Amióta Robert Downey Jr. eljátszotta Guy Ritchie filmjében, Sherlock Holmes megint menő. Ha pedig valami menő, akkor abból pénzt lehet keresni, le kell gyártani a Holmes-plüssbabákat, a Dr. Watsonos bögréket és a TV-sorozatokat is. Először a BBC ült fel a hullámra, 2010-ben elkészítették saját sorozatukat Benedict Cumberbatch-csel, és a hobbitot is alakító Martin Freemannel. 2012-ben az amerikai CBS csatorna is beszállt a buliba, leforgattak egy minden eddiginél modernebb, színes-szagos saját változatot ahol Holmes-t a Trainspotting hipnotikus tekintetű Sickboy-a, Jonny Lee Miller, Dr. Watsont, az eredeti történetek pocakos lúzerét pedig Hollywood legdögösebb ázsiai MILF-je, Lucy Liu játssza.

Nem vesztegetjük az időt, egy feketébe öltözött alak már a pilot tizedik másodpercében fojtogat egy vörös hajú nőt, aki próbál elmenekülni, felrohan a hálószobába és... Mielőtt kiderülne mi történt vele, már Watsont látjuk, ahogy hajnalban a csipát törli a szeméből. Rövid zenés betétben — vérmérsékletünk szerint — megcsodálhatjuk Lucy idomait vagy New York City közkedvelt kocogási útvonalát. Watsonnak azonban a férfi nézők bánatára nincs ideje lezuhanyozni, a felügyeletére bízott Holmes ugyanis megszökött a bentlakásos elvonókúráról és sürgős intézkedésre van szükség. Sherlock a gyógyulást zárt osztály és ápolók helyett inkább a lakására hívott könnyűvérű lánytól várja, aktus után pedig — kortárs Marty McFly juniorként — egyszerre hat tévét néz. Kiderül az is, hogy mi köti főszereplőinket egymáshoz: Holmes apja bébiszitternek szerződtette Watsont, arra kell vigyáznia, hogy a drogfüggő Sherlock tiszta maradjon.

Ahogy Liu nem a tipikus doktor W., Miller sem az a klasszikus vadászkalapos-felöltős Holmes. Írhatnám, hogy olyan tetkói vannak, mint a Mező Misi muszkliján megcsodálható méretes műremek, de az alliteráció nem az én műfajom, inkább csak képzeljetek el egy kigyúrt, televarrt, gyűrött arcú, huncut tekintetű, szívtipró rosszfiút és nem fogtok messze járni az igazságtól. A jócsaj látványa Sherlockban is felébreszti a predátort és rögtön letámadja egy érzelmes szöveggel. Watson köpni-nyelni is elfelejt, de Holmes csak ugratta, egy filmből idézett. A lány nem díjazza a viccelődést, majdnem hozzávágja a táskáját.

A szabályok egyszerűek: ha Sherlock még egyszer a szerhez nyúl, mehet a híd alá csövezni. Watson lesz a smassszer, aki 24 órában felügyeli. Holmes-t briliáns dedukciós képességétől szerencsére nem fosztották meg az alkotók: ránézésre megállapítja, hogy Dr. W. sebész volt, de már nem praktizál, mert meghalt valaki, aki közel állt hozzá, kocsival jött, az apja pedig félrelépett, de az anyja visszafogadta. Sherlock egyébként jelenleg a New York-i zsaruk tanácsadójaként dolgozik, és épp szükség van rá egy eltűnt személy utáni nyomozás során. És vajon ki az áldozat? A nő, akit a tizedik másodpercben bántalmaztak. Ki gondolta volna?!

