Már csak félperces összefoglalók lesznek, röviden elmondva annyi történt, hogy Alex ugyebár 1981-ben találta magát rejtélyes körülmények között, és ügyeket old meg az enyhén szólva konzervatív felfogású, brutális főfelügyelőjével. Alex tévézik esténként, de amikor átkapcsol, Molly jelenik meg mögötte elvileg, pedig Alex tudja, hogy nincs ott, és nem akar megfordulni, mert úgyis eltűnik, de csak megfordul, és csak eltűnik a délibáb. Reggel a góré feltüzelt Quattrójával üldözik a gonoszembereket, akik egy gyanús rakománnyal menekülnek egy furgonban, de a Temze mellett ütköznek, emiatt pánikszerűen elkezdik dobálgatni a kerti törpéket a folyóba. A Quattro is odaér, majd Alexen és Chrisen kívül mindenki összever valakit, Alex ilyesmibe nem keveredik, mert ő úrihölgy, Chris pedig nem tud verekedni, de megpróbálja. Az egyik gonoszember próbál azzal védekezni, hogy az anyjának viszi a kerti törpéket, mert nagy rajongó, de a törpékben drog van elrejtve, és szinte biztos, hogy nem Marianne Faithfull az anyja. Alex kicsit durcáskodik, hogy egyedül akar maradni, a parton észrevesz egy szemlátomást nagyon elhagyott lányt. Alex odahívja a górét, aki szintúgy észreveszi, hogy valami baj van. Főcím.

Ma nagyvadra megyünk, Wo Fat van terítéken. Tegyük hozzá, végre. A Five-0-n kívül itt a szigetek kommandósainak jó része, és fő erősítésként a Tündéri Manóarcú. Semmi lágy bevezető, meg szabadnap, homlokig kevlárban nyitunk. Sajnos várnak bennünket, így a nagy antré elmarad.

A villába ahol Wo Fatet sejtik, Ninjánk megy be egyedül, noha óvatosan, de a Sötét Lovag sehol, csak Rossz Arccal lehet űzőcskézni. A meglepetés kölcsönös, és kellemetlen. A lobogó hajú Rossz Arc, főemlős testvéreinket megszégyenítő stílusban menekül. Ninjánk erős lemaradásban van a légi akrobatától. Még szerencse, hogy Tündéri Manóarcút az akció elején merő gondoskodásból ninjánk odabilincselte egy járőrautóhoz, így a parkolópályás CIA-s cica be tud segíteni a hajszába.

Sajnos a majom-ember a kezelés után hamar magához kap, és tüzet nyit a rendőrautóra. A Tündéri Manóarcúért való aggódást és a hajszát Dannó veszi át. Három házzal arrébb, Dannó Rossz Arc helyett, egy gondatlanul széthagyott hullába botlik. Míg Dannó a holtat fogdossa, a felzárkózásban lévő ninjánk ugrabugrálni kényszerül, mert Rossz Arc járgányt szerzett. A bajt tetézendő a haule fuldokolni kezd, majd lassan elveszti az eszméletét. …és Főcím!

Ó, régi ismerősöket üdvözölhetünk ebben az epizódban: bepillantást nyerünk Malcolm és Abigail házasságába, meglátjuk, hogy bejött-e az együttlét a rendmániás asszonynak és a trehány férfinek. Azt mindenesetre megtudhatjuk Felicity-től, hogy a bostoni nászútjuk jól sikerült, ezt ígéretes. Úton a bolt felé Sarah, Felicity és Hetty néni megvitatja ezeket a fontos dolgokat, Kiskegyed és Story híján csak ilyen szintű pletykákkal szórakozhattak az asszonyok anno. A boltlátogatás későbbre halasztva, amikor Hetty néni meglátja, hogy Rachel Lynd is oda tart. Még mit nem? A harag oka még mindig a hetedikben történt konfliktus Romney Penhollow elcsábítása miatt, jó lenne már ezen túllépni. A lányok nem akarnak részt venni a morgásban, így  gyorsan lepattannak a feszült nagynéni mellől Abigail-Malcolm látogatóba.

Blair nagy titkokat rejteget, ezt világosan közlik velünk már az epizód elején, gondolom ez a Chuckkal való kapcsolatára tett enyhe célzás akar lenni, de súlyosabb dolgok is történnek mostanság. Egy nagyon jónak induló buli végül igazán balul sül el. Tinibalhék az Upper East Sideon.

