A múlt keddi epizód itt.

Kedd van, Máté napja. Lassan egy hete tudjuk, hogy nemsokára új név kerül a naptárba erre a napra. Máté nincs többé. Dargay mégis hatalmas műgonddal vár valakit. Máris megvan az új keddi betegünk? Máté apja (Abonyi György) érkezik. Hogy rendszeres vendég lesz-e, egy fél óra múlva kiderül.

Az első benyomásaim megfelelnek a Máté által apukáról alkotott képnek: komor, megfontolt és erősen be van oltva a múltbeli sérelmeivel. Rögtön az első mondataiban az édesapját és az ÁVO-t emlegeti…. Máté édesapja gyanúsan méregeti a kanapét (ha tudná Dargay miket fantáziált oda a fiáról és Lauráról…) és magát a terapeutát is. Örökölt egy órát a fiától a pszichológusnál…. Vajon megtudja, hogy egy kávégép is csomag része?

Dargay örömét fejezi ki, hogy apuka jelentkezett nála, bár Abonyi úr gyorsan lehűti: úgy van ahogy a fia már mondta, nem hisz ő a pszichomókusok tudományában, eszébe sincs idejárni terápiára…

Viszont lenne egy kérdése…. Gondolom most meg fogja kérdezni, a doki szerint Máté önkezével vetett-e véget életének. Bele is kezd a baleset utáni rendőrségi eljárás szapulásába, az ő kicsi fiacskájával nem átallott egy feliratos pólós, sportcipős rendőrezredes foglalkozni, aki ráadásul megkérdőjelezte a baleset létét és öngyilokra célozgatott. (Máté az ütközés előtt nem fékezett, ohne féknyom, ohen biztonsági öv.) És mivel támasztotta alá e tett motivációját? Nem. Nem az öngyilkos kollega miatti lelkiismeret furdalással. Sokkal inkább utal a rendőr egy csomó internetes szóbeszédre, amelyek szerint a mi Máténk meleggé avanzsált (elköltözésekor ráadásul melegékhez költözött), ami az ő társadalmi köreikben bűn és nem tudott e ténnyel együtt élni… Főleg nem tudta bevallani mindezt apukának. Abonyi úr annyira ágál e téma ellen, hogy ki sem hajlandó ejteni olyan alantas szavakat, mint meleg vagy homoszexuális. Bibliai utalásokkal jön, kertel, célozgat. Szemmel láthatólag fizikai rosszullét kerülgeti a téma kapcsán. Melyik a rosszabb: egy öngyilkos katolikus vagy egy meleg katolikus? A helyes válasz: egy öngyilkos, meleg katolikus.

Apuka egyre hevesebb: közli Dargayval, hogy a rendőrezredest járőrséggel fenyegette meg, ha el meri kezdeni a nyomozást öngyilkossági témában….. Azt is megbánja, hogy anyja a világra hozta – tajtékzi az öreg és már a levegő után kapkod. Ha Dargay nem vigyáz, még egy halottat tud prezentálni az Abonyi családból… De a pszichológus résen van, nagyon visszafogott és egyben segítőkész: sütikével, vízzel kínálja a férfit. De vajon mi lesz a válasza a még el sem hangzott, de a fejünk felett lebegő kérdésre? „Feltámasztotta a nagyapja cégét, okos, istenfélő, igazi férfi” – egy ilyen nem lehet buzi, ugye? Ilyet csak azok a gonosz, irigy posztolók és kommentelők mondanak arról az áldott emberről. Ugye?

Dargay nem várja meg ezeket a kérdéseket. Kérdez ő. Az Öreg meg Máté jóban voltak, ugye? Apuka megint beszól a pszichológiának: fel nem foghatja a fia miért nem vele vagy a feleségével beszélte meg, ha baja volt, miért fizetett egy vadidegennek, hogy az meghallgassa…. Mondjuk, mert a vadidegen előtt lehet melegnek/gyengének/kétkedőnek/ateistának lenni, és ez alapján a röpke 10 perc alapján úgy tűnik Apuka előtt nemigen. Biztos ami tuti, Abonyi úr rögtön lekurvázza az egész pszicho-szakmát, elvégre azok pénzért beszélgetnek, mi az, ha nem verbális prostitúció. Egy vadidegent nem érdekelheti a páciens sorsa, Dargaynak Máté csak egy munkadarab volt. Egyébként is, Máté szerint, aki pszichológushoz jár, az buzi. Na, témánál vagyunk. Dargay itt csendesen visszaszól: Máté e szavakat épp Apuka szájába adta…. Amikor Dargay e legkisebb kritikával fordul Abonyi úr felé, az rögtön az énrecskirabvoltamengemakomcsiktönkretettek című lemezt teszi fel, majd meglepődik, hogy a pszichológus erről is tud, sőt a nagypapa halálának körülményeiről is. Nem, Máté nem tartotta Apukát gyilkosnak, sokkal inkább – nagyon objektívan – a rendszer áldozatának, bár az áldozat szó ellen gondolom az Öreg hangosan és haragosan tiltakozna…