A tetthelyen megismerjük Holmes rendőrségi kapcsolatát, a joviális Gregson kapitányt (Aidan Quinn) és az eltűnt nő, Amy férjét, a pszichiáter Dr. Mantlo-t. A rendőrség a konyhában és a hálóban dulakodás nyomaira bukkant, de ez a csodabogár Holmes-t hidegen hagyja, és a nappaliban kezdi a vizsgálódást. A képkeretek lenyomatából és a nő telefonjában talált képekből Holmes kikövetkezteti, hogy Amyről minden két évnél régebbi kép eltűnt. Vélhetően jelentősen változtatott a külsején és nem akart a korábbi énjére emlékezni. Unortodox nyomozati módszer #1: Holmes a szőnyeget szaglássza. Sajnos ebből nem következtet ki semmit, pedig kíváncsi lettem volna rá.

A konyhában Holmes egy mexikói zsarut talál, aki a földön talált üvegcserepeket elemzi. A szilánk mennyiségéből Holmes kikövetkezteti, hogy az áldozat ismerte az elkövetőt, még vízzel is megkínálta. Mexikói Zsernyák vehemensen fejezi ki egyet nem értését, válaszul Holmes előhúzza a tettesnek kínált pohár letört alját a konyhaszekrény alól, amit a zsaru nem talált. Nem hibáztatom, kinek jut eszébe egy bűntény helyszínén benézni a szekrény alá.

Holmes azt is kikövetkezteti, hogy a tettes elvitt valamit, a férj szerint egy ékszeres dobozt. Emelkedik a tét: Sherlock közli, hogy az emberrablók ritkán visznek el szuvenírt, ez inkább a gyilkosokra jellemző. És bár Mexikói Zsaru nem talált hullát a házban, ez még nem jelenti azt, hogy nincs eldugva egy valahova. A hálóban Holmes újabb unortodox nyomozati módszert alkalmaz (#2): előad egy mozdulatsort a Hülye Járások Minisztériumának útmutatása alapján, ami elárulja, hogy a hulla a hálószoba fala mögé rejtett pánikszobában van.

Mivel senki mást nem szerepelt még, akinek köze van az áldozathoz, az első gyanúsított értelemszerűen a férj, aki konokul tagad. Miközben kikérdezik, Holmes elmagyarázza Watsonnak a dedukció módszerét: Figyelek, következtetek és megoldom az ügyet. És apám félrelépése? — kérdezi Dr. W. Sherlock bevallja, hogy azt a Google dobta ki. Cseles! Mexikói Zsaru innen már átvenné az ügyet Holmestól, hiszen szerinte egyértelműen a férj a gyilkos, bár erre az égvilágon semmilyen bizonyíték nincs. Sherlock felvilágosítja, hogy Mantlo gyerekméretű végtagjaival nem okozhatta a halott nő nyakán talált sérüléseket, sem a helyszínen talált 45-ös lábnyomokat. És mivel nagy lába általában magas férfiaknak van, Holmes szerint célszerű az Amy ismeretségi körébe tartozó magas férfiakkal kezdeni a keresést. A nagy lábú törpék egyelőre biztonságban vannak. Holmesék meghallgatják az első magas pasast, bizonyos Polkot. A leggyanúsabb körülmény vele kapcsolatban, hogy a lába épp 45-ös. Ez alapján korai lenne még letartóztatni. Jó hír, hogy mutat képeket a két évvel ezelőtti Amyről. Nagyjából úgy nézett ki, mint halála pillanatában, csak szőke volt. Nem tudom még, hogy miért, de ez gyanús.

