Negyvenhárom tavasza, pár magyar honvéd tévelyeg a mocsárban. Közben a Kormányzót szidják, meg a hazaiakat, hogy cserben hagyták őket. Főhadnagyuk vezetné őket csak előre. Ekkor kiált rájuk Vince és Jancsi az okostojás, fegyvert eldobni. Főhadnagy inkább fejbelövi magát, többiek megadják magukat.
Aztán elmesélik milyen szomorú is a katonasors, hogy mennyire üzte őket ez a gonosz főhadnagy, meg tábori püspök, meg mindenki, ők nem tehetnek semmiről... Vince és Jancsi az okostojás, kissé arcoskodnak, kioktatnak, mit is kellett volna tenni szerintük a magyaroknak, de amúgy békés a hangulat.
Ekkor még megrebben utoljára a mocsár, és mintha egy Gollam vagy Hanyi Istók jelenne meg.. de nem, az utolsó lemaradt honvéd az, a keretből anno titokzatosmód eltünt Spiller... Lángúr eleinte örül, Spillerkém elmeséli, hogy ő bizony megszökött anno a partizántáborból, újra honvéd lett, túlélte a Don-kanyart is, de most akkor inkább maradna Lángúr mellett ha szabad. Szabad hogyne, kell egy udvari bolond is egy jól felszerelt partizántáborba. A főhadnagynál amúgy megtalálták Stomm Marcel vezérőrnagy Búcsúparancsát is, ezt olvassa fel Vince drámai hatásszünetekkel.
"azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az orosz hadseregen keresztül, amelyet a német hadsereg teljesen felszerelt, teljes harcértékű hadosztályai sem voltak képesek áttörni. E parancsot én nem tudom nektek továbbadni, mert nincsen értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei tíz tölténnyel puskánként, üres gyomorral tehetetlenül pusztuljanak el. A magyar nép történetében többször előfordult hasonló helyzetben, hogy egyes merész parancsnokok vezetése alatt még hihetetlen távolságokra is áttörtek. Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok. Magyar Haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni a hős fiaira, akikhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben. Isten Veletek, Magyar Honvédek! "
Közben odahaza Budapesten az úri ellenállás ideges. Késmárkiné Szászvári tábornokkal, a kémelhárítás fejével teázgat. Fia főnöke ugyan,de politikai nézetei Késmárkinéval egyeznek. A cenzurázott sajtót szidják, meg hogy nem akarják a frontról jött sebesültekhez engedni a rokonokat. Aztán megjelenik váratlanul Forray Aliz is. Csak úgy váratlanul, az újságok lelkendeznek, bátran sikerült kiszabadulnia a gonosz jugoszláv partizánok kezéből. Hogy hogyan azt nem részletezik, okkal. Alizt ugyanis a Titó mellett müködő brit katonai misszió küldte összeesküdni. Kihasználva angolbarát édesapja emlékét megkisérli összegyüjteni a németellenes angolbarát magyar vezetőket. Itthon amúgy is alábbhagyott a lelkesedés Voronyezs után, számos kegyelmes és nagyságos úr gyűrűs záróizma kezdett remegni, és kezdtek aggódva figyelni hirtelen nyugat felé. Élükön Kállay miniszterelnökkel. Vacspra közben megbeszélik hármasban a lehetséges összeesküvést, felszolgál közben Félix, Forray egykori inasa. Az elmúlt években Késmárkinénak dolgozott – na meg megszakítás nélkül Grollsteint budapesti Gestapó főnöknek.
