Emberek, itt a nagy lehetőség, a Viasat tegnap bemutatta a jelenleg látható legfaszább krimisorozatot, ami majdnem olyan, mint a Kemény zsaruk, csak itt nem lövik fejbe egymást a rendőrök, nem kereskednek (nyíltan) droggal és nem káromkodnak, illetve de, csak kifütyülik a fuckolást. Terepen a magyar címe, Southland az angol, meg kéne hogyvótozni. Ha valakit érdekel, jelentkezzen nálam (klikk a nevemre, és üzenet küldése).
Már hat hete kempingeznek két markolóval az alaszkai Porcupine-folyó partján Hoffmanék, és persze velük vannak barátaik és üzletfeleik: megannyi szerencsétlen lakáshitele elől menekülő szakállas oregoni. Ez idő alatt felépítettek jó néhány lakást, közösségi házat, vizesblokkot és konyhát, emeltek egy bazi nagy zászlórudat, elterelték a folyót és itt-ott ástak néhány irdatlan nagy gödröt is. De aranyat még nem mostak, pedig azért jöttek a messzi északra.
Az epizód sejtelmesen lüktető zenével és néhány szám határozott, artikulált kimondásával kezdődik, mintha csak Frei Tamást kérték volna fel a rendezésre: 180 ezer dollárt költött el eddig a Hoffman-klán tereprendezésre, naponta több mint ezer dollárral nőnek a költségeik. Ráadásul a főcím előtti blokkban most nem összefoglalják az előző részek történéseit, hanem a jövőbe ugranak: valakivel az elkövetkező negyvennégy percben valami baj történik, és még a szíve is leáll. Vajon egy tragédiával szembesülnek Hoffmanék – kérdezi a narrátor, pedig csak ő tudja a választ kettőnk közül. Mondom, hogy Frei Tamás rendezte ezt az epizódot, biztos lesz távolba szakadt magyar is, aki ízléstelen villáját mutogató milliárdos lett saját erejéből és kitartásából.
Eredeti epizódcím: Chuck vs the Nemesis
Nos, igen, úgy tűnik Bryce él(edezik) és nem virul, inkább csak egy nevet mormol az orra alatt: Chuck. Aki épp a Buy More-ban álmodozik a múltkori csókról és egyre erősebben megfogalmazódik benne, hogy a Sarah-val való szakítás volt az utóbbi évek legrosszabb döntése, ezért bombázza is rendesen üzenetekkel kamu-exét. Ebbe viszont Morgan zavar be, de ezen már meg sem lepődünk, azon már annál inkább, hogy ő és Anna nyalják-falják egymást és még a Bartowski-féle hálaadásnapi vacsorára is együtt akarnak elmenni. Anna persze féltékeny, mert Morgan ugyebár nem szűnt meg szerelmesnek lenni Ellie-be (;-)), de ez nem baj. Még. Az viszont igen, hogy Kormányék Bryce-szal nem értenek szót, így meg is jelenik Sarah, hogy letaglózza a 'Bryce Larkin él' c. hírrel Chuckot, aki le is döbben rendesen. Később, mikor az üvegen át bámulja barátját, azon filózik, mit is kérdezhetne, de Casey és Sarah szerint csak koncentráljon a feladatra, ha már egyszer ő lett a kiválasztott. Már megint. Bryce mégsem hiszi el, hogy valóban Chuck az és tesztelésképpen klingonul kérdezgeti őt; tényleg ő az. Rögtön ezután viszont ki is használja (megint), hogy barátja nem éppen a kémek kémje és egy pillanat alatt kirántja magát a szíjakból, felkap egy nyugtató injekciót és Chuckot pajzsként használva kihátrál a szobából. Ám ekkor az ő álla esik le, mert megjelenik Sarah és Casey is, ez utóbbihoz csak egyetlen mondatot intéz búcsúzóul: "Megpróbálja újra?"
A liftben aztán enged a szorításból, Chuck pedig elmeséli, hogy Sarah azért van itt, hogy őt védje, egyébként pedig ők a jófiúk – de nem jut tovább, mert Bryce észreveszi, hogy a lift lassul. Dezsavű: injekcióstű kézbe, Chuck ismét pajzsként funkcionál. Az ajtó nyílik, Tommy pedig ott áll előttük -Chuck egyből villant az arcról: hullák, véres kések, Fulcrum, szigorúan titkos- és próbálja rávenni Larkint, hogy hagyja abba ezt a hülyeséget, inkább csatlakozzon, legyenek újra barátok, de Bryce nincs (újra)barátkozós kedvében, ajtó becsuk. Chuck megpróbál magához térni és megkérdezi, mi az a Fulcrum. Mikor Bryce csodálkozó kérdésére elmondja, hogy az Intersectből ismeri ezt a nevet, hogy csak úgy bevillannak képek, Bryce örül, mint majom a farkának, hogy igaza volt és tényleg működik, de mégis inkább lelép. Chuck kismillió kérdésére válasz helyett használja rajta a fegyverét (mármint az injekcióstűt) és a lift-tetőn keresztül távozik.
