A második évad egy kis emlékeztetővel kezdődik, frissítésnek tulajdonképpen megteszi, aki meg nem látta az első évadot, annak úgyis mindegy. Adott a Borgia család, aki sokaknak a bögyében van. Apu (Rodrigo később Sándor) lesz a pápa, akinek egész népes famíliája van, de nem nős, gyerekei anyját, Vanozzát már unja, mellette fiatal szeretőt (Giulia) is tart, aki egyébként az első évadban előlép első számú nővé. Az egyik fia (Cesare) bíboros, a másik fia, Juan, hadvezér és iszonyú béna haja van. Lucrezia a lánya, a szent cél érdekében férjhez adják, majd megszabadítják a vadállattól. Cesarenek van egy kreatív asszisztense, Micheletto, aki legtöbbször elvégzi a piszkos munkát. Della Rovere bíboros a pápa ellen szervezkedik, bevet mindent, de egyelőre eredmény nélkül, Károly király szövetkezik Sándor pápával, megkapja Nápolyt, királlyá koronázzák ott is, csak épp a népe nem tud hódolni az új királynak, mert a pestistől meghaltak mind.

Az új évad mindjárt némi izgalommal kezdődik, egy ministránsfiú készülődik a miséhez, a borba önt valamit, ami feltehetőleg nem ártatlan randi drog, hanem ennél komolyabb cucc. Amikor megjelenik Della Rovere bíboros, a srác egyből ki is ejt mindent a kezéből, de jól leplezi a dolgokat. Az öreg ebből mit sem sejt, levezeti a szertartást, majd jóízűen fel is hajtja a bort, a zene közben végig a feszültségre hajaz, naná. És végre, ostyaosztogatás közben csuklik össze a bíboros térde, hangja megbicsaklik, itt valami gáz van. Ez már biztos, mert az áldozók közt ott van Cesare is, ekkor az atya összeomlik. Később az ifjú bíboros személyesen megy törölgetni Della Rovere homlokát, akinek ezek szerint a nyelve ugyan megdagadt és nem tud beszélni, de az incidenst mindent bizonnyal túléli. Cesarének is pocsék a frizurája, de ettől még meg tudja fenyegetni az idősebb bíborost. Elmeséli, mi a szitu Nápolyban, pestis pusztít és a király is beteg, velünk légy, ne ellenünk, ha nem akarod a rövidebbet húzni, stb.

A következő képen a ministránsfiú csinál úgy, mintha bűntudata lenne, majd kérné a fizetséget, Micheletto nem is lacafacázik sokat és belelöki a kútba, lehet, hogy jobb lett volna Della Rovere borából inni. Tiszta Bűnös Miami, itt is a vízben végzi mindenki.

Ugrunk Rómába, Sándor éppen egy sötét hajú, nagyon meztelen csajt fürdet, kérdezi a lány, hogy akkor most ő lesz-e a fő ágyas, nyilván nem, Giulia helye foglalt, egyébként is el kell pucolnia a csajnak, mert jön vissza a főállású szerető és nem lenne jó, ha itt találná.  Ki sem kell szinte mondania Sándornak, kapja is a fülest, hogy anyu hamarabb jött, kipaterolná a sötét bigét menten, de az csak nem akar lelépni, még bűnbocsánatot, meg a jó ég tudja, mit akar. Mekkora poén már, hogy a pápa nyökög, meg olyan zavarban van, mint az egyszeri kamasz fiú, amikor az anyja meglátja a bűnjeles lepedőjét, szóval Giulia közeleg, a pápa izzad, de megoldanak mindent, mire a nő belép, Sándorunk már fürdőzik, kap is nyakába egy kis meleg vizet, ahogy kéri.

Idill van, amit gyereksírás zavar meg, ezek szerint a közelben van Lucrezia és az unoka is, úgyhogy a pápa egy időre átalakul nagypapává, közben Giulia talál egy piros női holmit az ágyban. (Amúgy én sálnak néztem és egyből kikötözős mókára asszociáltam, de finoman szólva benéztem, mint a későbbiekben ez kiderül.) Lucreziáról kiderül, hogy nem teljesen hülye, mert egyből levágja, hogy apja nem azért ajánlgatja a gyerekfelvigyázó szervizt, hogy őt kímélje a fáradalmaktól, hanem hogy jól nézzen ki, ha egy férjjelölt vetődne arrafelé.

