A raktárban kezdünk, Artie feldúltan üldözi a pár epizóddal korábban megszökött szkarabeusz leletet, és végül sikerül is megfognia. Ezt kapd el, ne a náthát, mondanánk neki viccesen, de ezzel a jókívánsággal elkéstünk, mert a szakállas főügynök már elkapta a náthát IS, úgy tüsszög össze-vissza, hogy beleremegnek a falak. Mindeközben Steve és Claudia a Siloh Katonai Emlékparkban nyomoz Ulysses Grant, a polgárháborús tábornok, később amerikai elnök flaskája után, a parkban éppen a polgárháború egyik legismertebb csatáját készülnek újrajátszani lelkes történelemrajongók. Hát igen, az ismert történelmi személyiség igencsak szerette a tütüt, de azt egyelőre nem tudjuk meg, miért fontos megtalálni az eredeti laposüveget, mert becsörög Pete egy rendkívül fontos kérdéssel: Nem tudjátok, hol tartja Artie a dugesz pehelycukrot? Artie persze pont ekkor lép be az irodába, Pete zavartan vigyorog, a helyzetet újabb hatalmas tüsszentés oldja fel, a szkarabeusz kiugrik Artie kezéből és eltűnik, úgy érzem, lesz ezzel még gond. Majd telefonál Leena és közli, hogy a panzióba látogató érkezett Pete-hez. Baltaarcú ügynökünk éppen valami nagyítóval hülyéskedik: Nem érek rá, sok a dolgom, amúgy ki az?, kérdezi két grimaszolás között. A volt feleséged, jön a válasz, Pete meglepetésében eldob mindent, még magát is, és hatalmas puffanással székestől felborul. A háttérben Artie újból óriásit tüsszent, főcím.

Az előző részben kiesett RC, aki ugyan hülyén röhögött, de szerettük, és ahogy a kommentelők igen bölcsen rámutattak, az utolsó cici volt a játékban. A mostani rész meg elképesztően zseniálisra sikerült, olyan áll-leesős fajta. Kivételesen van némi értelme az éjszakai képsoroknak, Jonathan Penner kínjai és töprengései, de nincs nagy balhé, viszonylag finoman közli Jeffékkel, hogy ez így mi a faszom volt, hát ha velem szavaztok, Pete kiesik. Skupin megy megnyugtatni, nem kell fosni, vannak itt még lehetőségek, csendes férfias kézfogás. Skupin amúgy Pennerre szavazott, mindegy, ez nekem be van csípődve, mert semmi értelme. Jeff azt nyilatkozza a kamerába, hogy tudja ám ő, hogy most egy alliance aljára került - igen, mert fasz vagy, azért, ha behúztad volta RC-t meg Skupint most kiskirálykodhatnál - de majd ő ügyesen feltornássza magát.

Lisa másnap reggel egész jókat mond, azt számolja, hogy Penner meg Skupin megy legközelebb, mert mindenki veteránfób, de utána tök jól össze tudnának fogni egy Jeff-Carter-Malcolm-Denise alliance-ben, és kirakni a hármast, akiket mindenki gyűlöl. Illetve hát Lisa szerint mindenki, én meg szívesen elhiszem, mert én is. Jeff pont ugyanezt mondja Lisának, aki szépen rámosolyog, hogy micsoda remek ötlet, hát izé, színésznő a lelkem. Vagy átbasznak a szerkesztők, és tényleg Jeff találta ki, és Lisa utána nyilatkozott, de szeretném ezt nem hinni, főleg, hogy Jeff még le is naivozza utána, akkora az arca ennek a csávónak, hogy az fantasztikus.

James visszaérkezik La Rochelle-ből, ahová a múltkori részben megismert Mrs. Arkwrightot költöztette át, nem mellesleg összekötve a fuvart a borkereskedő  Mr. Watson megbízásával, aki a visszaúton néhány kisebb ládányi üvegedény Liverpoolba szállítását bízta rá Onedinre. Sajnos vihar miatt pár láda összetört, de cserébe két nappal hamarabb érkeztem a tervezettnél, ennek örülhet Watson, nyugtatja James az aggodalmaskodó Anne-t. Feleségének ajándékot is hozott, egy csinos legyezőt, Anne nincs ilyesmihez szokva, alaposan meg is hatódik. Semmiség, a piacon árulták, veti oda a romantikus hajlamokkal nem vádolható James. Amúgy mi újság itthon?, érdeklődik, Anne már sorolja is: Apám elköltözött a nővéreihez, a raktárunkban patkányok vannak, Elizabeth rosszkedvű, sorra kapja a leveleket Fogartytól, de egyiket sem bontja fel, Mr. Frazer valami nénikéjétől örökölt egy házat, amihez krikettpálya is tartozik megy egy négylovas kocsi. James kijelenti, hogy beszélni akar Frazerrel, mert a Charlotte Rhodes vihar okozta sérüléseit vele akarja megjavíttatni.

