Adam ez alkalommal Észak-Karolnia lélekvesztő háromszögébe kalauzol el minket, ahol az egyetemisták küldik halálsorra gyomraikat.
Az első megálló Chapel Hill, és azon belül is a Time-Out Restaurant, ami attól igazán fasza, hogy napi 24-ben nyitva van. Mire nem jó a non-stop felirat, ugye? Ez a hely megint a szendvicsektől híres, amiről a szűz egyetemista fiúk úgy nyilatkoznak, hogy még a szexnél is jobb. Hát egy szar szexnél mondjuk minden jobb. Az itt készülő szenyó nem a csirkétől, vagy a cheddar sajttól olyan überfasza, hanem a vajjal töltött zsemlétől.
A következő megálló Raleigh-i The Pit étterem, ahol egészben készítik el a malacot. A hely attól olyan autentikus, hogy az étkezőasztaloknál ülve is kristály tisztán lehet hallani, ahogy a konyhán sertepertélő mesterszakácsok kimért eleganciával és rendkívüli cizelláltsággal a sütőre basszák a sertést. A több óráig tartó sütés után kézzel szedik le a csontokról a húst, így semmi sem vész kárba, majd a megmentett húscafatokat összemixülik némi almaecettel, meg valami titkos lőrével. Ha ez még nem lenne elég, a tulaj meglepi Adamet egy kis itókával, ami nem más, mint egy fasza kis Moonshine whisky. Mintha ezt a kifejezést már hallottam volna.
Végre, végre Durham és a The Roast Grill. A verseny abból áll, hogy egy óra alatt minél több chilis, mustáros hot-dogot gyűrjön le az ember. Eddig 16 a rekord és ha Adamnek sikerül ezt megdöntenie, akkor róla fogják elnevezni a versenyt. Emberünk sorra nyomja magába a hot-dogokat, de egy idő után megszakad a lendület. Ekkor a tulaj veszi gondozásba Adam béka segge alatt tengődő lelkesedését.
- Büszke leszek rád.
- Én meg rosszul leszek.
Volt már úgy, hogy Adamből, bokából gyütt ki a szeretet, meg a nagy odaadással készített étel. Az idővel nem tudom, hogy állunk, de az biztos, hogy Adam pofazacskójában már a 17. hot-dog utolsó morzsái fogócskáznak. Sima győzelem és maximális respect.
Ember kontra étel, 10:7
Facebook kommentek