„Valaki, egy szomszéd, halott lesz az epizód végén.” Lássuk hát ki miért esélyes!
Bár a süti kétszer lecsap, mégis egy fegyver lesz a gyilkos szerszám.
Pedig minden egész jól indul. Végre újra együtt a szenzációs négyes. Bree közeledik a csajokhoz, azok meg végre nem utasítják vissza. Ekkor Bree mesélni kezd: Orsonról, a levélről, Chuck meggyilkolásáról, a majdnem-elkezdett boldogújéletről, a férfi lebukásáról. A darabkák a helyükre kerülnek. Megállapítják, hogy végre tisztázódtak, nem lehet többé bajuk a mostohaapuka megöléséből. Bree boldogsága azonban nem teljes. Kicsit tart attól, hogy a volt ura megöngyilkolta magát és ez bántja őt. Gaby szerint jobb is lenne, ha a pasi hótt lenne, meg is érdemelné azért, amit velük tett. A rend kedvéért szomorkodnak egy pöttyet (kb 2,5 másodpercet) Orson sorsa felett, de hamar átveszi a hatalmat lelkükben a megkönnyebbülés, végre vége a rémálomnak.
Ők nem tudják, amit mi már igen: Orson (ki tudja mennyire kicicomázva) az egész sztorit postázta a rendőrségre. Ott Chuck nyomozó székében már Mr. Gilette felügyelő ül, aki épp postát kap és alighanem rá fog cuppanni erre a szép kis történetre.
Karen hazaér a kórházból, rossz híreket kapott: a rák gyorsan, túl gyorsan terjed szervezetében. (Én meg elszoruló szívvel nézem ezeket a részeket és ha nem én írnám a hogyvoltját, talán bele is tekernék….) Karen már búcsúzik a Lila-köztől, leginkább a karácsonyi utca látképe fog neki hiányozni.
Scavóék Penny szülinapjára készülnek. Anyuka házat díszít (valami undorító rózsaszín kóchalmazt fésülget), apuka ajándékot hoz. Nem csak Pennynek, Lynettte-nek is. Lynette-nek ez rögtön gyanús lesz, hátsó szándékot sejt. (Igen, egy nő tudja, mikor van hátsó szándék. Mindig. Majdnem mindig.) Aztán Tom kiböki: azt szeretné, ha Jane (újanyuka) is részt vehetne a szülinapi partin. Hát Lynette kurvaboldog. Meg akarja beszélni Tommal miért nem olyan jó ötlet ez, de a zura valami mondva csinált ok miatt elrohan.
Soliséknál új lakó van: egy macsku. (A forgatókönyvírók jó nagyon kétségbeesettek lehetnek, ha már a gyerek mellé a kisállatokat is bevonják, mint nézőcsalogató elem. Mi jön még? Hupikék-törpikék vagy ufo, ami ott ül fenn a fán?)Gaby persze nem szereti a macskákat, de a családi többség dönt, a jószág marad. Carlos meg kap egy istenhozottakintiéletben,deholnapdógoznikellmenni nyakkendőt a feleségétől, valami azt súgja, hogy nem örül a nyakkendőnek - vagy inkább a holnapi munkanap miatt szorong? Susan pongyolában próbálja elcsábítani Mr. Delfinot, de Mike nem áll rá a kufircra, „fáj a feje”. Pedig azt a ruhadarabot még én is letépném Susanról. Nem azért mert szexi, hanem mert oly ronda.
A feleség addig tekereg Mike körül, míg annak majdnem elsül a fegyvere. Nem az. Az igazi. Susan megdöbben. Jön a”valamit el kell neked mondanom” duma. Aztán gondolom elmondja, hogy Renée védelmében összemorgott Ben uzsorásával, mert a következő jelenekben már a rendőrségen ülnek és ott csinálnak hülyét magukból. Konkrétan Susan az, aki a verekedés miatt rendőri védelmet kér. A zsaru csak jótanáccsal szolgál: ne tessék beleavatkoznia abba, ami nem a maguk dóga.