Második X-faktor válogató, és hogy véletlen se gondoljuk azt, hogy mondjuk az első évad döntőjében vagyunk, most gyorsan vissza is játsszák nekünk a múlt heti etap emlékezetesebb pillanatait, elsősorban a szarokra koncentrálva, pedig elég volt abból egyszer is. A hangerő még mindig velünk van, mentorok okoskodnak. Feró pl. azt mondja bele a kamerába, hogy hagyni kell az embereket énekelni, mert az jó nekik, de ha nincs hangjuk, akkor csak csukott ajtók mögött, mert az meg másoknak nem jó, pl. a felesége is énekel néha, idézi fel házassága legsötétebb pillanatait a Rocklegenda. Máris kezdjük a műsor érdemi részét, Nórika levadászik egy ikerpárt a várakozó csőcselékből. Az a legjobb bennük, hogy van köztük laza fél méter magasságkülönbség, és be nem áll a szájuk, de egymás mellett totálisan elbeszélve ontják magukból pont ugyanazokat a dögunalmas közhelyeket. A tehetség önmagában kevés, jól is kell kinézni, mert az éneklés már csak ilyen komplex műfaj, és aki tehetséggel született, annak felelőssége, hogy ezt meg is ossza a világgal. Ha már ilyen magvas gondolatok hangzanak el, Nóri megkérdezi az elfogulatlan szülőket, ennyire jók a csajok? Ennyire, pedig nálam keményebb kritikusuk a világon nincs, mondja apuka álszigorral, hát lássuk azt a felelősségteljesen profi produkciót.

Mentoroknak is bemutatkoznak rögtön, pofáznak megállás nélkül, de úgy, hogy képtelenség követni, mert egyiket sem érdekli a legkevésbé sem, hogy rajta kívül egy másik ember is beszél vele egyidőben. Geszti meg vérbeli troll módjára még bátorítja is őket, és mindenféle kifejtendő kérdéseket tesz fel, ahogy elnézem, Feró most csekkolta, nem lapul-e dugi pálinkakészlet az asztal alatt. A magasságkülönbség azért van, mert kétpetéjű ikrek, most, hogy ezt megtudtuk, mehet is a nóta. Rihanna: Where Have You Been lesz, de annyit mondok, hogy csak a szokatlanul hangosra állított alap miatt felismerhető. A borzalmasan hamis gajdoláshoz minőségben tökéletesen passzoló koreográfia is társul, le is lövik hamarosan (ezek az ártatlanok még azt is megköszönik, hogy leállították őket), DevilNóri meg rezzenéstelen arccal belemondja a kamerába, hogy „szuper volt". Geszti a maga részéről gótikus horrornak és tömegoszlatásnak titulálja a jelenséget, lányok arcán látszik, hogy még nem érzik, hogy ez negatív kritika. Rövid úton megszabadulnak tőlük, Ferótól azért még csak begyűjtenek egy igent, ő a maga részéről remekül szórakozott. Kemény kritikus apuka totális sokkot él át a backstage-ben, EZ a mentoroknak nem volt jó? Mi kell akkor ezeknek? Na gyerünk haza kislányok, majd megpróbáljátok jövőre is, hátha addig lecserélik ezeket a töketlen süketeket is végre.

Orson tovább pátyolgatja Bree-t. Ez nekem azért jó, mert végre megint van egy olyan orgánumú pali a sorozatban, aki miatt érdemes nézni englisül a filmet. (Azt akartam írni, hogy egy igazi angol pasi, aztán megnéztem, hogy ízig-vérig amcsi... Nem rossz, de én még mindig Chuck-ot gyászolom… )

Bree beszámol arról, hogy elhidegültek egymástól ő, meg a barátnői. Orson keresi az okokat. Bree nem beszél, a volt ura érdekében nem akar vallani. Aztán mégis feladja a hallgatást. Mire a tea elfogy, a sztori a végére ér, Orson mindent tud a mostohaapukáról, sírásásról , dugdosásról. Orson számára nem maga a gyilkosság a szörnyű a történetben, hanem az, hogy Bree minden segítsége után magára hagyták a nőt és még azok, akiket segített, azok fordultak ellene…. Támogatást ígér, hűséget esküszik. Bree végre nincs egyedül.

Lynette, a tökéletes anya, gyereket nevel. Most épp az életre. Vagy önvédelemre? Mindenesetre amikor az igen csak nagyra nőtt ikrek megpróbálnak hazaköltözni anyuka szoknyája mellé (mert kidobta őket a főbérlő), teljes erővel támasztja az ajtót. Mintha nem annyira akarná ő ezt….. Aztán egy kis pankráció után csak visszaengedi őket a családi fészekbe.

Kezdésképpen Emily beszél boldog gyermekéveiről egy pszichológusnak, meg a szülei elvesztéséről (autóbaleset a fedősztori), meg arról, hogy van ez az új fiú az életében, és jól akarja csinálni, de fél. Búcsúzóul ölelés, ami inkább arról szól, hogy a könyvespolcra rejtett kamerát csekkolja Emily, majd távozása után a pszichomókus még feljegyzést készít: nem hiszi, hogy Emily valaha is túljut majd a bizalmi gondjain. Eközben a Grayson-palotában Conrad azzal vádolja Victoriát, hogy ő intézte el a szenátort (emlékszünk, Conrad gépéről küldték az üzeneteket). Victoria persze nem, inkább Charlotte-ot akarja meggyőzni valami anya-lánya eseményről, amin meg kell jelenniük. Charlotte persze nem akarja, de apuci kedvéért megteszi, Conrad pedig lelép üzleti útra.

