Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.
Hogy volt?

A cég 1x03

2012. március 01. 09:00 - abrelosojos

A pilot utáni következő gondos: felidézik, hogysmint történtek a dolgok. Ezt ha láttátok, tudjátok, ha nem, olvassatok, részemről most kihagynám.

Mitchtől az erkélyajtóban váltunk el, az izgalmunk érdekében tágra nyílt szemekkel láttuk utoljára. A film készítői nagyon nem erőltették meg magukat, ugyanazzal nyitnak, mint a pilotban: üldözés, Mitch menekül. Kezd ez olyan lenni, mint a promenád az Egy kiállítás képeiben. Nem lehet tudni, ki elől szökik, de Indiana Jones-osra vették a figurát, ugrik, zuhan, fut, rohan, zihál. Csak most több a vertikális akció, mint a horizontális.



Az üldözők elégedetten konstatálták az örömöt az ürömben: a kis szörnyűségtevő az aszfalton pihen, Mitch meg a szobában hagyta a táskáját. Biztos baromi fontos lehetett, hősünk le is fagyott, mikor már érezte, sikerült meglépnie. Csak hogy érezzük, nem ám öncélú szaladgálást látunk, nagy itt a tét, kérem. Zene csúcsponton, nagydob, főcím.
Újra az értetlenség sötétjébe taszítottak minket, újra flashback világítana meg töredékeket: öt héttel korábban járunk. Mitch simanyelvű – milyen legyen egy jogász – Andrew-val küzd az egyenjogért. Úgy tűnik, szót értenek. És Mitch leszögezi, hogy nem tárgyal olyanokkal, akiken 5 rugónál drágább öltöny van. Poén: simanyelvű leveszi és a földre dobja a zakóját. Nem nevettem.

 

Úgy látszik, a gyártók azt vélelmezik, hogy A hatalom hálójában típúsú produkció megfeküdné a nézők gyomrát, nem a történésfolyam a sorozat, egy-egy epizód nagyjából egy-egy eset fed le. Csak mint felvetőszál a szőnyeg végén bukkan elő időnként az epizódokon átívelő történeti fonal. Mi van, kevés lett volna egy sorozathoz? Túl bonyolult lenne? Vagy mindenkit be kell lasszózni nézőnek, azt is, aki az Ügyvédeken szocializálódott, meg A hatalom hálójában rajongóit is? Mindegy, jön az újabb eset. Fiatal srác, aggódó felső középosztálybeli apuka. Fehér, diszkrét kockás ing, nyakkendő. És nem tudják eldönteni, hogy bűnügyről van-e szó. A srác barátnője eltűnt, a srácot – Briant – kihallgatná a rendőrség. Ez apunak gondot jelent. Ezért a gyerek is így véli, előadja, hogy a lány eltűnésének estéjén veszekedett vele. A kölyök tojáshéjjal a seggén feleségül akarta őt, a lány ezen kiborult, lánykérés bedőlt, a csaj már haza menni is egyedül akart. Brian gyalog ment, a lány meg eltűnt. A kölyök kocsijával együtt, ugye.


Iroda, Mitch tesója plusz bomba lábú titkárnő képben. Vad ötletelésbe kezdenek. Védelmi taktika: Brian önként megy kihallgatódni, különben a rendőrök csak az ő vérét szívnák. Női szimat: a csajnak új pasija lett, titkos szerelem, gőzös romantika, ezért az eltűnés. Na de a régi pasi kocsijával?! Pofátlanság. Közben mézesmadzag, a pilotban látott rács mögötti nő neve is előkerül. Sarah Holt. Jegyezzük meg, ez a felvetőszál egyik fonala. Mutatom.



A srác löki be az ajtót, kissé liheg. Hatásszünet. Hosszú csend. Majd vallomás: „Nem mondtam igazat.” A kölyök mesélni kezd, flashback (a flashbackben, már megint, még kékebb kép), ugye. Balesetről szól az új fáma, szöges ellentéte az előzőekben előadottaknak. Előzőleg csaj szállt be, kölyök maradt. Most csaj száll ki a kocsiból, kölyök hagyja ott.

De nem bírta, visszafordult, és jól elütötte. Kórházba vitte volna – mondja, most már ki tudja, mi igaz, mi nem – de a lány azért meghalt. Brian a lányt egy csónakházba, a kocsit gyerekkora legszebb piknikjeinek otthont nyújtó tavába süllyesztette. Kis vita alakul ki, a kölyök nem akarja, hogy apu, és a rendőrség megtudja a sztorit. Lehet, hogy ez sem igaz? Mitch, mint mindig, az erkölcs magaslatain, a kölyök pragmatikus. Mitch erősködik, kölyök elrohan.


