Nosztalgia járatunk lassan befut, már mindjárt mindenki elkel. Most kezdjük első „nyertesünkkel”, az ifjú gazdával, aki 25 éves korára megkomolyodott, és családot akar (höhö). Szóval, Benyó és Melcsi go to Venice. A gazda érkezik a csodaparipával a házikóhoz, gyerekicsim induljunk, Velence ránk vár, ki fog száradni.  Ha kicsit tudományos oldalról is megközelítjük kettejük történetét, a segíccsélmá a táskát kivinni mondatban már tetten érhető kapcsolatuk komolyra fordulásának első jele, azaz Melinek az amúgy sem korlátlan aktív szókincséből kezdenek az olyan felesleges darabok kihalni, mint a légyszives, vagy a köszönöm.

 Benyó miközben sérvet kap a bőrönd alatt, bújtatva próbálja megérdeklődni, hogy mi a fenét pakolt ennyit, ezért megemlíti, hogy csak három napra mennek, de Meli nem érti a célzást, és közli, hogy tudja. Ez most nem talált, cipeld, ha már megnyerted. Odafele útra Melinda kapott egy Velence könyvecskét, de úgy tartja a kezében, mint a nagymamám a Sziget programot, „L”, mint látnivalók. Benyó kérdi, mit szeretnél megnézni? Mindent, minden érdekel. Aha tehát fingod sincs, hogy mi ez a hely. Gondolázni fogunk. Persze, hogy fogunk. Remek, akkor mégis rémlik valami, azzal a néhány, vízben ázó kéróval meg ne is foglalkozzatok.

Ez milyen bazilika? Melinda nagyon koncentrál, amikor betűzi a választ, gondolom, éppen mandarinról fordít. San Marco bazilika. Anyám, borogass. Kugli szerint Velencébe Benyólakról a legrövidebb út is olyan 8-9 óra, úgyhogy ha másra nem, ismerkedésre van idejük. Vagy a Velence könyvet elolvasni. Estére már elfogyott a humor, tudták, hogy messze, van, de nem gondolták, hogy ennyire. Végre megérkeznek, egy kis ájemjuár inglis után meg is van a szobakulcs, Melinda le is veti magát az ágyra, mind a kettő holt fáradt, itt sem lesznek éjjeli képek, ráadásul, ha az ertéel elcseszte a foglalást, még helyet kell szorítani a kamerásnak is, és akkor végképp semmi kujonkodás. Másnap Melit Benyó elviszi a kedvenc éttermébe (mivel az ara cipőjének a sarka kb 32 centis, gondolom, erősen célirányosan közlekednek, nem lesz itt városnézés), ahol még nem volt lánnyal, és nagyon romantikus. Ezek szerint akkor érinthette meg a hely romantikája, mikor egy F.B.C. Venezia meccsen négy hordó sör mellől versenyt óbégattak a hónalj szagú haverokkal.

Hopp, itt egy motoros hajó, menjünk ezzel, hiszen ez romantikus, és eredeti. A szerelem első jeleként Melinda átváltozik neoprén ruhává, és úgy tapad Benyóra; vagy a szájára, vagy a nyakára, vagy a kezére, de valamijére mindig ráragad. Bencének új gondolatokkal sem kell megküzdenie, minden amit mond, gondosan leltározva hallja vissza barátnőjétől. Tehát gyakorlatilag mindenben egyetért magával, és ezt meg is dícséri. A lány a rendezők cetlijeit is összekeverhette, így csupán hatodjára teszi fel a kérdést, miért éppen Velence. Benyó pusztai fiú lévén szereti a vizet, és még sohasenemsoha nem  volt itt lánnyal. Apám, ilyen erővel Novoszibirszkbe is mehettetek volna, az Ob biztos vagányabb igazolás lett volna, a rötöel pedig fizette volna azt is. Ez a nemvoltamittméglánnyal szöveg, meg egyre rozogább lábakon áll.

Kikötnek, andiamo al ristorante! Benyó szerint olyan az egész, mintha Székesfehérváron lennének, Melinda már volt ott, és az is szép de ez szebb. Ehhez, most nem fűznék semmit, túl magas a labda. Az étterembe menet a gazda megjegyzi, hogy minden pasi az ő csaját nézi, Melinda megnyugtatja, hogy már megszokta. A világ legundorítóbb hétfő reggelének rám gyakorolt rosszindulatúságában sem tételezném fel, hogy ez nem így van, de talán egy bolytól eltévelyedett hangya pukinyi gyanút szavaznék a körölöttük szaladgáló 3-4 főből álló stábra is. Befutottak Benyó kedvenc éttermébe, Melindának minden nagyon gyönyörű, és egyre erősebbek az érzései Benyó iránt, mindig lenyűgözi. Ja, eddig is milyen jó volt a progi. Ha egy szebb napokat látott motoros teknő, és egy vacsi ennyire lenyűgözi Melit, mit mondana, ha Benyó bázisugró, vagy mélytengeri búvár lenne? Benyó is odaveti, hogy ő is nagyon jól érzi magát. Aha, kezd kialakulni a hierarchia, ki fog ki után futni.

