Hosszabb idő után újra kapunk egy jó epizódot, úgy látszik, a sorozat végefelé sikerült összekapniuk magukat az íróknak, lássuk is, miféle múltbeli bűnökre utal a cím. Két szálon fut a cselekmény, az egyik napjainkban, a másik  három évvel ezelőtt, amikor Hank még Mark Gustafson nyomozó partnereként vadászott a bűnözőkre. A jelenben indítunk, Hank segít összecuccolni Brittnek, aki a múlt héten emlékezetes jelenetben szakított Katie-vel. Hank próbál barátja lelkére beszélni, bocsásson meg a menyasszonyának és ne költözzön el, de Britt hajthatatlan. Váratlanul hazaérkezik Katie, szomorú-könnyes jelenetben visszaadja a gyűrűt Brittnek, és látszik rajta, mennyire bántja, amit tett, és fogalma sincs arról, mit tehetne azért, hogy helyrehozza a kizökkent időt. (Laura Allen igazán nagyszerűt alakít ebben a jelenetben.) Britt is kissé tétova, de aztán győz benne a macho fíling, dobozokkal felpakolva elvonul és magával viszi Winstont is, a pilot óta velük lakó bulldogot. Hank lehangoltan lépeget barátja után, Katie az ajtóban zokog.

Nyitójelenetünkben egy nagydarab fiatalember ül talpig szakállban a tévé előtt, focit néz, és sört iszik. Jön az ugyancsak nagydarab asszony, hogy emelje fel a seggét, de máris, várja a munka, egy olyan munka, ami egy évben csak két hétig tart. Gondolom nem makkot szed az erdőben, ha jól emlékszem az tovább tart, mint két hét. Emberünk felpattan, a következő jelenetben pedig Télapó jelmezben távozik hazulról, asszonya szájon csókolja, na menj, de ne kavarj a manókkal! Ezek szerint újra Karácsony van, eltelt egy egész év?! Már az utcán vagyunk /sehol egy szem hó sem, de erre a tényre már kitértem az első évad első részében/, látjuk, hogy a Télapó ezerrel repeszt egy motorbiciklin, amikor is három kisgyerek vadul elkezd integetni neki, felismerték, nagyon örülnek. A Télapó is boldog, visszainteget. Vesztére, ugyanis egy pillanatra nem figyel, és nagy lendülettel belerohan egy terepjáróba. Na, az ilyenek elkerülése végett van a piros orrú befogva a szán elé.

Jó hírem van azoknak akik Esmela ( Giselle Calderon ) rajongók. Az eddigi epizódokban erősen háttérbe szorult kedvencük legjobb színésznői adottságai ebben a részben előtérbe kezdenek kerülni. Vidám a hangulat a Sarkcsillagon. Valeriának kiesett egy tejfoga, így várható a fogtündér ajándéka. Mai tanmeséje a következő, papája szerint amikor ő volt gyerek a telefonok még dróttal működtek és az emberek sokan lóval-szekérrel közlekedtek. Úgy tűnik visszatértek ezek az idők, mert a Sarkcsillag üzemanyaga most fogyott el éppen. Innentől csak a vitorlákkal mehetnek, vissza a XVIII. Századba.

Ulisses éjjel a hajóorrban aludt, nagyon meleg van, 35 fok, kissé morcos. Julia kérdezi reggel mi baj? Srác visszakérdez, nem akarsz mondani valamit, mondjuk Gamboáról? Doktornő meglepődik, őneki kellene ilyet kérdeznie, hogy bájgúnár nem akar-e mondani neki valamit Ainoáról? Végül annyit kiszed a srácból, mivel borostás eltűnt, mindenki rajta kéri számon, neki pedig nincsenek válaszai.. 

Sam már egy ideje nem hall hangokat, mármint abnormális hangokat a rádióból és a tévéből, amik az ő vélt vagy valós kómás állapotáról szólna, de ez ippen most változik meg: a tévés Raszputyin a matematikai helyett egy Sam-egyenletet kezd el magyarázni, miszerint teljes lehetne a felépülés, azonban hosszú ideje nincs kognitív tevékenység, azaz miért volna ilyen hosszú ideje kómában, ha nincs agyi sérülése? Csatlakozik a rádió is, az agy sérülékeny, ki tudja, hogy melyik része sérült meg milyen mértékben? Mi van akkor, ha az ítélőképessége sérült? Na tessék, Sam ideges, ne basszanak már ki így vele, szerinte az agya totálisan rendben van, nem kell holmi ösztönökre, megérzésekre hallgatni. Annie csönget be, meló van, az IRA dinamitot akar robbantani egy kocsiban. Sam azonnal pattan, azonban furcsálja, hogy az IRA dinamitot akar robbantani egy kocsiban, amit el is magyaráz persze.