Karen különös (?) kéréssel fordul Bree-hez: ha már közel a vég, segítsen neki méltósággal elmenni. Igen, Royt már kérdezte, de a férfi túl gyáva ehhez. Bree erős, meg kell tennie. Bree egyáltalán nem biztos benne, hogy elég bátor hozzá. Végül mégis segítséget ígér. Legalábbis szóban. Valójában próbálja húzni az időt, hátha visszatér az öreg hölgy életkedve.
Carloséknál elkezdődnek a dolgos hétköznapok. De valahogy a nagyfiúnak nem akaródzik munkába menni. Gaby elég felületesen kezeli a problémát, reméli hamar túl lesz az ura ezen a bizonytalankodáson.
Lynette igazi leányálom bulit szervez a lánya szülinapjára. Nem épp váratlan, de mindenképp hívatlan vendégként megérkezik Jane is, ráadásul nem egyedül: hoz magával egy profi fotóst is, legyen aki megörökíti a lányka öregedését. Lynette látványosan féltékeny. Jane számon is kéri a viselkedését (amihez, valljuk be kell némi pofátlanság, hisz mégis csak Lynette házába „tört be”). A vita hevében – mintegy véletlenül – Jane Lynette fejéhez vágja: ő nem csak egy nőcske, akit Tom alkalmanként dug, ő egy nőcske, aki össze fog költözni Tommal. Végszóra megjön Tom, Lynette persze lekapja a tíz körméről. Még csak 3 hónapja, hogy különélnek…. És Tom már itt tart egy másik nővel? Itt. És boldog? Az. A próba-különélés túl jól sikerült, a válás közeleg.
Ami most jön, azzal nem tudok mit kezdeni. Sírni kellene, de valahogy úgy kifigurázzák a rák okozta végső kétségbeesést, hogy sírni sem tudok. Aztán eszembe jut, hogy a Karent játszó színésznőnek a karakterhez hasonló sors jutott és már tényleg a sírás kerülget. Vajon ő hogy élhette meg ezt az egészet: hogy eljátsza a betegséget, majd a való életben legyőzi a rákot és aztán mégis az végez vele itt is, ott is. Közhely, de az élet a legnagyobb rendező…. De abbahagyom a polemizálást, inkább a száraz tények: Karen kétségbeesve követeli Bree-n az eutanáziát.
Mrs. Solis telefont kap a férje irodájából. Carlos titkárnője kellően kétségbeesett ahhoz, hogy Gaby berohanjon az urához. A férjén kitört a jótékonykodás, a cég pénzét igyekszik szétosztani szerencsétlen, munkájukat elvesztett emberek között. Nem aprózza el: a csekkek 50ezer dollárról szólnak. Gaby kétségbeesése még őszintébb lesz, amikor kiderül: Carlos a családi lóvét osztogatja… A férfi ezentúl jóemberként akar élni és a csudába a nyakkendőkkel, értelmes dolgokat akar tenni….
Susan ki van borulva, amiért Mike ki van borulva. Renée-re zúdítja a haragját/félelmét, mivel a nő is részese a Ben-sztorinak. Renée megnyugtatja: nincs semmi baj Mike-kal: jó pasi és jó barát, isteni apa és isteni férj. (Tisztára mint egy gyászbeszéd.) Susan lenyugszik.
Bree meglátogatja Karent. Illetve a párját, Royt. Egy kis piteevés közben beszámol a férfinak arról, hogy mit kért tőle Karen. Bbár ő a kérést elutasította – fennáll a veszélye, hogy az idős hölgy mást is megkörnyékez. Miközben beszélgetnek Bree jóízűen megeszi a pite jókora darabkáját, a baj csak az, hogy a pite jórészt altatóból készült: ezzel készült Karen az öngyilkosságra. Irány a kórház. Bree a sajátos szemszögből világítja meg az öngyilkosság kérdését: ha már egyszer el kell menni, legyen úgy, ahogy a természet akarja: nem szabad siettetni és nem szabad feladni azt az értékes időt, amit az ember még a szeretteivel tölthet. Bree beszámol arról, hogy ő pár hónappal ezelőtt majdnem megölte magát, de rájött, butaság meghátrálni. Különben is: ha az ember öngyilkos lesz, az utókor csak e tettére fog emlékezni, nem az életre, amit előtte leélt. A két öreg egymás nyakába borul, Karen megígéri, letesz az öngyilok tervéről. Hál’ istennek.
