A senhor Braganzával kötött első saját üzlet után James visszaindul Liverpoolba, a hajó gyomrában 850 hordó portugál borral. Útközben Anne-nek magyarázza az üzleti és tengeri navigációs fortélyokat. Az előbbi lényege, hogy a szerződés szerint ugyan ingyen szállítja a portugál kereskedő borát, viszont Braganza kizárólagos angliai ügynökeként 10%-os jutalékot kap, ráadásul a visszaszállítandó üres hordókért a portugál jelentős összeget fizet majd. A tengerész-továbbképzés során pedig a navigációval és a szektáns használatával kapcsolatos ismeretekre tanítja Anne-t. A Charlotte Rhodes az epizód címének megfelelő csendes hajókázással szeli a habokat, nem kell nagy előrelátás ahhoz, hogy sejtsük, ez nem sokáig marad így; néhány matróz már most morog, hogy asszonyszemély a fedélzeten még sosem hozott szerencsét egy hajónak sem.

Robert, az otthon maradt üzlettárs nagyon várja már bátyja visszatérését, mert igencsak fogytán van a költségekre és a hajóra szegődött matrózok családjának fizetendő járandóságokra hátrahagyott pénz. Éppen érkezik a hentes, Mr. Simpson egy jó és egy rossz hírrel. A jó hír, hogy befutott Daniel Fogarty hajója, amit Elizabeth rémült sikkantással fogad: Jaj, hogy nézek ki?, és gyorsan elrohan rendbeszedni magát vőlegénye érkezése alkalmából. A hentes rossz híre viszont, hogy pénzéhez akar jutni, és emlékezteti Robertet, hogy a Charlotte Rhodes útjára rendelt pár hordó sózott hering még nincs kifizetve. Robert kissé indignáltan kijelenti, hogy ez a hajó és a hentes ügye, majd ha James megérkezik, az út hasznából kifizeti a hentest. (Na majd döbbensz, öcsém, te sem olvastad el a szerződés apróbetűs részét, ami szerint az üzlettárs fizeti a hajóút ideje alatt felmerült otthoni költségeket.)

Az izgatott Elizabethnek Sarah segít az öltözésben, fűző, míder, halcsont, abroncsszoknya, pruszlik, miegyéb, nem volt könnyű az akkori nők élete. (Sőt az sem lehetett sokkal könnyebb, amikor ugyanezektől a ruhadaraboktól meg kellett szabadulni.) Témájuk természetesen a fess Fogarty, akiből hamarosan kapitány lesz, és akkor minden bizonnyal sor kerül az esküvőre.

Váltás után máris idilli hangulatba csöppenünk, a nappali közepén áll Daniel Fogarty és kezében pohár borral érzelmes dalt énekel, a közönség Sarah és Robert, zongorán kísér Elizabeth Onedin, Köchel-jegyzékszám 256. A dal végén Elizabeth örömmel közli a családdal, hogy Daniel előléptetését személyesen Mr. Callon intézi, mire Robert, aki mindig jókor szólal meg, megjegyzi: Callon Jamest is 9 évig hitegette. Majd a jó hangulatot fokozandó, még hozzáteszi: Igyekeznetek kell az esküvővel, mert Albert Frazer is kerülgeti ám Elizabethet! A lovagias Fogarty máris a szemét szedné ki az ismeretlen pimasz fráternek: Majd én megvédem, ha szemtelenkedni akarna magával, jelenti ki menyasszonyának, különben is, ki ez a Frazer? Régi hajóépítő család sarja, és mostanában gőzhajókat akar építeni, amik úgyis felrobbannak, göcög gúnyosan a minden újítást és fejlődést zsigerből ellenző Robert.

A Charlotte Rhodes-on vacsorához készülnek, Anne szerint a kajával nem stimmel valami, olyan mint a moslék, saját adagját ki is dobja. James viszont szépen behalózza, közben rezignáltan közli, hogy Roberttől kapta a húst, ő is nyilván ott ver át mindenkit, ahol tud. Éjjel aztán a Jacko nevű matróz eléggé szarul is kezdi érezni magát, egész éjjel nyöszörög. A hajóorvosként is tevékenykedő Mr. Baines szerint tífuszos lett a fiú, Anne-nel indulnak is jelenteni az esetet Onedin kapitánynak. Azonban James-szel sem stimmel valami, ő is csak nyög, alig él. Baines és Anne lefekteti, az öreg tengeri medve továbbra is tífuszra gyanakszik, Anne szerint viszont a hús volt romlott. De ki fog így navigálni? James kidőlt, Baines írástudatlan, így hát akármennyire is gyakorlatlan Anne, neki kell elvállalnia a feladatot. A hír persze hamar elterjed a matrózok között, a Taffy nevű fő elégedetlenkedő ki is jelenti: Asszonyszemély navigál? El fogunk tévedni!

Anne igyekszik felnőni a feladathoz: Az áruval mielőbb Liverpoolba kell érnünk, utasítja Bainest. Az egész hordó romlott húst a tengerbe dobatja, és parancsba adja, hogy minden húsételt alaposan meg kell főzni levesbe vagy ragunak, és vizet is csak felforralás után szabad inni. Baines nem ért egyet, szerinte a hússal minden rendben van, a gyors haladást pedig akadályozza a folyamatos szembeszél, nyugat felé kellene kerülni, de azért engedelmeskedik. A matrózok persze köpködnek: Főtt húst enni? Boáff! Forralt vizet inni? Boáff! A munkát is eléggé ímmel-ámmal végzik, aminek aztán meg is lesz az eredménye: a Billy nevű fiatal matróz keze beszorul a kötél és a feszítő csiga közé, hárman is alig tudják kiszabadítani. Az ordító matrózt a fedélzetre fektetik és lefogják, a hajóorvosként is tevékenykedő Baines már emeli is tengerész bicskáját, és az összenyomorodott bal kézről gyorsan leamputálja a sérült három ujjat a vérmérgezés elkerülése érdekében. Ezt nevezem gyors döntésnek.

