Közben a homokon Spartacus és Varro utolsó életben lévő ellenfele egy hatalmas emberszerű állat, a két összekötött gladiátor csak egymást hátráltatja az ellene való küzdelemben. Numerius anyja Ilithya távol maradásának okait feszegeti, de Lucretia elintézi annyival, hogy gyomor problémái vannak, ezért nincs most jelen. Mivel a hatalmas termetű gladiátor testét páncél borítja, csak fejre érdemes támadni, illetve nyakra, állapítja meg Spartacus, majd mindenféle csáknoriszos pörgő-forgó mozdulatokat csinálnak a levegőben, így megtekerve a derekukon lévő láncot az óriás nyaka körül. Miután ez megvan, addig húzzák a láncokat, amíg az lenem választja a gladiátor fejét a nyakáról, well done. Mivel a közönség mindig csak Spartacus nevét skandálja, Varro egy kicsit morci, de hamar túllendülünk ezen.

A két ünnepelt hős visszatér a ludusba, éltetik őket a társaik, Duro megint vízszintben van, ezúttal bátyja, Agron veri péppé a gyakorlaton. Crixust majd megüti a guta, hogy Spartacus a ludus istene, Ashur meg oda fenekedik hozzá, fáj látnom testvér, hogy mások aratják mostanság a babérokat helyetted, takarodj, vagy mindenhol fájni fogsz, mondja neki Crixus. Ashur ettől még boldogan vigyorog, be kell látnom, hogy hatalmas egy figura ez az Ashur, annak ellenére, hogy bármikor boldogan tarkón vágnám egy szívlapáttal.

Varro örülhet, Mira elhozta neki a feleségét, aki elmondja, hogy a vérnyomok a házukban Tituséi, akitől a gyereket várja, mert alul megvágta blablabla jelenleg a bátyjánál húzza meg magát a kisfiukkal együtt. Aurelia még pityereg egy kicsit, hogy más gyerekét kell hordania, Varro viszont ezúttal nagyon kedves vele, szeretni fogjuk azt a gyereket, mondja neki a szöszi, a nő a nyakába borul, reméljük aztán lassan indul is, mert halál idegesítő az őt játszó színésznő játéka.

Helyszínváltás a villába, az elme roggyant Ilithya olyan kócos, mint Karda Bea bármikor, Licinia meggyilkolása óta ki sem mozdult a házból, nem mutatkozik a viadalokon se, ami már többeknek szemet szúrt, ezt panaszolja neki Lucretia. Nem tudnék mások szemébe nézni, rám néznének és tudnának mindent, rebegi Ilithya, akinek tényleg olyan a tekintete, mint aki megháborodott, micsoda csavar lenne ez az alkotóktól, de az állapota nyilván csak átmeneti lesz, pedig tök jól áll neki a dilinyós szerep.

Jupiter pöcsére, förmed rá Lucretia, hát nem tud erről a kis semmiségről senki, ez a mi titkunk, úgyhogy szépen megmosakodsz, csinálsz valamit a hajaddal, aztán a magisztrátus fiának bulijában megjelensz, remélem értve vagyok. Sőt, ha már úgyis felöltözöl, tegyél meg nekem egy szívességet, folytatja a domina, hívj meg minden puccos gazdag és befolyásos embert, akit csak a férjem és én kiválasztunk, a szenátor lányának meghívására el fognak jönni, vigyorog Lucretia. Itt az első szívesség, ezt később gondolom majd zsarolások fogják követni. Szopás.

Varróval madarat lehetne fogatni, annyira boldog, hogy Aureliával újra egymásra találtak, hálálkodik is Spartacusnak rendesen, mígnem a medencében lubickoló Crixus vágyat érez rá, hogy beleokoskodjon a párbeszédükbe. Spartacus simán visszaoltja a gallt, jobban teszi Crixus ha inkább úszkál, mert az utóbbi időben nem tanácsos Spartacusszal ujjat húzni.

Közben hívatják őket, Batiatus közli velük, hogy a szülinapi bulin egymás ellen fognak küzdeni, mert ez Numerius kívánsága. Crixus máris kiforduló belekről és rengeteg művérről álmodozik, de hamar lecsüggeszti a dominus, hogy ez csak egy fajta jelképes bemutató lesz, és nem az arénában, hanem itt a villában. Vér folyhat, de ha valaki súlyosan sebesíti meg a másikat, az büntetést fog maga után vonni.