Lynette mosogat, jön Jane. Én már jól kitiltottam volna, rohadt idegesítő, hogy mindig ott van. Jane magyarázkodik: bocs, hogy él, bocs, hogy bemászott Tom életébe és az ágyába. De bibibi mostmár együtt is fog Tommal élni. Persze, sajnálja, hogy ez a (volt)feleségnek szar, de akkor is bibibi…. Lynette rávilágít a lényegre: az a baj azzal, hogy Jane a képbe került, hogy Mr. Scavo már nem az utat keresi Mrs. Scavo felé, hanem az utat kifelé a házasságból.
Ez az a pillanat, amikor a süti másodszor is lecsap: Jane nassolni kezd a vita alatt és félrenyel egy falatot. Lynette látja a kínt és egy (két,három) pillanatra elgondolkodik, megmentse-e riválisa életét egy jó kis Heimlich féle műfogással. Aztán győz a józan ész és segít. Jane, aki látta a nőn a hezitálás jeleit, feldúltan távozik. (Azért a felháborodása elég pofátlan: odamegy megfulladni az ellenfél konyhájába és még meg is mentik, egész jól megúszta.)
És végre a gyilkosságos sztorival is előbbre lépünk: a rendőrségen valaki végre kibontja Orson szeretet-csomagját és elolvassa az egész gyilkolászós sztorit. Bree neve nem túl jól cseng a rendőrségen, a kollegák még mindig Chuck-ot gyászolják.
Gaby otthon duzzog, épp érkezik haza a jótékonysági rohamot kapott ura. Carlos egy jól sikerült repülőgép +bomba+bumm=rombolás + halál metafórával szemlélteti, mennyire nem volt tudatában eddig annak, hogy az üzleti életben való ténykedése mennyi életet tett tönkre. De majd most. Persze rögtön, az első lendülettel át is esik a ló túlsó oldalára: Eddig gazdag vállalat-vezető volt, most a szegények megmentője lesz: és azt azzal kezdi, hogy felmond a cégnél, eladja a házat és a két autót, a gyereket meg kiveszi a magánsuliból. Miközben Gaby tiltakozik ezen fantasztikus tervek ellen, Juanita a háttérben az új macskát keresi. Meg is találja a ház egyik párkányán. Nem áll neki nyavalyogni, hanem kimászik megmenteni. Aztán persze mégis jön a nyavalygás, mert visszamászni már nem tud.
A hős apuka megmenti a nagy kicsilányt. Gaby reméli, hogy ez az eset meghozza Carlos eszét. Meg hát. Még inkább úgy látja: csak a család és az önzetlen élet a lényeg. Csakhogy Gaby önző. Ezt tudjuk. És Gaby szeret önző lenni. Ezt is tudjuk. Viszont valamiben Gabynak is igazsága vagyon: amikor nagy volt szar és Carlos inkább az alkoholba menekült, ő volt az, aki erős maradt, a család érdekében. Most Carloson a sor, hogy összeszorított fogakkal dolozzon a családjáért.
Susan is megvilágosodik: rájön, hogy most épp azért dühös Mike-ra, amiért annak idején beleszeretett: a férfi emberszeretetébe (ha úgy tetszik önzetlenségébe). Mike olyan fiú, aki nem tud elmenni az mellett, aki segítségre szorul. Ezért keveredett bele a Ben-ügybe és ezért mentette meg Renée-t is.
Miközben jól megbeszélik, míly nagy is az ő szerelmük, befordul egy autó az utcába és lövés dördül.Mike-nak még van annyi lélekjelenléte, hogy Susant belökje az ajtón, de őt magát eltalálja golyó és a vér megállíthatatlanul folyik a mellkasából.
Ha a részeleji jövendölés igaz, Mike halott.
Facebook kommentek