Mikor az idézetből látszott, hogy pókos epizód következik, még örültem is, markáns arachnofóbiám van, gondoltam, majd rettegek egy jót. De nem, igazából megint visszatértek a szokásos forgatókönyvhöz, nekem ebben most semmi érdekes nem mutatkozott. Ráadásul a pókkirálynős Grimm-mesét sem leltem fel sehol sem a neten, csak a nyomát, hogy létezik, de magát az eredeti mesét nem. Ha esetleg valaki rátalálna, legyen olyan jó, ossza meg velünk. Naszóval, galéria, kiállítás-megnyitó, rettentően undorító gazdag ficsúr telefonon beszél a drágájával, majd nekiáll egy magányos kalapos nőt szédíteni. A csajnak nem jön be a lánctalpas udvarlás, úgyhogy távozik a galériából, de a fickó követi. Az utcán folytatják a csevegést, aminek eredményeként a nő felmegy a pasihoz megnézni a festményeit. A kötelező csók után a csaj szedné a sátorfáját, de a pasas erőszaktevő-üzemmódba váltva leteperi a lányt a kanapéra. Itt derül ki, hogy a férfi is valamilyen lény, aki tudja, mondja meg, én nem ismertem fel a fajtáját. A nő bevadul az erőszaktól, ledobja a pasast a szőnyegre, és miután az leharapja az egyik ujját, teleokádja a száját valami fehér trutymóval. A randi után sírva megy haza, a hiányzó ujja helyéről ömlik a vér. Főcím.

Nick beltérit javítgatna, pontosabban igyekszik a hangyák háborúja helyett valami más műsort nézni, amikor az ablakon tojások csattannak. Talpig fegyverben rohan ki a ház elé, Juliette-et hevenyen maga mögé utasítgatva, de odakint csak két kis rágcsáló-gyereket lel, akiket talán mégsem illene simán lepuffantani. Juliette elmond egy gyerekkori történetet egy bácsiról, akitől nagyon féltek, mert szörnynek nézték, pedig csak háborús hős volt szegény, ők meg zaklatták. Nick másnap Eddie-vel beszélget a témáról, aki szerint a keveréklények közül néhányan megtudták, hogy egy igazi Grimm jár közöttük, ami olyan nekik, mint másnak a mumus. Úgyhogy meg kell fékezni a szájról szájra terjedést, különben baj lesz. Nick, telefon, kapás, nyomozó helyszínelni el. De legalább nem csak én unom ennyire a szokásos forgatókönyvet, már Eddie is előre beszól, hogy biztos van megint egy hulla.

A szép ficsúrból rettentő ronda maradvány lett, valahogy leeresztett az egész. Ja, és eltűnt az arany Rolex-e, amit mindig magán hordott. És nem több hetes, mint ahogy kinéz, hanem egy napos sincs. Viszont megtalálják a nő leharapott ujját, ami Nick kezében – ahogy várható – meg is mozdul, úgyhogy Hank-nek legalább van alkalma élcelődni kicsit a kolléga ijedősségén. A galéria videó-felvételein gyorsan megvan a hulla is, meg a kalapos nőci is, meg hogy egyik sem akarta, hogy nyilvánosan lássák a másikkal. Bonctündérke földöntúlian boldog, hogy Nick-ék mindig kihívást jelentő eseteket adnak neki. Pasasunknál a halál oka, hogy valamilyen maró hatású anyagot itattak vele, amitől a belső szervei cseppfolyóssá váltak, így könnyen ki lehetett szívni azokat a hasán lévő harapáson keresztül. Nyamm.

Folyosón gyaloglás közben Nick és Hank főgonosznak magyarázzák, hogy a ficsúrt igazából senkinek sem volt oka vagy lehetősége megölni, és hogy már az órát is köröztetik, hátha legalább az nyomra vezet. Az ujjlenyomat viszont kapást jelez, Phoenix-ben már öt évvel ezelőtt megtalálták gyilkossági tetthelyen, a hulla pont úgy néz ki, mint a mostani, csak neki a nagyon értékes gyűrűje tűnt el. A toxikológia meg pókméregben található aminosavat mutatott ki. Hank a korábbi esetekben merül el, Nick meg állítása szerint rákeres a méregre, de persze a Grimm-mesék között kutat inkább. Érdekes módon a családi legendáriumban nincs nyomuk a pókoknak, ám talál egy csodaszép japán tekercset, amit az egyik őse egy japán orvostól kapott, és éppen csak belekezdett a lefordításába. Nick pedig, úgy tűnik, mégsem beszél minden nyelven, mert csak a képeket nézegeti.

Pókasszony szőke parókát húz, és élénken sminkelni kezd. Kikeni a száját vörös rúzzsal, nézegeti magát a tükörben, majd hirtelen elkapja a bűntudat, letörli a rúzst, és sírva fakad. Ennek sem lennék a pszichológusa, az tuti. Magányos gazdag pasit néz ki magának egy étteremben, aztán már csak azt látjuk, hogy a férfi szájából dől a sav, szóval ez is egy jól sikerült randi lehetett. Nick közben meglátogatja rágcsálóékat, ahol gyorsan kiderül, hogy a hűtőgépszerelő nem ártani akart, csak senki sem akarta elhinni neki, hogy tényleg Grimmet látott, úgyhogy muszáj volt megmutogatnia néhány haverjának. Gyorsan letisztázzák, hogy Nick annyit akar, mindenki hagyja őt békén, amit a hódok készségesen meg is ígérnek, csak menjen már onnan, mert rettegnek tőle. Egyelőre ennyiben maradnak, kíváncsi leszek, elvarrják-e végre ezt a butácska szálat.

