Ez az epizód mindjárt Vorenusszal indít, aki úgy döntött, hogy megvalósítja Petőfi rémálmát, és ágyban, párnák közt kíván meghalni, farkasszem-versenyezve Fulmen lecsapott fejivel. Pullo bepróbálkozik azzal, hogy a gyászidőszak lejárt, nem mintha érdekelné Vorenust. Mivel nem tud mit tenni, Pullo szépen eloldalog. Közben az Aventinuson kitört a háború, mindjárt látunk is egy kisebb csetepatét, ahol késsel a hátában szaladgál Fülig Jimmy. Tulajdonképp a helyzet olyan, mint egy átlagos Robert Rodriguez-filmnek a belezős jelenetei, minden utcasarkon feltrancsíroznak valakit.

Az arisztokrácia körében eddig nyugodtnak tűnik a helyzet, de Antonius konzul képtelen rendesen végezni a munkáját, neki ez unalmas. Befut Kleopátra is, aki szeretné Caesariont Caesar gyermekének elismertetni, de nem jár sikerrel (egyiptomi nő gyerekét a római nép nem fogja elismerni) – viszont Alexandriában fog állomásozni néhány római légió, és a szokásos áron szállítják továbbra is Rómába a gabonát. Antonius arcán tisztán látszik, hogy simán megdugná Kleopátrát meg is súgja neki, de a nő nem hagyja magát – egyelőre. Ha a családja, és az országa érdekében az kell, akkor szajha lesz.

Az Aventinus prominens kereskedői meglátogatják Antoniust, és elpofázzák a szituációt. Antonius nem tud mit csinálni a helyzettel, Cicero figyelmezteti, hogy őt fogják felelőssé tenni, ha nem oldja meg a dolgot, mert az egyesületek nem fognak leállni: az Aventinus a kulcs a kikötőhöz, és a gabonaszállítmányhoz. Ha akadozni fog a gabonaszállítmány, akkor az egész városra átterjed a nyugtalanság, azt pedig nem szabad megengedni. Cicerónak feladatot oszt ki Antonius, tessék, itt ez a teleírt pergamen, Posca találta Caesar holmijai közt, fogadtasd el a szenátussal, hogy ők lesznek jövőre a tagok. Cicero fanyalog, szerinte Posca találta ezt a listát a saját fejében, a tagok mind Caesar-párti gonosztevők, nem lesz ez így jó, ugyanakkor pontosan tudja, hogy miért van még meg a két keze a helyén: túlságosan fontos Antoniusnak a jelen pillanatban.

Némi vita árán Antonius enged, és néhány nevet leszedet a listáról, majd Cicero balra el, Antonius pedig húzna pihenni néhány perc munka után, mert elege van az egész kormányzósdiból, nem jön be neki, erre még Posca is előjön a szokásosnak mondható felszabadítási kérelmével. A kint váró tömegben Antonius kiszúrja Titus Pullót - előtte a melák kiszúrja Kleopátrát, tudjuk miért -, és meghallgatja az ő sirámát: Vorenus már napok óta meg sem mozdul, kéne valamit tenni, mert ő már tehetetlen – Eirene sem szülne gyereket a halál házában, még végén ő lesz Rosemary.

Nosza, ennyi kellett Antoniusnak, szívesen ordítja le bárki fejét, Vorenusét meg pláne. Vorenus próbálja leszarni, mert neki nincs bocsánat, miattam meghalt a családom, meg Caesar is, biztos ezért nem haltam meg, hogy szenvedjek, és különben is, nekem már Dis parancsol. Antonius szerint valóban így van, még háborút is hoztál erre a nyomorult városra vazzeg, de a megváltást csak én adhatom meg neked, még mindig nekem tartozol hűséggel és nem Disnek, ki is dobja a megzöldült fejet. Különben is fontos feladat vár rá, amivel Róma megnyugodna. Legalább sikerült némi életet lehelni belé, már ez is valami.

