A jubileumi adás előtt egy nappal vagyunk, ehhez mérten eléggé rezignáltam várom a fejleményeket...Felcsendül a főcímzene, amiről eddig méltán feledkeztünk el, pedig van neki erénye: rövid. Javaslom, hogy behunyt szemmel hallgassuk, így megkímélendő magunkat a női és férfi szabad bőrfelületekre pingált szereplők viszolyogtató látványától. Bár ki tudja, aki még nálam is szolidárisabb kíván lenni a TV2-vel, az a mellékelt minta alapján varrassa magára a kedvenc szereplőjét. Tudom, hogy nehéz a választás, de egy ilyen aprócska áldozat is elég lehet egy Aktív-riportban való szerepléshez. Ha a szemünk csukva, már figyelhetjük is a szöveg gyermeki egyszerűségét. De ne becsüljük le, szerintem arra kiválóan alkalmas, hogy prezentáljunk általa egy kis esti agyérgörcsöt családunk szerencsésebb felének, akik ezen az estén sem tartanak velünk, hogy együtt vigadjunk a TV előtt.

Az első jelenetben Fruzsit látjuk viszont, amint ábrándos tekintettel babrálja a telefonját. Szegény lány azóta nem tett fel új sminket, mióta az a szemét Vili, te nagyon hülye, a Família kájeftéből megbecstelenítette. Ráadásul a sok önmarcangoló fetrengésben fölfeküdte a haját, így nagyon jól adja, hogy ő most mennyire elbizonytalanodott mindenben, ami eddig fontos volt neki. Szerencsére Tibor tudja, hogy nem a külső számít, ezért ő maga is elcsúfította magát: csinos kis tincseket zselézett az okos homloka elé. Ettől egy kicsit úgy néz ki, mint Don Johnson a Miami Vice-ban. De csak kicsit. Ráveszi a lányt, hogy Valtert tőrbe csalják egy telefonhívással kieszközölt randevún. Azért Valter nem hülye egészen, és megállapítja, hogy a csaj hangja fura. Hát persze, amatőr, nem tudta?!

A Bodzás villába kapcsolunk, ahol nagy örömömre Donna Bodzás megint egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy alulról szaglászhassa az ibolyát: jelentem, benne van a koporsóban. Annak is örülök, hogy a villa berendezését olyan lakberendezőre bízták, aki előrelátóan multifunkcionális ebédlőasztalt álmodott a térbe: lehet rajta enni, műteni, ravatalozni, és talán később Bodzás bambinókat nemzeni. Momentán ravatalként funkcionál, rá is mutat a Lajos: Ebben a koporsóban a feleségem fekszik. Rómeó tiszteletteljesen végighallgatja az asszony szomorú életútját, amely szerintem jelentősen hosszabb is lehetett volna, ha az ura megtanítja rendesen lőfegyverrel bánni. Legyen ez örök tanulság minden maffiózónak! A műfogsorától nehezen artikuláló Bodzás két lehetőséget kínál föl a megszeppent fiúnak: Bodzás lesz vagy földönfutó. A harmadik utas meg a halál. A jó döntéshez azért ad neki egy kis zsebpénzt, aminek elköltéséről meglehetősen liberálisan rendelkezik a jóságos és bőkezű atya: Menj bordélyba, kaszinóba!

A következő jelenetben megint a város széli kórházban találjuk magunkat, ahol Fruzsi így dicsérgeti a most már meggyőző erejéről is ismert, éppen fizetett szabadságát töltő rendőrt: "Maga olyan jó fej, mint a barátja volt." Ezen a ponton kedves olvasóim elnézést kérek, de feszült figyelmem elterelte egy kiskorú érkezése. Mint védekezésében előadta, zavarta pihenésében a nagy csapkodás, amit hallani vélt a nappali irányából, és kíváncsi volt, mi tetszik ennyire...Remélem, nem küldi rám senki a gyámügyet, bár azt bizonyítani tudom, hogy olyan nagy kárt nem tettek benne a látottak, mert távozóban közölte velem lesújtó véleményét, imígyen: A Doc Martin jobb. Igaz.

