Hat óra múlt tíz perccel, jó reggelt Magyarország, jó reggelt Villalakók! A Morning Show a villából jelentkezik. Szép délutánt, hogyvoltlakók, délután három négy óra, Hajni Bajáról jelentkezik, igen, halászlé volt az ebéd. A vízállás-jelentés előtt halljuk, mi történt tegnap a Villában. Kupi és büdi van, valószínűleg alszanak, mert egy ember sincs a Villában, legalábbis a társalgóban. Ha ők nem jönnek, mi megyünk be. A masszív sötétség, Jerzsi rettenetesen mogorva tekintete után Alekosz azonnal iszik, egyelőre csak üdítőt. Csak 18 óra után fogyasztok alkoholt. A Lakók cihelődnek, Béci majd főz kávét. Laci és Alekosz Balázzsal felkerekednek, hogy bejárják a Villát.

Kinél van a legnagyobb kupleráj? Az Évánál. Ki van írva nagy betűkkel, kutyaól. Éva ágya olyan, mintha bomba robbant volna benne, különböző ruhadarabok tömkelege, melltartó, bugyik, tiszta bugyik, használt bugyik, leopárd mintás felső, szatyrok, smink készlet, pipere kukászacskó. Úgy oldja meg, hogy esztétikusan stimmeljen, hogy napközben ráhúz egy takarót. Művészi színvonalú, rendszerezett kupleráj. Az ugaron Alekosz alszik. Nem nagyon engedek ide senkit, néha átcsábítom Évát, vagy Anikót, mikor kinek van kedve idejönni. Nagyjából senkinek, ahogy szoktam látni, vihog Balázs. Anikó ágyán is masszív kupleráj és egy sor poénkodás arról, a sírás miatt naponta kell cserélni a lepedőt, a párnát meg ki kell csavarni. Zsibongás, a riportszobában mindenki csillogó szemmel lelkendezik. Az a rádió, ami eddig a kocsiban szólt, most itt van. Egyszer én is szerepeltem a rádióban. Sosem telefonáltam rádióműsorba, de akkor úgy felhúztam magam, hogy megtettem. A szép emlékű Danubius rádióban akkor ment Vitray sportműsora, a téma foci volt, hogyne. Elmondtam a véleményem. Vitray Tamás pedig azt mondta, elismerése, megdicsért, azt mondta, rég hallott ilyen összeszedett és korrekt véleményt és azt kérdezte tőlem, gondoltam-e már arra, hogy sportriporter legyek, mert ez alapján úgy gondolja, tehetségem van hozzá, javasolja. Ahelyett, hogy beleüvöltöttem volna a telefonba, hogy igeeeeeeen moströgtönakarooom és magától akarok megtanulni mindeeeeeeent, megköszöntem, és azt válaszoltam, nem, még nem gondoltam rá és elköszöntem. Letettem a telefont, három perc múlva szóltam a férjemnek, hogy álljon meg, kiszálltam a kocsiból és tíz percet sikoltoztam toporzékolva egy repceföld szélén, hogy mekkora állat vagyok. Igen, kicsit túl lihegtem a dolgot, de akkor úgy éltem meg, hogy életem nagy lehetőségét szalasztottam el. Hát így nem lettem sportriporter. Se.

