House még mindig a börtönben. Az őr ébreszti éppen, látogató jött. De House még aludna, és egyébként is. Semmi kedve az igazgatónővel csevegni, köszöni szépen. Haha, az igazgató úr mondta, hogy így fogsz reagálni, mondja az őr. House fölnéz. Én meg kezdek félni. És igen, kézenfekvő, de fájdalmasan unalmas megoldás született: Dr. Eric Foreman lett a kórház új igazgatója. Cuddy egy nappal azután távozott, hogy House visszaadta neki a hajkeféjét. Foreman arckifejezése mit sem változott, amióta utoljára láttuk. Bár azt lefogadom, hogy olyan lelkesen jelentkezett az állásért, hogy azt még Hermione Granger is megirigyelte volna. Foreman most azért jött, mert sürgős szüksége van a Mester (az elnevezést ezúton is köszönjük Candynek) segítségére. House azonnal elhagyhatja a börtönt. Igaz, nem mehet máshova csak a kórházba meg a lakására, mostantól pedig Foreman a főnöke. House nem repes az örömtől, meg is értem. Nem akar visszamenni a régi életébe és a szobát is előre kifizette. És ekkor kiderül: egy tüdőt kellene kezelnie. Se pulzus, se test, se fárasztó kérdések. A 8. évad 2. részében Dr. Gregory House megkapta a számára tökéletes beteget.
Senki nem tudja, mi lehet a baja a tüdőnek, ami egy motorbalesetben meghalt 18 éves, Steve nevű fiúé volt. Már éppen átültették volna, amikor kiderült, hogy nincs minden rendben. Az idő tehát szorít. A kórházban House-t nem várja torta és ünneplés. Az irodáját az ortopédia kapta (ebből még háború lesz, érzem), Chase, Taub és 13 sehol, Foreman annyira komolyan gondolja, hogy ő a főnök, hogy azt nem lehet röhögés nélkül kibírni. Az új csapat pedig…egy emberből áll! Dr. Chi Park lány és még gyakornok. A nemzetiségét csak azért tudjuk megállapítani, mert megmondja. Az apja koreai, az anyja fillipinó. A szemüvege még elmegy, de a frizurájára nincsenek szavak. A hangja kifejezéstelen, mégis idegesítő. Azért került House mellé, mert megütötte a főnökét, miután az megfogta a fenekét. Hoppá. Dr. Chi Park tehát megtámadta a főnökét. House máris érzi, hogy lesz miről társalogniuk.
A tüdővel kapcsolatban House első ötlete, hogy a srác biztos kokainozott, ez okozott károsodást. Persze ezt még bizonyítani is kell, mert különben a kezelés csak még több bajt okoz. Ide házkutatás kell! De előtte beszélgessünk el Dr. James Wilsonnal, aki természetesen jelen van, mert miért is lenne inkább az onkológián, ugye. House villámgyorsan kikövetkezteti, hogy Jimmy betege vár a tüdőre. Így van, mondja Wilson, majd hozzáteszi: "Mi már nem vagyunk barátok, House." Jaj, nekem, mi lesz itt? Wilson betegét egyébként Vanessának hívják, a húga ül az ágya mellett. Mindketten nagyon bíznak a gyógyulásban.
Főleg miután Wilson biztosítja őket, hogy a tüdőt kezelő orvos kiváló. A házkutatást House és Park együtt végzi, és sok mindenre fény derül. Dr. Park a szüleivel él, és nem meri nekik elmondani, hogy megütötte a felettesét, abba belehalnának. Steve apjától megtudjuk, hogy a fia nagyon rendes volt, nem dohányzott, nem drogozott, sportolt. Kikapcsolódásként pókerezni járt a barátaival. Mostanában viszont elég sokat fájt a feje. House pedig tényég nem mehet sehova, csak a kórházba meg a lakására. Éppen kimondja, hogy Steve biztos rákos volt, amikor jönnek érte a rendőrök és viszik vissza a kórházba Foremanhez.