Reggel a két idősebb nővér szorgoskodik a konyhában, Prue varázsitalt készít, Piper a reggelit. Az ÁNTSZ imádná: Prue a guanót (!) hajszálpontosan olyan kanállal adagolja, mint Piper a sütőport, közvetlenül egymás mellett állnak az asztalnál, ippeghogy nem közös bödönben kotyvasztanak. A többieknek meg marad a remény, hogy nem cserélik össze a keverőtálat, vagy a kanalakat.

Ugyan már megvolt az első rész, de akkor nem sikerült tisztázni, hogy mi is ez az egész. A Viva kicsit rácápázott az mr2 hallgatóira, hogy kulturált zenehallgatás helyett, heti egy óra oktalan tévézésre csábítsa a tömeget. Innen hát a Dream Team, Iszak Eszti, Odett, Gecigránát Tomi, Eckü és Sanyóca. Három ügyeletes hülyegyerek meg két jó nő, utóbbit kishazánk huszonéves alfahímjei bármikor, gondolkodás nélkül behívnának egy whisky-colára, meg egy kósza numerára. A kéthetes tanyasi hepajnak egy faszán megírt slágerrel kell végződnie. Hát ezért ez a nagy cécó.

Az előző részben amúgy sem történt semmi, pont megérkeztek, oszt annyi. Jön is a gazda, Gyulabá. Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Szép napot! Hát ez aztán kuvaszép. Hiszti Eszti már mondja is, hogy ő mintha fázna, de nem kicsit, hanem úgy csontig hatóan, mert neki a 35 Celsius fok az alap, a 25 meg már fagy. A fázásra gyógyír a munka, úgyhogy lehet jönni. Na, ez itt a kert, ezek meg a galambok. Gyulabá elmagyarázza, hogy ezek milyen galambok, de had ne kelljen szakmáznom. Kibaszott okosak, maradjunk annyiban. Nyilván a stábot alkotó nyápicok 75%-a retteg az imént felmutatott városi, dögkeselyű imitátoroktól, úgyhogy nem a tananyaggal, hanem a félelemmel és a hófehér alsónemű barnára mázolásával vannak elfoglalva.

Ahhoz képest hogy véres jelenettel nyitunk, Valeria tanmese most sem marad el. Hogyaszondja, Julian bácsi szerint a fegyvereket az ördög tölti, meghogy felnőttként kevesebb a baleset de több a felelős. Lényeg, Ainoa felváltva sikongatja hogy jöjjön Julia, és hogy bocsánat+bocsánat. Bájgunár eszméleténél van, nagyonis, megbocsájtóan néz, köszöni a választ hogy nem szereti a lány. Kis tüskék, lelkiismeretfurdancs ugyebár, még most is, szigonnyal átlőve. Jön Julia végre, mi történt? Hát tisztítottam a szigonyost, az meg elsült valahogy, Ainoa mentett meg, aki erre járt. Ájulás.

A fedélzeten erről mit sem tudva, Elsőtiszt és Buborék lesik a tengert távcsővel. Azt remélik, meglátják az űrhajósokat, akik miután visszaestek a Földre, a viharban talán kimásztak a Szoljuzból, bezárták maguk után, és úszni kezdtek? Nem látni őket, de észrevesznek egy gyanús és nagy barna foltot a vízen. Olaj nem lehet, nincs szaga, halak sem, mert csillogna a sok pikkely, a szonár szerint viszont érzékelhető tömege van, szóval megpróbálnak kitérni. Hiába szól Minden Dolgok Tudója, Buborék hogy ez nem jó ötlet, Julian gyorsítana, hogy átszáguldjanak, irány 22 csomóval.

1.

Csütörtök este van, azaz a párterápia napja. Azon a kanapén azonban egyelőre csak egy ember ül, Petra. Ha lehet, akkor még az első ülés alkalmából sugárzott hideg üzletasszony-fejnél is szigorúbb arckifejezéssel, amit a jelmeztervezők még a ruhakiválasztással is hangsúlyoznak.

András próbálja elmagyarázni a nőnek, hogy – bár ő nagyon fasza terapeuta – de párterápiát egy főnek, még ő sem tud rendezni. Nem azért, mert fél, hogy a csaj ura beveri a képét, hanem azért, mert az már majdnem megcsalásnak minősülne.