És ahogy azt már megszoktuk, családi kupaktanács a konyhában. Hűha, dilemma: a titoktartás kötelez. Ha felfedik a holttestet, jogilag akadályozzák az igazságszolgáltatást – bizonyíték meghamisítása, ugye –, ha nem, ajjaj, erkölcsileg akadályozzák az igazságszolgáltatást. Marad a felderítés, mindent a szemnek, semmit a kéznek. Mert a tudás hatalom. És ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. És írhatnék még vagy száz sztereotip bölcsességet. Na jó, ez a tesó dolga, a szimatolás. Mitch dolga, hogy jó útra terelje a gyarlóság uralta ügyet. Jelentőségteljes bólogatás.


Nem is tudom, valami nem stimmel. Aztán rájövök, eltűntek a jó kis feszült nagydobok feketékkel. Sima vágás most is, kis közjáték, iskola, az órán Mitch felesége tanít, a lány meg tanul. És lánya meglátja, hogy az egyik töpszli osztálytárs puskázik! A töpszli is meglátja, hogy meglátta. Újabb vágás, csak úgy simán, semmi dob-fekete, droidjogásznő és kis szörnyűségtevő beszélget. Emlékszünk, nem feltámadt, még mindig a flashbacket pergetjük. Kis szörnyűségtevő nagyon feszült. Újra elmondják nekem, a csekély értelmű medvebocsnak, amit a pilot végén. De a lényeget nem, hogy miért fontos nekik a nő a rács mögött. Persze, tudom, úgy az izgi.

A nő a rács mögött, Mitch-csel beszélget. A gyilkossági vádról beszélgetnek, semmi fajsúly. Azaz a nőnek persze úgy tűnik, de nekünk, akik a settenkedő karvalyérdeket és összeesküvéseket sejtjük, nekünk egy medál véletlenszerű eltulajdonítása nem téma. Mi a magasabb érdekeket vizslatnánk. A nő ápolói munkát vállalt, a haldoklót szépen lefektette, őrizte, stb, miközben felpróbálta annak nyakékét. Megjött a haldokló fia, bement, kijött, őrjöngött. Mert meghalt a haldokló. És hogy a nő ölte meg a nyakékért. Most ez komoly?! Ilyenkor jön egy doki, ránéz az ex haldoklóra, már halottra, és megmondja, kilehelte a lelkét szépen, vagy siettették. Így, vagy úgy, ügy tisztázva. De a hollywoodiak megint hülyének néznek, azt hiszik, amit elhallgatnak, nem szúrja a szemet. És ezzel a tupírral teszik próbára a türelmemet.


Úgy látszik, a kicsik pont azt csinálják kicsiben, amit a nagyok nagyban. Álszent kedvességbe csomagolt zsarolás a suliban. Töpszli támadja be Mitch lányát. Az meg, ugye, az otthoni erkölcsi háttérrel csak néz, mint mi néztünk a moziban. A válság előtt. Ma már csak tévére futja, egy csajozós mozizás árából akár két hónapnyira is. Ehhez a sorozathoz is így keveredtem. Egyre inkább úgy érzem, inkább olvasnom kéne. Akár John Grishamet, de vannak sokkal jobbak is.

Újabb vágás, a nyaklánc próba új szemszögből: az a bagatell 50 rugót ér. Dollárban. Ez egy alsóközéposztálybeli házaspár majdnem egész éves jövedelme. Csak hogy érezzük a dolog súlyát. De más új elem is van, ami eltér a nő meséjétől, a haldoklót megfojtották. Színészi eszköztár: Mitchnek megint furcsán rezeg a feje. Sőt egyre értetlenebb, az ügyésznő szerint az elgázolt lány megvan, a pasi feladta magát a rendőrségen.


Mitch a rendőrségen. Kis keménykedés, nem beszélhetnek az elkövetővel, míg ő nem tárgyalt vele. Már késő, mindent tudnak. Sebaj, Mitch kap 10 percet. Kihallgatóba be, Mitch lefagy, Megint. Tarkopasz a kihallgatóban. A pasi, aki vallott, nem Brian. Na most kisebb nagydob, fekete.


Kérdések, kötélhúzás. „Nem maga tette. De én tettem. Nem. De. Nem. De.” Aztán sztori következik. Kérdésünk: ki hazudik? Ki nem? Kit gázolt el Brian, ha egyáltalán? Kit ölt meg a tarkopasz? Hol a hulla? Kopasz nem tudja. Egy gyilkosságról van-e szó, vagy kettőről? A kopasz zakkant, vagy lelkiismeretes? Valószínűleg zakkant, folyton Mitch tartásával van gondja, szerinte ártalmas az egészségre. Szerintem a film az.
Közjáték. Iskola, anyu, Mitch lánya. A dolgozata az osztály második legjobbja. Kié a a legjobb? Hát persze, hogy a puskázó töpszlié! Konfliktus. Kislány megzsarolva, pedig úgy elmondaná. De nem teszi, a gonoszság erős. Feszült párbeszéd, kislány csak kiböki, látta a töpszlit, hogy puskázott. De ezt anyu nem használhatja fel.