„Itt vagyunk a hogyvolton újra/Hajni blogját kommentünk sújtja/de ha a Villát nem néznénk mégis/ez maradna a legnagyobb fétis.” Ez az egyik komment (írta van-e szándék verse) abból a négyezerből, amit a hogyvolt blog vv4 törzsközössége írt a „4000 komment 24 óra alatt” elnevezésű, óriási hajcihő alatt, mert őrült mindahány. Mert bolondozni vágytak. Mert kedvelik egymást és ezt a blogot ést úgy döntöttek, ünnepelni, játszani akarnak, és tudják, hogy lehet esős, munkás hétköznapokon is ünnepelni, nem kell hozzá más, csak elszántság, lelkesedés, kitartás, napokig tartó titkos szervezkedés, az együttlét öröme, fergeteges jókedv és (élet)szeretet. Akik a négyezer kommentet összehozták: Friedmann Juci, gibson, Trevlovics, gastro vazze, Gildor Inglorion, van-e szándék, natoth, vörös áfonya, fityfiritty, nida/az ÉLET egy nagy g..i mágus, gidabiga, gangesz76, Bubis, tejfölösbableves canzone, christaylor, John May R, villanat-nyugiszoba, szédült nőszemély-forza, Hannibal22, műfű-babyiloveyou, prof. Perselus Piton, fran7, the sandwich maker, Trollseprű, K.Tomoceusz, SunnySmile, BGy, Szentpeter, mézescsók, mama ottmarad, Sarq, Ayesha, Traitor General, Zelefánt, redhaven, frea, genevieve, MegLepke, Az ős kaján, Kacat, sogeking, Albino vernyul, beebeer, gernika, hullámpapír, zoxó, csoki2, Mme Chauchat, Kivlov, Darcylla, csicserierika, egér a marsról, Peter_Cs, Lone Starr, MagasMacska, nyuszómuszó, Doktor Kotász, Bogi és Burkó, Lanois, tornapipő, Tompó, King of Shadows, supern0va, Yooha, arkangyal44, jahuu, lac64, avanivi, nyanyanya, Dr Betty Boop, jogaszlany, bukott madonna két nagy didivel, laspalmas. Köszönöm, ennél többet tegnap sem tudtam kinyögni. 

Anikó, Jerzsi és Laci Martonyiba látogat, ahhoz a családhoz, akit a jótékonysági felhívásból már ismerhetünk. Hat testvér és a nagypapa élnek együtt, az anya elhagyta a családot, az apa Esztergomban talált munkát, havonta látogat haza. A gyerekekről a legidősebb testvér, a tizennyolc éves Roxána gondoskodik. Laci már az utazás kezdetén kihúzza nálam a gyufát, feszt okoskodik, hogy a három kislánynak egy maci jut és Anikó magyarázza el nekik, mert biztosan veszekedni fognak. A család nem tud a VillaLakók érkezéséről, megszeppent arcok, a ház borzalmas állapotban, két szobát tudnak csak használni, a többi helyiség vizes, penészes, áll benn a víz. Jerzsiék ruhákat, zöldséget, üdítőt adnak ajándékba, és meghívják az egész családot a szombati gálára.

Szakad a hó nagy csomóban, a laborban fények, fenyőágak és karácsonyi dekoráció a lombikok között, dec. 23. este 6 óra, tudatja a felirat. Angela manó-jelmezben parádézik (ejh ha egy hónappal ezelőtt írom ezt a hv-t tutira manó lettem volna farsangkor a boszorkány helyett, no majd jövőre). Karácsonyi buli van az Intézetben, ezért a labor elég kihalt, csak Brennan dolgozik. Angela nagy nehezen rábeszéli, hogy menjen el vele a bulira, ha nem is akar ünnepelni, ajándékozni meg végképp nem, legalább mint barát vigyázzon rá, hogy ne csináljon a tavalyihoz hasonló őrültséget.

Booth jő, 50-es évekbeli óvóhelyet találtak egy szövetségi ingatlan alatt, benne egy csontvázzal, a kezében pisztoly. A képek alapján Brennan rögtön kizárja az öngyilkosságot, ha megkapja a hullát bizonyíték is lesz. Booth megörül, és egy „Boldog Karácsonyt Bones!” felkiáltással füttyent a fiúknak, hogy hozhatják a csomagot. El is rohanna menten ajándékokat beszerezni, de Brennan elküldi maga helyett a buliba, hogy Angie mellett legyen.

„Egy hét múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb az adott gondot szülémnek, hogy az étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig azon vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi lesz a vacsora. Erre a kérdésre minálunk rendesen ez szokott lenni a felelet: - Háromféle: kenyér, haja, béle. Most azonban a meggyógyulásom örömére nagy lakodalmat csapott a szülém. Annyi volt ott a drága étel, hogy majd lehúzta a malomkő asztalt. Volt kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt hajába főtt krumplit kell érteni, és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki szereti. Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel közül melyiket pártoljam, amikor édesanyám gyöngéden megsimogatott: - Megállj csak, lelkem gyermekem, mit hozok ám én teneked mindjárt! Hát egy kirántott galambfiókát hozott a jó lélek a kék virágos tálban, ami csak sátoros ünnepkor szokott az asztalunkra kerülni. Apám mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul az ajtónkon a bűbájos Küsmödi, se szó, se beszéd, elkapja előlem a tányért a mellehúsával, veszi az ölébe, leül vele a ládára, csak akkor szólal meg: - No, engem is a legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen! - Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi bácsi - nevette el magát édesapám, de szülém ijedten húzott az ölébe, és még a kötőjével is betakargatott, hogy valahogy meg ne verjen szemmel a bűbájos ember.” (Móra Ferenc: Az ősök kincse) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint. Csütörtök estig 2500 család egy éves ellátásához elegendő összeg, azaz 42 millió forint gyűlt össze.

