Nyitó kép: amerikai idill, a sport nemes egyszerűségével átszőve. Fekete srácok fehér srácokkal kosaraznak az utcán. Az egyik gepárd testű játékos megindul, ugrik – fehér srác a földön – és zsákol. Taps, majd a játék megy tovább. Vagyis menne, ha a pontszerzőnk szeme nem árasztana hirtelen teljes ürességet. Közelítő kameramozgás, homályosodó kép, szédelgő Dzsordenünk egyszercsak összeesik. Már-már azt hihetnénk, jön az új House, amikor az földön fekvő, ájult fickóhoz (stílusosan a kosárpálya rajzolatának közepén) odaugrik egy fiatal, lendületes fickó (Mark Feuerstein) – bot nélkül – és megállapítja, hogy „nincs pulzusa!”.
Hirtelen, kézbevéve az irányítást, képzett ápolóknak tekintve a révedő hobby játékosokat, kiosztja a feladatokat. Előkerülnek a stabilizáló sporttáskák, majd pontos instrukciók alapján elindul az újraélesztés. Kicsit elkezdek aggódni, hogy jön a Vészhelyzetből oly jól ismert kérdés: „Van valakinél egy toll?” és jönnek a véres részletek, de hál’ Isten nem. A5-s drogos zacsi elő, kézre felhúz, fekvő emberünk nyelve torokból előkap, és láss csodát már lélegzik is a szegény pára. A telefonon rendelt mentők úton vannak, de az késő ad hoc (?) dokinknak (?), így viszik is a beteget a legközelebb parkoló pick-uphoz. Vágás, steril kórházi környezet, nővérke érdeklődik a pulzust szorosan tartó fehér – eddig okosakat mondó – sráctól „Ma nem szabadnapos Dr. Lawson?”. Most már biztos, hogy meg van a főszereplőnk.
Jönnek az orvosi latin lativuszok, és ájult srácunk máris a vizsgálóban piheg, rendes körülmények között. Minden halad, mint a karikacsapás, és már hozzák is a következő beteget: 16 éves. Hiába az orvosi hitvallás sport cipőben is kötelez ezért indulunk is, de ekkor megérkezik egy kórházhoz közeli jóbarát hordágyon, akit nem váratunk . Máris Hank-en (dokink neve) a zöld póló, lőttek a szabadnapnak. Fájdalomcsillapítás után, már a műtőben vagyunk az öreg alapítványi bácsival. Hank csövekkel babrál, nincs sok lacafaca: tű bevezet, elzáródás megnyitva, a többi a nővérek dolga. Úton a korábban említett gyerekhez, de a kórházi fő főnök útjában áll: Mr. Gardner a fontosabb, nem egy gyerek, akinek a papája biztos nem adott milliókat a kórház üzemeltetésére. Kis összetűzés keretében doktorunk elmagyarázza az etikai elveit a meghökkent és igen ellenszenves főnök néninek, és „nincs appelláta” módra a 16 éves segítségére siet. Nos, ez sem egy új House, viszont ígéretes kezdet.
Főcímből átívelő csilingeléssel egy new yorki tetőkerten járunk, ahol Dr. Lawson a immár öltönyben, szenvedélyes csókkal fogad egy fekete ruhás, luxus szőkét. Romantikus monológba kezd az élet és halál közti kórházi létről, valamint a világ legcsodásabb nőjének a csókjáról. Hősnőnk, szeméből dollárok utáni sóvárgással és egy cseppnyi értelemmel utasítja el emberünk vacsora átugró, nem verbális, „húzzunk el innen” ajánlatát. Smúzolás felsőfokon: a beszélgetésből kiderül, hogy az ifjú pár jegyben jár és nagyon szerelmesek (cöh!?). Végül, hölgyünk, egy escortot megszégyenítő szófordulattal felpattan, és elindul a nap boldog végét ígérő befejezéssel. Dr. Lawson kaján vigyorából tudjuk, ezek nemcsak üres szavak.