Szokásos szöveggel indítjuk a visszatekintést, ha úgy tetszik a beépített hogyvoltot: itt a Gossip girl, az egyetlen forrásotok a manhattani elit botrányos életéhez. Ezalatt látjuk a srácokat bulizni, látjuk az elképedt fejeket, ahogy megtudják, hogy Serena visszatért a városba. Serena balhéját Blairrel, aki nem akar vele bratyizni mivel annak idején lefeküdt a pasijával Nate-tel, aki egyébként újra rányomulna Hosszúlábúra, csak ő nem engedi. Serena megismerkedik Dannel, a két lábon járó szerencsétlenséggel, Blair bosszút áll, majd fehér zászlók lengenek.

A szuper főcím után Hajpántkirálynő álmában találjuk magunkat, amint Audrey Hepburn-nek hiszi magát és egy Breakfast at Tiffany’s-ra emlékeztető jelenetben régi taxin érkezik a Henri Bendel New Yorkhoz. Azt mondjuk nem értem, hogy a több kilónyi gyöngysor, hogy nem húzza le a nyakát, de valahogy elmászik a kirakatig, ahol borzadva tudatosul benne, hogy Serena  csücsül hercegnőként egy asztalnál, miközben Blair barátnői teát töltenek az ezüst készletbe, persze ezt is borzasztó rövid ruciban.

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy Sarah eldöntötte: tovább fogja boldogítani kedves és kevésbé kedves nagynénjét, továbbá az egész pereputtyot, hallelujah.  A csendes napok békében folydogálnak egészen addig, amíg el nem terjed a hír: laterna magica előadás lesz Avonlea-ban, ami jelentősen felbolydítja a kisvárost, hiszen ebben a dögunalmas porfészekben a képvetítés igazi kuriózumnak számít. Mindenki izgul, Sarah természetesen előveszi a jobbik formáját, közli, hogy ez az esemény egy szinten van nála a mindennapi esti teázásával, ugyanis Montrealban annyi laterna magica előadáson ült már, hogy még ott megunta az egészet.  A következő jelenetből kiderül, hogy bár unalmas kisváros Avonlea, azért itt is történnek Btk-ba ütköző dolgok:  egy vadidegen ember - Sarah jóhiszeműségét és közreműködését kihasználva - elköti Mr. Biggins lovaskocsiját, így a laterna magica felszerelés meglovasítva (szó szerint), az előadás pedig a távoli jövő egy homályos időpontjára áthelyezve. Azt hiszem, Sarah ezért nem fog dicséretet kapni, tekintve, hogy a manusz kérésére ő készítette elő a lovaskocsit a teljes felszereléssel együtt. A baj nem jár egyedül: a belépődíjból beszedett pénz is eltűnt szőrén-szálán,  így esély sincs arra, hogy az emberek legalább a pénzüket visszakapják. Ráadásul ez a pénz az iskolai könyvtár számára adományként lett felajánlva, így nemcsak az embereket, de a közösséget is megrövidítette a tolvaj, ez kérem, összetett bűneset. Minden szem jelentőségteljesen Sarah-ra szegeződik, na kislány, akkor most megoldod a helyzetet ugye,  ha már ilyen ügyes voltál? 

Egy sorozat öltönyben született ügyvédekről, akik sosem hátrálnak meg, ha lehetőségük adódik egy kis verbális faszméregetésre. A történet a jogi procedúrák – laikusok számára hihetetlenül unalmas - nyögvenyelős mivoltát szerencsére teljességgel mellőzi. Ezzel szemben kellemesen ötvözi New York város nyüzsgését, a frissítő sziporkákkal, és a hajnalokba nyúló, hosszú és feszített munkaórák izzadt légkörével. A karakterek szerteágazóak, egy dolog közös csak bennük, hogy mindegyikük trash-talk király. Szidják, szúrják, faragják s átverik egymást amikor csak tehetik, s mindezt olyan könnyed lezserséggel, hogy mi halandók könnybe lábadt szemmel nézzük, alig várva, hogy egy-egy sort elsüthessünk a sarki zöldségesnek.

A középpontban Michael Ross, a halandó zseni, valamint az ő végtelenül nagypofájú, ám mégis halálosan imádni váló mentora, Harvey Specter áll. Rajtuk kívül ott a főnök, a vetélytárs, a titkárnő, egy tízpontos eye candy, és a sok-sok megoldásra váró ügy. Na, ugorjunk is bele.