Az emberi összefogás fontosságáról kapunk jó híreket ezután, de ne örüljek már ennyire, ugyanis a gittegylet azért gyűlt össze a tetőtérben, hogy kigolyózzák a családból azt a szép reményű Rómeót. Frenki ismét bebizonyítja, hogy az orvostudomány nagy géniuszát vesztette el személyében, a sebészi karrier mellett ugyanis befutott genetikus is vált volna belőle. Ránézésre megmondja a tutit Rómeóról: az bizony egy genetikai sérült. Ez a mondása (rajtam kívül) csak a Brigi nevű fehérnépnek esett rosszul, a többiek versenyt fröcsögnek a meglehetősen szűkre méretezett gyermeki szobában. (Ebben sajnos az építészmérnököt el kell hogy marasztaljam.) Nagyfejű Lorenzo szegény az ágyon kénytelen valóságalapot szolgáltatni arra a gyanúmra, miszerint a TV2 egy fontos tudományos kísérlet (szenvedő) szemlélőivé akar minket tenni. A Nagytestvér ugyanis minden nap rácáfol arra az evolúciós alapvetésre, mely szerint a nagyméretű koponya nagyméretű agyat is rejt magában. Az ő koponyacsontja mögött ugyanis az agy és az agyűri folyadék aránya 10 a 90 - hez. Szóval ül az ágyon, próbál bekapcsolódni az improvizációs mutatványba, ami ez a sorozat, és azt bömböli azon a bikahangján: Az új testvér! Ehhez, mivel felismerte a hangzóanyag azonosságát, nagyon látványosan felemeli a kis UJJacskáit, és próbálja idézőjelbe tenni az előbbi mondatát, amitől egy túlméretezett üregi nyúllal lesz hasonlatos.

A vágó ezután - nem tudom milyen megfontolásból - egy meglehetősen érdektelen etűdöt mutat nekünk a kórház folyosójáról, ahol Zsóka (a helyi Anyácska) és Tibor szeretetteljesen beszélgetnek a jó útra térített leányról. Don Johnson tekintete sokszor megakad Zsóka mellén, talán csak a kávéfoltot keresi rajta, talán kedve támadt a szíve dobogását ellenőrizni e jelentőségteljes pillanatban, nem tudom, erre vonatkozólag semmiféle információt nem szolgáltatott a narráció, ami egyébkor igen pontosan szokta az események hátterét taglalni.

Blankának úgy tűnik nem szokása a rejtőzködés, mert egy kivizöld pufidzsekiben igyekszik szeretett fiúja karjaiba. Szenvedélyes csókot váltanak, és egy pad felé irányoznak, de előtte még Rómeó megajándékozza egy nyaklánccal a meghatódott lányt. Ezek szerint nem bordélyba ment, nyugtázom a dolgot, és amúgy is hallotta, hogy diamonds are the girls best friends. Blanka a sorozat esze, meg is kérdezi a fiút, ugyan miből vette, ha egyszer kilakoltatták. Anya meghalt, ahh, leheli a lány, és felszólítja Rómeót, hogy beszélje el a dolgokat értelmesen, úgy, ahogy voltak. Na, azt lesheted.

A gittegylet azóta ötletbörzét nyitott a tetőtérben, és három (!) lehetőség is eszükbe jutott a fatty eltávolítására. Frenki szerint lóvét kell neki adni, esetleg mellé új személyit is, amivel Öcsibogyó külföldre távozhat. (Útlevél? Hm? Aztán ne nekem panaszkodjon, hogy kétszer állt sorba az okmányirodán!) Lorenzo nagyon vérszomjas állapotba hergelte magát, megrendezett balesetben látja a megoldást. A kis csapat fejében fény gyúl, és elhatározzák, hogy beszélnek a Donnal. A Don éppen a tolószékből szemléli a panorámát, és hülyeségeket beszél. "Mindig egyenes ember voltam.", jelenti ki, miközben megnyomorodott testét tolószékbe hajtogatták. Ezek szerint a tetanuszinjekció kimosta az agyát. Köztünk maradjon: olyan sok dolga nem volt. Műfogsorát csattogtatva még befenyíti törvényes ivadékait, hogy fogadják be a törvénytelent is a családba. Utóbbi fogantatásáról elárul egy kulisszatitkot is: húsz évvel ezelőtt csinálta.

