Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Mob Wives 1x03 - Mob Bust

2012. március 16. 12:00 - k.im

A begőzölő Dritánál hagytuk el legutóbb és mondhatom, drámában és indulatokban ma sem lesz hiány: az érzelmi amplitúdók morajló tengerén folytatjuk felkavaró utazásunkat! Csakhogy a mai részben ordibálás helyett könnyek jönnek, a vizes hasonlatnál maradva annyi, hogy megtöltené a Balatont. Mindenki bőgni fog, kivéve Carla, de hát ő egy robot.

Dritát annyira felzaklatta, hogy Lee össze-vissza kamuzik a hátralévő börtönéveiről, hogy se a bulizás, se az nem tudta lenyugtatni, hogy kitépte a telefont a falból. Így hát fogja egy barátnőjét és elmennek a pedikűröshöz, ahol valami rettentő barna szmötyivel kenegetik a lábukat. Közben arról magyaráz a csajnak, hogy mióta férjhez ment, a nyugodt fészekrakás helyett olyan az élete, mint egy vándorcigánynak: 13 év alatt tizenegyszer kellett költöznie. Amikor a férjét elvitte az FBI, egy nap alatt elvesztette mellé a házát, az autóját, a munkáját, mindent, és évekig egyik kezében a gyerek volt, másik vállán a hátizsák. Annyira megszokta az egyedüllétet, hogy lehet, már nem is akarná máshogy, bármilyen szomorúan hangzik is. Lee szerint 2 év semmi, totál elvesztette a realitásérzékét a sitten, mondja Drita keserűen, és az egészben a gyerekek a legnagyobb vesztesek. A nagyobbat, Aleeyát még cikizték is az oviban, hogy nincs apja, Drita fél, hogy emiatt deviáns lesz belőle.

Karen előtt ott lebeg a cél, hogy jó sokat kaszáljon könyvet írjon, érkezik is hozzá egy ilyen izé, könyvírási tanácsadó. A kimondhatatlan nevű spiné először arra kéri, meséljen neki magáról, így Karen megint elmondja, hogy az apjából a besúgás miatt a maffia legmegbecsültebb tagjából a legutáltabb lett. Megértően bólogató néni közbevág, és ez milyen érzés volt? (Ez lehet a tanácsadók akarszrólabeszélnije.) Na vajon, te agyas, mégis milyen? Nem értette az apját, zavart és dühös tini lett, és Karen úgy gondolta, azzal szerezhet magának tiszteletet, ha ő is bűnözni kezd, úgyhogy alvilági alakokkal járt, drogdílerkedett. Ő volt a trú gengszter ringyó! A tanácsadó szerint a legjobb módszer, hogy egyrészt vezessen egy naplót, amibe mindent leír, ami csak eszébe jut – ad is neki egy szép virágos füzetet. A házi meg az, hogy menjen el a gyerekkora színhelyeire, könnyebb lesz úgy belehelyezkedni a történetbe.

Renee-t látjuk határozottan lépkedni New York utcáin, hát mit csinál az ember, ha túl sok stressz éri és ki akar kapcsolni? Ő nem pedikűröztet, hanem bundát vesz. Amint belép a bolt ajtaján, elönti az arcát valami földöntúli mosoly, itthon vagyok, rebegi átszellemülve. A maffiaság és a bundaviselés elválaszthatatlan, ő 7 évesen kapta az első fehér rókaprémet. Sorra próbálgatja a bundákat, elég epikus arcokat vág közben. Egy pirosnál felsikolyt, ez ANNYIRA Renee! Mutatom, csak 5995 dollárka.

A bundától gazdagnak és nőiesnek érzed magad, ecseteli Renee, egyben azt is jelzi, hogy figyelni kell rád – ha nem szereted a bundát, még nem érkeztél meg az életben, ilyen egyszerű. Végül ezt a hiúzbundát választotta, elég pimp, valószínű én sem dobnám vissza.