Fiatal fekete lány, piros ruhában menekül egy fickó elől, aki úgy tűnik nem elégedett meg a kézfogással. Utoléri, leteperi, menne még ennél tovább is, de a lány sikoltozására feltűnik a helyi Megmentő, aki a kardjával felszeleteli az erőszaktevőt. Nem írtam félre, nem szívtam füvet, ez tényleg egy nindzsa. Csak úgy repkednek a testrészek szana meg széjjel. Castle is vagdos, de ő csak egy bárddal szeli a paradicsomot az omletthez, semmi véres. Alexis és Ashley a klasszikus játékot játsszák a telefonban, te tedd le, neeeem te, neeeem te, tegyük le háromra. Emlékeztek az ominózus jelenetre a Jó barátokból, amikor Rachel nem bírja tovább hallgatni a gügyögést és kinyomja Ross helyett a telefont? Castle a hagyma és a hír keverékétől, hogy Alexis tényleg lelép januárban a Stanfordra, könnyezni kezd, de szerencsére épp hívja Beckett egy hulla hírével, majd az felvidítja. A sikátor előtt ahol a gyilkosság történt, már van vagy ezer darab riporter, de hát nem is minden nap gyilkolász egy nindzsa a városban. Először lenyeste emberünknek a kézfejét, majd vett egy nagy lendületet és egyszerűen kettészelte a fickót. A kard hegye beleakadt a hullába, így van egy darabkánk a gyilkos fegyverből, éljen. Tyler Farisért nem nagy kár, most szabadult a börtönből nemi erőszakért, és épp egy újabbat készült elkövetni mikor felszeletelték kolbásznak.

Marie, a félig megerőszakolt lány azt kamuzza, hogy nem látott semmit Conanból, de még én is látom, hogy hazudik. Ki hibáztatná, hát védi a lovagot, aki megmentette. Tylert az anyja jön azonosítani, ennél rezignáltabb nőt még az életben nem láttam. Tudta, hogy a fia a tálcán végzi úgyis, nem is érti, hogy húzta idáig. Hála a jó égnek, végre valakinek vannak ellenségei, Tylernek annyi, hogy egy jegyzettömb kevés lesz hozzá. Lopás, testi sértés, zsarolás, nemi erőszak, tudott élni a fickó. Mondjuk halni is. A fiúk lapozgatják az anyagait, van mit. Amit megtudunk így hirtelen, hogy hat hónapja rendszeresen hívott egy eldobható mobilt, illetve hogy három napja vitába keveredett egy Tony Valtini nevű pasival, akire Ryan még emlékszik a kábszeres időkből. Tony maffiatag, nem mellesleg hentes családból származik, hmm. Faris Tony cégénél dolgozott míg ki nem rúgta. Persze nem ő ölte meg, de tudja ki tette. Naná. Három hete mikor ment haza a raktárból, előugrott egy kardos faszi és megfenyegette, hogy ha nem húz el a városból, akkor megöli. Nyomatékosította is a fenyegetést, belekarcolt egy M betűt Tony seggébe Zorro után szabadon, amit az meg is mutat lelkese. Beckett már most a fejét fogja, mi lesz itt még később, kezdek félni.

Néhány vágóképpel nyitunk, bevillan a Rodeo Drive és a Hollywood felirat is diszkréten a képünkbe nyomakodik, így máris kiderül merre járunk: Beverly Hills. Egy kedves család utazik egy kocsiban, két tini meg a szülők. Anya és apa nagyon lelkesek, „kis" csemetéik viszont már koránt sem. Leginkább a Dixon névvel illetett fekete srác, bőrszínéből ítélve örökbefogadott, lévén a szülők fehérek. Oltári nagy szívásnak tartja, hogy költöznek. Na de honnan, hova? Kansasből Beverly Hillsbe (a nagyihoz). Azért ez annyira szerintem nem lehet rossz. Rögtön ki is derül, hogy Apa lesz az új diri a suliban, ami tini szemmel nézve oltári nagy szopás. Na lassan meg is érkeznek a nagyi házához, aki nem tudom mivel is foglalkozhat, de szép kis házat rittyentett össze. Jön Nagyi köszönteni a népet, a kezében nagy pohár ital - long iland ice tea-re tippelnék -, és tényleg az. Egy másodperc alatt sikerül leoltania a szülőket, miután a kocsijukat a kertész tragacsához hasonlítja. Jól nyomja.

Nagytotállal indítunk, a kamera svenkel körbe a nádon-berken, itt pocséta, ott zsombék, igazi idill, végtelen nyugalom terpeszkedik el a tájon. Fekete István ezt persze sokkal szebben írja le, jobban is jár mindenki, ha nem botcsinálta hogyvoltírók leírásából akar megismerkedni a berekkel, hanem az eredeti szöveget olvassa el. Nyári napnak alkonyúlatánál megállék a kanyargó Tiszánál, jutnak még eszünk be a költő sorai is, bár ez itt most a Zala és nem este van, hanem fényes nappal, de a többi stimmel. Csolnak úszik be balról, négyen vannak benne, ebből ketten ülnek, Matula és Tutajos, a harmadik ugrál, az Csikasz, a negyedik fekszik, az a puska. Tutajos lapátol, már egész jól megy neki, viszonylag egyenesen halad a ladik, Matula is elismerően pislog, és mivel látja, hogy Gyulánk kezd fáradni, lényegretörően megkérdezi: Átvegyem? Még húzom egy kicsit, Gergő bácsi, válaszolja a pesti csávó, persze rögtön utána szitkozódni kezd magában, udvarias ökörnek titulálva magát, akinek közel három hét sem volt elég rájönni, hogy ha elfáradt, akkor azt egyenesen meg kell mondani az öregnek, és nem kell játszani holmi Herkulesbe oltott Khárónt.