Dargay nem bír kibújni a bőréből, beszélteti a férfit, elmesélteti a recski eseményeket. A sztori csaknem ugyanaz, mint a Máté által elmondott verzió, csak egy valami van másképp, nagyon másképp: Abonyi úr igenis komoly lelkiismeret furdalást érez, nem tudja van-e bűne alól felmentés. Viszont ő, a fiával ellentétben, sose nem állt le merengeni és nyavalyogni a múlton, viseli ennek lelki terhét. Nem kért és nem is kér a pszichológusok segítségéből. Isten segítségében bízik, a mai napig minden egyes nap bocsánatért esedezik az Úrhoz. De mással nincs mit beszélnie az ügyről, úgysem hozza vissza az édesapját. Visszakérdez: Dargay hívő? A pszichológus szeretne hinni, sőt talán hisz is a maga módján, de nem tartozik egyházhoz. Aztán kiderül az idős férfi hite is egyedi: ha nagy a baj, Istenhez fordul („Az Úr segít, de maga ezt úgy sem értheti” – mondja hihetetlen felsőbbrendűséggel), ha kisebb, az italhoz. Elvégre nem zavarhatjuk a fentieket mindenféle csipp-csupp hülyeséggel…. Nocsak.

Visszatérünk az epizód elején beharangozott kérdéshez: Jól sejtettem. Nem azt kérdezi, látott-e a pszichológus öngyilkossági szándékot a fiában. Beszélt-e Máté ferde hajlamokról? Ez itt a kérdés. Ez itt Abonyi úr legnagyobb félelme. Konklúzió a meleg katolikus rosszabb, mint az öngyilkos... Szegény apát tényleg komolyan aggasztja, hogy a fiát a melegségének lehetősége hajtotta el terápiára majd később a horvát autópálya szalagkorlátjára…. Mit lehet erre mondani? El lehet mondani/Hogyan lehet elmondani, hogy talán az édesapának és az általa kijelölt útnak lehet komoly szerepe Máté esetleges tettében?

Dargay egyelőre diplomatikus: elmondja, hogy Máténk azért kérte a pszichológus segítségét, mert komoly bűntudata volt az öngyilkos kollega tettei miatt. Apuka meglepett. Bár tudott az esetről, nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, elintézte annyival, hogy a kollega kattant volt, az ilyen meg minek éljen. Sajnálta a családot, persze, de azzal nem sokat segít, ha szüttyög az eseten. Az öreget ennél több érdekli. Mit mondott a pszichológus Máténak? Ásson, vájkáljon a saját lelkében e szerencsétlen eset kapcsán? Dargay hárít: ő nem biztat ilyesmire senkit. Valaki vagy ás önként, vagy nem ás. Jó, de ha nem ástak, akkor mi a fenét csináltak? Dargay magyaráz: igyekeznek megérteni, mi miért történik, mit miért éreznek. De jó-e ezeket megérteni? Jó-e titkokat feltárni? El tudja-e viselni az ember azt a rengeteg mocskot, amit önmagban talál? Egyáltalán: Jót tesz-e, ha egy elásott titok felkerül a tudatalattiból? Valamelyik korábbi részben fogalmazta meg az egyik páciens: eddig nem is tudtam, hogy ettől vagy attól szenvednem kellene, most, hogy tudatosult, sokkal rosszabb. Van benne logika.

De Dargay védi a mundér becsületét: hosszútávon jó tudni mi miért történik, jó tudni ki kivel van. Csak akkor van baj, mondja az Öreg, ha a sok felszínre hozott kaki pont akkor önt nyakon, ha az autópályán 220-szal száguldozunk. Ez már nem is olyan burkolt célzás arra, hogy ez a terápia okozta Máté halálát…. De Abonyi úr visszakozik, nem akart ő ilyen messzire menni. Már majdnem megegyeznek a mindkettejük számára kényelmes „balesetvót” verzióban, amikot Dargay száját óvatlanul elhagyja a „Máté hibázott” kezdetű mondat. Na ezt nem kellett volna. Abonyi úr kitör: MiiiiicsodaÍ! Hogy az ő fia hibázott? A LEGJOBB? Máté arra volt kitenyésztve, hogy vigye a vállán a világot. Majd ha megéri a nyugdíjaskort, akkor lehet menni buzinak vagy csak simán el lehet hagyni az asszonyt. De addig nem érünk rá ilyen világi hiúságokra. Egy Abonyi Máté nem bizonytalanodhat el. Neki meg kell felelnie a gyárnak, az embereknek és az Úristennek.