Karen közben az unokatesójával indul időutazásra, elmennek Brooklynba, ahol az apja dolgozott – az egész Gambino família ügyleteit egy koszvadt kis irodából irányították, de az egész New York-i építőipart a markukban tartották. Be is pofátlankodnak, naná, hogy emlékeznek benn, ki volt Sammy Gravano. Kicsit nosztalgiáznak, őrület, mintha megint 1985-ben lennénk, pedig azóta az apja munkatársai közül a fele börtönben van, a másik fele meg halott, állapítja meg komoran Karen. Elmennek a régi házukhoz is, persze tök ugyanolyan, mint volt. Karen sztorizik, egyszer titokban kiszökött, aztán mikor mászott vissza a fürdőszobaablakon, az apja azt hitte rá, betörő, és majdnem lelőtte. Aztán azon mereng, milyen rafkós volt az öreg, hogy olyan helyre építette a házát, ahol az ellenségei nem tudtak a környéken észrevétlenül elrejtőzni, ha ki akarták volna figyelni vagy rajtaütést terveztek.

Ez alatt Renee-nél szintén a családi kötelékek a téma, méghozzá a fiával, akit láthatóan jobban érdekel a laptopja, de nincs apelláta. Renee folyamatosan aggódik, hogy AJ-nek rossz, mert nem volt vele az apja és a fiú ezt magába fojtja. Renee szerint beszélnie kéne arról, ami a lelkét nyomja, de AJ nem az a fajta, vissza is szól, mit kell drámázni, ez valami szappanopera? Nem tévedsz nagyot, fiacskám. Azt mondja, nem zavarja annyira, hogy öngyilkos legyen (micsoda érvelés), akkor meg hol a probléma? Ő 5 perc alatt túl van azon, ha megbántják, na de az anyai szív tovább sajog, ha a magzatának rossz. Renee nem hiszi el, hogy a fiát ezek a dolgok nem érintik meg és ha valaki, ő már csak tudja, hogy a tagadás egyenes út a terápiára, de AJ valahogy lenyugtatja. Azért az cuki, amikor először nem akarja megölelni, aztán mégis, de két puszi már mégis csak túlzás.

Drita közben Aleeyával fényképalbumot készít apcinak, a gyerek kérdi, mikor is jön haza a börtönből? Drita vívódik, nem akarja befeketíteni Lee-t a lánya előtt, de nem is spórol meg neki egy kellemetlen beszélgetést, kérdezd inkább tőle a telefonban, javasolja. Arról témáznak, hogy a kislány nem szeret beszélőre menni, mert messze van, meg sokat kell várni. Drita szerint ez kamu, valójában arról van szó, hogy Aleeya teljesen összetörik, amikor látja, milyen hely a börtön. Drita viszont attól készül ki, ha Aleeya szívfájdalmát látja. Na fogalmazzál gyorsan levelet apádnak, de a kislány még egy mondatot se írt le, már folyik a könnye, ettől Drita is bebőg, az anyai fájdalom márványszobra ő, ha nem egyenesen a Staten Island-i Pietá.

No de most jön csak a feketeleves! 127 embert fogtak el és vádoltak meg 16 féle ügyben, harsogja a tévé, a legnagyobb egy nap alatt lezajlott maffia elleni akció a történelemben, mind az öt nagy maffiacsaládot érinti. Renee-t hajnalban hívta Junior új nője, a pasit is elvitték - persze Renee az, aki intézkedik, amikor szar van, nem az aktuális puncika. Egész nap telefonál, nem tudni, mi a vád, hogy hova vitték be, nincs óvadék. 

Felhívja Carlát, minthogy csak vele nincs összeveszve, ugyan menne már át támogatni kicsinyt, mert azon nyomban szétesik. Carla megígéri, csak még zuhanyzik egyet. Renee-nek azért átjött, hogy Carla nem mutat túl sok együttérzést, pedig ha valaki, ő aztán tudhatja, milyen ez. Renee az idegösszeroppanás szélén áll, sírva üvölt, nem bírja már, mindenki őt hívja, de hogy ő mit érez, leszarják, pedig 7 napból kb. 10-en kéne már neki terápia. Elege van a beszélőből, az ügyvédekből, mindenből. AJ rendkívül empatikusan faképnél hagyja a síró anyját, szerinte nincs miről beszélni.