Spartacus mondja, hogy rendben lesz minden, Crixus meg alig észrevehetően kurvaanyázza magában Batiatust, Spartacust meg ezt az egész istenverte kompániát. A dominus félre vonja Spartacust és megkéri, hogy ne szégyenítse majd meg túlságosan a még gyengélkedő Crixust, az meg kajánul bámul maga elé, Numerius jól fogsz szórakozni, ígéri a trák. Ezt meg mire véljük?

Batiatus leleplezi a Spartacusról készült mellszobrot, ami természetesen egyáltalán nem hasonlít a gladiátorra, de nem számít. Ellenben a hosszú márványszoborból egy fallosz is kilóg, nem derül ki, hogy azt is a trákról mintázták-e, de mivel Spartacus elismerően bólogat, feltételezzük, hogy igen.

A Hector nevű katona, akitől Naevia ellopta a kulcsát, elkapja a lányt, és kérdőre vonja, hogy mért kerüli. A lány egyszerűen kimagyarázza magát, de a szó ráterelődik az eltűnt kulcsra, Hector gyanítja, hogy Naevia nyúlta le, ezért megmotozná a lányt, de az megfenyegeti, hogy a domina erről tudomást fog szerezni, meg a kulcsról is. A katona ennek nem örülne, ezért inkább tovább áll, de Naevia most már rendesen be lehet rezelve.

Lucretia és Quintus a közelgő ünnepségre készülődnek, Ilithya épp elmével fog-e a magisztrátus elé járulni, érdeklődik Batiatus. Persze-persze vágja rá Lucretia, sőt a vendégeket is meghívja majd, te csak törődj a magisztrátussal, hogy a kegyeibe férkőzhess. Batiatus megint politikai pályáról álmodozik, meg arról, hogy Soloniust hogy fogja majd megenni a fene az irigységtől.

Másnap reggel Ashur szomorkásan figyeli a gyakorlatozó gladiátorokat, Spartacus Varróval vitatja meg, hogy este Crixusszal kell kíméletesen küzdenie. Crixusnak megint Duro a párja és megint a földön fetreng, ez a srác többet fekszik a hátán ebben a pár epizódban, mint Kim Cattrall a Szex és New York-ban összesen. Crixus jelentőség teljes pillantást vet Spartacusra, jelezve, hogy este el lesz intézve a köztük lévő feszültség.

Ilithya megjelenik az erkélyen Lucretia mellett, nyoma sincs a tegnapi őrült kinézetének, kár, mert ismétlem, marha jól állt neki. Elintéztem, amit kértetek, a vendégek itt lesznek, mind egy szálig, mondja Ilithya, Lucretia meg csak bámul, mint borjú az új kapura, ez ilyen könnyen ment, gondolja magában, baszki ezt majd észben tartom. Hiszen öribarik vagyunk, mondja Ilithya, (ezek még mindig kölcsönösen hülyét csinálnak egymásból) majd filozófiai elmélkedésbe bocsátkozik a barátság szóval kapcsolatban, neemááár, mondom, hogy az sokkal viccesebb, amikor őrültet játszik.

Hamar sötétség borul a ludusra, a gladiátorok vacsoráznak, Agron rendesen lebassza az öccsét, hogy mért olyan béna mindig, és szorult helyzetben még meg is adja magát...förtelem, takarodjon a vérbe. Feltűnt, hogy minden epizódban van egy ügyeletes balfasz, akit mindenki megszívat, leolt, beéget, megszégyenít, úgy tűnik Crixus és Mira után Duro a soron következő.

Crixus ismét beleköt Spartacusba, szép kis verbális adok-kapok alakul ki köztük, a szájkaraténak az vet véget, hogy hívatják Spartacust, reméljük, ezúttal nem kell megdugnia senkit. Nem, csak a holnapi ünnepségről vált vele pár szót a dominus, aki közben Ashurral játszik valamilyen stratégiai játékot, amiről kiderül, hogy Spartacus is játssza, ezért Ashur mehet a picsába, hozzon bort, Capua bajnoka lesz a dominus új játszó pajtása.

Lent a borospincéknél Crixus és Naevia csókolózik, és a lány megkéri a gallt, hogy semmiképpen se törjön majd Spartacus életére a bemutatón, mert a saját feje bánhatja. Crixus azonban dicsőségre vágyik, és arról fecseg, hogy újra ő lesz Capua bajnoka. Naevia csókkal tapasztja be a száját, és szenvedélyes szeretkezésbe kezdenek (Látjátok, tudok én finom is lenni, ha a helyzet megkívánja).