Beleznán ma lesz a döntés, ezért a szülők, annyira izgulnak, hogy úgy döntenek, a nagy izgalmukra az lesz a legjobb gyógyír, ha varázsolnak egy mini poklot a csajoknak, így talán még kínosabbá lehet tenni az utolsó órákat. Rapportra hívják Katát, gyerek csak le kicsi husom. Te nem nyíltál meg, és nem akarod az mi fiúnkat, miért nem vagy te szerelmes? Bedobják a volt férj kártyát is, de Kata ügyesen hárít, nem vágyódik vissza sehova, de nem is szerelmes, most mit hazudjon, a válásához meg senkinek semmi köze, le lehet szakadni a témáról. De hát ha 5 nap alatt nem habarodtál bele, akko’ mikó’? Kata felveti, hogy amikor az ősök megismerkedtek, ott is kellett egy idő a szerelemhez. A válasz a sokat mondó csend. Muter egyetértően bólogat, ez a legrosszabb, mert a tapasztalatból kiindulva ilyenkor van valami nagyon a kedve ellen, és valakinek nagyon rossz lesz, aki nem ő.

A kis ház előtt összeül a számomra egyre bizarabb kupaktanács, a napirendi pont a „Tomit megalázzuk az ország előtt”. Nem udvaroltál neki te majom? Kérdezd meg fatert, hogy hogyan kell aztat csinálni. Aha, ő is milyen jól járt. A döntés a tied, de Erit zavard el a francba, nem kell ide zabigyerek egy sem, pláne nem kettő, Kata nem érez semmit, ráadásul elvált, Enikő a nyerő, ő még formálható (értsd: ahova teszed, ott marad, kell a fenének ide gondolkodó nő). Anya nem tudja miért, de neki Enci jön be. Itt két dolog jut az ember eszébe. Egyrészt, tudjuk, hogy miért jön be neki a kis tömörgyönyör: mert a másik kettőt utálja, mint a négy napos dögöt kánikulában, és azt hiszi, ezen a szerencsétlenen tud majd uralkodni, ahogy a fián is. A másik dolog, meg már ez elejétől foglalkoztathatja a nézőt: tulajdonképpen miért is ő választ? Egyáltalán miért üti bele az orrát? Apád is formált engem. Fater bőszen bólogat, hogyne, formáltam, és pont ilyet akartam. Ezeket hoztad, ezekből kell kifőzni valamit.

Tomi szabad döntését anya meglöki egy „szájon váglak”, és egy „úgy megpofoználak” lelki segély batyuval, ezek mindig jól jönnek nehéz  helyzetekben. Anya csak egy van.

Ildikó befut, no, mi a helyzet kiccsalád, döntött a gyerek? Anya átvált, negédes módba, még nem döntöttÜNK,mert hát legszívesebben mindegyiket itt tartanánk, annyira nagyon megszerettük őket. Kicsit zavarban vagyok, vagy én néztem eddig egy másik műsort, vagy Tomi anyu nem vette észre a stábot, ami szemből vette két kamerával, mikor éppen azt ecsetelte, hogy kit miért kell kidobni. Anya megvillantja szokásos cápa mosolyát, talán már Lilu sem érzi magát biztonságban. Este Tomi a roppant ízlésesen berendezett nappaliban álló trónban feszít, szemben a három arajelölt. Enikőt választja, a többieknek kösz a részvételt, mindenkinek a legjobbakat, találjátok meg az igazit. Eri mosolyogva biztosítja róla,hogy ez így lesz, Kata a vártnál rosszabbul viseli a dolgot, pityereg. Itt most nem jött be az őszinteség. Két „vesztes” ki a színről, szülők be, nagy könnyes összeborulás, no, Enci, neked véged.

Erikát és Katát kikísérik a kapu elé, biztos elmennek-e, mindenki kap ajándékcsomagot, szevasztok, van benne kávé, csoki, Maggi kocka. Anyu politikus mosollyal búcsúztatja, őket, Erika - veszteni való nem lévén- megkéri, hogy soha ne ítélkezzen. Anya úgy tesz, mintha nem tudná, miről van szó. Lehet, hogy a két vesztes a nyertes?

Tiszajenőn kicsit leült a buli, Sly kutyaszorítóba került, a két csaj már érzi a véget, mind a kettő elkezd kampányolni. Nekem kicsit hiányzik Indi. Réka behívja az istállóba, no, hányadán állunk? Sly össze van keveredve, mint mosógépben a ruha, de kicsit jobban érdekli Csillag, meg hogy elmesélje Rékának, hogy azokat a birkákat akarja tovább tenyészteni, amik ott vannak a karámban, vagy miben, a többit meg elpasszolja. Jól van, teszek rá, válassz engem, de nem mondom ki. Sly sarokba szorítja a lányt, „mily szó szökkent ki fogad kerítésén, hát akkor mégiscsak érzel irántam valamit?” Na jó, nem pont ezekkel a szavakkal, de így is mondhatta volna akár. Igazából néhány perces ízelítőt kapunk abból, hogy hogyan beszélget két ember, akik nem tudnak beszélni. Vagy csak nem akarnak. A lényeg valami olyasmi lehet, hogy Réka egyre többet érez Szilveszter iránt, és szeretne maradni.