Éva és Alekosz Nagyszokolyra indulnak, az óvodába. Bonnie és Bambi is velük tart, ők az ajándék. Meg a bazi nagy lila elefánt. Alekosz, mint mindig, most is úriember, Bonnie-t vezeti, a szarvára kötött kötélen, hadd cipelje Éva a dögnehéz plüss elefántot, bírós menyecske az a jány. Később is gavallér, tartja az elefántot, míg Éva megpróbálja feltuszkolni az utánfutóra szerencsétlen állatot. Annak a kabátnak már úgyis mindegy, ruhakefét nem látott, az a pár deka kecskeszőr már meg se kottyan. Még szerencse, hogy ott van az a jószándékú ember, és segít, különben még mindig a kecskéket kergetnék a Villában.

Eredeti epizódcím: Medium Is the Message
 

Max Joshua-nál próbál a Labor-patkánytól megvett féleredményből valami értelmeset összehozni, hisz' jó lenne, ha végre legalább hozzáérhetne Loganhez, de sajnos a dokik írása macskakaparás, ráadásul a ceruza is állandóan eltörik (közben újabb párhuzamként látjuk ám, hogy Logan épp ugyanezen ügyből kifolyólag beszél dokikkal, akik folyamatosan hülyének nézik, merthogy ki hallott már olyan vírusról, amit egy meghatározott ember DNS-ére fejlesztettek ki? – úgyhogy Logan mérgében eltöri a ceruzáját), így megkéri Nagytesót, szerezzen neki valami írószerszámot. Nosza, a pincébe, keresés indul. Ám az csak addig tart, amíg Joshua meg nem lát egy női alakot ábrázoló hatalmas festményt, majd felfedezi a festékes tubusokat, melyből megtetszik neki a "csokis". Naná, hogy meg kell kóstolnia és ezzel elindítja a tipikus vígjátéki láncreakciót: persze, hogy utálatos íze van, gyorsan egy keze ügyében lévő papírral próbálja letörölni a nyelvét, miközben a heves mozdulatoktól a tubusból lefröcsköli a festményt. Upsz! Még jó, hogy már kézben a papír, azzal próbálja letörölni, amely aztán odaragad a képhez, miután jól elmázolta a nő haját. Ezt szinte észre sem veszi, mert a nyelve még mindig gázos, próbálkozik valami hamuszerű izével, amit sikeresen rátüsszent a képre. No, ez már baj! Jó, akkor higító kézbe, ez majd megoldja – és tényleg, mert a nő feje már egy sötétbarna maszat. Vagy inkább a múzsa csókja, mert Joshua-t megszállja az ihlet és csak akkor jut eszébe a ceruzakeresés, amikor megjelenik Max. Amúgy jókor, mert elkészült a nagy mű, egy színes maszathalmaz, némi papírdarabkákkal és kesze-kusza vonalakkal, mely -ki hinné- Apát ábrázolja. Aki ezek szerint egy kis Picasso-t is tett Nagytesó koktéljába.

Közben úgy tűnik, sikerült egy génmanipuláltat elfogni, de azt még nem tudják, balul sikerült kísérlet, vagy valamilyen céllal hozták létre, így Mr 'Viccesfiú' White nem lacafacázik, egyből jön a "Mi vagy te? Azon kívül, hogy ronda" szöveggel, majd befenyíti a kissé tényleg érdekes arcberendezésű és fura szemű szerzetet, aki pedig nagyon szelíd, mert White kezéből eszik. Ez persze nem tetszik a férfinek és egyből átszállíttatja harapós barátunkat, ám miközben segédje telefonál a fickó kibújik a bilincsből és villámgyorsan elkapja Ottot. White persze nem szívbajos, simán lelövi a manticore-ost és tagoltan figyelmezteti segédjét, hogy soha ne fordítson hátat ezeknek.

„Először is mikor idegyöttem a bakterházhoz, az előző este is éhesen feküdtem le. Tovább pedig mindennap igen korán kellett fölkelnem. Már magam is azon csodálkozom, hogyan van az, hogy még eccer se szöktem el. Aztán itt vannak a levesek. A levesbe mindenféle vót tegnap is: pertlidarab, csipetke, nadrággomb, pipakupak meg miegymás…Arra gondoltam, hogy a ténsasszony talán nekem külön főzi ezeket a dolgokat, mert rettentően haragszik rám. A bakterom az sokkal szerencsésebb, mint én: ő például szarvasbogarat fogott a sűrűkrumpliba. Elkértem tülle, nekem adta. – Hunyjuk be a szemünket – mondom a bakternak -, oszt úgy falatozzunk. Evés közben becsuktam a szemem, de sokáig ezt sem bírtam ki. A kosztom utóbb ott avasodott a napon, ahová kiöntögettem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy olyan éhes lettem, mint a farkas. Nagyon sok mindent gondoltam, hogy jóllakhassak. Állandóan a konyha körül sétáltam. A banya meg eccer a zsírt, máskor a szalonnát kereste rajtam, seprűvel kergetett délelőtt, délután. Eccer aztán beszöktem a konyhába, ahol a tejet hűtöttük, és megettem vagy húsz köcsögről a tejfölt, a köcsögöket pedig szépen összedöntögettem a vizesdézsába. A bakterom azt állította, meg én is, hogy a kárt a kutya vagy a macska okozta. A ténsasszony, vagyis ahogy én nevezem, a banya, rám mutogatott. Nagy baj ebbül se lett, de az egész bakterház ellen bosszút fogadtam.” (Rideg Sándor: Indul a bakterház) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint. Eddig 1250 család egy éves ellátásához elegendő összeg, azaz 25 millió forint gyűlt össze.

Kedves Béci és Gigi, sajnos elmarad a mai program. Dehogyis, menjetek a kijárathoz, viháncol Anikó. A tesók az ináncsi iskolába látogatnak, ahol világsztároknak kijáró fogadtatásban részesülnek. Puszik, ölelések, autogramok, a kiscsajok visítoznak, ahogy kell, hatalmas az öröm. Béci magához húz egy kislányt, miért sírsz, hát ugyanolyan ember vagyok, mint te. Mert szeretlek! Én is! Tudjátok, miért vagyunk itt? Igen, minden gyerek lakjon jól, kiabálnak a gyerekek. Tánctanítás, a bátrabbak felmehetnek a színpadra is. Aranyos.

Bones egy repülőgép első osztályának kényelmét élvezve alszik fején az összes környezetet kizáró védőfelszereléssel (szemellenző, fejhallgató), míg Booth a turista osztály luxustól mentes egyszerűségében szenved két öreg néni között, ezért inkább meglátogatja társát. Menet közben lefülel egy, az italkészletből potyázó kamaszt, aminek kapcsán megtudjuk, hogy Sanghajba tartanak, de a landolásig a gép amerikai föld, ahol kedvére villogtathatja a jelvényét. A stewardess azonban Bones mellől visszapaterolja a helyére, miközben a „társak vagyunk” kifejezést szokás szerint úgy értelmezi, hogy hőseinknek viszonya van. Brennan meg szokás szerint tiltakozik a dolog ellen, nem értve miért jut mindig, mindenki erre a következtetésre. Booth pedig egy elejtett mondatból kénytelen megtudni, hogy társa jobban szeret gyilkossági áldozatok helyett történelmi maradványokat vizsgálni.

A Jeffersonianből eközben a többiek, péntek lévén igyekeznek korán lelépni. Sweets vele és Daisyvel közös karaoke partira invitálj a társaságot, de mindenkinek van programja, Cam akinek meg nincs, Angelát használja alibinek. Bootht nem sokáig bírja a helyén, így amint a stewardess eltűnik az első osztályról, visszalopózik. A kényelmes pihenőt azonban ismét az utaskísérő zavarja, csak ezúttal a konyhából érkező sikolyával, mivel egy megsült holtestet talált. Booth azonnal visszafordíttatná a gépet a pilótával, de arra már kevés az üzemanyag, mennek tovább Kínába. A stewardess teljesen kiakadt a látottaktól, és az sem nagyon javít a helyzeten, hogy Bones sertéssülthöz hasonlítja a tetem szagát, majd hangosan beszélve, gesztikulálva, mintha egy sükettel kommunikálna, érdeklődik internet kapcsolat után, hogy értesíthesse a csapatot.