Az éppen borért erre járó Ashur pedig jól kilesi őket, elégedetten vigyorog, a szemét geci már alig várja, hogy ebből valami jó kis botrányt csinálhasson, olyat, amiből még hasznot is tud húzni. Érdekes és nem várt dolgok lesznek még ebből, ez elég valószínű.

Batiatus sorozatosan kikap Spartacustól, már bánja, hogy Ashurt elküldte borért, hát még mi mennyire bánjuk. Beszélgetésüknek a megjelenő Lucretia vet véget, urát követeli az ágyába. Miután Spartacus távozik, Lucretia jól letolja Batiatust, egy rabszolgával borozgatsz, neked elmentek otthonról? Bezzeg Crixusszal sose borozgattál, ja mert az egy szánalmas vadember, veti oda a lanista, ahogy néz rá Lucretia, ma már tuti nem lesz szex. Még mielőtt kirohanna a színről, mindenféle megalázó dolgokat mond Spartacusról.

Miközben Spartacust vezetik vissza a cellájába, észrevesz egy BJH-t (bajba jutott hölgy), Mirát Hector tépázta meg egy kicsit, a kulcsot követi rajta. A trák nem nézheti tétlenül, hogy egy nőt verjenek, ezért a közben rátámadó Hector fejét neki nyomja egy vas fáklyatartónak, jól szarrá égetve ezzel a katona pofáját. Batiatus megjelenik, mi a kurva élet folyik itt, ordítja, hogy ezzel mindig csak a baj van, néz haragosan Spartacusra.

Hector nem árulja el, hogy Mira mit lopott el tőle állítólagosan, ezért a dominus őt is lebassza azért, nincs túlkapás a rabnőkön, takarodj, 1 havi béredtől búcsúzz el. Spartacus szólna, de Batiatus csak most kezd el üvölteni igazán, fogd be a pofád, bazdmeg, te szarházi, hiába védelek én meg állandóan a feleségemnél, ha tényleg ilyen engedetlen rabszolga vagy, ha nem holnap lenne a toga virilis, úgy megkorbácsoltatnálak, hogy a hús cafatokban jönne le a hátadróóól. Spartacus meg csak néz, most mivan, én csak megvédtem egy BJH-t.

Másnap már délelőtt megérkezik a magisztrátus és famíliája a Batiatus villába, mindenki úgy ki van cicomázva, mint Medveczky Ilona, még Ilithya is megjelenik, akinek valami különös okból kifolyólag kilóg a melle a ruhájából. A jól fésült Numerius a gladiátorokat lesné legszívesebben, akkor menjen csak, az őrök elviszik a gyakorló térre. Ilithya olyannyira fényezi a Batiatus családot, hogy ezek az emberek milyen jók, meg szépek, meg okosak, hogy a magisztrátus felesége nem is tudja raktározni a sok infót, csak bambán les maga elé. A magisztrátus pedig megjegyzi, hogy ahh Ilithya itt lakik nálatok? Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagy a szenátus lányával...pedig de, ha éppenséggel tudni akarod, te fasz, mondaná Batiatus, de csak zavarában vigyorog, ahogy szokott.

Spartacus a gyakorló térre vezeti Numeriust, aki csak ámul és bámul, hogy itt mik vannak, Crixust csodálattal figyeli, hogy milyen jól mozog, aki kapva kap az alkalmon, rögtönzött bemutatót akar tartani, ki áll ki velem, kérdi, majd én, jelentkezik Duro, gladiátorra gondoltam, kontrázik Crixus.

Erre jól fölhúzza magát a germán és rögtön nekiront Crixusnak, de az összecsapás ettől függetlenül is egyoldalú, Agron szíve szerint letagadná öccsét. Duro azért többször is feláll, és utolsó erejéig támad, de hiába, a gallt ma úgy tűnik, nincs, aki megállíthatná, csak Doctore öblös hangja és ostora, ő vet véget a civakodásnak. A közönséget alkotó gladiátorok elismerően tapsolják meg, a Crixus ellen önként jelentkező, magát szarrá verető Durót, most már bezzeg bátyja is vigyorog, jó, hogy nem mutogat rá, hogy az én öcsém! Numerius meg csak értetlenkedik, hogy most mér tapsolják ezt a nyomit, hiszen kikapott, mondom én , hogy pofont érdemel ez a gyerek, nem toga virilist.

