Száz szónak is egy a vége, itt a századik poszt. Lilu, mintha csak sejtette volna, hogy a mai nap különleges, kiöltözködött, mint szarospista Jézus neve napján, strandkorlátkék blézer a nyolcvanas évekből, öklömnyi tüllös-láncos kitűzővel, diszkrét tevepata, leveletkaptamlájf fíling, ezt a vizuális csimborasszót később majd felülírja Alekosz sztriptíz jelenete, nem tudom, mi fogja feledtetni velem a retinámba égett képet, ahogy kisgatyiban mászik fel a rúdra térdzokni, fél pár bakancs kombóban, de haladjunk sorjában. A kellemes hangulatú őrség alatt egyetlen dolog nem történik, őrködés. Anikó puskával várja az ellent, Gigi szétlövi a bódét, Alekosz elmegy, körbenéz, pörköltszaftos tésztát vacsorázik. Anikó rajparancsnok úrhölgy ezt reggel úgy értékeli, semmi említésre méltó dolog nem történt, vagyis a nyugdíjas, állandó éjszakai műszakba beosztott portások szófordulatával élve esemény nem történt.

A parancsnok urak azonban mindent tudnak, megvizsgálják Gigi lábát, játszott a fegyverével? Nem uram. Én húztam meg a ravaszt. Elsütő billentyű, a ravasz az a róka. Beleakadt az ujjam. Anikó kiszabja a büntetést, tíz guggolótámasz. Alekosz enyhe nyomásra bevallja az éjszakai zabálást, meg akarta könnyíteni a mosogató dolgát, ezért termelte magába az ételt. Alekosz, fekvőtámaszba le. Mi ez, startpozíció? El akar futni?

Bízom benne, hogy minden hogyvoltkatona magához tért a tegnap esti Torkosborz-Hollandia labdarúgó mérkőzés után, én nyertem egy üveg cídert, tippelni tudni kell. Meg focizni is, ugye. Nagy nap ez a mai, ez az utolsó kétszámjegyű poszt, a dupla foskilences elnevezésért nem engem illet az álló ováció, hanem Albino vernyul kommentelőnket, köszönjük, tegnap este egy rendfokozattal előléptettem. Nézzük, mi történt a villaktanyában. Sejtettem, hogy Jerzsi és Éva kibírják röhögés nélkül azt a három órát, amit egymással kell eltölteniük az őrségben. Ők is. Érdekes lesz ez a három óra. Mármint hogy sok. Ne csodálkozz, ha majd elkezdek itt izé, külföldi nyelven beszélni meg lövöldözni. Dehogy kezd. Alszol? Dehogyis, fenn vagyok. Kábé annyira, mint a férfiak többsége vasárnap a Forma-1 alatt, néha felébrednek saját horkantásukra, gyorsan mondanak valami hülyeséget önmaguk megnyugtatására, aztán bőr alól tovább szemlélik az eseményeket. A következő horkantásig.

A két parancsnok mindentudó, Éva mentegetőzik, ő tényleg nem aludt, csak. És egyébként is, volt egy rés, azon kilátott. És olyan fáradt most, mint az állat. Jerzsi is keresi a kifogásokat, neki hátproblémái vannak és nem tud fél óránál többet támasz nélkül ülni. Minden neszre felemelte a fejét. A parancsnok urak tanácstalanok, az őrséget alfa állapotban még senkinek sem sikerült ellátnia. A kérdés is kínzó, meg lettünk-e vezetve? Szerintem, mint mindig. Jó, akkor ebben a kérdésben döntsön a rajparancsnok. Alekosz keményebb és szigorúbb, mint Ágica a Virítomban bármikor, minekután elmulasztották az őrszolgálat maximális végrehajtását, ezért ma ismét önöket osztom be őrszolgálatra, ugyanabban az időpontban. És akkor majd legalább megtanulják, hogy őrségben tilos az alvás! Nem lehet fölébredni! El sem kell aludni! Végeztem! Éva hisztizve nemfogomkibírnizik, de ez nem érdekel senkit.