Dargay kezd rájönni, merrefelé halad a dolog: ő lesz itt a bűnbak, a TÖKÉLETES Máté az lelkizése miatt ingott meg és ez a megingás okozta a halálát. Ezt kikéri magának, tegyük hozzá, jogosan. Sosem fog kiderülni mi történt valójában, együtt kell élniük azzal a tudattal, hogy lehetséges az öngyilkosság, mint forgatókönyv és abban nekik szerepük lehet. Ezzel a bűntudattal együtt kell élniük. Így többes-számban. Az Öreg a többes-szám Dargayra eső részével értelemszerűen egyetért, de mi köze lehet neki ehhez? Neki is bűntudatot kell éreznie? Miért? Dargay már visszaszívná megjegyzését, de Abonyi, mint egy vércse rácsap. Magyarázatot követel. Tovább oltja a pszichológust, ő az, aki Mátét bujtogatta ellene, a teljes eddigi élete ellen, csak ezért, hogy válságot gerjesszen l’art pur l’art.

Dargay tovább bizonygatja, hogy muszáj kutatni önmagunkban, mert valamit tudni még mindig jobb, mint nem tudni. Neki ebben KELL hinni. Mintha most épp saját magát győzködné…. Abonyi szerint Dargay téved: ő nem bűnbakot keres itt az agymosodában, őt csak és kizárólag a buzi-nembuzi kérdés izgatja, de az nagyon. A pszichológus őszinte és most már nem olyan visszafogott, mint az elején. Lassan kezdi idegesíteni az öreg rögeszmés homofóbiája. Közli, gőze nincs, hogy melyik lyukra kívánt Máté játszani, de a halála után ez már nem édesmindegy? Az Öregnek kurvára nem mindegy: egy öngyilkos buzi az rögtön két halálos bűnt követ el….

Abonyi szerint a kicsiMáté már gyerekként is furcsa volt, folyton az anyja rózsaszín pendelyében szaladgált, álmodozó gyerek volt. Apuka tagadja, hogy megtiltotta az álmodozást, ő „csak” annyit mondott, hogy ha valamire vinni akarja az életben, akkor szálljon le a fellegekből. Gondolom mindezt finoman mondta, hogy az álmodozó gyerek lelkét meg ne sértse… Dargay nemcsak nem tudja, hogy Máté mely nem felé vonzódott, de ez nem is fontos. A fontos az lett volna, hogy kicsiMátétól ne várják el a természetétől ellentétes viselkedést: ha álmodozni akar, akkor tessék neki ágyat venni, nem elnyomni e hajlamát.

Abonyi megint kitör: Á! Szóval mindenről a szülők tehetnek. Hát igen, gyors felfogású az Öreg. E sorok írójának kellett vagy 3 hét terápia, mire e konklúziót levonta – ja és még mindig rosszul érzi magát ettől. De mit mond erre a szakember: Ő nem hipnotizálja a betegeket, nem mesél be nekik dolgokat. Csak segít kérdéseket feltenni.

Abonyi közben rájön, milyen lapot osztottak itt neki: az ülések folyásával ő lett itt a bűnbak, miatta ment félre a jó Máté élete. De ő nem akar bűnbak lenni. Visszavág: a pszichológus a lehető legrosszabbkor bolondította meg az ő tökéletes fiát, pont amikor indult világot megváltani, Zágrábba. Igen is a doki a hibás, a világ, bárki, csak okolhasson már valakit, találjon valami kézzel fogható, megnyugtató magyarázatot.Hisz az ő tökéletes fia halott és ebben valakinek vétkesnek kell lennie.

Dargay erőtlenül próbál védekezni, de esélye sincs. Különösen, mert az Öreg a verbális agressziót egy jól irányzott váltással fizikaira cseréli, azaz behúz egyet a megdöbbent dokinak… Két dolog jut eszembe: még jó, hogy nincs itt egy takaró, mert akkor a szép Laura nemsokára egy újabb temetésre lenne hivatalos. Ja és az is, hogy vajon sejti-e az öreg, hogy nem is olyan rég, e szobában már majdnem lezajlott egy verekedés Abonyi-Dargay felállásban….

Abonyi megdöbben saját tettétől, pont, mint anno Dargay. El akar menni. De a terapeuta nem engedi. Meglepően józan. Csak tippelni tudok, mi játszódhat le benne. Íme a tippek, aztán majd kijavítatok: Vagy így próbál vezekelni, az akarva-akaratlan, jogos-nemjogos önvád miatt vagy pont ez a pofon hiányzott ahhoz, hogy újra azzá a vérprofi pszichológussá váljon, aki a válságok előtt volt, és mint ilyen, nem hagyhat egy idős embert egy ilyen trauma után lelépni.

Dargay, mint Máté oly sokszor a szeánszok alatt, a kávégéphez, mint kultikus tárgyhoz menekül a megoldhatatlannak látszó helyzetből. Oda akarja adni Abonyinak, elvégre az már az övé. De az Öreg legyint, mi a fenét kezdene vele: neki a fia és a lelki békéje lett itt oda, talán örökre.

Nagyon mély és nehéz rész volt, köszönöm, ha velem tartottatok! Még 3.