Mindenki a híreket nézi, Drita is ott ül sokkban a kanapén, csak a szétszakajtott családokra meg gyerekere tud gondolni, horror. Óriási tévedés, ami a filmekben van, a glamúr csak az egyik, soványabb oldal, a valóságban kurva szar, amikor hajnalban rádtöri az ajtót az FBI, ott állnak körbe fegyverekkel, miközben sikítanak a gyerekeid. Aztán nem bírja ki, a történtek ellenére felhívja Renee-t, megígéri, átmegy nemsokára. Renee-nel csöngetnek, a feje élő kérdőjelbe csavarodik, amikor ajtót nyit, mert nem más áll ott, mint Karen Gravano. Minő váratlan fordulat!

Karen kicsit magyaráz az ajtóban állva, hogy a lojalitás fontosabb, mint hogy az elkúrt életmódjuk miatti hülyeségeken veszekedjen olyanokkal, akik fontosak neki, és hát tudja, min megy keresztül, blabla. Renee nagyon nagy levegőket vesz, de végül beengedi. Arról beszélnek, hogy hogy lehet ebből az életből kitörni, Karennek sikerült, Renee meg nem akarja ugyanezt a fiával is végigcsinálni, valamit lépni kell. Mikor Karen elmegy, már szent a béke, ölelkezés, szeretet. Carla eltévesztette a címet, mert Dritánál köt ki, ja hogy majd együtt mennek. Jól elpletykálják az időt, mire felhívják Renee-t, már tökre kimerült, majd máskor. Na meg, mondja a riportban, basszák meg, ha Karen bírt legelőször odaérni, akkor már ne teperjenek.

Karent nagyon megihlették a nap eseményei, totál újraélte az apja letartóztatását, egy pohár borral mélázik a word doksi felett. Tudtommal nem terhes, de valami rettenet klepetus van rajta, nem segít az alakján, az biztos. Felhívja a bátyját, hát nem könnyű dolog ez az írás, aztán felolvas belőle, végül arról beszélgetnek, mikor jöttek rá, hogy az apjuk bűnöző. Gerard máshogy látta a dolgokat, neki valahogy mindig normálisnak tűnt, hogy az apjuk fegyverrel meg marha sok pénzzel mászkált.

Ismét Renee-hez térünk vissza, felfordult az élete századszorra is, és ha már a barátaira nem lehet számítani, a fia meg egy néma, érzéketlen pöcs, akkor marad a terapeuta. Sokáig remélte, majd a fia is az apja nyomdokait követi, de már rájött, hogy ezzel csak a börtönig jutna. Könnyes szemmel magyarázza, rohadt nehéz nem úgy viselkedni, hogy belenevelték, a nő mindig feláldozza magát a családjáért. Egy elveszett gyereknek érzi magát, aki sosem tudott felnőni, 41 éves létére nincs saját identitása, se élete, mert mindig csak úgy viselkedett, amit elvártak tőle, amivé alakították.

Kelly, a pszichológus csak gyomorgörcsös arccal bólogat. Mindenki csak a pompát látja meg a gazdag életet, pedig ezért óriási árat fizetsz: fájdalom, depresszió, elszigeteltség, erőszak, gyötrődés, ez az, amit a bunda mellé kapsz. Megmondják neked, ki vagy, és azt a szerepet kell játszanod, addig, amíg végül magad is elhiszed. Renee pedig az érinthetetlen maffiahercegnő szerepét kapta, amit egy darabig élvezett, de most már csak nyomorultul érzi magát ebben az egész fostengerben, és inkább kiszállna. Lehet tippelni, sikerül-e.

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása