Simor Olivér nyolcvan napot töltött a Villában. Akopaliptikus este volt, köszönhetjük ezt rögtön Lilunak, akinek csipkedíszítéses, kétarasznyi aranyövvel összefogott konfekció tunikája maga volt a vizuális Armageddon, ha már. Ezen a vonalon haladva a plüssgombócos boszorkánycipő pedig nem más, mint a Fenevad megjelenése. Andrásnak hiányzott már az általa karibi zenének keresztelt muzsika, én ettől a tilinkózástól idegrángást kapok, de ízlések és pofonok. Enikő sápadtabb a nézőtéren, mint a Halott Menyasszony, a dráma szó többször hangzik el, mint egy gimnáziumi irodalom órán és András kétszer sírt, mialatt az összefoglalót nézte, na itt már nem lehet volna belémszuszakolni azt a bizonyos zabszemet, remegő gyomorral várom, mi következik.
Kit miért választottak a Villalakók? Laci szerint Béci nagyon jó csapatjátékos, az az embertípus fajta, aki neki nagyon bejön. Nekem meg az embertípus fajta kifejezés jön nagyon be. Gombinak sokat jelentettek az esti beszélgetések, röhögések, kár, hogy mi ebből nem láttunk egy rohadt kockát sem, érdekelt volna. Béci a konyhában is helytáll, 25 évesen kész férfi. Jerzsinek szimpatikus, ahogy a húgával bánik, tetszik ez az odaadás, ő is így van a szeretteivel. Gigi imádja, hogy ilyen céltudatos itt benn, olyan léceket ugrott meg magában, hogy le a kalappal. Béci örül, hogy bíznak benne. Éva nagyon-nagyon szereti Olivért, nagyon rapszodikus ember, valószínűleg ezért találtak egymásra. Nem akarja, hogy elmenjen. Szandi utálja az egyszerű embereket, Olivér ugyanolyan lelki-érzelmi intelligenciával rendelkezik, mint ő. Olivér bővítette a szókincsét, legalább száz új szót tanult tőle, amit kinn nem is hallott. Biztos a tiedekre gondol, azt még én sem hallottam.