Gyors és huncut vetkőzés egy vagányan berendezett loftban, majd az összebújt szerelmesek mély vallomásait hallgatjuk: „Mindig is egy orvoshoz akartam hozzámenni.” Micsoda meglepetés, szólal meg cinizmusunk hangja. Meg tudjuk, hogy minden a hölgy tervei alapján alakul, és hogy minden nap szebb a másiknál. Mesterkéltnek, és céltudatosnak tűnik, és még a ragyogó, őzike tekintet sem győz meg minket, hogy igazat beszél a szöszi. Egy dolog biztos, főhősünk teljesen be van palizva. Az idillt telefoncsörgés töri meg, amit bár ne vett volna fel Hank. A következő képen szigorú, fel- s alápásztázás közben látjuk egy elegáns tejüveg előtt (pontosan, mint amit Dr. Troy és Dr. McNamara mögött láthattunk a „Mondja, mit nem szeret magán?” híres mondatának elhangzása közben a los angelesi rendelőben). A következő pillanatban Hank már Mr. Gardner (a kórházhoz közeli jóbarát) diagnózisával kapcsolatos monológját halljuk, védekező stílusban. A második mondatnál kiderül, hogy a jóbarát ott maradt a műtőasztalon...szorul a hurok. Hank vizsgálóbizottság előtt – középen fő főnökkel – és igazán szkeptikus arccal fogadják a doktor magyarázatát. Hiába meghalt egy pénzes zsák, oda az adomány. Valakinek ezért lakolni kell, és mi előbb rádöbbennünk , mint maga a főhős...bye bye Mr. Lawson. A távozáskor még egy fricska a fejét felszegve távozó dokinak: Mr Gardnerre hősi halottként emlékszik a kórház, egy Mao Ce Tung-ot is megszégyenítő óriás molinóval.
Tellik-múlik az idő, és Mr. Fancy Doctor-ból jó pár sörnek, B kategóriás sorozatnak és még egy könnycsatorna megindító, Kevin Costner-es filmnek is köszönhetően egy fotelbe épült, atlétás, a régi loftra már csak nyomokban emlékeztető nyomortanyasi nyomorult lesz, amikor nyílik az ajtó...Megjelenik a legcsinosabb lány a világon (emlékeztek, akivel átugrották a vacsit fenn, a felhők közt), miközben Jerry Springer megy a háttérben, ahol épp egymást püfföli két elmeroggyant. Arcáról már rég leolvadt a lelkes szerelem, és szeméből is kiszökött az áhított jövő reális képe. Édike eléggé pipa, hogy Hank 30 napja nem csinál semmit, és egyre lejjebb süllyed az önsajnálatban. Srácunk hiába magyarázza, hogy ilyen műhiba púppal a hátán nem talál munkát, a legcsinosabb lány nincs meggyőzve. Aztán nyomorult Hank-től megtudjuk, hogy sajnos a lehető legrosszabb palit csinálta ki, és mostantól már sebtapaszt sem vehet ellenőrzés nélkül a sarki gyógyszertárban. Persze Miss Tökély kiakad. Ez nem az ő álma (ő egy doktorhoz megy feleségül), és nem igazán szeret ennek a szemétkupacnak a tetején csücsülni, kéz a kézben hajdani álompasijának atlétás árnyékával. Ennek bizonyítékául azt javasolja, halasszák el az esküvőt. Ha egy pillanatra át is álltunk a hölgyike oldalára, amint a gyűrűt visszaadja, biztos visszapattanunk hősünk mellé, főként, amikor elhangzik, hogy egy dolgot felejt el mindenki: a 16 éves srácot Hank megmentette. Pár mondatos szóváltás, hogy kinek rosszabb ez a helyzet, és máris szünetből szakítás lesz, a lemondási díjak felezésével.
Ismét felpörögnek a képek, és látványosan nem megy jobban Hank-nek. A bútorok úgy tűnnek el körülötte, mint a Culen család vámpír manökeinjei, ha megérkezik a reggeli nap sugara. Végül a kanapé is távozik két fogd-meg-gyerek segítségével, amikor bepördül az ajtón egy narancs nacis hipster forma, és konstatálja, hogy itt sem uralkodik riói karneváli hangulat...A srácról (Paulo Constanzo) megtudjuk, hogy Evannek hívják, és Hank öcsikéje, aki a bátyus megmentésére érkezett. Pár szóban érzékelteti, hogy a lakásban nem uralkodik az alpesi hegyek friss levegőjének fenyőillattal átitatott milliője, és felveti egy ígéretes utazás lehetőségét. Hank azonban tesz rá egy óriás szívlapáttal, és azt szeretné, ha békén hagynák. Nyalogatnia kell a sebeit: kirúgták, ellehetetlenítették, lelépett Miss Tökély. Hagyja őt midenki békén. Nem megy ő sehova, még akkor sem, ha öcsike szerint a nyár nyitó hétvége a Nr.1. buli az egész Tejútrendszerben. Sőt, fokozza. Az egész hétvégének a csúcsparty-jára van meghívója, amiből bátyus semmiképpen sem szabad, hogy kimaradjon. Gyémántokkal dobálózó szupermodellek, a Mariana-árokból hozott tonhal sushi tekercsek...mit kívánhat még az ember fia?! Hank – nyugalmat. Ám ekkor érkeznek öcsike a sakk és matt érvei: „kifogytál az alkoholból, és a kábel TV-det is letiltották”. Nincs mit tenni, menni kell.
