Drámai cold opennel nyitjuk ezt az epizódot, a Wizard kapitánya mereg azon, mekkora szopás rákot halászni Bering-tengeren, mert a tenger az nem bocsátja meg a hibákat, és csak magadra számíthatsz. Pont ilyen közhelyeket puffogtat Delhusa is, csak ő nőknek mondja ezeket, nem nekünk. Közben a meló nehézségeit valóban ijesztő képsorokkal illusztrálják, nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyivel könnyebb melónak tűnik a hogyvoltozás. Vasparipán lovagolok, mondja Bon Jovi a főcím alá, egészségére.
Alex kényelmetlenül fagyoskodik az ágyában, nem is nagyon tud aludni, inkább mozizik, ahogy kislányként az átok Rubik-kockát nem bírja kirakni, mire az anyja rápirít, hogy fel ne merje adni, tessék tovább forgatni a kockát. Alex emlékszik erre, viszont már nem tudja felidézni, hogy kitől kapta a kockát – lehet, hogy az agya kezdi magát megadni, nem kap elegendő oxigént, és lassan leáll? A női agy hihetetlenül képes kombinálni, röppen felé a golyó, és Alex a takaróval együtt zuhan az ágyába – és valaki fekszik mellette, de semmit sem látunk belőle. Bollyt durván ébreszti a góré, munkaidőben nem alszunk, max ha tűzoltó vagy, a góré a kocsiba rendel mindenkit. Persze Chris kicsit lemarad, megpróbál Shazzel elsunnyogni, de hát ha munka, van akkor munka van, valami postát rabolt ki egy alak. A góré olyan gyorsan repeszt, hogy majdnem elüt egy gyalogost, ezért a Carmageddonban pontlevonás járna minimum, Viv mondja az infót, hogy elvileg motoron menekül a két tettes. A Quattro üldözőbe veszi őket, de azok szívatják a kocsit, majd csakhamar el is húznak egy trükkös helyen, inkább visszamennek a postához, hogy mégis kik voltak ezek. Főcím.
Az indiai vendégmunkásnak nem is a pénz elvétele fáj, mert azt megjelölte egy kis bevágással, de ezek a rohadékok a Krisnát is elvitték, ráadásul a fickó, aki bejött, kettőt lőtt, aztán „ide a pénzt”, nagyon kemény. Azt is megtudta, hogy az egyik öregebb, a másik fiatalabb volt, a góré rosszallóan közbevág, de ezt mégis hogy a faszba’ sikerült megállapítani, hát hogyan öregem, hát a mozgásukból, hangjukból. Mr. Chatterjee rendőr is lehetne, mert még azt is megállapította, hogy biztosan nem walesiekről van szó, mert azokat Chatterjee bácsi érti, úgy beszélnek, mint az indiaiak. Az ifjabbik pofa ráadásul amerikai, mert a feleség nagy rajongója a Zsarublues-nak. Az öregebb meg állandóan azt kérdezte, hogy hozzá beszél-e az indiai, erre Chris már levág egy rögtönzött denirózást a Taxisofőrből. A posta előtt Chris és Raymondo hülyülnek ezzek a keresztbelövéses izével, és a góré már rá is jött, ki a tettes: Chas Cale, aki a góré szerint nem is öreg, mert egyidős vele.
Lazulás a lépcsőn. Simon biztonságos távolságból kamerázza a többieket, hanem ehhez Nathannek is van egy-két szava. Elorozza Simon telóját, így kerül a dokumentáló furafiú a kamera másik oldalára. Nathan hozzá is kezd az interjúkészítéshez. Fontos, tényfeltáró riportja a szexeltél-e gyümölccsel, és ha igen, sárgadinnye volt e – kérdéskörre épül. Villáminterjújának azonban hamar vége szakad, mert Simon többszöri sikertelen próbálkozás után végül visszaszerzi telefonját az önjelölt riportertől. S ha már a riporterkedésről beszélünk, Sally is forró nyomon jár, éppen feketerendőrcsókának ecseteli a Tonyhitelkártyáját-Simonszekrényében találtam meg – erre mit lépsz zsarukám elgondolását. Feketerendőrcsóka – aki inkább egy lesoványodott modellhez hasonlít – azonban kijózanítja. Hiába öcsisajt, mert nem elég, ha Simonkánál van a hitelkártya, sőt még az sem, ha használat közben rajtakapjuk, mert az nem bizonyítja, hogy megölte a pasidat, fogjad fel, és ne kutakodjál, mer’ a fanatikus viselkedésed és téveszméid miatt a végén még kirúgnak. Ez ám a hatékony rendőr! Sally azonban úgy néz Simonra az ablak mögül, ahogy azt Uma Thurmantől tanultuk a Kill Billben. Remélem, szamuráj kardot is szerez magának. Főcím.
Miért fél annyira Serena? Ez a nagy kérdés, legalábbis a főcím szerint, tehát valószínűleg ő lesz ma a középpontban, meg gondolom az a G betűs valaki, aki a pornót, a bilincset a pezsgőt és a kokaint, tehát az Upper East Side gazdag kölykeinek parti kellékeit küldte a Hosszúlábúnak.