Két rész van vissza az első évadból, fokozódnak az események, lógva maradtunk Denpasarban, mert az SD-6, a CIA és Khasinau emberei csúcstalálkoztak, azaz Dixon, Syd és Sark. Sydnek kínos a szitu, mert Dix ugyebár nem tudja, hogy CIA kettős ügynök. Egyéb frontokon Emily Sloane sorsa úgy tűnik, végleg megpecsételődött, mert kinyögte, hogy tud az SD-6-ról, ami ugyebár halálos bűn. Will barátunk pedig összefogott Jack-kel, igen, bármennyire is érdekes duó legyen ez, mert utóbbi ki akarja füstölni a Willt informáló kettősügynököt, aki veszélyes, mert tudja, Jack miért ijesztgette Willt.

Denpasarban Vaughn segít megoldani a helyzetet egy kézigránáttal, a pokol azonnal elszabadul, Sark az igazi Rambaldi parfümmel elrohan, őt Vaughn üldözi, Syd eközben a másik irányba kaftánkodik, de Dixon elkapja, bazi nagy verekedés tör ki, késsel, pisztollyal, Syd karja megsérül, Vaughn eközben legyakja Sarkot (nem először és nem utoljára), parfüm vissza, bilincs a csuklóra, majd a nap hőse otthagyja Sarkot és rohan megmenteni KémBarbiet, lecsapja Dixont, mint a taxiórát. Sark meg persze a bilincstől szabadulva ismeretlen irányba el. LA. Will játszik macska-egeresdit Jack utasításai alapján a kapcsolatával (Will azt hazudja, hogy hallott a circumference-ről, bármi is legyen az). KémFater szemében ott a riszpekt, mégsem egy pipogya állat ez a Will gyerek.

„Gyötrelmesebben haladtak mint gondolta volna. Egy óra alatt talán ha egy mérföldet tudtak megtenni. Megállt és visszanézett a fiúra. A fiú megtorpant várt. Azt hiszed meg fogunk halni ugye? Nem tudom. Nem fogunk meghalni. Jól van. Nem hiszel nekem. Nem tudom. Miből gondolod hogy meg fogunk halni? Nem tudom. Ne mondogasd már egyfolytában hogy nem tudom. Jó. Miért gondolod hogy meg fogunk halni? Nincs ennivalónk. Majd találunk valamit. Jó. Meddig bírja ki az ember élelem nélkül? Nem tudom. Mégis mit gondolsz? Talány néhány hétig. És aztán? Holtan esik össze? Igen. Rosszul tudod. Az ember sokáig kibírja étel nélkül. Van vizünk. Ez a legfontosabb. Víz nélkül nem lehet sokáig életben maradni. Jó. Nem hiszel nekem. Nem tudom. A fiú arcát fürkészte. Kezét túlméretezett hajszálcsíkos kabátjának zsebébe dugta. Azt hiszed hazudok neked? Nem. De úgy gondolod a halállal kapcsolatban hazudnék? Igen. Jól van. A halállal kapcsolatban talán hazudnék. De most nem haldoklunk. Jó.” (Cormac McCarthy: Az Út) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint.

Béci egész éjszaka nem aludt, mindent megnézett Adrin. Örömteli éjszaka volt. Nem is a búcsú volt nehéz, hanem hogy mennyi dolog változik kinn. Jó lenne követni az eseményeket, vigyázni rá. Plusz pont Bécinek, ahogy a rögtönzött paravánt tartotta. Tetszett.

Szent Jakab havának ezen a szép kora reggelén dobpergés és kürtszó hívta egybe a falu lakosait. Császári kancellista érkezett, aki, miután szépen bodorodó vendéghaját megigazította, tudtára adta mindeneknek, hogy a rekvirált állatokat jófajta császári aranyért és ezüstért kótyavetyére bocsátják. (A fiskális lelkületű Eberstein ezredes ily módon kívánja begyűjteni a hadisarcot; dejszen egyszerűbb is így neki, ha már gulyása nincs, aki Bécsig terelné a jószágokat.) Jó idea ez ott, ahol gazdag falvak vannak, de hát az itteni nép szegény, aranyat sose látott, legfeljebb ha rézgarast.