Végeláthatatlan mérföldek után megérkezünk a hamptoni dugóba (ez a célállomásunk, ahol a gyémánt dobálás zajlik a helyi Heidi Klumok között), ahol Evan bedob egy ócska, ám majdnem 10/10-es sikerű, hangos telefonbeszélgetést a szomszédos kabriós, gazdag (pasira vadászó) kicc-kacc csajoknak, miszerint VIP asztalt foglal egyszerre az összes első osztályú bárba. Ráharapnak, mint kacsa a nokedlire, de az első keresztkérdésnél elvéreznek hencegő barátaink. Első számú szabály: ha Hamptonba mész, mindig mondd, hogy a keleti végére, mert a nyugati gáz. Megérkezünk a tengerpartra, tele csillogó, puccos vilákkal – az egyik előkertben még egy szélmalom is van – aztán öcsi és nyomorult bátyus bekanyarodnak a szálloda parkolójába, ami – ellentétben Evan korábbi királyi ábrázolásával – egy motel. Ehhez képest a Pszichó helyszíne egy Playboy villa.
Leszáll az éj, és az Andrássyra hajazó bevezető úton gurulnak a srácok a party helyszínéül szolgáló kiskastély bejáratáig, ahol a bőrfejű biztonsági főnök szeméből már látni, nem lesz minden olyan sima, mint a vajas kenyér felszíne. Evan mégis egy Hohenzollern-házat is magába olvasztó, elképesztő kamu dumával, kinyitatja a vágyak kapuját, és már mi is alig bírjuk, hogy meglássuk a mindenre kapható, lenge szupermodelleket. Egy rövid eszmefutattásból, kiderül, hogy öcsike nem is olyan nagy kamás, mint olvasott, hiszen a dumája komoly, konzulátuson keresztül szerezett információkra és dinasztikus kutatásokra épül. A mulatsággal kapcsolatban azért öcsike nem túlzott: kislányos bájjal és nőies démonisággal vegyített szupermodell forma csajok, öltönyös, kopasztásra váró pénzes pacákok mindenütt, akik mind valami slágeres prüntyögésre ugrálnak. Persze minden, hőseink mellett elvonagló hölgyike bumerángként visszafordul. Ettől már Hank-ünk morcos arca is felderül, mint kisgyerek pofija a cukorkaboltban. Van itt minden: kanapén trécselő korei szépségkirálynő, chihuhaval érkező szőke bongyorka, jég piramisból csapolt vodka, kerthelyiség, úszómedence...minden, amit nyomorult dokink álmaiban kívánhatott az elmúlt pár hétben. Csacsogás közben a hölgyek azonban rögtön elveszítik Hank iránti érdeklődésüket, amint kiderül, hogy az ingje tescos, nincs egy vasa sem, és segélyből él. Különös kedvencem a „Saab-om idősebb nálad” kijelentés.
Hirtelen mindenki az egyik teremben gyűlik össze, ahol egy földön vonagló gyémántdobálózót látunk, akinek nem a legelőnyösebb módon habzik a szája. Ekkor megjelenik a házigazda, magát mindenkinél okosabbnak tartó, személyi orvosa, aki különösebb vizsgálat nélkül kijelenti, hogy a kisasszony bizonyára túlvállalta magát némi extasy-val, kristállyal vagy ezek közös többszörösével, és ettől nyúlt ki a perzsa szőnyegen. Nyitja is a titánium mentőbőröndöt, hogy injekcióval megtámogassa áldozatunkat, amikor jön Hank, és az utolsó pillanatban felteszi a helyénvaló kérdést: „Biztos, hogy jó a diagnózis, ha a hölgy barátja azt állítja, a lány nem drogozott?”. Végül,kiderül, hogy pár, a személyi orvos által fel nem fedezett, tünet szerint a lánynak növényvédő mérgezése van a kerti virágok szagolgatásától. Na bumm! Személyi orvos úr azért jófejre vált, és meghajlik Hank – aki épp nem nyomorul – tudása előtt, és nem adja be az injekciót. Gyors rediagnózis, és Hank máris uralja a szobát, lefokozva személyi doktort ápolóvá. Előkerül a helyes orvosság, ami a beadagolás pillanatában megszüneteti a lány vonaglását, akinek a színe is kezd visszatérni. Éppen kezdődik a kosárpályáról már jól ismer feladatkiosztás – „Te, hívj mentőt”, amikor bejön Fontos Fickó és kopasz, John Lennon szemüveges segédje, és lefújja az akciót. A partynak diszkrétnek kell maradnia, az itteni kórház meg amúgy se ér egy marék molylepkét sem, szárítva. Fontos mélyen Hank szemébe néz, és biztosítja, hogy nem lesz gond a lánnyal, és ő is vastagabban távozik.