Sokszor nehéz egyértelműen megfogalmazni, mit érzünk, mit gondolunk, mi az, amit valójában szeretnénk, és mi az, amit nem. Nekem tegnap este az összefoglaló második percében sikerült egyértelműen, tömören és velősen megfogalmaznom. Ha valamit kurvára nem szeretnék, akkor azt, hogy a 18-49 éves korosztály körében nagy népszerűségnek örvendő ValóVilág4 c. műsorban Stohl András naposkacsa színű ingben bejelentse a felvezető szövegben – és itt maradjunk a villaszlengnél – ország-világ előtt, hogy menstruálok. Anikó nem volt ilyen szerencsés, remélem, kap ajándékba egy személyre szabott Jónás-naptárt, amit a BeleValóban elemezni is fognak egy szkeptikus nőgyógyász és egy javasasszony társaságában. Frissen, üdén kezdjük a mai napot, tíz perc, indul! Éva, sorakozó volt, ne most sminkelgessen!

Évának szarul kezdődik a nap, és úgy is folytatódik, Gigi villakatona lassan, tagoltan, érthetően felolvassa a szabályzatot. Az őrségben szolgálatot teljesítő villakatonáknak tilos az őrbódéban enniük, alkoholt inniuk, dohányozniuk és aludniuk. Éva annyit szeretne mondani, hogy ő szegte meg és be írták a naplóba, és nem az őrbódéban dohányzott, hanem a teraszon. A meglehetősen gyenge kifogás után Béci és Laci parancsot kap, hozzák ki Éva ágyát a nappaliba. Megkérjük, feküdjön be az ágyba, betakargatjuk, hogy ne fázzon, jó? Kap egy üveg multivitamint, nyugodtan fogyassza el, lassan, kortyolva. VV raj, nyitódjanak, gondolkodó állás, egyre föl és vissza! Minden tizedik emelésnél hangos kiáltás, köszönjük, Éva! Igyon! Nem vagyok szomjas.

Khasinau szabadon, Sark szabadon, KémMuter szabadon, Will Sark fogságában, miután Sark legyakta a CIA őröket, Emily Sloane pedig minden korábbi jel ellenére gyógyulófélben, innen indul az évadzáró. Még egyszer, utoljára megtekinthetjük a „nevem KémBarbie, 7 éve szervezett be az SD-6, azt hittem, fasza gyerek vagyok, de geciemberré váltam, stb.” kezdőszöveget. Nem szarakodunk sokat, egyből főcím a nyitás, meglepő mód pont az évadzáróban nincs cold open.

Sark abba a szobába viszi Willt, ahol KémBarbie is sínylődött a pilotban, és ez bizony csak egy dolgot jelenthet: kínai fogorvos barátunkat, aki széles mosollyal hellót lehel Willre, akinek fingja nincs arról, hogy mi a repedt here a Kerület (elegem van a circumference kifejezésből), de Jack szerintem nagyon csuklik. Sark pedig telefonoz Sydnek (akinek Francie próbálja beadagolni, hogy most éppen éttermet akar nyitni), na ide figyelj, babám, nálunk van a haverod, aki nekünk nem kell, de te visszakaphatod élve, ha elhozod a Rambaldi oldalt, amit Párizsban loptál el és hozol egy kicsit a parfümből is. 48 órád van.

Megy itt kérem a sivalkodás meg a picsogás, pedig még csak a katonai hét első napján vagyunk túl, nem szeretem, ha így beszélnek velem, nyifinyifi. Velem éveken keresztül beszéltek így, oszt itt vagyok. Igaz, nem kiképzőtisztek, hanem pénzügyőrök, úgy látszik, aki valamilyen reverendába bújik, az megkapja ezt a hangszínt és beszédstílust is az alapcsomag részeként. Meg lehet szokni, a szívatást is meg lehet szokni, nem mondom, hogy felemelő élmény tételes vámvizsgálat alkalmával 3.834 csavart megszámolni augusztusban a kamionponyva alatt, de meg lehet szokni. Mivel a főnököm is volt pénzügyőr volt, az olyan faxoktól is csak eleinte szűkölt a seggem, aminek az volt a vége, „fenti utasításom betartását ellenőrizni fogom, annak gondatlan vagy szándékos elmulasztása esetén a felelősségre vonástól nem tekintek el”. Jó két évbe telt, mire a szakzsargon lekopott rólam és nem mondtam olyanokat itthon elmaradt baráti telefonhívások miatt, hogy jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget, mondjuk a raklap vámtarifaszámára a mai napig emlékszem, 4415202000.