Mitch a tesójával beszél, kiedrül, hogy Brian mondott igazat, a kopasz figyelmet akart, és zakkant. Mitch Brian apjával tárgyal. Apu megtört, Mitch részvéttel teli. Brian eltűnt. Apu kétségbeesett, Mitch ne fedje fel, hogy a kopasz zakkant és nem ölt. Mitch tökös, apu vagy békén hagyja, vagy a tárgyalóteremben beszélnek tovább.
Droidnő simanyelvűvel locsog Sarah Holtról, akiről fogalmunk sincs, miért fontos. Mézesmadzag húzogatás, újabb morzsát tudunk meg, a nőnek laptopja van. A rendőrségen. Utasítás simanyelvűnek, meg kell szereznie. Lopással, vagy vesztegetéssel. És! Idegzene, nagydob, fekete! Izgi?


Szimatolás kopasz lakásán. Bizonyított, hogy nem ő a lány gyilkosa. De az is, hogy zakkant. Újabb sztereotípia: a fal tele fotókkal, újságkivágásokkal, firkákkal. Egy csodálatos elme őrült ragyogása. Ezt követően Mitch és tesója tovább polírozza a dilemmát, felfedni, vagy nem felfedni.
Anyu meg otthon dilemmázik. Hogy tanárként ő szorította rá a puskázásra töpszlit, szóval megy az önostorozás rendesen. Csakhogy ilyen tanár nincs, könyörgök! Most mi legyen a töpszlivel? Felfedni, vagy nem felfedni?
Bíróság, kopasz a terítéken. Mitch bizonyítja, hogy nem ő a tettes, kopasz kiborul, de nagyon, zakkantság bizonyítva, pipa, egy ügy lezárva (vagy mégsem), Mitch feszült arca, felfedni, vagy nem felfedni? Zene, dob, fekete.

Konyha, anyu, titkárnő. Tépelődés. Létezik megoldás? Titkárnő egy régi, gimis sztoriját meséli, ami, úgy tűnik, tanmese, mintha erkölcsi megoldást nyújthatna. De nekem, csekély értelmű medvebocsnak túl homályos. Vagy csak már nem bírok figyelni. Lapos ez a cucc, sokat tudok előre, unom, szóródik a figyelmem, már a tetőgerincen tojók után masírozó begerjedt galambok is jobban érdekelnek. Jé, Mitch hazaért! Tesó is! És jó férjekként a napi bonyodalmakat vesézgetik. És találgatják, hol lehet Brian. Mitch összeesküvést szimatol: talán apu bérelte fel a zakkantat, hogy valljon… De nem. Régi pletykák, véletlen ismeretségek fonalán kisakkozzák, hogy volt a zakkanttal, el is mennek zakkant kopasz régi iskolájába szimatolni. Penetráns bűz, hányás, oszló hullák. Zakkant mégsem teljesen ártatlan. Újabb erkölcsi dilemma, a kopasz mégis gyilkos, Mitch az utcára engedte. Pedig a kopasz megmondta. Dob, fekete.

Konyha, kupaktanács. Ja, a pia tényleg jó a hányásra, nekem is bevált már. Kupaktanács eredménye: felfedni. Na jó, nem Briant, a hullahegyet. Kopasz vigyorog, mint tök a dinnyeföldön, ugye, ő megmondta!
És a megoldások nem apadnak. Iskola, anyu, töpszli. Anyu alattomos, nem lebuktatja a kislányt, hanem, mondván, milyen büszke rá és az eredményére, olyan közérdekű munkát – korrepetálást – akaszt a nyakába, hogy a kiscsaj belezöldül. És nem bújhat ki alóla. És már ma kezdhet! Persze hogy ma, hát ma van a buli az osztály menő csajánál. A pechvogel!

Aztán Brian is meglett, elbujdosott egy diákszállóba. Most már Mitch irodájában rontja a levegőt. Apádnál is jobb vagyok beszélgetés, szívfacsaró, hozzá lágy és bánatos zongora. Vágás, rendőrség, tiszta,, megkönnyebbülést sugalló country zene. Aztán, micsoda történetszövés! a rendőrségen nem csak Brianék dekkolnak, hanem Sarah Holt laptopja is. Nagydob, és nem fekete. Fehér! Vissza a jövőbe, öt hét múlva, vagyis ma. Mitch simanyelvűt hívja, valaki meg akarja ölni. Simanyelvű izgatott, naná, nem ezért édesgették magukhoz. Szalad droidnőhöz, úgy volt, hogy Mitchnek nem lesz baja! „Merre vagy, haver?” Mitch a telefonnal, közeli, zárókép: meredt tekintet. Zaklatott zene, nagydob, A Cég.

Rétestészta.
 

Címkék: a cég
1 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Jegkoko 2012.03.11. 09:48:43

Elég hülyeség volt a 4. részben a notebook távtörlése.Nem igazán értem, hogy hogyan kivitelezhető hogy rákapcsolódjon vki a gépre távolról ugy hogy a gép nincsen az internetre kötve.