Na jóóó ebbe nyilván csak a hülye nem megy bele, úgyhogy máris előkerül egy ex- mosad-os biztonságitól egy speckó ketyere, amitől a cirkuszt csináló hölgyike is felébred. Édes, ahogyan felnéz bambi szemeivel, és az arcán még ott pihen a pár perces habzás maradéka. Ágyba dugják – akkorába, mint Jamaika – megmenekült. A háziúr nagyon hálás, de Hank nem fogad el semmit, mert ő annyira laza. Le is lép, összekaparja Evant, aki épp Gossip girl barátnőinek hálójában csacsog. Hank-be a kijáratnál belebotlik egy közepesen szuper, de mégis modell csajsziba, és a jelenet kiemeléséből – erős a zene – érezzük, hogy találkozunk még vele. Talán ő lesz Miss Tökély 2?!
A két tesó mit sem sejtve begurul a motel elé, amikor a még mindig femin-adrenalinnal fűtött Evan talál egy aktatáskát a hátsóülésen. Hoppá, üzenet a házigazdától. Egy aranyrúddal teszi nyilvánvalóvá, az ő hálája nem kérdés, el kell fogadni. Nem mondom, hatásos ez az alemán herceg. Szegény Hank a következő reggel Evan alvajárásának és erotikus álmának kettős eredményének áldozataként ébred, és még az a nyamvadt telefonja is megcsörren. Ismeretlen hang mondja: „vészhelyzet van, azonnal jöjjön, elküldöm SMS-ben a címet”. Hank arcára kiült, a telefonbetyárkodás áldozatainak ismert kifejezése, amikor bip-bip – Önnek egy új üzenete érkezett. Persze, hogy a cím. Egy huszárvágássl már galoppozunk is be a kapun – Hamptonban mindenkinek legalább akkora az előkertje, mint Disneyland. És most figyelj! Mondom sorban: Ferrari, Ferrari, Ferrari...azt hiszem háromig számoltam - aztán egy törött Ferrari. Kiderül, hogy apuka kicsi fia megtörte. A story rém egyszerű, mindannyiunkkal megesett már: fater elment a kisboltba tejért (üzleti tárgyalásra), amíg kis krapek elvitte a kis barátnőjét egy fagyira a szomszédos McDrive-ba, és pont volt egy szabad Ferenc, amit elköthettek. Mégsem mehettek busszal! Csakhogy út közben egy fa hirtelen kinőtt a földből – vagy a srácnak volt erős a 300 ló – és az első lökhárító annyira megijedt, hogy ledobta magát.