A nagypápának fogadnia a kell a francia nagykövetet, unokástul megy a fogadószalonba, megőszülök, mire odabilleg a trónushoz, de szerintem a követ is előbb hullik el végelgyengülésben, vagy idegösszeroppanást kap, mint hogy a pestis végezzen vele. A követ Alfonso, a nápolyi herceg után sír, Sándor lejjebb venné a hangerőt, szóval a franciák gyanúja szerint Alfonso felelős a pestisért. Sándor nem érzi, hogy bármi közük lenne ehhez, emlékezteti a követet, hogy Nápoly a történelemben elutasította az őket leigázókat, lásd mórok, törökök, normannok, így a franciák sem kivételek. Károly már bánhatja, de ezt kérte, megkapta, punktum. És egyébként is felébredt az unoka, a csúnya követ bácsi meghallgatása itt véget is ér.

Ezek után egy családi jelenetnek lehetünk szemtanúi, érkezik Juan, a hadvezér, fodrásszal még mindig nem futott össze, legalábbis jó ízlésűvel nem, apukája, a pápa mindjárt kezet (gyűrűt) is csókoltat vele. Cesare civil outfitben pompázik, és a kézcsókot ő sem hagyhatja ki. Feszült hangú beszélgetés következik, ami arról szól, hogy Della Rovere még életben van, Cesare szerint az már nem élet, Juan beszól neki, hogy megtanulhatna már rendesen embert ölni, Cesare kontráz, Sándor véget vet ennek. Örömteli hír is van, Károly elkapta a pestist, így jöhet a leszámolás a többi árulóval, Juan vérszomjasnak tűnő tekintettel sorolja a családokat, akikre szomorú vég vár: Vitellik, Orsinik, Sforzák. A lényeg, hogy minden bíborost kicsinálnak, aki nem úgy táncol, ahogy a Borgiák fütyülnek, és a családjaikat sem kímélik, a Sforzákkal kezdenek. Le kell törni a kispápai államok dölyfét, ezt szó szerint idéztem, a két fiú megint összekap, mint két kakas a szemétdombon, ebből még baj lesz. Apjuk rendet rak, de a fiúk még hisztiznének, így csak vonakodva ismétlik apjuk után, hogy a család a legfontosabb.

Juan kovácsként is brillírozik, újságolja a belépő bátyjának, hogy újfajta párbajtőrt fejlesztett ki, szó szót követ és provokációt, egyértelmű, hogy harc lesz a vége, egyelőre döntetlen az állás. (Olyan gyorsan forgatják a kardot, hogy az szinte nem is látszik.) Ugrunk az erdőbe vadászni, őzike suhan el, Sándor hangosnak találja Giulia lovát és ezt szóvá is teszi, mire a nő azt feleli, hogy a lovánál tehet panaszt ez ügyben, majd elvágtat. Visszakapcsolunk a párbajtőr vb-re, már szurkolótábor is van, és a két testvér vagy nagyon rühelli egymást, vagy imádnak vívni, mert nem akarják abbahagyni. Cesare jobbnak tűnik, mert már Káinról és az ő bűnéről beszél, miközben immár fegyvertelen öccse nyakára szorítja kardját, és hogy apjuk ezt nem bocsátaná meg neki, ekkor érkezik Micheletto, közli, hogy itt aztán ma nem lesz gyilkosság és elvezeti eminenciás főnökét.

Folytatódik a vadászat, de nem is erdő ez, hanem valami régebbi épület maradványa, még a kereszténység előttről és a falak tele vannak pingálva erotikus jelenetekkel, Sándor oda van, meg vissza, hogy ezt meg kell őrizni az utókornak, az őzikét már el is felejtette, amit követtek. Giulia epés megjegyzést tesz, hogy a rómaiak nem ismerték a monogámiát, nyilvánvalóan arra célozva ezzel, hogy Sándor sem, de a férfi nem veszi a lapot. Na, eljött az, amit már vártam, Cesare meglátogatja húgát és a kisbabáját, a vérfertőzés szele ismét körbelengi a szobát, sokértelmű párbeszéd következik, esküszöm olyan, mintha Cesare csak arra várna, hogy húga bátorítsa, de szerencsére ez most sem történik meg. Lucrezia azt mondja bátyjának, hogy amíg saját magát nem fogadja el és tanulja meg szeretni, addig más iránt sem fog igazi érzelmeket táplálni.

