Világosan emlékszem, ezt a részt már akkor utáltam, mikor gyerekkoromban láttam, nyomasztott ez a hangulat, attól végképp ráz a hideg, ha azt mondják, bálettezett. Bálett meg lesz dögivel, nahh, nagy levegő, gyárcsarnok, idegesítő zene. Nem tudom, mennyire életszerű egy rohadt nagy csarnokban cnc-esztergályosoknak bálettezni, úgy tesznek, mintha le lennének nyűgözve, én a kínzó miértre keresem a választ, mikor elindul a toronydaru, sejtem, mi következik, az öreg Jóska bának tele lett a hócipője a performansszal. Zuhan is a nagy bazi izé, sikoltozás, egyelőre nem halt meg senki, ja, de a fülkében a daru kezelője, Verának nem lett semmi baja, bárhogy is szeretné az aggódó férfiú. Tapintható feszkó van köztük, Vera sziszegéséből arra következtetek, szakítás után lehetnek. Vagy előtte közvetlenül.
Linda és Tomi viszont egy cukrászdában vannak, Linda zabál, és kér még tejszínhabot, most kéne felszisszennünk, ha ez a lány ilyen jó étvággyal eszik, miért 39 kiló vaságyastul. Bicegő csaj érkezik, bokától combig befáslizva, ő Krisztina a balerina, akarom mondani bálettáncosnő, régi barátnő. Kéri Lindát, segítsen, valami zűr van a társulatnál, furcsa baleset történt. Klárika és Béla Hévízen áztatnak, Linda könyörög, segítsen az apja. Hát ha a művészetről, és művészekről van szó, jóhogy. Mit tesz Isten, Tiborkám, a színházigazgató is ott áztatja, abban a nyakkalodában ücsörögne a franc, Béla nem szokott protekciót kérni, de Linda hét évig bálettezett Tiborkám. Ezt bizonyítandó Linda egy korlát mellett tekereg, én meg azon gondolkodom, ez a Linda egy polihisztor, jó volt fizikából, kémiából, tékvándózik, bálettezik, a következő részben mi fog még kiderülni? Hogy másodállásban agysebész?