A szeszfőzés rizikós egy szakma (basszak, vagy ne basszak ma), de ha úgy van, akkor piszkosul meggazdagodhat belőle az ember, a vidéki suttyók szintjén persze. Itt senkiből nem lett és nem is lesz pinabubus Hugh Hefner. 1700-as években már a telepesek is építettek szesz lepárlókat. Mi ez, ha nem tradíció? Júniustól októberig tart a szezon, mert a növényzet ilyenkor könnyedén elfedi az erdőben felépített illegális lepárlókat. Évi szinten több mint százmillió dollárt zsebelnek be a zugfőzők, amiből akár adózni is lehetne/kellene, de ők azt valahogy mindig elfelejtik. Na és akkor még egy kis tudomány. A „moonshine” elnevezés arra utal, hogy ezt a tevékenységet leginkább a holdvilág fényeinél szokás és elég nagy szopás is – öljetek meg ezért – gyakorolni, mert akkor a helyi yard sem annyira éber. A helyszín Virginia és azon belül is az Applachia hegység.
Vidám képsorokkal kezdődik az epizód: Sarah édesapja kocsikázik át a havon a falusi asszonyok nagy megrökönyödésére. Előre borítékolják a csetepatét és a balhét, azt hiszem, mégsem lesz olyan nyugodt ez az epizód, mint azt elsőre gondoltuk. Blair Stanley nem kapkodja el az utat Sarah-ék felé, útközben meg-megáll gyönyörködni a tájban, azt hiszem, megértjük.
Kissé elmaradtam a BK hogyvoltjaival, de ezt annak tudom be, hogy akkora sokkok érnek minden este Berényiék által, hogy képtelen vagyok azt leírni. Most egy dupla hogyvolt keretében igyekszem behozni a lemaradást, remélem, sikerül legyőznöm a sokkot. Szóval Timikének kutyabaja nem lett az esés következtében, viszont Nórának vakbélgyulladása lett, egyből tolták is a műtőbe. Julit kirabolták a pályaudvaron, míg Atikámra várt, de ez a vonat már elment, és ez most szó szerint is értendő a berlini járatra. A Rózsában pedig csirkemellfesztivált rendeztek Non-Stop Ádi jóvoltából, de Bartha nem igazán volt rá vevő, finoman szólva is idegbajt kapott. Innen folytatjuk.
Röpke szünet után, új évadot kezdünk, rögtön egy retrospektívvel. Mi azonban ugrunk, akinek rövid a memóriája, az olvasson Hogyvoltot! Egy héttel vagyunk a tragikus fordulat után, ninjánk börtönben, a csapat maga alatt. A Kormányzó asszony temetésén nyitunk.
Helyes, ezen az éghajlaton tovább nem is szabad a holt eltüntetését halogatni. Lágy temetési ének, émelyítően kék és fehér egyenben álldogáló gyerekkórustól. Remélem, Hoffmann Róza nem nézi a részt, mert még képes és nem az iskolaköpenyt, de az egyenruhát is bevezetteti!
Költséghatékony túlélőshow a Túlélés Terepfokozaton, nem rohangálnak körben a világban, inkább Chilében vesznek fel, amit csak tudnak. Végül is van itt esőerdő, meg hó, és igen, a harmadik részre jut egy sziklás hegység is.
Már a rész kezdetén megvan a Cartman-érzés, a két epizód alatt egyetlen dekát sem fogyó Wu fuldoklik a magaslati oxigénhiányban, úgy kapkodja a levegőt, mintha most intézte volna el Tory Black egy duplamenetben, és most azon gondolkodna, hogy szívrohamot kapjon inkább, vagy csak elájuljon. Mindeközben a fejük felett keselyük köröznek, és akkora köveken kell átmászniuk, mint egy autó, vagy inkább egy kisteherautó. És hogy tényleg sírjon a Wuban élő Eric Cartman, a narrátor hangsúlyozza: három nap alatt legfeljebb mogyorót ehetnek, meg zacskós levest. Mit mondana erre Cartman? Ház pont azt, amit Wu: induljunk, hogy minél előbb elérjük a legközelebbi hotdogost.
Christopher kilovagol a fához, amibe a hős szerelmes Ewing párok még anno belevésték a nevüket, és hát ott díszeleg az is, hogy "Chris + Elena". Vérzik a szívem, bazdmeg. Johnny a szobájában tipródik, és telefonon keresztül ordítja le az ügyvéd fejét, mert ez így ugye, nagyon nem jó, hogy nem tudja rommá fúrni Southforkot. Megérkezik Christopher is, csak hogy faszán induljon a nap, és odaadja a poresz DVD-t, mondván úgysem lesz rá szüksége és ezennel ünnepélyesen is bejelenti, hogy kiveti a hálót Elenára. Úgy érzem roppant kínos lesz ez a kis farok méregetés.