Alex tévézget, amikor a sok fasza BBC-s műsor mellett éjszaka ráakad Morph-ra, Britannia Sebaj Tóbiására, aki már nem akar Alexnek segíteni, mert a nő sem akarja igazán. Azért megcsapja némi árammal, de többet Morph nem próbálkozik, inkább szinuszgörbévé válik, és lassan kiegyenesedik, hát ha nekem lennének ilyen szar éjszakáim, már feladtam volna. A főcím után a góré is rábólintott, ideje Halesre rápislantani, és reménykedni, hogy nem gangbangelték meg a börtönben túlságosan szegényt. A lehető legrosszabb hírt kapják, mert valakit letakarva kigurítanak a börtönből, na az Kevin Hales, simán felakasztotta magát, és hát a szabályzat aztat mondja, hogy nem szabad futkosni a folyosókon, akkor sem, ha valaki épp önkezével vet véget életének. Hm.

Az őrsön a góré nézegeti Hales cuccait, mikor egy fickó, kezében egy dobozzal, és a lányával együtt keresi nagyon a górét, aki nem ér rá, kész. Emberünk hepciáskodik, a dobozban ugyanis egy döglött nyúl van, amitől Chris rögtön odataccsol a padló közepire. Mr. Pattison, a nyulas emberke egy kereskedelmi labort vezet, több fenyegetést is kapott már, épp előző nap az egyiket, a nyúl volt a következő, mert nemsokára tárgyalják az új állatkísérleti törvényjavaslatot, és néhány elszánt idióta ezt úgy értelmezi, hogy fogják szegény pici nyuszit, belevezetnek annyi áramot, hogy a Három-szoros gát erőműve is maximálisan működnek tőle, emiatt fenyegetőznek. Az előző napi fura csomagot elküldte a rendőrségre, a góré leinti, ácsi nyugodjon már meg, pont ezt akarta, hogy ennyire fosson tőlük. Alex és a góré lelép valahová, Alex szerint Hales nem volt öngyilkos hajlamú, thank you, Miss Marple. Még mielőtt több következtetést mondana, egy motoros elhajt mellettük, majd eldob valami fémdarabot az előttük lévő laborvezető mellett, és a cucc hamarosan robban is, de a pali megúszta, de a lánya már nem volt ilyen szerencsés, szerencsére nem hal meg, de súlyos sérüléseket szerez.

Asztaku… az 57 másodperces beharangozó elég sújtó így kezdésnek, de hát szokni kell az igényt ugyebár. Csak hogy érezzük mi is a disznószart, meg a tájszólást, elmondom nektek, hogy ez itt a Staub a Tányón. Ugy biza, nem gépeltem el. Adva van ugyebár öt habiszti telepi, név szerint: Iszak Eszter modellből lett Vivás műsorvezető – kárrier ez kérem - ; Polgár Odett, tehetségkutatóból kivált, apa által előretolt énekesnő; Eckü – akit akár Ekének is nevezhetnénk – a Hősök egyik rapper figurája; Fluor „Gecigránát” „Partyállat” Tomi – nem így van anyakönyvezve, előre szólok - ; és végül Sanyóca, aki a legnagyobb kérdőjel számomra, de adatlapjára pislantva látom, hogy ő is ugyanolyan pesti furkó, mint a többiek, plusz tetézve a bajt, az éjszakai élet Jim Carrey-jének vallja magát. Na, három kan és két nőstényállat felállásból már sok érdekes dolog kikerekedett, pláne ha egy száraz szénakazal is akadt a közelben, de nézzük, hogy most mi lesz.

Kelet-Európában a legnagyobb a rend és a jogbiztonság: mert ugyan itt a legnagyobb a bűn, de itt a legkeményebbek a zsaruk is, akik csuklyában, hatalmas Gatling gépágyúkkal irtják a bűnt, és védik az egyszerű, jóravaló emberek békés álmát. Erről szólna a Keleti kopók, ami tényleg olyan mint egy Call of Dutyba oltott Cops, már ha valaki egyszerre járatos a firt personal shooter játékokban és a kilencvenes évek amerikai trashrealityjei közt sem téved el. (Ha jól belegondolok, ez szinte mindenkire igaz lehet, aki tíz-tizenöt éve sokat ült otthon, ahelyett, hogy egy felsőoktatási intézményben fárasztotta volna magát.)

A harmadik rész első helyszíne Románia, a szerb határszakasz, ami ugye már jó ideje az Európai Unió külső határa is. Errefelé a határőrök nem csak pecsételnek, meg szalutálnak, de időnként tűzpárbajba keverednek az albán, szerb és bosnyák maffiózókkal és csempészekkel is.