Viki hadjárata merőben más hadseregből áll, mint vetélytársáé, gyere papó, menjünk kicsit kocsikázni, ott a kék villám. Sly nem szeret a mitfahrer helyén gubbasztani, ha eddig balesete volt, akkor ott ült. Viki viszont a saját kocsiját ő maga szereti vezetni, és Sly különben se’ fesse az ördögöt a falra a hülyeségeivel. A gazdán látszik, hogy ez a nővezet dolog neki nagyon nem bejövős. Megállnak Sly egyik régi játszóterén, a hintákat ellopták, akkor inkább üljünk le egy padra. Viki kerek perec megmondja, hogy neki papó nagyon bejön, szimpi, és mindig is ilyet akart; kívűl-belül tetszik nagyon, határozottan jó lenne. Viki beszéd áradata mellett Sly mondandója kicsit egy jégkorszak utáni, éghajlatváltozás miatt dögledező csermelyhez hasonlítható, de a lányt ez nem zavarja, neki tényleg kellene így ez az ember.

Hát, Sly, fel van adva a lecó. Adva vagyon két csinkó lány, ahol az egyik akkor sem szólal meg ha kéne, a másik meg két könyvtárral több szót ismer, mint te, és határozott, nem lehet csak úgy feltenni a polcra.

András gazdánál is eljött a választás napja. Reggel kiviszi a csajokat kecskét fejni, ezt is meg kell tanulni, ha itt akartok élni. Fejtetek már kecskét? Marcsi nem, Orsi nagyon régen. Tehát te sem. Orsi felfedezi, hogy milyen meleg a tejecske, ami kijön az állatból. Tény, hogy nem 10 fokos, ultrahomogénezett, pasztőrözött, hőkezelt, baktériumírtott. Csajok, ha ebből isztok, két napos bérletet váltotok klotyó manóhoz a hátsó latrinába. András egy ideig nézi a két ara hogy munkálkodik szegény jószágon,  jóvan, mind a ketten nagyon ügyesek vagytok, de majd én csinálom, nem fojtogatni kell a „csecsét”, nem farsangi lufi ez, hanem fejni kellene. A lányok megússzák a hasmarsot, nem nekik lesz a tej, hanem az édibédicukiságoknak. Kis bari, meg kis Bambi, kiscicával, vizsla kutyával kísérve. Amikor először láttam ez a bandát, lehet, hogy én is vinnyogtam egy sort, ezek tündériek, iszonyúan cukimukik!

Boros üvegbe bele a tejet, tetejére cumika, mehet az itatás.  Első páciens egy kis bárnyka, a második egy kis gida. Orsi megreformálná a szoptatást, miért nem isznak közvetlenül az üvegből, vagy SZÍVÓSZÁLLAL? András erre nem igen tud mit mondani, Orsi, ha anyukád anno egy colos vízvezetékcsőből etetett volna, tudnád a választ, így érd be azzal, hogy nem lehet. SPARos narancsosvederből kapnak tápot a nagy bambik is, Marcsi meg megtartva a tisztes távolságot, a vadcucukat is megeteti. András állítja, neki nem az a fontos, hogy, az állatokkal milyen a nő, hanem, hogy vele hogyan bánik. No, azért megnézném az arcát, ha az egyik ara bejelentené, hogy szeretne egy bambis téli kabcsit, vagy Zsuzsiból (aki most Bözse lett) egy jó kis csizmát télire.

Lilu befut Karancskeszire is, no, lányok, ma valakinek nagyon rossz lesz, mi az ábra. Nem is számítottak rá, aha. Ha más nem, a ráadás két kamera és a stábos kocsi csak gyanús kellett volna legyen. Orsi három kiló fémmel a fülében, meg sminkkel az arcán áradozik, hogy milyen jó is a vidéki élet, meg az illatok, meg a környék. Hát, nem az Oktogon, tény. Marcsinak is nagyon bejött minden, de nem tudja, hányadán állnak, mert úgy tűnik, hogy mind a kettejükkel „úgy” viselkedett. András tisztaszívű, és biztonságot áraszt. Vagy valami ilyesmi. Ildikó Andrással elvonul, no, akkor dönts. András szerint Orsi mellett szól, hogy laza, nem féltékeny, viszont „férfiként” nem engedte magához közel (én ezen elgondolkodnék), Marcsi meg nagyon aranyos.... aha. Hú, vajon kinek állhat a zászló? András végül meghozza a döntést: Orsi. Marcsi kicsit pityereg, Orsi a fenti réten várja, vigyorog,mint a tejbetök, ez is sikerült, ez is egy succesful challenge.

Este András elviszi új BARÁTNŐJÉT egy lagziba, megint 70 ember, akinek be kell mutatkozni. Orsi örül, hogy őt vitte, és hogy együtt vannak, bár én úgy érzem,mintha úgy beszélne, mintha a gyerekek kötelező BCG oltásásának szükségességéről győzne meg a házi orvos. De ne nekem legyen igazam.