Sherlock úgy dönt, elég volt Watsonból, ideje lekoptatni. Először megígéri, hogy nem fog drogozni, és amikor ez nem segít, kikapcsolja a lány vekkereit, hogy ne ébredjen fel időben. A doki azonban nem adja fel ilyen könnyen, követi Holmest a rendőrségre, ahol kiderítik, hogy a gyilkosnak nem Amy volt az első áldozata. Sorozatgyilkosról van szó tehát, akik Holmes elmélete szerint azért gyűjtenek szuveníreket, hogy így különböztessék meg az áldozatokat egymástól. Nem vagyok szaktekintély a sorozatgyilkosok lélektanában, de az a gyanúm, hogy hacsak valaki nem jut tíz fölé, vélhetően vissza tud emlékezni egy gyilkosságra, nem? A fickó előző áldozata egyébként nagyon hasonlított Amyre, vörös haj, telt idomok, stb. és ami a legfontosabb: túlélte a támadást. Felkeresik, de a nőt nem hatja meg Holmes rábeszélése, nem mond semmi használhatót. Sherlock szembesíti: lehetetlen, hogy nem látott semmit, hiszen minden bizonnyal ismeri a gyilkost, csak azért nem árulta el, mert meg akarta védeni valamiről. Egyre jobban sarokba szorítja, a nő már majdnem elsírja magát, amikor Doktor W. olyat tesz, amiről az eredeti Watson álmodni sem merne: ráordít Holmesra és kiküldi a szobából. Holmes utólag elárulja, tudta, hogy a jó zsaru-rossz zsaru felállás működni fog, és igaza is van: a nő elárulja Watsonnak, hogy egy Peter Saldua nevű férfi támadta meg, aki a bátyja legjobb barátja volt. Végre van egy újabb gyanúsítottunk, Sherlock már hívja is Gregsont a hírrel, de feleslegesen: Saldua hulláját már megtalálták, főbe lőtte magát. Az asztalán ott volt Amy ékszerdoboza, rendszeresen szállított neki virágot, és a lába is megfelelő méretű, úgy tűnik, megvan a gyilkos.

Holmes otthon még mindig azon rugózik, hogy Amy miért változtatta meg a külsejét. Az is meglepő, hogy Saldua a halálát megelőző harmadik napig állandóan a telefonján lógott, utána viszont egyetlen egy hívást sem kezdeményezett. A banki bizonylatok szerint pedig haláláig fizetett egy évekkel ezelőtt elhunyt pszichiáternek. Watson le akarja őt beszélni a további nyomozásról, hiszen megvan a tettes, de Holmes-nak nem áll össze a kép. Dr. W-t nem érdekli már az ügy, kárörvendően közli, hogy Sherlock tévedett, amikor arra tippelt, hogy Watson azért hagyta abba a kórházi melót, mert meghalt valaki, akit szeretett. A szemétkedést rövid időre felfüggesztő Holmes közli vele, hogy ezzel ő is tisztában volt, csak nem akarta, hogy a lány kínosan érezze magát. Már első találkozássukkor kikövetkeztette, hogy Watson műhibát követett el és meghalt egy betege, ezért rúgták ki a kórházból. Dr. W. kiakad, mert Holmes elől semmit nem lehet eltitkolni és felmond, de előtte még közli vele, hogy bármennyire olvas másokban, igazából egy lúzer.

Gregson időközben megszerezte Saldua régi pszichiáterének iratait, amikből kiderül, hogy a csóka erőszakos volt, a vörös hajú nőkre izgult és ráadásul a telefonján rögzítette a pszichoterápiás beszélgetéseket. Jó lenne megtalálni azt a telefont. Holmes nem rajong az operáért és nincs tekintettel azokra, akik igen. Az előadás kellős közepén beszéli meg a duzzogó Watsonnal a legújabb fejleményeket. Sőt, a pisszegés dacára még Mexikói Zsernyákot is felhívja a kapitányságon, aki megerősíti azt a feltevését, hogy a Salduánál talált nyugtatós dobozban lévő gyógyszert kicserélték. Sherlock azt hazudja Dr. W-nek, hogy nem tudta előre, hogy fog reagálni a második vörös bige a jó zsaru-rossz zsaru trükkre és Watson ügyesen szedte ki a nőből az információt. Ezzel kiengeszteli a lányt, aki még az operáról is lemond, hogy cserébe a detektív taxisofőre lehessen.