Még mindig Antonius, de ezúttal Atia féltékenykedne egy sort Kleopátra miatt, de a férfi megnyugtatja, hogy sokat pofázó, szürke kisegérről van szó, semmi több (és nem szakadt rá az ég). Octavianus a ház előtt látja, hogy Timon, meg néhány embere kardokat élezgetnek, na biztos Serviliát akarják majd megnyuvasztani. A jövendőbeli áldozat, és Atia kedélyesen elbeszélgetnek, pedig már messziről elküldenék egymást a picsába. Octavianus odamegy az anyjához, hogy nem ölheti meg Serviliát. Atia akadékoskodik, mire Octavianus Antoniushoz fordul, ki menten felháborodik, mégis hogy képzelted ezt?! Serviliára szükség van most, hogy Egyiptom előtt egységesnek mutatkozzék Róma, különben elkanászodnak.

Kecske hazamegy, és az amúgy is sok szereplőtől terhelt sorozatba belép egy újabb mellékszereplő, Levi, Timon 9 éve nem látott fivére, aki hosszabb ideig marad a házban. Kölcsönösen hazudnak egymásnak: Levi a kereskedelem miatt jött Rómába, Timon pedig a lócsiszárságból él meg viszonylag jól, azonban Timon nem szopja be a dolgot. Levi a túlzottan hangos politikai szövegelése miatt távozni volt kénytelen Jeruzsálemből, Timon befenyíti, hogy kussoljon itt Rómában, mert neki már családja van, ne keverje őket bele a hülyeségeibe.

Az arisztokrácia esti vacsoráján megjelenik Kleopátra, teljes harci díszben (szerencsére nem úgy, mint Irene Adler a Sherlockban), ópiumtól az ópiumtól olyan tágak a pupillái, mint egy kosárlabda. Antonius már gondolatban gerincre is vágja, Atia szeme tikkel, és göndörödik a haja a dühtől. Kleopára bemutatja Caesariont, direkt római ruhába van öltöztetve, még a frizkója is úgy van levágva, hogy az apjára emlékeztessen, de Atiát nem hatja meg a dolog, Antonius udvariasan hebeg-habog valamit. Az egész vacsora alatt Antonius végig alaposan mereszti a szemeit a nőre, Atia érthetően feszült végig, alig várja, hogy az egyiptomi uralkodó elmenjen, a távozáskor a fülébe is súgja, hogy sikítva dögölnél meg, te ribanc, nagy a barátság köztük. Antoniusnak veszekedős éjszakája lesz.

Az aventinusi mindennapokba kapunk betekintést: zsákba csomagolnak két faszit, aztán vízbe dobják őket, ahol nagy élvezettel verik össze őket, majd az egyiket leszúrják, a másikat elengedik azzal az üzenettel, hogy ez a környék Memmióé, a Caelius-dombi fiúké. Hát nem egy Szomszédok átlag epizód, ahol félóra azzal telik el, hogy Kutya úr szerint hideg van, és nem találja a sapkáját. Kisvártatva megjelenik néhány pap Concordia miniszobrával, és találkozóra invitálja őket, a többi egyesülettel együtt, tiszta Keresztapa hangulat, Don Barzini, Don Corleone, meg Don Tattaglia, már csak Silviót hiányolom, meg a fura haját.

Vorenus és Pullo hívta össze őket, a következő ajánlattal: a konzul megmondta, hogy béke vagyon, az Aventinust átveszi Vorenus, és minden egyesület kap 5000 denariust. A vén Acerbo, az oppiusiak főnöke akadékoskodni kezd, mire Vorenus szijjelveri a kis Concordia-szobrocskát, az istenek mehetnek a fenébe, Concordiát pedig megszexualizálja. Ja, és ő a Hádész fia, szóval kussoljon mindenki. Na ilyet Don Corleone nem csinált, de hatásos volt a szöveg, mindenki rendesen maga alá fosott ijedtében.

