Közeleg a tél, jeges szél söpri végig az alaszkai parton, a halászhajók már a jégbőrös vízen szaladnak ki a kikötőből, és a kocsmák előtt is már dideregve késelik egymást az aranyásók. Ez a végjáték, most derül ki, hogy sikeres volt-e az idény, hogy megérte-e egész nyáron a tenger fenekét porszívózni.
A Wild Ranger legénysége úgy tűnik jobban tette volna, ha otthon marad a fűtött szobában, és Oprah-t nézik, amíg ki nem kötik a kábeltévét és az áramot a házból. Merthogy a szezon alatt csak annyi aranyat gyűjtöttek össze, ami legfeljebb egy kiadós bebaszásra elég, ha beadják a zaciba. Már persze ha nem kérnek koktélokat, és az egyet fizet kettőt kap happy hour alatt kezdik el a piálást. Scott már két résszel ezelőtt kiutálta a hajóról Steve-et az élhetetlen öreg hippit, így most már csak Steve-et, a kamionsofőrt baszogathatja. Meg is teszi, hiszen a feszültséglevezetéshez már nem elég, hogy egyfolytában cigaretta lóg ki a szájából. De azért az is kiderül Scottról, hogy tulajdonképpen otthagyta a hitetlenkedő feleségét, hogy aranyat ásson, így most joggal ideges: se arany, se nő. Aztán később elszólja magát, hogy a gyerektartásra kell neki a pénz, vagyis úgy tűnik, hogy ez a válás már rég lezajlott, csak Scott kicsit furcsán érzékeli a valóságot. És nem csak akkor, ha nőkről van szó.
A Lélekvesztőn eközben beindult a biznisz, Ian már hét órája turkál a tutiban, van arany a fenék alján, akár óránként egy unciát is ki tud proszívózni. Nemsokára érkezik a váltás, Scott, persze a másik, akitől Ian úgy búcsúzik, hogy tele a hajó üzemanyaggal, bőven jut a levegőt a búvárhoz lejuttató kompresszorba is. Na már itt gyanakodnunk kéne, hogy ebből még baj lesz.
De előtt átnézünk a Szerelemhajóra, ahol egy ideje már nem a Titanic pasztellszínekben úszó jeleneteit vetítik, hanem a Rózsák háborúját. Emily inkább smúzolna a többi aranyásóval a parton, mint hogy a hideg tengeri szélben álldogáljon a nagy kékségben Zeke-kel, ezt pedig Zeke igen rosszul viseli. Állandóan azt hajtogatja, hogy neki egy rakás adóssága van, így nem ér rá bájcsevegni, dolgoznia kell. De aztán Emily felteszi a kérdést, amire már több epizód óta vár a stáb: nem inkább arról van szó, hogy többet szeretne a barátságnál? A kamera Zeke gondterhelt arcára fokuszál, és mi már tudjuk is a választ. Ilyen az, ha rendező érez a szereplők helyett is.
De vissza a Lélekvesztőre, ahol persze csak kifogyott az üzemanyag, Scott, a másik, egyik tartályból a másikba szivattyúzza a maradékot, csak hogy kijusson a partra. De így sem sikerül neki, így az utolsó métereken a jeges vízben úszva vontatja ki az aranyásó hajót. Nem meglepő, hogy fel van baszva, annál meglepőbb, hogy nem akarja beverni Ian orrát, csak annyit közöl szelíden, hogy ő akkor holnap inkább hazarepülne. Megkapja a maga 7500 dollárját, és békében elválnak.
De nem minden szakítás ilyen békés azért. Steve például egyszerűen lelép a Wild Rangerről, mert már nem bírja elviselni az idegesen pöfékelő és folyamatosan hisztériázó Scottot. Amikor távozik, Scott még utána üvölti, hogy minden cuccát vigye magával, mert ami marad, azt a tengerbe dobja. Pont mint egy gimis szakítás, már csak a szerelmes levelek dühös széttépése hiányzik.
Scott annyira kétségbe esik, hogy a Wild Ranger tulajdonosa kedvéért, még az öreg hippivel, Steve-vel is hajlandó találkozni, hátha visszamegy kicsit dolgozni a Wild Rangerre. Pedig legutóbb majdnem verekedés lett a vége annak, amikor Scott és Steve megpróbáltak szóba állni egymással. Steve a helyi kocsma pultjánál mond nemet Scottnak, pont abban a kocsmában, ahol éppen Zeke búslakodik, amiért Steve lánya, Emily más aranyásók hátát masszírozza nevetve, ahelyett, hogy egy nehéz munkanap után hozzábújna fáradtan.
Már nincsenek féligazságok, Zeke a kamerába néz, és elmondja, hogy féltékeny, és elege van Emilyből. Aztán Emily néz a kamerába, és elmondja, hogy sok itt a férfi, és Zeke mindenkire féltékeny. Pedig nincs köztük semmi, és nem is lesz. Na jó, egyszer eszébe jutott, de aztán jól el is felejtette az egészet. Ez nem is a Titanic, még csak nem is a rózsák háborúja, csak egy elcseszett történet a srácról, aki azt hitte, hogy lehet csajozni azzal, ha egy jurtában élsz a tengerparton, és arany után kutatsz egy csónakból.
Zeke végül úgy dönt, hogy kiteszi Emilyt a jurtából, felhívja Steve-et, hogy vigye vissza a lányát, oda ahonnan jött: egy koszlott lakóbuszba. Emily persze ki van borulva, a történet egy pontján még el is sírja magát. Akiket hidegen hagy a női drámák, azoknak biztos csak annyi marad meg ebből a jelenetből, hogy lám-lám, egy aranyásóhoz képest milyen gondosan ki van lakkozva Emily körme, de a többiek biztos átérzik, hogy mégis milyen szar lehet visszaköltözni apuhoz, főleg, ha annak még egy lakása sincs.
Azért a Behemóton sem megy minden simán, Roby például kiakad, hogy még mindig nem kapta meg a bérét, és azzal vádolja a tulajdonosokat, hogy ellopták az arany egy részét. Shawn ettől persze kiborul, és kirúgja Robyt. Na jó, előtta ad még neki 25 ezer dollárnyi aranyat, vagyis nem kell annyira sajnálnunk a matrózt.
És hogy váratlan fordulat is legyen a végére, Scott felhívja a Wild Ranger tulajdonosát, Vernont, hogy neki aztán elege van az egészből, és inkább hazautazik, sőt vállalja a börtönt is, amiért nem fizet gyerektartást. A Wild Ranger úgy tűnik kiszállt a versenyből, bár eddig is elégé le volt maradva, hiszen alig tízszer sikerült kifutnia a tengerre, és mindössze 1200 dollárnyi aranyat termelt. A függöny halkan le, most egy kis pogácsa és kaviáros szendvics a büfében, aztán jön az utolsó felvonás.
1x03 - Kopasszuk meg a turistákat!
Facebook kommentek