Két egészen kiváló epizódon vagyunk túl, remélhetőleg a mostani is tartja a színvonalat - ha ugyanazt kapjuk, mint ami a könyvben áll ezen a tájékon, akkor nem lesz gond. Katonai táborban nyitunk, a vörös-arany kombinációból a Lannistereké. Jó nagy, biztos leértékelés volt a katonai sátrak osztályán a hollywoodi művészellátóban. Jaime Lannister éppen Ned Stark levelét olvassa fel a faternak, Tywin Lannister járuljon a udvar elé, blablablabla, de az inkább egykedvű, habár szakavatottnak tűnő (nem vagyok hentes, helló) mozdulatokkal szed szét egy szarvast és nem hatja meg a Segítő üzenete. Jó nagy böszmeség volt megtámadni, veti oda a fiának, de ha már így alakult, legalább nyírtad volna ki.
Holnap lesz hogyvolt a részből, cserébe extra fasza lesz, sokkoló képekkel. Itt van egy.
20 óra van. Siralmas epizódot zártunk, teljesen átmentünk dadaista abszurdba, Trágyapofa elnök atombombákat akar szórni arab országokra, mert Abu Fayed és Gredenkó atombombákat szór rájuk. Arra senki nem tudja a magyarázatot, hogy miért az arabokat szórjuk, amikor az oroszok támadnak, de ilyen apróságokkal nem kell törődni. Szemet szemért, atomot atomért. Én a mellettem üvöltő német turistákra szórnék valami brutális cuccot, de a szotyolahéjnál jelenleg nincs komolyabb fegyverem. A továbbiakban kiderült, hogy szegény Audrey Raines Jack után kutatva kinyúlt az ötízű csirke hazájában, illetőleg Arabicsa kémhatás vádja alá került. Leszereltünk egy repülő atombombát is, de csak részleg, egy friscoi iparvágányon tartózkodó rendőrosztag megfertőződött. Na csapjunk is bele az évad eddigi leggyengébb epizódjába.
A csalódott terroristák mindennapjaival nyitunk, ordibálás, fojtogatás, de a Fayed-Gredenkó meccs 1-1. Azért minden nem veszett oda (10 epizód van még vissza amúgy is) és még van két táskabombájuk a fiúknak. Dimitrij telefonoz is egy Mark nevű számítógépesnek, hogy fiam, csipkedd magad, vagy még egy fél órát beszélek ezzel a szar kiejtéssel, és abba tutira beledöglesz. CTU, Milo nézi könnyes szemekkel a bezárt Arabicsát, szerintem szerelmes. Pedig Bill szerint megy Guantanamóra. Holott nem is kellene neki, mert a kisrepülő vezérlőcsipjét szétkapva kiderül, hogy Arabicsa ártatlan. Kár, hogy ezt az információt Doyle-lal osztja meg a technikus, jövök neked eggyel, mondja, nesze a csip, mer' aztán te mész Kubába. Szemét állatok, szegény Arabicsa meg tanulhatja a börtönkombatot. Chloe eközben megtalálja Markot, és bár kódolt volt a telefonhívás, Gredenkó neve elhangzott. Miafasz? Ki ne ejtse senki Gredenkó nevét, mert ezek szerint kódolhatatlan. Jack indul is kitépni Mark szívét. Tikktakktikktakktikktakk...
Az előző évad tartalmából: Hank és Karen továbbra sem házas; Hank majdnem újra apa lett, de aztán mégsem; alkotói válsága múlóban, sikeresen befejezi Lew Ashby lemezproducerről szóló életrajzi könyvét, bár közben az alany sajnálatos módon túladagolásban meghal; Mia országos turnéra indul (Hanktől lenyúlt) könyvének megjelenése alkalmából; Marcy és Charlie válófélben van Daisy miatt; Karen visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy New York-i álommunkára és átrepül a keleti partra; Becca és Damien ifjú gerlepárként újra együtt jár, és hogy ne kelljen elszakítani őket egymástól, Hank vállalja, hogy LA-ben marad a lányával. Lássuk, hogy bírja ki Karen és Hank kapcsolata a „mindössze” 2500 mérföldes távolságot.
Nem meglepő módon hálószobai szexszel nyitunk, kedvenc kortárs írónk van alul, alkalmi barátnője felül, és bár a csaj teljes erőbedobással dolgozik, valami mégsem stimmel – Hank alszik közben. WTF?? A lány be is sértődik, bazmeg Hank, elalszol bennem? Moody mentegetőzik, most mi a baj egy kis szunyával, ha tudnád, milyen nehéz egy egyedülálló apa élete: korán kelni a gyerekkel, iskolába vinni-hozni, bevásárolni, napi több órát ülni a dugóban, de figyelj, most hogy megfeszítem a farokizmomat! A csajt ez azonban nem hatja meg, dühösen felöltözik és elhúz. Becca épp ekkor érkezik haza új barátnőjével, Chelsea-vel, számonkérő kérdésére apja megnyugtatja, hogy nem történt semmi, ez csak egy régi barátja volt és tulajdonképpen csak aludtak. A beszélgetés során Hanknek feltűnik, hogy mintha túlságosan jókedvűek lennének a kiskorúak: micsoda, ti be vagytok tépve? Ki az a rohadt díler, honnan van a fű? Az írógépedből, vallja be Becca, majd Chelsea-vel vihorászva elvonulnak Becca szobájába. Idegeit megnyugtatandó Hank gyorsan sodor egy jointot és rágyújt. Főcím.