Szobalány megtalál hulla, nagyot sikít, ahogy szokás, pókasszony meg közben kisurran a háta mögött. Helyszínelés, hulla kezében fekete ruhából származó foszlány, úgyhogy mennek felvételeket nézni. Videón pókasszony ismét felismerhető, a haját leszámítva, de hát az paróka, mint tudjuk. Főgonosz boldogságtól sugárzik, mert nem csak Phoenix-ben, hanem Albuquerque-ben is találtak pont ilyen hullákat (ma nagyon utálnak ezek engem, miért nem lehettek a hullák Denverben vagy Bostonban?!). A mintázat a következő: öt évenként egyszer, három nap alatt három férfit tesz el láb alól a tettes, utána megint öt év szünet következik. Szóval most lesz még egy hulla, ha el nem kapják még azelőtt. Főgonosz szerint arra kell rájönni, hogy szedi fel áldozatait, úgyhogy rögtön meg is látjuk, ahogy a kocsijából pasasokat nézeget. Ámde, mielőtt rosszra gondolnánk, kiderül: pókasszonynak férje és nagylánya van, és rendes amerikai anyukaként hűtőtáskás mózsit vitt nekik a pályára. Cuki.

Nick Eddie-hez szalad pókügyben, elvégre most még a könyvei sem elég informatívak. A farkas épp vega kolbászt gyárt céklából, mert rátört a honvágy, de azért elmondja, hogy a pókok nem tartoznak a törzshöz, nem komálja őket. Van belőlük többféle, vedlős, gyerek-megevős, a szóban forgó viszont a veszélyesebb fajtához tartozó gyilkos pók. Fekete özvegy, szerencsére kevés van belőle, szex után kinyírja a társát. Nick ismerni vágyik a szokásaikat, erre Eddie-nek eszébe jut Charlotte, aki, ha még életben van, meg tudja válaszolni a kérdéseit. Pókasszony közben családilag vacsizik, és átadja apinak az arany Rolexet.

Eddie egy keveréklények számára fenntartott nyugdíjas-otthonba viszi Nick-et, ahol Charlotte nénivel találkoznak, aki maga is gyilkos pók. A néni elmondja, hogy szegény kis pókok milyen szerencsétlenek: gyorsabban öregszenek, mint az átlagember, és csak úgy tudják megakadályozni a testi leépülést, ha kiszívják az életet három fiatal férfiból három napon belül. Ha nem teszik, úgy járnak, mint ő: a maga huszonhat évével legalább nyolcvannak néz ki. És nem élvezik a gyilkolást, egy cseppet sem, majd a szívük szakad bele, jaj. Szóval ezért sír a nőci minden gyilkosság előtt-után. És a csillogó tárgyakat is szeretik, egyem a kis szívüket, nem tudnak nekik ellenállni.

Közben meglett az aranyóra, egy iskolában leltek rá. Pókasszony lánykája vitte be, hogy elcserélje egy biciklire, ami az óra értékét tekintve elég nagy butaság volt. Apit letartóztatják, a házban az eltűnt gyűrűk, miegymások után kutatnak, Nick meg látja, hogy anyuci pók a javából. Ráadásul a keze is be van kötve, ami meg Hank-nek szúr szemet, de hiába kérik meg, hogy vegye le a kötést, bizony, megvan az ujja. Érdekes, nem tudtam, hogy a pókoknak is visszanő a lábuk, mint a gyíkok farka, de mindig tanul az ember. Api a kihallgatásán hazudozik, hogy nem tud semmit a gyilkosságokról, meg hogy a bolhapiacon vette kétszáz dollárért a húszezres órát, de persze nem hisznek neki. Anyu közben elindul vadászni, Nick meg kettesben marad apival, akiről kiderül, hogy ő is pók. Szívfacsaró szerelmi története arról szól, hogy anyu csak azért hagyja őt életben, mert még nem aludt ki közöttük a gimis korukban fellobbant láng. Ja, és nem tudja, hol van, anyu sosem árulta el, hová megy, amikor vadászni akar.

Pókasszony csúnyán ráncosodik, úgyhogy gyorsan le is kapja az arcbőrét. A zsaruk házkutit tartanak pókéknál, de csak anya levedlett bőrét találják meg. A nőci kocsiját viszont a parti őrség találta meg a kikötőnél, úgyhogy odarongyolnak. Anyu egy óriási jachton flörtöl egy jóvágású gazdag pasival, majd mielőtt megcsókolhatná, zajt hallanak. Pasikám kimegy körülnézni, mert pókasszony fél a víztől, mire Hank elkapja hátulról, és pisztolyt szegezve a halántékának megnyugtatja, hogy ő egy rendőr, és nincs mitől félnie, csak ne szólaljon meg. Nick berongyol a kabinba, persze szálegyedül, hiába voltak a házkutatásnál ötezren, ide nem jutott belőlük. Míg ő bent halad helyiségről helyiségre, a pókuci kimászik az egyik ablakon, úgyhogy a fedélzeten folytatják a bújócskát. Nick mendegél, keresgél, egyszer csak pókasszony ráugrik, leteperi, és már épp telenyomná méreggel, mikor Nick rájön, hogy pisztoly van a kezében, úgyhogy beleereszt egy golyót. Kergetőznek még egy darabig, nőci egészen fantasztikus ugrásokra is képes, de a végén Nick egy ügyes mozdulattal beleüti egy halászhálóba. Haha, pók a hálóban, nagyon humoros. Nick és Hank még elmegy a póklánykáért, hogy elvigyék a mamájához, illetve záró képként a teljesen megöregedett pókasszony fájdalmában gyönyörködhetünk.