Na, Rómeóék közben letelepedtek egy padra. Rómeó beszámol az új családjáról. Blankának jobban fog az agya, mint Rómeónak, aki még mostanra sem tudta felfogni, így megjegyezni sem új családja neveit. Nagy sóhajtozások és őzikeszemek meregetése közepette összerakja a képet, amit Rómeó elképedve hallgat, hogy akkor mi most már ősellenségek leszünk, ahelyett, hogy síkban csiszolnánk? Várom, hogy megszólaljon, de csak néz bambán, és a fejét billegeti azon a vékonyka nyakán. Itt bizony konstruktív ötlete csak Blankának lesz, milyen jól jön most, hogy az ő anyja nem ivott a terhesség alatt. Blanka úgy tűnik még sincs teljesen magánál, olyan lelkes a Bodzáséktól hirtelen, mintha Rómeó cuki új kiskutyát kapott volna. Megosztja velünk kicsi szíve, fiatal élete összes bölcseletét: "Kaptál egy új esélyt!"

A kórházból lelépőben van Fruzsi, aki ezúttal is egy pompás outfit mellett döntött: mustársárga sapkát nyomott a fejébe, amely szín stílusosan visszaköszön a miniszoknyából elővillanó alsó végtagjain is. (Én azért rosszat sejtek, múltkor pont így nézett ki, csak pirosban, és tessék, mi lett a vége? Eladták, megerőszakolták, csupa lyuk lett a harisnyája és beleugrott egy konténerbe - magától.)  Az arcán is sokat dolgozhatott, sminkje ezúttal kifogástalannak mondható, bár mint mondja, bensője megviselődött. Zsóka néni negédesen meg is vigasztalja azzal az örvendetes hírrel, hogy este már egy kedves kis szobában fogja álomra hajtani a buksiját! (Aha, most elárulta magát Anyácska, szóval az intézeti szobe nem volt kedves!)

Ezzel egyúttal újabb szimpatikus szereplőket vezet be a történet gomolygásába a jó Zsóka néni. Ki is merevedik egy pillanatra a kép (hálásan köszönöm, így kényelmesen le tudtam írni a neveiket), amint vidáman és gondtalanul futnak le egy lépcsősorról. Az egyik Kira, a másik Kevin. Zsóka néni nagyon büszke rájuk, csak úgy dagad a melle a büszkeségtől (ha most itt lenne Tibor, biztos nem türtőztetné tovább magát, és rávetné magát Terézanyura), ugyanis intézeti múltjuk után egy biztosítónál dolgoznak (jaj), és szép fizetésük van, és lakásuk (!) is van, és nem fogja elhinni Fruzsi, de még üres szobájuk is van! A hálátlan lány annyit mond a nagy ömlengésre, hogy "Ez nekem gyanús." Biztos kisebbségi komplexusa támadt arra a gondolatra, hogy ő az intézetből távoztában máris prosti lett. Szomorúan busongva hallgatja Kirát, aki arról csipog éppen, hogy épp ma vettek plazmatévét a kecóba, de aztán szapora cipőkopogtatások közepette (a hangmérnök is egy csoda) bemennek mind a házba. Ez már különben a zárójelenet, ami annak a fizikai ténynek a cáfolatával zárul, hogy a hang terjedését befolyásolják az útjában álló tárgyak, ill. zajkeltő eszközök. Az egész párbeszédet ugyanis töviről-hegyire tisztán hallotta a nagy forgalmú út túloldalán parkírozó gonosz Valter! Kénytelen vagyok azzal a talánnyal nyugovóra térni, hogy akkor Fruzsi is hallotta-e Valtert, amint azt mondja: Szóval, ez az új kis otthonod, kicsim...(és hozzá majdnem úgy nevetett, mint a Hupikék törpikékben Hókuszpók)