Na de térjünk vissza Ukrajnába. Partizántábor, Vince igen hülye és idegesítő beszélgetést kezdeményez egy partizáncsajjal aki nem tudja, bejön-e neki Jancsi, a moszkovita okostojás? Aztán rádión parancs jön, Szokolovék nyomuljanak előre, átt a Lengyel Főkormányzóság területére, és segítség a lengyel kommunista ellenállást annak bátor harcában. Terv, Vince, Szokolv, az istenes nevü Satanov meg egy lengyel partizán,Rozwiak mennek, Jancsi meg egypáran maradnak. Célpont, egy kis fatelep egy lengyel kisváros mellett, onnan majd továbbviszik őket. Beöltöznek hát ukrán milicistának, akik ikonokat visznek ajándékba Göring Reichmarsalnak, kis házi gyüjteményébe. A Bug folyónál levő kompig még sikerül is eljutni, sikerül megdumálni a készségesen hülye őrparancsnokot miért is akar egy kocsirakomány értékkel nyugatra jutni néhány ukrán, mindenféle hivatalos irat nélkül.
A túlparton viszont van már rádió is, itt már tudják hogy egy német teherautót elkötöttek a városban ismeretlenek. Itt hiába hivatkoznak Göringre, lövöldözés van. És csodák csodája, de partizánjaink minden németet lelőnek, legránátoznak, igazán nem is értem, hogy a legutolsó lövéstől Szokolov hogy kaphat kis karcolást a vállára. Azt meg végképp nem értem, ettöl hogy eshet le a robogó teherautóról, és miért követeli hogy hagyják magára? Magára hagyják, illetve nem egészen, mert megérkezett ide Shultzer őrnagy is kommandójával.
Shultzer és Szokolov kissé beszélgettek a folyónál. A ravasz ukrán medve próbált ravaszkodni, hogy ők Tyurin bandájának maradványai, ismeri az egész történetet, így hihetően meséli el, a puccsot, miért nem Szokolnajába mentek anno hanem Csernyinovkába, stb-stb. Kijelenti hogy ő megmaradt Tyurin pártján, vele vészelte átt az elmúlt évet. De megfejeli azzal a gyanúval, hogy Lehnertet Tyurin ölte meg a pénzért. Most meg, ugyebár, próbáltak kissé a jövőjükre gondolni Ezért próbáltak, Tyurin vezetésével lengyel földre szökni, ugyebár, érti az őrnagy úr, nem? Hogy őrnagy úr, mit ért és mit nem, nem árulja el rezzenéstelen arca. Kijelenti váratlan, hogy rendben, menjenek el abba a lengyel városba, Szokolov felügyelettel sétáljon körbe és jelezze ha látja Tyurint vagy társait. Szokolov boldog, rendben, ki fog túljárni kinek az eszén?
Közben, Lengyelhonban egy éjszakai mulatóban. melyben két lengyel ellenálló beszélgetnek. Egy öszülő hajú ex-ezredes, a londonbarát Honi Hadseregtől, és Gorsky, egy lengyel kommunista a moszkovita Népi Gárdától. A Népi Gárdás/fedőfoglalkozása mulatóvezető a londoni emgiráns kormányt köpködi ezerrel. Csupán pezsgővedelő tétlen arisztokraták szerinte. (Szégyenletes és hazug egy jelenete ez a sorozatnak, a nyugati lengyelek miután túlélték Sztálint és Szibériát, harcoltak az angliai légi csatában, Tobruknál, jelenleg Monte-Cassinónál véreznek és még hátravan Normandia meg az arnhem-i híd.) A Honi Hadsereg ezredese is ingatja a fejét, kezdi meggyőzni magát hogy csakis Moszkva és csakis csak Moszkva és az oroszok az egyetlen segítsége Lengyelhonnak. A Népi Gárdás megjegyzi még hogy úton vannak ide tapasztalt szovjet partizánelvtársak, akik megtanítják a lengyeleket lőni, mert azok még biztos nem tudnak ilyet. Be is toppan egy elvárs, neve Satanov. Közli hogy fönöke megsebesült, két társa gyalog menekült a folyótol. Nem tudja mi van velük...
Semmi gondjuk nincs Vincének és Rozwiaknak. Idefelé kiforgattak ruhájukból/kocsijukból, két lengyel bűvészt, Bolesowszkyt és segédjét, és merő véletlenből ők is az éjszakai bárba igyekeznek, mert a két fickó papírjai is ide szólnak, jó búvóhely lesz. Shultzer megint bájolog, ezúttal a területileg illetékes SS/Gestapó főnöknek, régi ismerősének teszi a szépet. Schmück ezredesnek.