Foreman haragszik House-ra és ne csináljon ilyet többet, de azért mehet dolgozni. House és új csapata megy is daganatot keresni. Találnak is, Steve karjában. Miközben House kivágja, hiába győzködi Parkot, hogy beszéljen a szüleivel. A lány csak annyit mond, hogy majd behajt a nappaliba a kocsijával és mindent elmesél. Nagyon vicces. House már Wilson irodájában van. A "My heart will go on"-t bömbölteti a számítógépen. Ez tényleg vicces. Én máris élvezem a jelenetet, Wilson nem annyira. A betege veséi leálltak, fogy az idő. Ne aggódj, mondja House, a csapatom éppen most erősíti meg a diagnózisomat. Egyébként hogy merted azt a nyakláncot az óceánba dobni? És ekkor megérkezik Park. Steve nem volt rákos. Amit találtak, az csak vérplazma volt, a sürgősségin sokat kapott belőle. House szerint akkor a vérplazma okozta a bajt. Nem kell mást tenni, mint ellenőrizni mind a 25 plazma donort.
House személyesen menne a donorok után, de Foreman bekeményít. A kórház területét elhagyni tilos. Most Foreman a főnök, mondtam már? S nem, nem tudja visszavenni Chase-t, Taubot és 13-at, nincs rá pénz. Muszáj megjegyeznem, hogy az igazgatói irodát azért mégiscsak sikerült úgy átalakítani, hogy Foremannek megfeleljen. Arra volt pénz. House jobb híján visszaszerezné a fehér tábláját az ortopédiáról, hogy gondolkodni tudjon. De egy nő szirupos kegyetlenséggel és a legnagyobb élvezettel közli, hogyha House bármit is elmozdít, ő bizony szól Foremannek. A legnagyobb örömmel szól Foremannek. House gyanúsan nyugodtan távozik. Egy filctollal a kezében. A plazadonorok után kutató Wilson (aki csakis a betegért teszi ezt) és Park ötletei ezek után House régi irodájának üvegfalán jelennek meg, szép fekete filctollal. A diagnózis: ólommérgezés. De még csak az epizód felénél tartunk. Ki is derül, hogy tévedtek. A kelát kezelés csak rontott a tüdő állapotán, egy része elhalt. És ha lehet ezt még fokozni, Wilson betege is egyre rosszabbul van. Mindeközben House nem tudja visszalopni a régi foteljét. Azért így is támad egy ötlete: lehet, hogy a vas okozza a problémát.
Vanessa alig kap levegőt. Ahhoz, hogy a légútjai megnyíljanak, föl kellene tölteni a tüdejét folyadékkal. Nagyon félelmetesen hangzik, Vanessának nem is tetszik. Elege van, nem akar több kezelést. Wilson hiába győzködi félórán át. Utána persze mi mást tehetne a jó onkológus, minthogy rohan House-hoz tanácsért? Aki éppen élvezi, hogy a börtönön kívüli világban vannak ajtók és légfrissítők. Wilsont meg jól kioktatja. Szép dolog, hogy tiszteled a beteged, de akkor is találj megoldást. Tegyél meg mindent. Wilson idegesebben távozik, mint ahogy jött. Park a tüdő vasterhelését vizsgálja éppen, amikor jön Foreman. A kedves és nagylelkű igazgató úr remek ajánlást írt a lánynak. Már mehet is az egyik chicagói kórházba. Park fölkapja a vizet, amitől a hangja csak még irritálóbb lesz. Végül is miért neki kell elmennie? Jól tanul, jó orvos lesz belőle, a kórház csak örülhet, hogy ő itt van. Ő az, akit megsértettek, az ütése jogos volt. Foreman erre nem nagyon tud mit mondani, már fordul az ajtó felé, amikor Park visszahívja. Nézze csak mennyi fehérvérsejt halmozódott föl a tüdőben. Ez biztos, hogy fertőzés.