A mini sofőrnek hál’isten nincsen baja, de a kis csaj megfejelte a szélvédőt. Meg kéne nézni Hank! Esküszöm, amíg a srác átkíséri a pecón a dokit, eltellik vagy fél óra, akkora. A mini VIP bige meg vérző fejjel ül az egyik szoba (méret alapján nálam már ez egyenlő egy házzal) sarkában, előtte meg kb. annyi monitor, mintha Ferihegyen lenne légiirányító. Mit csinál? Guglizik banyek. Nem érted? Azt guglizza, hogy mi baja, és meg is találja! Gerinccsigolya elmozdulása van, állítása szerint, de az nem esik le neki, hogy ül, és a feje vérzik. Szóval Hank ellátja, majd megszüli, hogy nincsen semmi komoly baja, kivéve, hogy mániákus keresőprogram-használó. Na ilyet se hallasz a Vészhelyzetben! Minden OK, dokink ismét „mentett”. A telefonos srác épp kíséri ki Hank-et az ajtón, amikor összezuhan. Kiderül, hogy a szíve nem pumpál elég vért a szervezetébe a baleset okozta sérülés miatt. Emlékeztek, hogy hiányoltam a tollas műtést Vészhelyzetből...íme itt van. Dr. McGuyver egy üveg Smirnoffal fertőtlenít – felháborító, hogy ennyire gazdag család ilyen vodkát iszik – és már benne is van egy tollbelső a fiú mellkasába, amitől megindul a keringése. Na, akkor hívhatjuk is a mentőket, de sajnos megint csúnya fikázást kap a helyi kórház, így stílusosan jön egy helikopter. Még jó, hogy nagy a kert, le tud szállni hátul a kis tó mellett. Igen, az is van, kacsákkal. Evan ezalatt a szobájukban két szuper bögrével cseveg, akik mind Hank-re várnak: az egyik a tegnapi mérgezéses csaj, a másik meg személyi asszisztensnek jött. Evan próbálja befűzni őket, de úgy pattan vissza mindkettőről, mint az a pici pattogós labda a falról, amivel gyerekkoromba dobálóztunk. Végre valahára megérkezik a csodadoki, és a két csaj máris audenciát kap. Az egyiket szépen diplomatikusan elküldi a büdös francba: „Nem vagy te szerelmes, Édes Bogaram, csak a tegnapi sokk miatt a megmentődet hiszed életed leendő párjának”. A másiknak meg fel teszik a nyilvánvaló kérdést: „én keresek személyi asszisztenst?”. Ez utóbbi jobban veszi az akadályt, és bekerül a következő jelenetbe is. Kiderül, hogy Divya-nak hívják, és személyi asszisztensnek jött, mivel Hamptonban már mindenki arról beszél, hogy Hank az új luxus házi doki. Hopp a telefon újra megcsörren, de a kis indiai aktivista lány már ki is kapja dokink kezéből, és intézi a részleteket. Nem mondom, erős kezdés egy ad hoc állásinterjún.
Meg van az új cím, a városi kórházban vár a következő beteg. A kórházba lépve megértjük miért szidják azt a gazdagok és szépek. Idejár mindenki, aki kövér, öreg, csóró, és a hétvégi kiruccanóknak (a gazdagok és szépek) itt a sort végig kell várni. Hát ez valóban felháborító! Aztán pár pillanat múlva fejhangú rikácsolást hallunk, pont az előbb említett sorbanállás miatt. Meg is van az új beteg: Miss Newberg. A hölgy egy agyonműtött hatvanas MILF, aki 40-nek néz ki és – a nyári 30 fokban – egy bokáig érő szőrmebundát visel (hogy nem rohad meg benne). Ez mind rendben is, de mi lehet a panasz? A válasz oly egyszerű: defektes. Sajnos nem a néni, hanem a frissen műtött szilikon cickója...elposszant a nyári melegben. Minden reménye Hank-ben van, hiszen azt csiripelik a VIP madarak, hogy ő a sztár idén - pedig nincs még itt egy napja se! Először dokink pattintaná, de a MILF szűköl, „jajj ne már”, plusz a kórház csinoska adminisztrátora is színre lép, és kérleli Hank-et: jajj ne már! Doktorunk sincs kőből, marad. A bibi, hogy implatátumot nem lehet a kis boltban akasztani, így inkább rádumálják a vén bigét, hogy vegyék ki mindkettőt. Fő a természetesség! Cselesen azt a részt nem mutatják, amikor megfűzték az agyát, pedig igazán érdekelt volna. A MILF annyira örül, hogy meghívja a csapatot a következő beach party-jára.
Amikor visszaérnek a motelbe, Hank mindenkit elküld a sunyiba: Evan tesz rá, és megy a beach partyra, és ahogyan In-Di-vya-t látom, ő sem adja fel a reményt, hogy főasszisztens legyen. Hank megint befordulni látszik (ami valljuk be kezd egy kicsit unalmas lenni), amikor kopogtatnak a szobaajtón. Már megint ki a franc az?! Hoppá az asszisztens lányka a kórházból. A csevely közben a harmadik mondatnál leesik, hogy ő volt ott a korábbi házi bulin is az autónál. Gyorsan le is dumálják az ad hoc randit, és már a parton andalognak egy jó kis taco után. Most már tuti, hogy ő lesz Miss Tökély 2.0. Hank végre mosolyog, el se hiszem. Meglovagolva ezt a felemelő érzést elfogadja az aranyrudat adományozó háziúr ajánlatát, és beköltözik a luxusdoki apartmanba Evannel. Szép kezdet, de érzem, hogy látunk még itt furcsa dolgokat.
Facebook kommentek