Kissé lenéz őt amúgy, a feketeruhás hónapokig szolgált egy kórházban a hátországban vesebajjal, most meg fő feladata kényszermunkások összeszedése a német gyáraknak. De Shultzer megkéri, most ne razziázzon, egy szovjet-partizánt hozott kisérettel, és annak végig kell járnia a várost pár ismerős után kutatva.. Shultzer ugyanis rájött hogy Szokolov nem lehetett Tyurin embere, őket ismerte ő is. De ha már Szokolov akar keresni valakiket, hát miért ne? Ki tudja milyen eredménye lesz.
Felgyorsítunk, Vincéék a mulatóba érnek, ahonnan épp távozik titokban Satanov és az ezredes. Gorsky fogadja őket. Kis félreértéssel nyitnak, Bolesowszky a valóságban ugyanis náciszimpatizáns lengyel, ezt tudja a kommunista Gorsky. Ugyanakkor Vincék a városban megtudták hogy minden igaz lengyel gyűlöli a németeket kiszolgáló gaz Gorsky mulatóst. Mindegy, felveszi őket azonnal, este előadás. Láng ettől kissé fázik, mert késdobálás is lehet a repertoárban. De elmennek egyet inni a vároban Rozwiakkal. És ide tér be civilben Szokolov nézelődni, meg három feltünésmentes kisérője. Szokolov úgy tesz mintha senkit sem ismerne, el.
Shultzer és Schmück, kicsit várakoznak az eredményre. Közben a gestapós az Abwehrest cseszegeti. Azzal hogy mégsem olyan fenemód jók azok a magyarok ott Ukrajnában, mint amennyire a háború elött Shultzer dícsérte őket Budapestről.. Bezzeg amiket Grolstein jelentett, azok látszanak inkább beigazolódni... Aztán Gestapo tiszt jön, jelent, egy őrjárat elfogott két fához kötözött alsógatyás lengyelt akik azt állították, hogy büvészek, csak kifosztották őket. De mivel a közelükben találtak két ukrán polcájegyenruhát is, az őrjáratvezető SS tiszt úgy döntött, ők a szökevények, akik magukat kötözték a fához – és kivégezte őket. Shultzer eldöbben, az Ssről még ő sem feltételezte hogy ennyire hülyéket vesz fel mostanára. De van egy reménysugár, ha igazat mondott a két lengyel, akkor hamarosan feltünik két büvész is... Irány Szokolovostól, Schmuckostól a mulató. Mulató Rozwiak és Vince, kis verekedés és félreértés után tisztázzák Gorkyval hogy ők is Satanov emberei.
Aztán irány a szinpad, mert jönnek a vendég német tisztek. Élükön egy új örnaggyal, meg egy sebesült karú civillel... Előadás, hülye kuplék, majd a főszám, a hires Bolesowsky féle eltüntetőláda, Vince nagy megkönnyebbülésére. Gyorsan el is határozzák, megpróbálják kimenteni Szokolovot. Ebben partner Gorsky és neje is, akik amúgy is únják az éjszakai életet. De még csak túszt akarnak ejteni, ezért Gorskyné elöbb Shmücköt, majd Shultzert hívná a ládához. Van döbbenet, amikor Shultzer inkább Szokolovot küldi...
És ő megy így, de minden ízében érzi veszélyt. Ládába be, csiribi-csiribá, és az eltüntetőlift nem müködik.. Miért is, mert a beavatott munkás mellett áll már egy gestapó tiszt is. Gorsky rohan, leüti, lift le, Szokolov ládából ki, irány az alagsor. Fent Vince és Rozwiak is befejezik a számot, de érdekesmód senkinek nem hiányzik a németek közül Szokolov. Vincéék is az alagsorba rohannak de ott már várja őket a teljes német hadsereg, bukás van....
Facebook kommentek