Az újabb szín Nápoly, Károly szenved és Alfonsót hibáztatja, az orvost faggatja előző munkaadóiról, kiderül, hogy ő készítette elő az előzőleg megkínzott embereket a preparáláshoz, akiket már nem tudott életben tartani. Károly mindjárt meg is fenyegeti az orvost, hogy jól vigyázzon, különben ezúttal a kínok házában végzi. Ezután két francia beszélget arról, hogy a Borgia pápa szövetkezett Alfonsóval és ők tehetnek mindenről, hogy most a király is beteg, miközben lent a holttesteket égetik. Eközben Sándorunk épp nem újabb bosszún töri a fejét, hanem a frissen felfedezett műemléket akarja megmenteni, a freskókat átszállíttatja a Vatikánba. Giulia készülődik, és kiderül, mi volt az a piros dolog, amit a párna alatt talált, egy harisnya, fel is húzza, hátha sikert arat vele.

Sándor pápa távolba révedő tekintettel simogat egy bikaszobrot, mialatt egy inas még az áthozott freskón dolgozik. Az angyali harmóniát Giulia érkezése töri meg. A szobor egyébként Ápiszt, Ízisz istennő szent bikáját ábrázolja, de lehetne Borgia bika is, állítólag Íziszt sokan szűz Mária elődjének tartják. A pápa ünnepelne, hisz megszabadultak a franciáktól, meg a nép is örülne neki, de ha már itt tartunk, Giulia is vágyna némi örömre. Kérdi is, hogy vajon elvesztette-e már a vonzerejét, mire Sándor barátságosan vállon veregeti, és azt válaszolja, hogy ugyan már, de rá se néz a nőre, pedig akkor láthatná a villantást, de valószínűleg a szobor hamarabb meghágná Giuliát, mint a pápa. Ennyit a piros harisnyáról.

Éjszaka Sándor nem bír aludni, sétára indul a freskóihoz, nahát, egy szorgos kis inas még mindig ott van. A pápa kb három másodperc alatt rágerjed, és mielőtt nagyon perverzzé válna a jelenet, fény derül arra, hogy Vittorio igazából Vittoria, és mivel csak fiú lehet inas, így álruhába kell bújnia az egyszerű ember lányának, ha művész akar lenni. Mit ad isten, nem csúnya lány Vittoria, így számíthat a pápa támogatására. Giulia az egészet a háttérből figyeli. Itt az ideje, hogy a szentatya előadja pompázatos tervét a bíborosoknak, miszerint ünnepség lesz és óriás bikaszobor, öröm, móka, kacagás, lovas verseny és álarcos bál. Egy emberként hördül fel Sándor hallgatósága, mi az, hogy egy keresztény ünnepet és egy pogány bikaünnepet egy napon akarnak tartani, de Sándor rövidre zárja a vitát, a húsvétot már a Megváltó halála előtt is ünnepelték, Róma=nép, a népnek ünnep és öröm kell, pont. Sforza bíboros még kekeckedik egy kicsit az ünnepség ára miatt, de Sándor őt is leoltja.

Az inasnak öltözött Vittoria éppen bikát rajzol, Giulia azonban letehenezi, erősen kétértelműen utalva arra, hogy bizony az inas sem hímnemű, aztán már egészen konkrétan rákérdez, miért csal, a válasz ugyanaz, mint Sándornak, de Giulia nem elégszik meg ennyivel, melltájékon ki is bontja a lányt a ruhájából, hát egy biztos, leszorítania nem kell a kebleket, egy gonddal kevesebb az álcázásnál. Károly eközben annál a bizonyos borzalmas vacsoraasztalnál tesz egy kört, rettentő műalkotás ez, Júdás helye még üres. Alfonsót szánják erre a helyre és úgy fest, nincs is messze, a Vezúv oldalában látták a szökevény herceget. Károly kiadja a parancsot, sértetlenül akarja Alfonsót, hogy aztán jól megkínozhassák, s egyebek.

