Az Adam Levine életéért szurkolóknak van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy a félkezű, többszörösen mellkason szúrt Adam Levine mégis életben maradt és megölte Bloody Face-t. A rossz, hogy egy másik Bloody Face most meg fejbelőtte. A nyitójelenetet jómagam előtt is értelmezhetetlen egyelőre, egy egész Bloody Face-tumultus van a házban, ez valami igen szarul sikerült cosplay verseny lenne? A jegyzőkönyv kedvéért: három Bloody Fake-et számoltam és egy „igazit", akiről a Bloody Fake-ek sem tudtak. AL jelenlegi állapotára vonatkozóan már nem is merek feltételezésekbe bocsátkozni, de ha tippelnem kéne: simán túléli az évadot.

Elöljáróban annyit az epizódhoz, hogy tessék felkészülni, mert szintet lépünk a durvulásban. Ugye megvan még az előző rész végszava, hogy feltételezzük mindig a legrosszabbat? Ezentúl ez lesz a mottó. Kezdjük mindjárt a démonizálódott Mary Eunice nővérrel, aki pontosan úgy viselkedik, mint a megtestesült gonosz, és még baromi jól is áll neki. Jude nővérnek már korán reggel egy tizenöt évvel ezelőtti újsággal kedveskedik, amiben egy eltűnt kislányról cikkeznek, arról a lányról persze, akit ő gázolt el részegen; és ez pontosan elég is ahhoz, hogy Jude nővér agya teljesen elboruljon az epizód hátralevő részére.

Mary Eunice nővér ezután a társalgóba megy, illetve dehogy „megy", ő már vonul, talán még Lana Parilla a Once upon a Timeból képes így bemasírozni valahova, amikor valami nagyon gonosz dologra készül. Első intézkedése, hogy teljesen unortodox módon leállítja a Dominique című fantasztikus slágert (meggyőződésem, hogy ez a bájos dalocska jelentős mértékben hozzájárul az ápoltak mentális egészségének leromlásához, az enyémről nem is beszélve), ezért máris kedvelem. Vihar közeleg, jelenti be vészjóslóan, és amikor majd ma este ideér, a fele banda még ahhoz is be lesz szarva, hogy megmozduljon; a másik fele meg, ha akarna, sem tudna, akkora káosz lesz. Úgyhogy a leghelyesebb, amit ebben a helyzetben tehetünk, hogy közösen megnézünk egy filmet (A kereszt jelét), ami tele lesz szexszel, élve felfalt keresztényekkel és egyéb nyugalom megzavarására alkalmas képsorokkal. Jó móka lesz, na. Az egyik ápolt, egy mexikói hölgy (innentől: a Mexikói), nem igazán lehet Cecile B. DeMille művészetének rajongója, mert a közlemény után egy az egyben lesátánozza Mary Eunice nővért. Hát nem is tudom, nekem innen rossz húzásnak tűnik.

Ezek után a démon úgy látja, hogy Jude nővérnek kell még egy löket, mégpedig egy jóféle testes vörösbor formájában, tessék csak megkóstolni, jaaa, hiszen a nővér absztinens 1949 óta, de buta vagyok. Jude nővér hirtelenjében azt sem tudja, mitől kapjon sokkot: a bortól vagy Mary Eunice nővér botrányos árnyalatú vörös rúzsától, ja igen, ezt a rúzst dr. Arden küldi a nővérnek, majd tudni fogja, miért. Azt hiszem, a Jude nővér és dr. Arden közti viszonyt még egy újabb közös, kéz a kézben levezényelt elektrosokk-kezelés sem tudja helyrehozni ezután. Lily Rabe sziporkázik, mellesleg.

Jude nővér tehát kipipálva, őt innentől lefoglalja az üveg bor és a lelkiismerete. Nem kevésbé szórakoztató a démon következő programja sem, látogatás a Mexikói cellájában, nem kell félni, csak közös esti imádság céljából („AZT MONDTAM, TÉRDRE!"), na jó, hazudtam, igazából azért, hogy egy ollóval átszúrja a torkát. Itt megragadnám az alkalmat és ezúton szeretném küldeni a nővérnek a Scissor Sisterstől a Mary című számot. Hogy ne vesszen kárba, démon nővér a Mexikói holttestét megetetné a Teremtménnyel, akiről a látottak alapján egyelőre annyit tudunk meg, hogy nem megfelelő faktorú fényvédőt használt idáig.

És még mindig nincs vége, nemhogy az epizódnak, de a démon esti programjainak sem, egy randi dr. Ardennel még pont belefér a matiné előtt. A doktor viszont, mint tudjuk, a sokkal kevésbé kezdeményező hölgyeket preferálja, egy önkéntesen széttárt láb már nem is izgató, még akkor sem, ha azok az igencsak jó lábak egy igazi apácához tartoznak. Sőt, az ilyen erkölcstelen viselkedést minimum egy pofonnal kell szankcionálni.

Kezdődik a matiné, a nyitóbeszédet a már teljesen elázott Jude nővér tartja; ünnepélyes, emelkedett stílusát még sokáig emlegetni fogják az ápoltak. Kiváló lehetőség adódik Kit és Grace újabb szökési kísérletére, kiegészülve Shellyvel, na meg Lanával, aki rossz híreket kapott a barátnőjéről (nagy eséllyel halott, Bloody Face ölhette meg, TEHÁT az igazi BF még szabadon van, TEHÁT Kit ártatlan). Mindezt a feltűnően barátságos és szolidáris dr. Thredson közli vele. Gyanús vagy, Quinto, rajtad tartom a szemem. Kit motivációi is egyre nyomósabbak, hogy búcsút vegyen végre Briarclifftől, az őrült doki a KGB/Stasi/CIA ügynökének nézi, és visszatelepíti a robotpókot a nyakába. Na de hol van Karl Sophia, akarom mondani, a Mexikói?

Az est következő részében tehát az ápoltak moziznak, az őrök a Mexikóit keresik, Kiték szöknek, Shelley elterelő szopást alkalmaz az egyik őrön, Jude nővér részegen UFO-t lát, dr. Arden pedig kirúzsozza és összetöri a szép kis fehér Mária-szobrot (kurva az is oszt kész), szóval lényegében semmi szokatlan nem történik. Az egyetlen momentum, amitől kicsit tartottam, hogy a doki meg is dugja a szobrot, de azt azért mégsem. Egy másik kurvát, azaz nőt (ez szinonima) szemelt ki magának, szegény többiektől lemaradó, nem is olyan nimfomán Shellyt.

Közben a Kit/Grace/Lana trió sikeresen kiért az alagútból, szabacccság!, zuhog az eső, tiszta A remény rabjai feeling, egészen addig a pontig, amíg el nem hangzik az úbasszameg, azt hiszem, megtaláltam Sophiát a Mexikóit Lanától és innentől átmegyünk The Walking Deadbe, mert jönnek a zombik, azaz a teremtmények, és Lanáék hirtelen mégiscsak inkább a keresztények felzabálására (démon nővér kedvenc jelenete) lesznek kíváncsiak, nem a sajátjukéra. Talpig vizesen, sárosan visszaülnek mozizni és ez egyáltalán nem gyanús senkinek. Sírokbazdmeg. Ha nem lenne az utolsó jelenet, azt mondanám, hogy imádomeztasót, de sajnos van....

...merthogy az undorító, perverz doki, az elcseszte az egészet. Annyira impotens, hogy még megerőszakolni sem tudta Shellyt, Shelly meg olyan buta, hogy ezért kinevette, szó szerint képen röhögte... nem kellett volna.

FBM!