Wilson közben hívja Bobbyt, Vanessa volt barátját. Bobby első látásra nagyon taszító. Mint kiderül, keményen iszik. Régebben Vanessára is rossz hatással volt, együtt ittak keményen. Most mégis ő az egyetlen, aki meggyőzheti Vanessát, engedje, hogy föltöltsék a tüdejét. Park és House egy friss gyümölcstál fölött (ilyen se volt a börtönben), azt találgatják, milyen fertőzés támadhatta meg a tüdőt. Park House metaforáiból egy szót sem ért. Jaj, de hiányzik már Chase, Taub és 13! House-nak is, persze ő csak annyit mond, hogy ők is mind hülyék voltak. Ezután pedig új helyre vonul pihenni: a CT-be. Mármint szó szerint a gépben fekszik. Csodálom, hogy ez nem jutott előbb eszébe. Jön Wilson. Hálásan köszöni a tanácsot. Vanessa beleegyezett, hogy kezeljék. House kibújik a CT-gépből és arra kéri Wilsont, hogy üsse meg vagy rúgja meg (a kettő együtt már túlzás lenne), ordibáljon vele, csak ez a "nem vagyunk barátok" dolgot felejtsék már el. House kedveli Wilsont és szeret vele lenni. Én a zsebkendőmet keresem, de James Wilsont nem lehet meghatni. Ő nem barátja House-nak és nem is kedveli, kicsit sem.
A tüdő egyre inkább elszíneződik, borzalmas állapotban van. House-nak ötletek kellenének, mert elakadt. De Park nem túl segítőkész, és az egyik transzplantációs orvos is csak annyit bír mondani, hogy talán lupus. House olyan hevesen tiltakozik, hogy öröm nézni. Lupus nem lehet. Ezt mindenki tudja. House-nak tehát tovább kell gondolkodnia. Betör a régi irodájába, beleül a régi székébe és a kisebb labdájával játszik. Az első évad óta ismerős képek. De nem örülhetünk sokáig, mert jön egy rendkívül ellenszenves ortopéd orvos és könyörtelenül kidobja House-t. És még a labdája is elgurul. A többi kórházi dolgozó (köztük természetesen Wilson is) önfeledten ünnepli az egyik nővér születésnapját. Torta, ének, boldogság. House magányosan áll és figyeli őket. Komolyan mondom, ha ez így megy tovább, nekem egy egész csomag zsebkendőre lesz szükségem. És este még a Titanicot is megnézem.
Szerencsére ekkor kigyúl House szemében az bizonyos fény. A gyertyákból felszálló füst meghozza, az eheti epifániát. A füst. Steve ugyan nem dohányzott, de pókerezett. Sokat. Körülötte pedig mindenki szivarozott. A tömény füst annyira beindította Steve nem megfelelően működő fehérvérsejtjeit, hogy nem is tudtak leállni többet. A fiú a motorbaleset nélkül is meghalt volna. A tüdőnek erős sugárkezelés kell és Vanessa megkaphatja. Park figyeli, ahogy a tüdő a sugarak hatására gyógyul, megjelenik Foreman. Park teljesen odavan, hogy House milyen zseniális, esze ágában sincs Chicagóba menni. Rendben, mondja Foreman, de akkor biztos, hogy fegyelmi tárgyalása lesz, mégiscsak megütötte a főnökét. Park áll a tárgyalás elébe és fölhívja az apját, hogy mindent elmondjon.
A tüdőt átültetik, Vanessa Bobby kezét fogva lábadozik. Vanessa húga és Wilson a távolból örül. House hatalmas szivarra gyújtana, és szerintem mindjárt pókerezne is, de most inkább jöjjön azonnal, mert Foremannek ajándéka van a számára. Egészen véletlenül előkerültek a raktárból House cuccai. Az irodája felét is visszakapja. Ez így nem jó, akkor hova ül Chase, Taub meg 13? Szívesen, House. Wilson érkezik, és úgy behúz House-nak, hogy a keze majd eltörik bele. Ehhez képest House szerintem alig érezte meg az ütést, de sebaj. Legalább Jimmy újra jól érzi magát. És újra barát. Nyolckor együtt is vacsorázhatnak. Nincs más hátra, minthogy House leüljön és lábát az asztalra tegye. Ebben a pillanatban minden tökéletes. Dr. Gregory House visszatért.
Facebook kommentek