Rómában folynak az ünnepség előkészületei, építik a bikát, Sforza és egy másik bíboros a költségeken hüledezik, 250 ezer dukátba fog ez kerülni, de inkább többe. Juan és Cesare gyakorolnak a lovas versenyre, mikor végeznek, utóbbi hű bérgyilkos csatlósát, Michelettót faggatja, ki lesz a győztes szerinte, az meg közli vele, hogy ő, mármint Cesare, hacsak az öccse nem csal. De hát miért ne csalna ezek után, ugye. Másnap a verseny kezdetét veszi, a két testvér fej-fej mellett halad, kakaskodnak szokás szerint. Majd visszatérünk még ide, de most megindul a hajtóvadászat a Vezúvnál, kutyákkal mennek a franciák, hogy elfogják Alfonsót.

Róma ismét, és bekövetkezik az, amire már számítani lehet, Juan leszór néhány lábtövist, Cesare és lova pedig egyenesen belevágtatnak, Juan nyer, mindenki ünnepel. A háttérben látjuk Cesarét és a lovát, akinek szerencsére nem lett baja, Cesare mutatja a szúrós cuccot Michelettónak és egészen enyhén csalódott. Alfonsónak rosszul áll a szénája és ezt ő is belátja, mert a születési előjogait kezdi követelni. Követelheti, már viszik is Károly király elé. Az álarcosbálon Giulia Minerva baglyának álarcát viseli, aki a mágia (esküszöm, először máglyát értettem), és a bölcsesség istene. Lucrezia Echónak öltözik, ez persze túlzás, hiszen mindenki felismer mindenkit. Cesare ott legyeskedik körülötte és fel akarja vidítani, ezért a táncoló Juan elé bedob az összeszedett lábtövisekből néhányat, aki természetesen belelép és szisszen egy párat, Lucrezia és Cesare legnagyobb örömére.

Alfonsót Károly elé viszik, leveszik róla a bilincset, miután élénken tiltakozik a fogdmegek bánásmódja miatt. Alfonso kezdi az őrület jeleit mutatni, kimondottan vidám és jóízűen falatozik a felkínált tányérból, ennek tuti meglesz még a böjtje. Szóba kerül Károly betegsége, arról nem esik szó, hogy mi is a baja konkrétan, bár bőven van rá célzás, de mivel a herceg kezd megzizzenni, nem hinném, hogy veszi a lapot. A római mulatságon még megtudjuk, hogy Juan Marsnak, Sándor pedig Jánusznak, Róma kulcsai őrzőjének öltözött, őrzi a múlt és a jövő kapuját is, ahogy jó pápához illik. Meggyújtják a bikát, s lőn jó nagy világosság Rómában. Károly már a bosszúra gyúr, eljött az ő ideje, megkéri Alfonsót, hogy vezesse körbe, főként a kínzókamrák érdeklik.

A bálon Giulia Vanozzától kér tanácsot, mit tegyen, ha már nem olyan érdekes Sándor számára, mint azelőtt, Vanozza azt tanácsolja, vessen be még egy nőt, hisz két arca van a pápának, ez biztos bejön neki, de arra figyeljen, hogy egyik arca mindig Giulia felé forduljon. Károly és Alfonso megszemlélik a kínkamrát, a Júdás bölcsője az első szerkezet. Giulia eközben megtalálja Vittoriát, elkezdi a csábítást, először csak táncolnak, majd elvezeti egy csendesebb helyre. A következő kíneszköz a kínok kötele, amin egy kegyetlen fémtartozék is van, ezt vagy szájba, vagy fenékbe dugják, hát, itt már Alfonsónak sincsenek illúziói.

Giulia és Vittoria közt a helyzet forrósodik, Hermészt és Aphroditét emlegetik, de az egész tökre nem lényeges, mert közben megjelenik Sándor is, miközben a csajok már csókban forrnak össze. Károly nem viccelt az Alfonsóval kapcsolatos terveivel, éppen vacsorához viszik a királyt, ahol feltálaltak neki egy prostit is és lágy zene szól, Károly elégedetten veszi tudomásul, hogy milyen jól harmonizál az alagsorból felszűrődő üvöltés a lantszóval.