Octavianus tényleg komolyan gondolja ezt az örökösdi-dolgot, és örökké Antoniust nyaggatja az öröksége ügyében, aki folyamatosan kitér előle, jogi csűrés-csavarás, tudod, hogy van ez. Octavianusnak nagyon kellene a pénz, mert abból fizetné ki a római polgároknak szánt pénzt, aminek már a gondolatára is felmegy Antoniusban a pumpa, de hisz a nép elcseszi azt az összeget, majd megint kéregetni fognak. Octavianus még egy ügyvédet is fogadott, hogy megszerezze a manit, a kis pimasz. Octavianus elmondja Octaviának a dolgait, hogy ő alkalmas a Caesar-párt vezetésére, ha a pénze is meglesz hozzá, és már tett lépéseket ez ügyben, mert a köztársaság a pusztulás szélén tántorog, a szenátus gyenge, és gyáva, Antonius meg nem vezetőnek való. A nővére kineveti, de rájön, a srác halálosan komolyan gondolja ezt a dolgot, egyébként tesz a politikára magasról. Antonius nagy dérrel-dúrral távozik, közben egy kölyköt vernek össze a ház mellett. Castor, Atia házi rabszolgafőnöke elkergeti őket, a fiú (tisztes neve: Duro) munkáért könyörög, de Castor tesz a bajaira, de felkínált szopás miatt aztán meggondolja magát. Nem tudom, hogy ki figyelte meg, de ebben az évadban még egyáltalán nem volt szex, na majd ezt is bepótolják, nem kell aggódni.

Másnap reggel hallható az élő internet, Ian McNiece a felolvasó szerepében. Most egy igen megdöbbentő hírt közöl, miszerint az ifjú Octavianus Caesar 9 nap múlva személyesen osztja ki a római polgároknak szánt pénzt a Mars-mezején. Antonius máris idegbajosan pattan ki az ágyból Atiával együtt, Junóra, ez a gyerek megveszett, aki halálos nyugalommal fogadja őket. Próbálja elmagyarázni, hogy szükség van rá, mert egyedül Antonius sebezhető, viszont Octavianus a nevével és a pénzével tudja garantálni a biztonságát. Továbbá ha úgy lesz, ahogy Antonius ígérte, és jövőre valamelyik provincia kormányzójaként visszavonul a politikai élettől, akkor ő, Octavianus Caesar lesz a Caesar-párt vezetője. Antonius még finoman érdeklődik, hogy mégis honnan szedi a pénzt ehhez, Octavianus kölcsönhöz folyamodott: 3 millió sestertius, hárommillió, bizony, csak azért, hogy a lehető legjobban tudjon bemutatkozni a nép előtt. Csoda, hogy ennek hallatán Antonius és Atia nem kap menten agyvérzést, egymásnak is esnek, Antonius hihetetlen bátorsággal összeveri Octavianust, majdnem meg is öli.

Fulmen korábbi rezidenciája, Aventinus. Eddig üresen tátongott, most viszont már Pullo tart mókás módon állásinterjút, és felveszi Gaiát szajhafelügyelőnek - azért megnézném, hogy milyen kritériumok voltak, biztosan nem érettségi, és 2 év szakmai tapasztalat. Hohó, Mascius is előkerül – ő nem új arc, mert korábban próbált itáliai földeket kunyerálni Caesartól a légióknak, de „csak” pannóniai földeket kaptak. Emiatt is került ide, mert elverte az egészet kockán, addig meg Itáliában csövizett, Capuából jött gyalogszerrel az ő Vorenus barátjához, akiről azt beszélik, hogy a Hádész fia, egyben egy vadember. Pullo és Vorenus is próbálja lebeszélni, mert ez nem a légió barátocskám, de Disre sem távozna a fickó, hát felveszik maguk közé. Pullo figyelmezteti Vorenust, hogy az istenek nem szeretik az ilyen viselkedést, és nem akarja megtudni, hogyan akarnák Vorenust még jobban büntetni.

Servilia otthon örül Ciceróval, hisz a Caesar-pártiak összevitatkoztak, ez már király dolog, csak erre vártak. Brutus akár még jöhetne is haza, de… De Cicero másképp gondolja – nahát, az uralkodás gondolatával játszik! Brutus még egy ideig nem jöhet haza, várakozzon csak keleten, a kis Octavianus nem jelent fenyegetést – ámde okkal választotta őt Caesar az egyetlen örökösének.

Octavianus jobbnak látja, ha távozik az összevert képével, és néhány emberével, az anyja viselkedését sajnálja levelében, és reméli hogy belátja az igazát. Campaniába megy, ahol Agrippa barátjának van a rezidenciája, ott építi tovább a politikai karrierjét. Közben a kis menet mellett elmegy rabszolgacsoport, a szekéren pedig az eddig halottnak hitt Vorenus-gyerekeket látjuk, és Lydét – tehát még életben vannak.