A navigálás sem igazán sikeres, a szél továbbra is szembefúj, Anne nem nagyon tudja kiszámítani, melyik szélességi körön vannak, a beteg James próbál neki segíteni, de leginkább csak félrebeszél. Újabb rossz hír, hogy a Jacko Waters nevű matróz hosszas küzdés után végül beadja a kulcsot, a beteg kapitány helyett Anne vállalja a halotti beszéd megtartását. Ám alig kezd bele a szépen felépített beszédbe, a figyelő matróz jelenti: Föld a láthatáron! Baines máris indul a látcsőért, Anne kissé méltatlankodva utánaszól: Még nem fejeztem be! De én igen, szól vissza Baines. Az öreg tengerésznek ismerős a környék: nem messze vannak a francia partoktól, innen már könnyű irányba állni: Mégsem navigált jól, asszonyom, innentől átveszem a parancsnokságot, közli Baines és maga áll a kormánykerékhez.

Ezalatt Liverpoolban is fokozódik a helyzet, a hitelezők egyre jobban szorongatják Robertet. Jacko Waters anyja érkezik, hogy előlegként felvegye a fia matrózkodásáért járó félhavi bért, 30 shillinget. Robert persze nem akar fizetni, de amikor az asszony az írásos szerződésre kezd hivatkozni és némi dúlást rendez a pultra kitett edények között is, végül kicsenget 26 shillinget, mondván, hogy a többi az ő jutaléka. Akadjon a torkodon, gondoljuk a távozó anyával együtt. Elizabeth meghívót kap Albert Frazertől, a ficsúr operába hívja a csinosnak mondott hajadont. Még sosem voltam operában, lelkesedik Elizabeth, de Sarah és Robert együttesen lehurrogják: Nem is leszel, menyasszony vagy, ne feledd! Ráadásul nincs is megfelelő ruhád, teszi hozzá vigasztalóan Sarah. Én meg nem adok rá pénzt!, jelenti ki Robert, aki mindig jókor szólal meg, és diadalmasan kivonul a szobából. Így aztán Elizabeth végül Fogartyval megy színházba, hazaérve közli is lovagjával: Köszönöm a szép estét, Daniel, ez a darab sokkal jobb volt, mint az opera. Opera?, miért beszél kegyed operáról?, kérdezi a gyanútlan Fogarty, mire Elizabeth jobbnak látja, ha magyarázkodás helyett inkább heves csókkal válaszol.

A Charlotte Rhodes-on nem szűnik a morgolódás, Taffy ismét fűti a matrózokat: Forralt vizet kell innunk, amikor a rakomány 850 hordó jófajta portói! A sebesült Billyvel ki is ütik az egyik hordó tetejét, némi meglepetésünkre Baines is csatlakozik a kóstolóhoz. Sárkányként érkezik viszont Anne, aki felelősségre vonja a matrózokat, amiért megrongálták a rakományt. Taffy válaszul az arcába löttyint fél bögre bort, hoppá, lázadás a Bountyn? A megszégyenült Anne-t a kabinjába kíséri Baines, közben próbálja mentegetni a matrózokat: Az út kezdete óta kevesen vannak, sok a munkájuk, ráadásul egyikük meghalt, a másik nyomorék lett, hárman még mindig betegek, ezért vannak elkeseredve úgy a többiek. Anne először még akasztással fenyegetőzik, nyilván ő is kivan a rászakadt felelősségtől, de aztán fokozatosan megnyugszik és egyezséget köt Baines-szel: az öreg együttműködik az elégedetlenkedő matrózok kezelésében, ő meg cserébe megtanítja írni-olvasni. És számolni is?, kérdezi a vén tengeri medve, Anne mosolyogva bólint.

Lassacskán James is túlvan a krízisen, éppen akkor tér magához, amikor a hajó komoly viharba kerül. Anne tiltása ellenére felbotorkál a fedélzetre, Baines a zuhogó esőben beszámol neki, hogy több vitorlájukat elvitte a szél, ezért kurtításra adott parancsot. Nem, Mr. Baines, sietnünk kell, engedje le az orr- és a tatvitorlát!, veszi magához James újra az irányítást. A jó hajósnak szerencséje van, a vihart sikeresen átvészelik, és a Charlotte Rhodes végre kiköthet a napfényes Liverpoolban.

A matrózok partra ugrálnak, ki-ki megtalálja családját, ismerősét, Robert is futva siet a kikötőbe, majd’ fellöki a batyujával távozó Taffyt. Biztonságban van a rakomány?, kérdezi tőle futás közben. Persze, könnyű utunk volt, kár, hogy maga nem jött el, morogja vissza a matróz. Jacko Waters felesége viszont hiába várakozik a három gyerekkel a parton, Anne vállalja, hogy közli a szomorú hírt a családdal. Miközben a feleséget átkarolva félrevonul, befut Robert, aki mindig jókor szólal meg, és nagy hangon megkérdezi: Minden rendben James, gazdagok lettünk?