elveszítette azt az 5 millát, ő még büszke rá, nagyon is. A jó terápia alapja a jó helyzetfelismerő képesség, tudja ezt minden pszichológus!

Seriff közli Lorenzóval, hogy Szösziből művelt emberfő lett, és ő lesz a becsüs innentől kezdve. Lorenzó nem nagyon hisz benne, hiába, hogy Seriff már szinte földön túli szellemi képességek birtoklójaként szól Gömbfejű Szösziről. Közben Tina kávét szolgál fel az ezúttal szellemi kiküldetésbe készülődő maffiózóknak. Seriff is már annyira értelmesre kávézta magát, hogy figyelmezteti a dress kódra a kisfőnököt: nyakkendő és zakó dukál az alkalomra, hisz, még Szöszi öltönyben megy. Hát, ha már ő is, akkor Lorenzo már teper is átöltözni az emeletre. Tina kettesben marad az újsütetű stylisttal, és újfent értelmet nyer élete, ma már másodízben, hiszen Seriff Tina kávéjának ízét Margóéhoz tartja hasonlatosnak. A házi díva majdnem mennybe megy, de Seriff azzal folytatja, hogy persze ahhoz, hogy olyan legyen, mint a megboldogult Donna, kell még egy kicsit balettoznia. Nem tudtam, hogy szegény megboldogult Margitka táncművész is volt.(Ahogy Somló folytatná: Mindenféle bűvész volt.)

Az akciójelenet tovább telítődik fordulattal, pedig azt hittem, ez már lehetetlen. Valter gázmaszkos kommandósnak öltözve beszélget Lótifuti Zsoltikával, a menthetetlenül jó zsaruval az ojjetum előtt. Zsoltika bevallja az egyáltalán nem siető Valternak, hogy ő maga is kommandós szeretett volna lenni, csak hát a nemzetközi jog és az uniós jogszabályok...szóval azok nem mentek a fejébe. Közben ismerős lesz neki Valter! Komolyan mondom, így volt: nézte, nézte a gázmaszkot, és beugrott neki valahonnan, hogy ezt a maszkot ő már látta valahol! Valter továbbra sem siet, és végighallgatja az emlékei között kedélyesen kutató Zsoltika eszmefuttatását. A fősuliról ismerlek?, kérdi Zsoltika,  nem talált, csóválja meg orrmányát Valter. Ja, igazad van, oda csak nők jártak, meg én. Akkor a könyvtárból?, próbálkozik tovább Lótifuti. Na, ez a feltételezés már olyan sértő Darth Vadernek, hogy leüti szegény jó Zsoltikát, aki békésen odasimul a rendőrjármű kerekeire. Fruzsika meg kikerekedett szemmel mindezt végignézte, mert őt meg ugye kint hagyták a jó nyomozó urak, amikor bementek kommandózni...Valter, mint egy középkori lovag, megszabadul végre sisakjától, és illendően megszólítja a bilincsre vert hölgyet: Szevasz, szépségem!

Lorenzo fehér ingben, frissen hajpántolva őrjöng az emeleten, mert megtalálta a pénzt, amit Frenki vesztett el Tina jóvoltából. Ostoba, lopócsi libának nevezi a feleségét, aki még ennél is rosszabbul járhat, ha nem húzza meg magát: Mehet vissza tanyára - jó lesz libapásztornak! Blanka eközben figyelmezteti Rómeót, hogy az általa leütött gaz fogvatartó kezd feléledni. Szerencsére ezt olyan lassan teszi, hogy közben van idő egy körülbelül három perces jelenetezésre: Kapus beront a szobába, és turbékolni kezd a lányával. Azt nem árulja el, hogy ha innen hazaviszi, be lesz a hét toronyba zárva - az a meglepi! Rómeó nagyon kedves, kifejezéstelen arccal nézi végig az apa-lánya kettős egymásra találását, de aztán villámgyorsan összerakja a képet Kapus helyett: az ajtó előttről sikoltozó kommandóst hallott, biztos Valter lőtte le, és az ő ruhájában jutott ki az épületből. Na, ez már Kapusnak nem tetszik, de nincs mit tenni, kicsúszott a kezeiből az a szemét állat. Ohó, csakhogy kint van még Danika is, hátha majd ő leszereli Valtert. Á, nem sikerült, Dani Valter első fölszólítására letette a fegyvert, majd közvetlenül ez után hasonló cselekedetre ösztökélné a gazfickót is, te is tedd le, mondja szelíden. Majd ha hülye lenne, inkább kiráncigálja Fruzsikát a kocsiból - ha Blankából nem lehet, akkor legalább Fruzsiból legyen Extázia Diamond! (A végére van egy költői kérdésem: csak egy kommandóst küldtek a bevetésre?)