A házban Batiatus és a magisztrátus stratégiai játékot játszanak egymás ellen, Quintus a Spartacustól tanult új lépésekkel villog. Épp belekezdene a mondandójába, hogy kacsingat a politikai élet felé, amikor Numerius berohan hozzájuk valami faszsággal, Batiatus szeme meg szikrát szór. A szülők majd elájulnak, hogy a kisfiuk piszkos lett, gyorsan le kell fürdetni, mielőtt megérkeznek a vendégek, Lucretia Naeviát utasítja, hogy fürdessék meg. A figyelmetlen kölök közben elbotlik a saját lábában, anyja meg is jegyzi, hogy még olyan sok benne a „gyerek", mire Ilithya, de már nem sokáig, és vágyakozva néz a fiú után. OMG.

Következő kép, Numerius üldögél a gőzölgő medencében, andalgó zene szól a háttérben és megjelenik Ilithya, aki olyan kacérkodóan viselkedik, és olyanokat mond a fiúnak, hogy a néző érzi már zavarban magát. Numerius mivel még életében nem látott nőt, anyján kívül, majdnem elájul a nagy izgalmak miatt.

Ilithya elkezdi telebeszélni a gyerek fejét, hogy ma minden róla szól, bármit megtehet, akár sorsokat változtathat meg és életeket vehet el, kezdjük érteni mért jött ez a ribanc. Nem is csépeli a szót tovább, neki vetkőzik Ilithya, Numerius meg izgatottan kacarászik, reméljük azért tudni fogja, hogy mit kell csinálni, de ha nem az se gáz, mert a szőke fog úgyis rámászni.

A villában javában zajlik a buli, a vendégek esznek-isznak, vigadoznak, verekedő és birkózó rabszolgákat néznek szórakozás gyanánt, a gladiátorokat pedig már felsorakoztatták a rögtönzött küzdőtér köré. Numerius a játszópajtásaival huncutkodik, fene a pofáját, előbb még Ilithyával dugott, vagy legalábbis próbálkozott. A szülők elégedetten nézik, hogy milyen jó ez az ünnepség, és hogy a kisfiuk milyen boldog. Erre közbeszól Ilithya, ne is hívjuk többet gyermeknek, immár férfivá lett, mindenki csak néz, hogy mifasz, akinek ebből sem esik le, hogy Numeriust elkapta Ilithya, az vessen magára.

Ja, mintha tényleg délcegebb lenne, jegyzi meg Batiatus, a magisztrátus meg örvendezik, hogy ilyen csodálatos FÉRFI viszi majd tovább a Calavius nevet. Lucretia és férje összenéznek, fájó pont, hogy nekik még nem született örökösük. A nevetgélés közben Ilithya és Spartacus tekintete összeakad, előbbiéből a megvetés, utóbbiéból pedig a gyűlölet sugárzik, Varro azt hiszi, hogy a nő férje, Glaber miatt méregetik ilyen mérgesen egymást. Mira odalép Spartacushoz, hogy megköszönje, amiért tegnap este megvédte, ugyan kérlek, szóra sem érdemes, mondja Spartacus, közben vágóképet kapunk az összeégett arcú Hectorról, gyönyörűen néz ki. Mira már a szívéről magyaráz, hogy megdobbant, vagy valami ilyesmi, de Spartacus közli vele, hogy nem személyes volt a dolog, minden BJH-n segített volna, akkor egy seggfej vagy, hangzik a válasz. Varro igen jól szórakozik ezen.

A már korábbi részekből ismert főribancok értetlenkednek Licinia eltűnésén, Ilithya csak meresztgeti a szemét, majd Licinia gyomorforgató holttestéről vizionál, ne már, azt hittem ezekkel a képsorokkal egy életre leszámoltunk. Éjszaka szolgák és kísérők nélkül csak egy dolog miatt lépnek le asszonyok, mondja Lucretia, ezen a témán legalább elrágódnak majd a ribancok egy darabig. Megjelenik a nyájaskodó Solonius is, rettentő nevetséges a színjáték, amit Batiatusszal előadnak egymásnak. Lucretia már alig várja, hogy elpatkoljon férje riválisa.