Magam még mindig vigyorog, mi olyan vicces? Semmi, vigyorog Béci. Vigyorog? Nem, röhög Béci. Köpje ki ide a bohócat. Hogy micsoda? Köpjön már ide egyet! Béci köp, megtapossa, ordít, mert fáj a bohócnak. Közben persze röhög, büntetésből fekvőtámasz, magával lesznek még itt gondok. Az már nem tetszik ennyire neki, hogy minden személyes tárgyat egy zsákba kell pakolni. Egyet tarthatnak meg, de előtte Évának viszket. Bírja ki! Nem, jó ez nekem. De nekem nem, és ezen a héten az számít, ami nekem jó. Hát majd vigyázzon velem, mert velem nehéz lesz! Maga vigyázzon velem! Morogva pakolásznak. Jerzsi kinn, a nappaliban. Nem, benn is van cucca. És gyógyszerek vannak eldugdosva a szekrényében? Agyfejlesztő. Minek az magának? Engedéllyel kaptam. Nagyszerű. De látom, nem használ.

A kudarcba fulladt kótyavetye után Eberstein ezredes hiába várta vissza Adonis alkatú kapitányát a második 100 arannyal, Bruckenbackert azóta már piros pántlikával megkötött ajándékként leszállította Buga Jakab Bottyán generális táborába. A hadisarc hiányzó részének előteremtése érdekében ezért Eberstein a rosszarcú siklósi korcsmárossal, Dudva György urammal kezdett disputába a vár egyik bástyáján. A korcsmáros álszent arccal sajnálkozott, hogy őnéki nincs kölcsönözhető pénze, van viszont egy kitűnő ajánlata. Siklóstól nem messze buzog fel a Büdöstapolca nevű gyógyforrás, a környékbeliek oda járnak csúzt, köszvényt, minyavalyát gyógyíttatni. Sőt még szekereken is fuvarozzák szerteszét a vizet, és ebből szép pénzt húznak. Miközben az ezredes és Amália távcsövön át nézegette a feredőzőket, Dudva úr Veronikát vizslatta olyan kéjsóvár arccal, hogy a szemérmes lyány nem is tudta állni a pillantását.

Olyan tanácstalanul ücsörgök a monitor előtt, mintha arról kéne döntenem, melyik kezem vágják le, mert hiába kezdődött meg a katonai hét a Villában, a tegnap esti összefoglaló olyan durvusul volt unalmas és semmitmondó, hogy inkább írnék az Önök kértékről, vagy az elcserélt mellű időjárásjelentő csaj napi öltözékéről, akit mazochizmusból azért megnézek, amikor csak tehetem. Jelmezversennyel kezdünk, én szóltam. A Villában található anyagokból kell ruhát varrni, a lakók közül csak Béci és Anikó jutnak a krumpliszsákon túl, a ruhák szűkek, vihogás, bemutató. Jerzsi kollekciójából legfőképpen a férfiasságot emelnénk ki, ezt a faroktájékra biggyesztett banán szimbolizálja, fél hat. Béci nájlonzsák ruháját előreszeretettel viselik aluljárókban, nyáron hűt, télen fűt, Béci táncol és a földön fekve pörög, legszívesebben én is ezt tenném, csak visítva karmolásznám is magam közben. Alekosz Rambónak öltözött, ruházatának éke a füle mellé biggyesztett karfiollevelek, elő is ad egy jelenetet, Éva szerint tök úgy néz ki, mint Stallone, ennek ellenére Jerzsi nyeri a versenyt.

A lányok is kitesznek magukért, Anikó lány az űrből, avagy a jövőbeli Pléjbojnyuszi, Alekosz lepontozza, mert hallott olyasmit, hogy géplány, robotika és futurisztikus jeleneteket szeretett volna látni. Anikó szerint és szerintem sem volt szó semmiféle robotról, de hülyékkel ne álljunk le vitatkozni, még a végén minket is annak néznek. Gigi ruhája és produkciója a fehér homokos tengerpartot próbálja megidézni, ahol bantu lányok sürögnek-forognak kezükben hűs koktéllal, Alekosz elégedett, mert maximálisan idevarázsolta a meditterán, karibi hangulatot, én meg hagyok időt. Irina (Éva) a 13. századi Oroszországból érkezett, az akkori jobbágyok ruházatát testesíti meg. Praktikus lábvédő is van a modellen, mely megtestesíti a földművelő jobbágy életérzést. Alekosz eredetileg kilenc pontot akart adni, de följavítja tízre, mert az orosz nők ugyan nem feltétlenül így mozognak, de ha egybe nézem a kollekciót, legfőképpen a frizurát, akkor úgy néz ki, mint egy orosz vagy egy csehszlovák táncdalénekes. Az új átok tehát tegnaptól: dicsérjen téged Alekosz! A jelmezversenyt Gigi nyeri, a mediterrán bantu, mert részletgazdagabb a ruha.