Egy páros teniszmeccsen az Emily-Daniel oldal földbe döngöli az Ashley-Tyler párost – nyilván ők még nem annyira összeszokottak. Estére programot terveznek, Tyler kocsmázna, de Daniel ugye nem iszik újabban, meg amúgy is, Emily vacsit főz. A Porter tesók az örökségükről beszélgetnek. Declan eladna mindent, az anyja jegygyűrűjét is, meg a Potyautast is. Jack azért nem ugrana bele gondolkodás nélkül, de utánanéz a lehetőségeknek. A pszichológus következő kliense Victoria, aki a házassági problémáiról mesél (Conrad csalja, aztán hülyeséggel vádolja), Emily pedig az irodában lévő kamerán keresztül kukkolja a beszélgetést. Megnyit aztán egy másik videót is, egy régi felvétel, amin ő még Amanda, egy intézetbe zárva, és ugyanez a pszichológusnő tartja őt ott, és nem engedi ki. Hát így, Dr Michelle Banks lesz az eheti áldozat.

Összegezzük, az volt eddig, hogy Jockey és Johnny koalícióra léptek, hogy közösen toljanak ki Bobbyval. A sikeres projekttől megrészegült Lobell, a pénzéhes ügyvéd egyből vérszemet kapott, így az eddigi kétmilliós hallgatási díját öt millióra emeli hirtelen, mert ő már csak ilyen jó fej. Christopher megoldotta a hidrát bizbaszt, de tökmindegy, mert ugye Bobby apu már rég eladta Southforkot. Ennyi.

Megint ütős kis szexszel nyitunk, megint Christopher püföli Rebeccát,… háde héló, háde nemá. A latin lover Elenát gyűri maga alatt. Na, jól van ám, ébredjünk csak fel, de kurva gyorsan! Christopher felriad, persze, hogy csak álmodta az egészet, hisz a holtomiglan holtáiglan Rebecca fekszik mellette az ágyban. Míg a házasok henyerésznek, addig Johnny és a kedves papa, vígan szövögetik sunyi kis terveiket. Jockey megdicséri a fasza kis fröccsöntött fúrótornyot Johnny asztalán, majd elkezd a magánéletében guberálni. Oszt, hogy megy mostanában a baszás? Hát az Elena hajó ugye elúszott, Marta meg jobban tapad, mint egy kétoldalú ragasztó, szóval az is felejtős. Na de miért is fontos ez? Azért mert Lobell fiát már kétszer elkapták drog birtoklás/fogyasztásért és ha lenne egy harmadik ilyen alkalom is, az bizony igencsak jóságos lenne a tekintetben, hogy Lobell örökre befogja a bagólesőjét. Ehhez viszont kell egy könnyűvérű/ledér lelkületű szép hölgy, aki felülteti Lobell fiát a szopóágra. Ha nincs ló, jó Rebecca is. Johnny fel is hívja hirtelen, hogy azonnal beszélniük kell. (merthogy ő tudja ám, hogy ki küldte azt a bizonyos szakítós emailt.)

Chase szavaival éve, hetibetegünk foglalkozása, hogy arról győzködi férfitársait, viselkedjenek nőiesebben. Ausszi ezért egyből megnézné, nem elmebeteg-e véletlenül. House igazán büszke lehet e felvetés hallatán, de persze nem mutatja. Hetibetegünk, akit Joe-nak hívnak, egyébként marha jól keres ezzel a győzködéssel. Tömegek hallgatják áhítattal, amint ahhoz hasonló okosságokat mond, hogy a férfiaknak már nem kell mamutra vadászni és kőbaltát pattintani, a nők már azt várják tőlük, hogy mutassák ki az érzelmeiket és legyenek megértőek. Az egyik nagysikerű előadásán aztán lázas lesz és összeesik. Irány a kórház.

House irodájában mindenki feltűnően udvarias ezen a reggelen, a mester alig bírja hallgatni. Szerencséjére amint Chase elmebetegséget emleget, kirobban a vita. House szerint a beteg szimplán idióta, mert az evolúciónak próbál ellentmondani. Adams szerint csak jó az üzleti érzéke, mert a legtöbb önsegítő könyvet a nők veszik meg. Park az egyetlen optimista, szerinte egy kapcsolatban igenis létezik kompromisszum. Ezek után szépen meg is egyeznek, mivel kezdjék a beteg vizsgálatát. House meg csak úgy mellékesen, vicceskedve megjegyzi, hogy helyettest keres, aki összetartja a csapatot. Azt mondja azért, mert kell a rendszer az osztályon, most, hogy Chase majdnem meghalt. De mindannyian tudjuk, mennyire szereti nézni, ahogy az alkalmazottai versengenek.