Ashur a távolból szemléli Naeviát, eddig talán fel sem tűnt neki, hogy létezik a lány, de amióta meglátta Crixusszal, bezzeg rögtön felkeltette az érdeklődését. Solonius nála érdeklődik, hogy őt mi a búbánatért hívták meg ide ebbe a puccos partyba, hogy megalázzon téged a dominusom a magisztrátus előtt, válaszolja Ashur.

Batiatus maga köré gyűjti a vendégeket, hogy megkezdődhessen a tisztelet összecsapás Numerius kívánsága szerint. Először Spartacust szólítja, majd Crixust, de ekkor Numerius közbeszól, hogy Crixus már csak egy rakás szar (délután még nem ezt mondta), inkább Varrót kéri Spartacus ellenfeléül. Crixus meg csak néz tátott szájjal, nem hiszi el, hogy ez megtörténik, fájdalmasan rángatóznak az izmok az arcában. Ilithya jelentőségteljesen összenéz Numeriusszal, tehát ő kérte a fiút a változtatásra, az ember azt hinné, hogy valamiért Crixusszal akar kitolni, pedig nagyon nem így van. A szülinapos megadja a jelet és a két jóbarát belekezd a harcba. Az izgalmakban bővelkedő összecsapást mindenki elégedetten szemléli, Varro közben megvágja Spartacus oldalát.

A küzdelem nagyjából kiegyenlítetten zajlik, mígnem Spartacus elunja a dolgot, Varro háta mögé kerül és hatástalanítja a szöszit, kardját a nyakához teszi, várva az utasításra, Varro rögtön felmutatja a két ujjat, ami a missio, vagyis a kegyelem kérés jele. Mindenki tapsol, meg nevetgél, még Varro és Spartacus is összemosolyog egymással, mindenki meglepetésére azonban Numerius lefelé mutató hüvelykujjal közli, hogy Varro nem kap kegyelmet.

Csönd és ámulat lesz úrrá a villán, senki nem érti, hogy mi ütött a fiúba, csak Ilithya, aki elégedetten mosolyog. Batiatus csak kínjában vigyorog, ez csak bemutató volt ám, mondja a magisztrátusnak, de a fia hajthatatlan, majd kifizetem a gladiátorod árát, a fiam meghozta a döntését, veti oda hetykén Calavius. Batiatus némi habozás után jelt ad Spartacusnak, hogy ölje meg Varrót. A két gladiátor csak néz jobbra-balra, most mi van? Spartacus durcásan rázza a fejét, hogy ő aztán ugyan nem fogja megölni Varrót. Mivel Spartacus nem csinál semmit, csak ráncolja a homlokát, Batiatus int a katonáknak, azok meg kardot rántanak a két gladiátorra. Varro végső kétségbeesésében maga kéri Spartacust, hogy tegye meg, amit kérnek tőle, különben mindkettőjüket megölik. A trák azonban hajthatatlan, nem öli meg Varrót, a közönség meg türelmetlenkedni kezd, ezért Varro fogja Spartacus kardját és beledöfi a saját vállába.

Élj és viseld majd gondját a családomnak, rebegi Varro, mindketten sírnak és végül Spartacus megöli Varrót. A vendégek tapsolnak, a magisztrátus elereszt egy „nem rossz, igaz?" beszólást, hogy esne le a parókája, Ilithya meg örömtáncot lejt, mert elérte, amit akart, had szenvedjen csak a trák. Spartacus teljesen kibukik, ha Varro szelleme csak fele annyiszor fog is megjelenni neki, mint Suráé, akkor még sokat fogjuk látni a szőkét.

Távozáskor Batiatus újra megemlíti a magisztrátusnak, hogy kacsintgatna a politikai pálya felé, ezért jónéven venné, ha támogatná őt ebben, Calavius szinte kiröhögi őt. Te lanista vagy, hagyd a politikát arra, aki ért hozzá, kapja válaszul Batiatus, a magisztrátus meg kacarászva távozik Soloniusszal. Batiatus szemében felizzik a bosszú, ezt vérrel fogom megtorolni, mondja Lucretiának.

Varro tehát nem több immár, mint letakart, üres tekintetű holttest, szegény Spartacus pedig a cellájában viaskodik magával, összetör mindent, ami a keze ügyébe kerül, végül már a falat üti az öklével, amíg szét nem törnek az ujjai, ekkor lép be hozzá Mira, aki vigasztalni jött a zokogó férfit. Csak remélni tudjuk, hogy ezért valóban vérrel fognak fizetni a felelősök.