Az előző két rész után most különösen örülök, amikor látom, hogy a mindent szó szerint értő Brennan-nel és a sármos mosolyával bármit elérő Booth-szal indít az epizód, hiányzott már ez a fajta humor, nagyon tudok röhögni az „Ezt nézd meg!” – „Egy csomó piros kört?” – „Mindegyik egy helyet jelöl, ahol testrészt találtak.” típusú párbeszédeken. Booth hamar meggyőzi Goodman-t, hogy az Intézet sajtójának jót tesz egy szexis hollywood-i eset felderítése, ők utaznak, Goodman pedig helyettesíti Brennan-t az egyedülálló leletnek ígérkező vaskori csontváz vizsgálatánál. Bones szerzett magának egy rendes napszemüveget, Booth pedig bérelt egy tuti kocsit, de aztán kénytelen az anyósülésen utazni, mivel a még mindig morcos társa megfenyegeti, hogy beárulja ezért Cullen igazgatónál. Az FBI-os pont olyan fejet vág, mint egy óvodás amikor elveszik tőle a kedvenc játékát. Hodgins is hasonlóan érez, amiért a mindig tényszerű Brennan helyett az elméleteket felállító Goodman-nel kell dolgoznia.

Los Angelesben Tricia Finn ügynök Booth-ék helyi kapcsolata, először a reptérre viszi őket ahol a maradványokat megtalálták. Eléggé szétszórva, de nem egy repülő futóművének, hanem a prérifarkasoknak köszönhetően. A hullaházban Finn ügynök lelkesen ajánlkozik, hogy besegít Brennan-nek megírni a forgatókönyvet, mert hallotta hogy megfilmesítik a könyvét és meglepő módon ő maga is ír forgatókönyveket. Brennan-t nem foglalkoztatja különösebben a dolog, úgysem lesz ideje találkozni a nagymenő producerrel aki megkereste. Inkább érdekli az áldozat koponyája, szerencsére Tricia undorodva elrohan amikor lefejti róla a megmaradt lágyszövetet, így már nyugodtan szemügyre veheti, de egyáltalán nem tetszik neki amit talál: radikális sebészeti változtatásokat a koponya felépítésén. Így nem biztos, hogy meg tudja mondani ki volt, na ilyet se hallottunk még.

Véget ért a jótékonysági hét a Villában, egyúttal megkezdődött a tüzelési időszak, amihez minden kutyás sorstársamnak kívánok kitartást, türelmet, erős idegeket és humort, és ne felejtsenek el magnéziumot bevenni. Pötyinek egyébként a szőke, sportos testalkatú csajok jönnek be, ezt arra alapozom, hogy tavaly ősszel is egy labradorba volt szerelmes, most is, önbizalma is van, egyáltalán nem zavarja, hogy szíve választottja kétszer akkora, mint ő, megnyugodtam, nem egy Alekoszt neveltem. Mondjuk nem ezekben a hetekben fogom a fugát kipucolni a fürdőszobában, az is biztos. A Villában a gálára való készülődést láthatjuk, szerencsére Anikó nem énekel sokáig. Béci próbálja összeállítani a koreográfiát, senki nem figyel, mindenki egyszerre beszél és mindenkinek jobb ötletei vannak, ahogy ez lenni szokott.

Hallod, ha átmegyünk egyszerűen utazóba? Alekosz feltartja a kezét, szeme a messzi távolba mered és nagyon lassan forogni kezd. Huhh. Ez súlyos. És pisztoly van a hátadban, röhög Laci. Nekem inkább egy holdkóros szekta szertartása jutott eszembe, amit közvetlenül az emberáldozat előtt mutatnak be, nem kevés pszichotrop anyag elfogyasztása után, de akkor legyen pisztoly. De ez nem a hatvanas évek, Alek. Mi? Ez modern. Utazó. Diszkökba’ ez van. A lányok nem akarnak integetni meg puszit dobálni, le akarnak guggolni. Két nyolcadot akarnak guggolni. Béci felhúzza magát, ő van a szakmában évek óta, ha megválasztották, hadd csinálja meg, aztán a riportszobában panaszkodik, hogy nincs kedve beégni, mindenkiben benne kellett volna, hogy legyen a para, hát senkiben nem volt.