A kórházhoz hajtanak, ahol Mantlo dolgozik. Rájuk mosolyog a szerencse, összefutnak vele a parkolóban. És ekkor elkezdődik a szembesítés: a férfit Holmes a legkacifántosabb és leghihetetlenebb terv alapján elkövetett gyilkossággal gyanúsítja, amit valaha hallottam. Sherlock szerint Mantlo volt Saldua utolsó titkos terapeutája, és tudta róla, hogy a vékony, vörös hajú, nagymellű nők a gyengéi és hajlamos az erőszakra. Ezért először rávette a feleségét, hogy végeztessen el magán plasztikai műtéteket és fesse vörösre a haját, majd a gyilkos nyugtatóját szteroidra cserélte, amitől felébredt benne a gyilkolási vágy, sőt, még virágfutári melót is szerzett neki, hogy megismerje Amy-t és a nő a mániájává váljon. Miután Saldua megölte Amy-t, Mantlo — öngyilkosságnak beállítva — vele is végzett, és ellopta a telefonját, amin rajta voltak a felvett terápiás beszélgetések. Mantlo tagad: nem ismerte Salduát és Sherlock különben is őrült. Részben hajlamos vagyok egyetérteni vele, különösen, amikor a következő jelenetben beül Watson kocsijába és teljes sebességgel nekirohan Mantlo porschéjének. A vicc az, hogy Mantlo közvetve elismeri a sztorit, mert elmesél egy hipotetikus történetet egy gazdag nőről, akinek a halála esetén a férj örökli a vagyont. A történetben szereplő hipotetikus férj ő maga. Az indíték tehát megvan, de Holmes nyakatekert történetét semmilyen, Mantlo-ra nézve terhelő bizonyíték nem támasztja alá.

Sherlock az éjszakát jelentős értékre elkövetett rongálás bűntettének megalapozott gyanúja miatt a sitten tölti. Másnap reggel Dr. W-vel randizik a kóterben, aki a korábbi életéről kérdezi és arról, hogy miért menekült el Londonból. Holmes semmit sem árul el, sőt vehemensen tiltakozik az ellen, hogy Watson megismerje a magánéletét, amiből a lány arra következtet, hogy nő van a dologban. Akár igaza is lehet, de ugyanannyi esélye van annak, hogy Holmes illegális bélyegkereskedelem vagy nagyobb mennyiségű kifizetetlen parkolási bírság miatt hagyta el a brit fővárost. Watson szerint Holmes is tudna kötődni valakihez, csak fél ettől, de még meg lehet menteni. Ez az a beszélgetés, ami egy eredeti Sherlock Holmes történetben sose hangozhatna el. Szerencse, hogy Watson nő, mert férfiak ritkán vájkálnak egymás lelkében, pedig az érzelmek növelik a nézettséget.

A nyomozás nem állhat meg, ezért amíg Holmes-t fogva tartják, Dr. W. veszi kezébe az irányítást. Az iratokból kideríti, hogy Saldua allergiás a rizsre, a konyhájában mégis volt egy nagy zacskóval. Miért? Mantlo rizi-bizivel akarta megmérgezni a kényelmetlenné vált gyilkost? Az lenne csak az igazán briliáns terv! Holmes nem lepődik meg, valószínűleg volt már néhány rizsmérgezés a praxisában. Időközben Gregson az irodájában kér bocsánatot Mantlo-tól, amiért Holmes összetörte a kocsiját. És ha már arra járt, azért megkérdezi tőle, hogy nem ismerte-e véletlenül Salduát. A pszichiáter ismét tagad, mire a Mexikói Fakabát, Holmes és Watson beviharzanak és őrizetbe veszik. Sherlock kikövetkeztette, hogy a rizsre nem étkezés céljára volt szüksége Salduának, hanem azért, mert véletlenül kimosta a telefonját és rizzsel akarta kiszárítani. Ne haragudjatok, én nem tudom elképzelni, hogy miután lemegy egy negyven fokos színes mosás a gépben, benne a telefonommal, csak berakom egy zacskó rizsbe és másnap tökéletes hangminőséggel lejátssza a felvett hanganyagokat. Most mégis ez történik, a telefonon ott a felvétel, amin Saldua bevallja Mantlonak, hogy meg akarja ölni Amy-t, aki erre felemelte a gyógyszeradagját. És ennyi, ügy lezárva, mehetünk piálni.